Havi Magyar Fórum, 1998 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
SZÍNHÁZ Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak (Új Színház) Csokonai Vitéz Mihály az egyik legszomorúbb sorsú költőnk. Egész életére a nélkülözés, a hányattatás nyomta rá a bélyegét. Mindössze 32 évet mért ki számára a végzet, de az teli volt kudarccal, meg nem valósult álmokkal, tervekkel. Pozsonyba azért sietett 1796 őszén, hogy pártfogókat találjon az akkor megkezdődő országgyűlés nemesi résztvevői között. Egyszemélyes verses hetilapot indított Diétái Magyar Múzsa címmel. Mindössze 11 száma jelent meg. 1797 tavaszán Komáromba ment, igazi mecénásra azonban itt sem lelt. Ekkor ismerkedett meg Vajda Juliannával, Lillával, akit anyagi okok miatt nem vehetett feleségül. Komárom után 2 évig a Dunántúlon bolyongott, Keszthelyen, Kaposváron, Nagybajomban, Kisasszondon vendégeskedett barátoknál, ismerősöknél. Sárközy István, Somogy megyei alispán juttatta be 1799. május 26-ától 1800. február 21-éig helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba. Csurgón, a tankönyvek és felszerelés nélküli gimnázium mindössze 9 diákból és egyetlen tanárból állt. Csokonait mégis bizakodás fogta el, s lelkesen vágott bele a pedagógiai munkába. Jegyzeteket készített tanítványai számára, ekkor írta meg és diákjaival előadatta két színművét: a Culturát és Az özvegy Kamónyé s két szeleburdiakat. Belefogott Vergilius: Georgica című tankölteményének fordításába, s Csurgón született legkitűnőbb epikai alkotása,a Dorottya is. Az özvegy Karnyónét 1799. szeptember 1-jén mutatta be először, és három hétre rá, szeptember 23-án másodszor is eljátszották. Csokonai 4 eredeti színpadi művet hagyott az utókorra: a Gersont, a Méla Temperóit, a Culturát és a Karnyónét, s ezek közül a legkiforrottabb, a legszínszerűbb darabja a Karnyóné. Csokonai vándorlása közben bizonyára találkozott német vándorszínész truppokkal, akik a commedia dell'arte hagyományait követve tartották előadásaikat, és elsősorban szórakoztatni akarták a közönséget. A Karnyónéban, ebben az énekes, táncos komédiában Csokonai nem tűzött ki maga elé semmilyen fennkölt, magasztos célt, csupán kacagtatni akart. Igazi, vérbő humorú dialógusokat írt, a bohózat tempója élénk, ütemes, dramaturgiája feszes, megfelelő arányban keveredtek benne a szöveges részek és a dalbetétek. Olyan, mintha későbbi népszínművek előfutára lenne. Csokonainak a Lilla-szerelem fiaskója után a somogyországi barangolása alatt keletkezett műveiből árad a nőellenesség, s ezen belül is az öregedő hölgyeknek a visszataszító gerjedelmén mosolygunk leginkább. Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak tartalma is e téma körül forgott. Karnyó, a gazdag kereskedő a franciák fogságába esett, felesége, az élemedett dáma halottnak hitte a párját, ezért rögtön új férj után nézett. Hozományvadász, széltoló fiatalemberek - Lippittlotty és Tipptopp - dongták körül, a pénzéért csapták a szelet neki. Karnyóné viszont azt hitte, hogy a két szép szeméért szerették, s keservesen csalódott, mert rájött, csak a vagyonára fájt a foguk. Bánatában öngyilkosságot követett el, a két csaló udvarlója pedig egymást ölte meg. A végszóra megérkezett a kiszabadult férj, és mint a moliére-i vígjátékokban hirtelen, deus ex machina, isteni beavatkozással megoldódott minden: a jótündér föltámasztotta a megboldogultakat. Az egész darabban nincs egy épeszű figura: Karnyóné, a szerelmi pánikba esett boltosné, a szerencsétlen balfácán férje, az ütődött fiacskája, a könnyűvérű szobalánya, a hetet-havat összehordó segédje, a két szélhámos széptevője és egy vándor kuruzsló az összes szereplő. Ez utóbbi alakban - némi kesernyés szájízzel és önkritikával - Csokonai önmagát írta meg. Az előadás sikerét a színészek munkája alapozta meg. Ezeket a kissé furcsa, bogaras alakokat el tudták volna játszani ripacskodva, olcsó, vásári módon is. Dicséretükre legyen mondva, nem éltek ezekkel az eszközökkel, hanem a jó ízlés határán belül maradva komédiáztak, és aknázták ki a szerepük nyújtotta lehetőségeket. Karnyónét, a klimaxos boltosnét Lázár Kati alakította. Igencsak mulattunk sóvárgásán, epekedésén. Harsányan derültünk az idióta Samut megjelenítő Nagy Mari játékán. Páratlan mimikával jelentette meg a gyagyás fiút! A főiskolás Botos Éva kellő kedvességgel és kacérsággal formálta meg a kétszínű csinos szolgálót. A hírharang, a mindent összezagyváló Lázárt, Karnyóné alkalmazottját Hajdú István személyesítette meg. A két házasságszédelgő csirkefogót, Tipptopot és Lipittlottyot a főiskolás Jüss György és Sarkadi Kiss János keltette életre. Nagyszerűen egészítették ki egymást. Kuruzst, a mindenhez értő csodadoktort és poétát Schlanger András harsányan vitte színre. Hargitai Iván rendező igen pergő, gyors ritmusú, elragadó előadást hozott létre, egy perc unalom, üresjárat nem akadt abban a másfél órában, ameddig tartott a mű. A publikum pedig élvezte a fergeteges humort, a hasát fogta a nevetéstől, valóban kellemes produkciót láthatott az a 300 néző, aki pukkadásig megtöltötte az Új Színház kamaratermét. Havi Magyar Fórum, 1998. március 9.