Havi Magyar Fórum, 2007 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2007-02-01 / 2. szám

KÖNYVEKRŐL A Petőfi család relikviái .A­ Petőfi Irodalmi Múzeum javított és bővített második kiadásaként jelent meg e kötet 2006-ban Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita közös munkájaként, mely tartalmazza a „beszélő tárgyak" történetét, Petőfi ízlését és öltözködését, a család eddig háttér­ben maradt és felbukkanó adatait. A tanulmányokat Gyukics Gábor fordította an­golra, melynek azért van nagy jelentősége, mivel Petőfi világirodalmi jelenség, költészetének hátte­rét és utóéletét szintén megismerheti a világ. Ahogy Petőfi végiggyalogolta az országot, ez a tágasság érződik a tárgyak őrzőhelyeiben, melyet számtalan Kárpát-medencei gyűjtemény birtokol, nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia és a Széchényi Könyvtár kézirattára, hanem a Petőfi emlékhelyek és egyházi intézmények. Kalla Zsuzsa a nagy hagyaték történetét elemzi, az egyes Petőfi Társaságok históriáját, azt, ahogy a Petőfi Ház nyomán 1954-ben megalapították a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumot Budapesten, a Károlyi Pa­lotában. A kultusz erősödésére jellemző, hogy az Országos Petőfi Sándor Társaság mellett 1990-ben létrejött a Pest-Budai Petőfi Egyesület. Ratzky Rita évtizedek kutatásaival elsősorban a költőt körülvevő közvetlen környezetét vizsgálta. Öltözékeit, a róla készült fotókat, Barabás Miklós, Orlay Petrich Soma festményeit. Közli az 1850-es leltárral eladott mintegy százötven tárgyat, író­asztalt, ágyat, húsvágó deszkát, dézsát, tintatartót, porcelán kannát, ollót, zsámolyt, kenyérkosarat. Apróságok is fennmaradtak. Paplan, tükör, kefe, koffer, cukortartó, mosdótál, vég­flanel, szita, csö­bör, kalap, hétköznapi szükségletek tárgyai. Becses emlék Petőfi keresztelőkancsója, melyet a kiskőrösi emlékmúzeumban, és keresztelőmeden­céje, melyet a budapesti evangélikus múzeumban őriznek. Sajnos elkallódott Petőfi bölcsője, de meg­maradt apjának, Petro­vics Istvánnak húsvágó tő­kéje. Megmaradt a költő kanala, de elveszett Aszó­don használt kése. Vándorbotja, több pipája is hoz­zátartozik az emlékanyaghoz, magyar nemzeti öl­tözéke is. Megható emlék édesanyjának, Hruz Má­riának pamutbársonyból, gyapjúfonálból készült vállkendője, melyet gonddal őriz Szalkszentmár­­ton. Egykori titkos szerelmének, Csapó Etelkának hajfürtje a Petőfi Irodalmi Múzeumban található, őrzi a pillanatot, amikor Petőfi először találkozott a halállal, hiszen különös módon beleszeretett az élettelen testbe, élőnek álmodott lelkébe egy két­szeresen rejtjeles plátói érzelem jegyében. Az agg­teleki cseppkőbarlang egyik oszlopán fellelhetjük névaláírását. Petőfi 1845-ben járt az ámulatok idő­szobrász csarnokában. Petőfi játékos kedvére utal a fennmaradt sakk és a biliárddákók. Hangulatát meghatározó Pilvax kávéházi órájáról Jókai Mór le­írása tudósít. A Petőfi Irodalmi Múzeum művészeti tára nagyon finom színrendű, vonalvezetésű Szendrey Júlia akvarellt őriz, egy napjainkban is gyönyörködést okozó virágcsendéletet. Komoly örökség az a metszetsorozat, mely egy­kor Petőfi szobáját díszítette. Naponta láthatta a költő Danton, Lafayette, Robespierre, Béranger, Napóleon arcmását. Látta és érzékelte, rejtélyesen nagy tettekre buzdította, a társai voltak. Mértékei olyannyira, hogy Az ítélet című költeményének kérlelhetetlenségét Robespierre Petőfire villanó te­kintete kormányozta gondolatainak belső mozgá­sában. Petőfi tudatosan gyűjtötte a francia forrada­lom vezetőinek arcképét, társalgóit velük, nem­csak szobájának, hanem lelkének környezetét ké­pezték. Dohányzacskó, pipatórium, borospohár, sakkfigurák szimbolizálják a tényt, Petőfi egészsé­ges életszeretetét, játékos kedvét. Választékosan faragott bútordarab Petőfi Sándor mezőberényi ka­rosszéke, mely Bonyhai Benjámin adományából került a költő pesti múzeumába. 1858-ban Petőfi poszthumusz akadémiai díjat kapott, kétszáz aranyat, ebből fedezték fia, Petőfi Zoltán gyógyke­zelését. Sajnos a díj elveszett, a törvényszéki jegy­zőkönyv Déri Gyula Petőfi Zoltán című könyvében maradt meg, ott olvasható. Izgalmas, hogy 1997 óta is előkerültek újabb Pe­tőfi relikviák, kiskunfélegyházi tárja, csopaki ma­gántulajdonba került, egykori ostffyasszonyfai szé­ke, egy George Sand és Shelley-kötet, Szendrey Júlia asztali csengője. E néma tárgyak valóban be­szélnek, s föltárnak apró­ fontos dolgokat a halha­tatlan költő életéből. Fölemelő és dicsérendő egy­ben, hogy Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita jóvoltából új mozzanatokat tudhatunk meg környezetéről és jelleméről. (Beszélő tárgyak, A Petőfi család relikviái, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006.) Losonci Miklós Havi Magyar Fórum, 2007. február 7.

Next