Havi Magyar Fórum, 2007 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
KÖNYVEKRŐL A Petőfi család relikviái .A Petőfi Irodalmi Múzeum javított és bővített második kiadásaként jelent meg e kötet 2006-ban Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita közös munkájaként, mely tartalmazza a „beszélő tárgyak" történetét, Petőfi ízlését és öltözködését, a család eddig háttérben maradt és felbukkanó adatait. A tanulmányokat Gyukics Gábor fordította angolra, melynek azért van nagy jelentősége, mivel Petőfi világirodalmi jelenség, költészetének hátterét és utóéletét szintén megismerheti a világ. Ahogy Petőfi végiggyalogolta az országot, ez a tágasság érződik a tárgyak őrzőhelyeiben, melyet számtalan Kárpát-medencei gyűjtemény birtokol, nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia és a Széchényi Könyvtár kézirattára, hanem a Petőfi emlékhelyek és egyházi intézmények. Kalla Zsuzsa a nagy hagyaték történetét elemzi, az egyes Petőfi Társaságok históriáját, azt, ahogy a Petőfi Ház nyomán 1954-ben megalapították a Petőfi Irodalmi Múzeumot Budapesten, a Károlyi Palotában. A kultusz erősödésére jellemző, hogy az Országos Petőfi Sándor Társaság mellett 1990-ben létrejött a Pest-Budai Petőfi Egyesület. Ratzky Rita évtizedek kutatásaival elsősorban a költőt körülvevő közvetlen környezetét vizsgálta. Öltözékeit, a róla készült fotókat, Barabás Miklós, Orlay Petrich Soma festményeit. Közli az 1850-es leltárral eladott mintegy százötven tárgyat, íróasztalt, ágyat, húsvágó deszkát, dézsát, tintatartót, porcelán kannát, ollót, zsámolyt, kenyérkosarat. Apróságok is fennmaradtak. Paplan, tükör, kefe, koffer, cukortartó, mosdótál, végflanel, szita, csöbör, kalap, hétköznapi szükségletek tárgyai. Becses emlék Petőfi keresztelőkancsója, melyet a kiskőrösi emlékmúzeumban, és keresztelőmedencéje, melyet a budapesti evangélikus múzeumban őriznek. Sajnos elkallódott Petőfi bölcsője, de megmaradt apjának, Petrovics Istvánnak húsvágó tőkéje. Megmaradt a költő kanala, de elveszett Aszódon használt kése. Vándorbotja, több pipája is hozzátartozik az emlékanyaghoz, magyar nemzeti öltözéke is. Megható emlék édesanyjának, Hruz Máriának pamutbársonyból, gyapjúfonálból készült vállkendője, melyet gonddal őriz Szalkszentmárton. Egykori titkos szerelmének, Csapó Etelkának hajfürtje a Petőfi Irodalmi Múzeumban található, őrzi a pillanatot, amikor Petőfi először találkozott a halállal, hiszen különös módon beleszeretett az élettelen testbe, élőnek álmodott lelkébe egy kétszeresen rejtjeles plátói érzelem jegyében. Az aggteleki cseppkőbarlang egyik oszlopán fellelhetjük névaláírását. Petőfi 1845-ben járt az ámulatok időszobrász csarnokában. Petőfi játékos kedvére utal a fennmaradt sakk és a biliárddákók. Hangulatát meghatározó Pilvax kávéházi órájáról Jókai Mór leírása tudósít. A Petőfi Irodalmi Múzeum művészeti tára nagyon finom színrendű, vonalvezetésű Szendrey Júlia akvarellt őriz, egy napjainkban is gyönyörködést okozó virágcsendéletet. Komoly örökség az a metszetsorozat, mely egykor Petőfi szobáját díszítette. Naponta láthatta a költő Danton, Lafayette, Robespierre, Béranger, Napóleon arcmását. Látta és érzékelte, rejtélyesen nagy tettekre buzdította, a társai voltak. Mértékei olyannyira, hogy Az ítélet című költeményének kérlelhetetlenségét Robespierre Petőfire villanó tekintete kormányozta gondolatainak belső mozgásában. Petőfi tudatosan gyűjtötte a francia forradalom vezetőinek arcképét, társalgóit velük, nemcsak szobájának, hanem lelkének környezetét képezték. Dohányzacskó, pipatórium, borospohár, sakkfigurák szimbolizálják a tényt, Petőfi egészséges életszeretetét, játékos kedvét. Választékosan faragott bútordarab Petőfi Sándor mezőberényi karosszéke, mely Bonyhai Benjámin adományából került a költő pesti múzeumába. 1858-ban Petőfi poszthumusz akadémiai díjat kapott, kétszáz aranyat, ebből fedezték fia, Petőfi Zoltán gyógykezelését. Sajnos a díj elveszett, a törvényszéki jegyzőkönyv Déri Gyula Petőfi Zoltán című könyvében maradt meg, ott olvasható. Izgalmas, hogy 1997 óta is előkerültek újabb Petőfi relikviák, kiskunfélegyházi tárja, csopaki magántulajdonba került, egykori ostffyasszonyfai széke, egy George Sand és Shelley-kötet, Szendrey Júlia asztali csengője. E néma tárgyak valóban beszélnek, s föltárnak apró fontos dolgokat a halhatatlan költő életéből. Fölemelő és dicsérendő egyben, hogy Kalla Zsuzsa és Ratzky Rita jóvoltából új mozzanatokat tudhatunk meg környezetéről és jelleméről. (Beszélő tárgyak, A Petőfi család relikviái, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006.) Losonci Miklós Havi Magyar Fórum, 2007. február 7.