Havi Magyar Fórum, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2017-09-01 / 9. szám

TANULMÁNY „bizalom megrendítésének nem a magyar nemzet volt az oka". A fő okok „a magyar alkotmány ellen intézett" támadásokban rejlenek. S így összegezte politikai koncepcióját: „Egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása... Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényinek, melyeket a Sanctio Pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű." Világosan meghatározta a tárgyalási alapot is: "...a Sanctio Pragmaticából indulhatunk ki. Meg van ott határozva az uralkodóház közössége, az elválaszthatatlan és feloszthatatlan birtoklás, s az ebből természetesen következő közös védelem." Immár a beavatottakon túl is kezdett felsejleni, hogy Deák Ferenc „engedett a negyvennyolcból", az 1861-ben még fenntartott álláspontjából. Már úgy látta, a birodalom biztonsága legyen az, ami "teljesen eléressék", és a magyar alkotmány alaptörvényei - elsősorban az 1848-as törvények - pedig a „lehetőségekig fenntartassanak". A fő megoldásra váró kérdés abban állt, hogy a 48-as törvények megváltoztatása előfeltétele (Bécs ezt akarta) vagy a következménye legyen (miként Deák és köre tervezte) a kiegyezésnek? Csiky Sándor az 1865. november 22-én tartott egri országgyűlési képviselőválasztáson - 2223 összeírt választó volt Eger városában - a leadott 1343 érvényes szavazatból 1146-ot szerzett meg, míg ellenfele Kormos Béla kormánypárti jogakadémiai tanár, csupán 188 szavazatot könyvelhetett el magának. Csiky Sándor nevezetes kéziratos Naplójában pontosan feljegyezte az eseményeket, melyeknek cselekvő résztvevője volt. Eszerint 1865. december 11-én, de 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) új palotájának megnyitásán vett részt Pesten, meghallgatta báró Eötvös József, Vay Miklós és Arany János beszédét. Beszámol arról is naplójában, hogy Ferenc József császár december 12-én érkezett meg a magyar fővárosba. Érkezésekor az egri képviselő a budai Színház téren tartózkodott, aki az uralkodó fogadtatásáról hűvösen jegyezte fel naplójába: "... hallottam a gyermekek éljenzését, de a nép bátor... néma volt... lelkesedésnek nyomait se láttam." Még aznap találkozott hajdani jurátustársával, Deák Ferenccel, aki megnyugtatta, hogy Csiky képviselői megválasztását személy szerint is jogszerűnek tartja, s üdvözli. Biztosította barátját, hogy általában a régi követek „nagy rokonszenvet mutatnak" iránta. E feljegyzés jelzi, Deák már hallott arról, hogy Csiky megbízólevelének törvényességét meg fogják támadni. (Erre nemsokára sor is került, de végül a képviselőt igazolta a T. Ház.) Az országgyűlés tagjai december 14-én, 10. órára voltak hivatalosak a budai várpalotába, ahol az uralkodó - az országgyűlés megnyitásának első ünnepélyes eseményén - készült felolvasni trónbeszédét. Ferenc József pontosan 11. órakor jelent meg a trónteremben, jelképesen „fedetlen fővel". Tábornoki egyenruhát viselt, „amint a trónra ült fövegét feltette, ekkor kezdé a trónbeszédét olvasni érthető, tiszta magyar hangon - jegyezte fel Csiky Naplójába -, hol az alkotmányos törvények és kormányzat támogatását fejezé ki megéljeneztetett, de ahol az Október Diplomáról és a Februári Pátensről tett említést, úgy a 848-ks törvények módozata iránt és különösen a kormányzatra vonatkozólag, nagyön a hallgatás". (Az utalás arra vonatkozik, hogy 1865 szeptemberében a Belcredi-kormány felfüggesztette a Februári Pátenst és szüneteltette a Birodalmi Tanács, a Reichsrat működését.) Még aznap déli fél egy órakor Bernáth Zsigmond (Mándok, 1790. október 30. - Tarnóc, 1882. január 28.) korelnök elnökletével megkezdődött a képviselőház ülése. A korelnök beköszöntőjében rövid történeti visszapillantást tett, s joggal utalt az 1848-as magyar forradalomra és szabadságharcra, amikor Ung vármegye főispánja volt. Beszédét az európai fejlődésbe beágyazta, s így szólt: "Századunk első felének utóéveiben Európa déli tiépei között az alkotmányosság vágya élénken lobbant fel: csakhamar tért nyert és édes hazánkat villámsebességgel érte... " Ez alapjaiban érintette jogrendünket, „ezer éves alkotmányunkon pedig érzékeny rázkódtatással robogott át..." Hangsúlyozta, a t. Ház összehívása „még ezen országgyűlésen felkenendő, megkoronázandó apostoli királyunknak" akaratából, de „az 1848. évi V törvénycikk rendelete nyomán", ült most össze. Ezzel az uralkodó, ennek lehetővé tétele által „számos alkotmányos és sarkalatos törvényeink iránti királyi kötelességeit teljesítette". A királyhágón túli képviselők (Erdély) behívásával pedig eleget tett azon törvénynek, mely „országunk területi épségének is, óhajtott kívánataink szerint, tökéletesen megfelelt". Itt utalt a horvát, szlavón és dalmát „szövetségeseinkkel" való „régi kapocs megújításának" szükségességére, külön kiemelve horvátokkal fennálló „hétszázados testvériség" folytatásának szükségességét. A korelnök beköszöntője után Ifj. Zichy József körjegyző felolvasta a trónbeszédet. Ezt követően mielőtt az érdemi munkára tértek volna, Zsedényi Eduárd előállt a képviselői mandátumok igazolásának kérdésével. Hivatkozott az 1861-es Házszabály 16.§.-ra, mely szerint a választások érvényessége ellen az illető választókerület követjelöltjei vagy választói írásban tehetnek panaszt, de azt indokolni is kell. Az indokolást illetően viszont nincs egyértelmű rendelkezés. Már az 1861-es országgyűlés igazolási eljárásai során „különféle árnyéklatú határozatok keletkeztek". Ennek elkerülésére, főszabályok megalkotását látja szükségesnek, mely a gyakorlatban a Házszabály módosítását is jelentené. Látva a zavart, nyomban szót kért Deák Ferenc és határozottan közölte: "Uraim! Míg a ház megalakítva nem lesz, semmiféle határozatokat nem hozhat...", ezzel megkezdődhetett az érdemi munka. Az 1865. december 16-i ülésen közölte a korelnök, hogy Ő Felsége másnap ad fogadást a képviselőknek. Havi Magyar Fórum, 2017. szeptember 7.