Havi Magyar Fórum, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2017-09-01 / 9. szám

72 TANULMÁNY A december 17-i uralkodói fogadásán, de­ 11. óra­kor a budai várpalotában megjelent szinte az egész követi kar. Csiky így emlékezett vissza az eseményre: „az egész abból állott, hogy a Trón előtt álló Császár előtt magamat meghajolva elmentem, ő pedig viszon­zás." A többi honatya is hasonlóképpen járt el. Csiky Sándor az országgyűlés megnyitásának más­napján, december 15-én, du. 16. órakor politikai egyeztetés céljából leült elvbarátjával Sár Józseffel. Megegyeztek és ezután együtt folytattak megbeszé­lést Kállay Ödönnel, Baldácsy Antallal, Várady Gá­borral, Madarász Józseffel, Csanády Sándorral, Al­­másy Sándorral, Pap Pállal, Soldos Imrével, Kende Kanuttal, Vállyi Jánossal, Böszörményi Lászlóval, Jámbor Pállal, Pethe Andrással, Patay Istvánnal, és Markos Istvánnal. Abban egyeztek meg, hogy az országgyűlésen pártszerűen fognak politizálni. Meg­egyeztek, hogy Ghyczy Kálmán legyen az alakuló párt vezére, abban viszont nem határoztak, hogy mi legyen a párt neve. (A későbbi Balközép és Szélsőbal párt tagjai ekkor még együtt voltak!) A megbeszélésen egyetértés mutatkozott, hogy má­sod­elnök (alelnök) Tisza Kálmán legyen, ha ő nem vállalja, akkor báró Podmaniczky Frigyesnek ajánlják fel a megbízatást. Csiky megjegyzi, úgy döntöttek, hogy pártalakítási tervüket egyelőre titokban tartják, „erről még most ne szóljunk" - tudósít az eseményből a politikus Naplójában. (A „baloldali" csoportosulás és a Deák-párt 1866. december 20-21-én lépett elő pártszerű formában.) Családi tragédia Csiky Sándor annyira belemerült a politikába, hogy amikor 1866. január 6-án, este 22. órakor táviratot kapott Egerből Kósa Kálmántól, hogy szeretett ked­ves felesége (szül. oldolai Gondos Mária) aznap, hajnali 4 órakor hirtelen elhunyt, nem ült azonnal a postakocsiba. Kósa sógor másnap reggel fél kilenc­kor újabb táviratban érdeklődött, hogy azonnal ha­zautazik-e? Azt válaszolta, hogy „nem." Naplójában megjegyzés nélkül folytatja bejegyzését: Jókai Mór­nál voltam, „megkérdem elfogadja-e ellenkérvény közlését a Honban mellékelve, feleség­es." (Az utalás arra vonatkozott, hogy 66 oldalból álló állásfoglalást fogalmaztak meg Csikyék, és azt 36o példányban kiosztották a képviselőknek). Csiky Sándor 1866. ja­nuár 8-án leült Etele fiának levelet írni, hogy édes­anyja halálát tudassa vele. (A fiú a néhai Batthyány Lajos miniszterelnök özvegyének ajánlására került Pápára - maga Csiky Sándor említi Naplójában - Es­terházy Pál díszkertészetébe tanulónak.) S Csiky Sándor fiát bevárva utazott haza a temetésre Egerbe. Mária asszony nyolc gyermeknek adott életet. A Csiky-család ma is a Fájdalmas Szűzről elnevezett un. Hatvani temetőben nyugszik, a Jóisten áldása kísérte emléküket. Pártpolitikai törekvések Az országgyűlés megalakulása után egyre inkább kidomborodott, hogy Csiky Sándor és radikális társai önállóságukat erőteljesebben kívánják demonstrálni, és ez magában rejti későbbi kiválásuk lehetőségét a Ghyczy Kálmán és Tisza Kálmán vezette, később „pecsoviccsá" váló pártból. A pártpolitikai polarizációt Deák Ferenc nagyha­tású 1866. február 21-i képviselőházi beszéde is elősegítette. Napirenden a válaszfelirat volt, melynek Deák volt az előterjesztője. Szigorú logikai rendben épült fel indokolása. Az 1848-i törvények megvál­toztatásának jogi indokolását arra alapozta, hogy a magyar közjog szerint „a kezdeményezési jog ha­zánkban mind a királyt, mind a nemzetet külön-kü­­lön megilleti". Az uralkodó azonban javaslatait „csak felelős minisztérium által létezheti". A nemzet is kez­deményezhet az országgyűlés révén. Ha a felirati javaslatot most elfogadtatik, akkor hozzá lehet kez­deni a „közös viszonyok meghatározására, s azok kezelési módjának megállapítására". Itt a hazai köz­jog három alapelvét emelte ki Deák. Az első szerint, „törvényt alkotni, módosítani vagy eltörölni csak a király és a nemzet egyetértésével lehet". A második feltétel, „csak koronázott magyar király gyakorol­hatja" a fejedelmet illető jogokat. A harmadik alapelv értelmében „a király, koronázás előtt köteles kiadni a koronázási hitlevelet, melyben ünnepélyen ígéri, hogy az ország jogait, szabadságát, s törvényeit szen­tül megtartja és másokkal is, megtartatja". Mind­ezeknek azonban előfeltétele az alkotmány vissza­állítása, mert a régi törvények, „fel vannak függesztve és tettleg nem élnek". S egy merész fordulattal Deák ügyesen rátért a tárgyalásos kiegyezést egyengető javaslatára, amikor így szólt: „Azt mondják, hogy tractatus (párbeszéd - S. S.) útján kell a dolgot őfel­ségével rendbe hozni. Igenis, ezen tractatust könnyítené és előmozdítaná egy felelős minisztérium". Ez volt áthidaló javaslata, a kormány létrehozása szolgálna előfeltételként, hogy létrejöjjön a „bizalom felfelé, bizalom egymáshoz". Ezért „elnézéssel leszünk a felelős minisztérium iránt, csak a kiegyenlítés lehető legyen, csak alkotmányunk visszaállítassák" - előlegezte meg a bizalmat Deák Ferenc. Kitért a Lajtán túli politikai erők „idegenkedésére" is. E pontnál a görög mitológiát hívta példázatul, amikor így szólott: „A régi görögök hitregéje azt beszéli, hogy Herkules Antaeussal, a föld fiával sok ideig küzdött, s őt többször földhöz sújtotta. De Anteeus a föld fia lévén, mindig új erővel kelt fel, mert újabb erőt kapott anyjától, a földtől. Végre Herkules felkapta ellenét a földről, s a levegőben magához szorítván, ölelésével fojtotta meg." Hasonló történt a magyar nemzettel is: „Ausztriának államférfiai gyakran földhöz sújtották, de anyjától, a hazától, mindig újabb erőt kapott a nemzet, s meg nem tört elszántsága és kész volt az újabb küzde­lemre". Számunkra abban rejlik e hitrege tanulsága - folytatta Deák - „el ne hagyjuk biztos alapunkat, a törvényt, s hogy őrizkedjünk oly szorító öleléstől, mely minket fölemelve a törvények alapjáról, a levegőben akar megfojtani." Fl­ába győzött Herkules, „erősebb nem lett, mint volt". S képletesen lefordí­totta a mondát, „ha küzdelem helyett a két erő közös Havi Magyar Fórum, 2017. szeptember

Next