Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)

1806-08-16 / 14. szám

CSOKONAINAK SÍRKÖVE. Csak hamar azután, hogy én tavaly Januáriusban a’ szegény Cso­konai’ halálát a’ Publicumn­ak hírül adám , megtzóllíta­ték­. Cserei Farkas Úr­­­fija a’ Mária-Theresia alatt szolgált tudós és fáradha­tatlan m­unkásságú r­eferendáriusnak , az Erdélyi Fő-ítélőízék’ Elöl­ülőjének, Mélt. Gróf Haller Gábor Úrnak , veje, ’s a’ nagy Wesselényi Római lelkű Hitvesének testvére , hogy ezen köz kedvellést nyert írónknak sírját tisztelnénk­ meg eggy kővel, és így adnánk bizonysá­gát, hogy a’ Nemzet azok eránt, a­ kik, magokat érdem által meg­­ditsőítvén,­­ reá is fényt vontak, nem háládatlan. Ó, ez az én igen nagy becsű barátom , késznek jelentette ugyan magát arra is, hogy az egész költséget, mellyet a’ feltétel kívánni fog, birtokának gazdag jö­vedelméből minden társ nélkül megtegye, de értette, hogy nem lévén szövetségben a’ Megholttal, ezen áldozattételben másokat illet az el­sőség; más részről pedig a’ legtisztább czélból azt óhajtotta, hogy a­ szándéklott tisztelet a’Nemzetnek minél számosbb tagjai által tétessék; ’s azon kedvezések szerint , mellyekkel velem bánni édes gyönyörűsé­ge az Ő szívének, nékem hagyta azt a’ szerentsét, hogy ezen igyeke­zet iránt a’ Magyar Múzsa’ barátjaihoz szólljak , ’s Őket a’ melléjelé­­pésre meghívjam és felbuzdítsam. Én ugyan azt óhajtottam, hogy a’ Jelentést maga az a­ szépérzésű fér­fi tette volna meg, kinek lelkében a’ szép gondolat támadott; meleg szóllása gyúlasztva hatott volna min­den szívre, de nem fogattatott­­ el vonogatásom. Megadom tehát ma­gamat, ’s próbát teszek a’ Barátság’ auspiciumai alatt, ha szavam fo­ganattal szólland­ó a’ Csokonai­ betsületéhez, kiknek számok elég nagy, ’s szerencsés tolmácsa leendők e barátom’ akaratjának, melly mind a’ Megholt’ becűletét czélozza, mind a’ Nemzetét. A’ kő, (úgy végeztük­ el azt egymás között) nem a’ medenezés piedesztálok igen is közönségessé vált formájára lészen állítva, hanem a’ Régiek’ szép eggyszerűségében. (simplicitas , Einfachheit­). A’ már­ványba metszett írást e’ kevés, de sokat jelentő írók teszik. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYNAK HAMVAI született 177­3. Novemb. 17 d. megholt 1805. Januar. 28-d. ÁRKÁDIÁBAN. ÉLTEM. ÉN­ IS!

Next