Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)
1807-01-24 / 7. szám
külömböznek. — Az Ősszel kezdődött Franczia háború Német Országból sok Hazánkfiát megszalasztotta. Úgy vélekedtek akkor, hogy ott hosszabb ideig tartand a háborgás. De mivel ennek egy villám képpen vége lett azon a’ földön, megkérték a’ Német Universitások Tanítói a’ Franczia Császárt, hogy szabadon folytathassák oktatásaikat. Ezen okból jelenthetjük Hazánkfiainak, hogy a’ Göttingai, Lipsiai, Jenai és Marburgi Universitások már megint rendben vagynak és folytatják feczkéiket. — A’ Kereskedőink némelly Szállásbáli jószágokért (Colonial Waaren) nagy nyughatatlanságban vagynak, mivel azt értjük a’közönséges Levelekből, hogy Anglia az Amerikai Szabad Statusokkal hadba keveredett, így tehát az a’ hordás, melly eddig az ő pártatlanneutrálisj hajóikon történt, ezután meg fog szünni. VÉGSŐ SZAVAM A’ DEBRECZENI PERBEN. / Úgy hittem, hogy többé nem kell a’ Debreczeni dologban szóltaltom, ’s íme a’ ,, MEG - rágalmazott Városnak egy fia F. (Fazekas Mihály) szóltan kénszerítemét. Figyelmet érdemel egész írása (lap 311 és 312 ) figyelmet kivált —-----citartója Virgilből, (ugyan ott a’ lydik sorban) ’s bizonyságod teszen az írónak mind Logicája és fejének egyéb tehetségei, mind erköltseinek több mint tsak-----------felől. Illy ellenkezőre nékem nints fegyverem. Megvetéssel fordulok el tőle a’ Publicumhoz, mellynek a’ kedvetlen perlés helyett a’ legnagyobb Nemzet történetei körül egy szép jelenést beszéltek elő: Aemilius Scaurus el vala vádolva a’ Nép előtt. Vádlója nagy tűzzel űzte panaszit. Végre Scaurus, midőn az a’ hoszszas beszéd után elcsendesedett, felkel, ’s így szólt: Maradéki az Istenek közzé fellépett Quirinusnak ! ez az ember azt állítja, hogy én vétkes vagyok: én azt állítom, hogy'az nem vagyok; szólljatok ti, mellyikeink mond igazat, Őé, vagy én ? ’s a Fórumnak eggyik végétől a’ másikig ez a’ rövid ige zengett örvendő tapsolások között: Tel mert a’ szépérzésü Nép betsülte önn magában a’ jót, ’s kész vala azt más felől is feltenni. — Légyen szabad követnem a’ szép példát, ha későn is, minthogy az én ügyem felvilágosítást kívánt. Nem mentem magam, elmondottam a’ mit el kelle mondani. Bírák! lefolyt a’ per, ítéljetek. Ez az ember, érti-e ez, akarja-e ez érteni, a’ mit én mondottam? ez az ember , érti é ez, akarja-é ez érteni, a’ mit válaszképen hozzá írt levelemből, kéje szerént elcsonkázva s előhord, s ez az emberг érti-é ez, a’ mit ön.