Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)

1807-01-24 / 7. szám

külömböznek. — Az Ős­szel kezdődött Franczia háború Német Ország­­ból sok Hazánkfiát megszalasztotta. Úgy vélekedtek akkor, hogy ott hos­szabb ideig tartand a­ háborgás. De mivel ennek egy villám kép­­pen vége lett azon a’ földön, megkérték a’ Német Universitások Taní­tói a’ Franczia Császárt, hogy szabadon folytathassák oktatásaikat. Ezen okból jelenthetjük Hazánkfiainak, hogy a’ Göttingai, Lipsiai, Jenai és Marburgi Universitások már megint rendben vagynak és foly­tatják feczkéiket. — A’ Kereskedőink némelly Szállásbáli jószágokért (Colonial Waaren) nagy nyughatatlanságban vagynak, mivel azt értjük a’közönséges Levelekből, hogy Anglia az Amerikai Szabad Statusok­kal hadba keveredett, így tehát az a’ hordás, melly eddig az ő pár­­tatlan­­neutrálisj hajóikon történt, ezután meg fog szünni. VÉGSŐ SZAVAM A’ DEBRECZENI PERBEN. / Úgy hittem, hogy többé nem kell a’ Debreczeni dologban szólta­­ltom, ’s íme a’ ,, MEG - rágalmazott Városnak egy fi­­a F. (Faze­kas Mihály) szóltan­ kénszerít­emét. Figyelmet érdemel egész írása (lap 311 és 312 ) figyelmet kivált —-----citartója Virgilből, (ugyan ott a’ ly­dik sorban) ’s bizonyságod teszen az írónak mind Logicája és fejének egyéb tehetségei, mind er­költseinek több mint tsak-----------felől. Illy ellenkezőre nékem nints fegyverem. Megvetéssel fordulok el tőle a’ Publicumhoz, mellynek a’ kedvetlen perlés helyett a’ legna­gyobb Nemzet történetei körül egy szép jelenést beszéltek elő: Aemilius Scaurus el vala vádolva a’ Nép előtt. Vádlója nagy tűz­zel űzte panaszit. Végre Scaurus, midőn az a’ hoszszas beszéd után el­­csendesedett, felkel, ’s így szólt: Maradéki az Istenek közzé fellépett Quirinusnak ! ez az ember azt állítja, hogy én vétkes vagyok: én azt állítom, hogy'az nem vagyok; szólljatok ti, mellyikeink mond igazat, Ő­é, vagy én ? ’s a­ Fórumnak eggyik végétől a’ másikig ez a’ rövid ige zengett örvendő tapsolások között: Tel mert a’ szépérzésü Nép be­­tsülte önn magában a’ jót, ’s kész vala azt más felől is feltenni. — Légyen szabad követnem a’ szép példát, ha későn is, minthogy az én ügyem felvilágosítást kívánt. Nem mentem magam, elmondottam a’ mit el kelle mondani. Bírák! lefolyt a’ per, ítéljetek. Ez az ember, érti-e ez, akarja-e ez érteni, a’ mit én mondottam? ez az ember , ér­ti é ez, akarja-é ez érteni, a’ mit válaszképen hozzá írt levelemből, kéje szerént elcsonkázva s előhord, s ez az emberг érti-é ez, a’ mit ön.

Next