Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1818. 1. félév (1-51. szám)
1818-01-03 / 1. szám
son Aszszonynak változó és tekervényes feleletei legtöbb veszed- véget okoztak a’ Bíráknak , azért ő is szorosabban bezáratott, nemellyek a’ Barátok egykori Klastromában tartatnak fogva , a’többi pedig a’ Kapuczinusokéban. — Mind a’ vétkesek , mind a’ bizonyságok Rhrodezből Albyba fognak vitetni ; de a’ Barátok Klastromába lévők ezen úttól meg akartak menekedni, és egyik éjtszakán szalmából, és fűzfa veszszőböl font lajtorján elillantam , melly szereket kosárkötés végett kértek vala; de a’ (porkoláb) tömlöcztartó észre vévén, fegyveresekkel rajok ütött, és Jansson kívül őket éjfél tájban, mind az ágyon kívül találván , vasra verettette. Gazette de France közli azon Rhodezi levelet, melly 1817. Dec. 4-ikén íratott, és Manson Aszszonynak különös figyelemrevonszó környü állásait közli. A Levelező igy szólt : Minthogy a’ vallatásnak , ’s a’ Por elkészítésének vége vagyon, engedelmet lehet kérni , hogy az ember őtet meglátogathassa. Ezen kedvezést én több ízben megnyertem. Megvallom, hogy először nem kevés nyughatatlansággal mentem fel a’ szobájához vezető garáditson. Egy tiszteletre méltó Pap, az ő nemzetségének barátja, késért vala engemet. Az aszszony nagy kellemetességgel, s együgyü nyájassággal fogadott bennünket. Először Szobájának szegénységével mentegette magát, és emlékezetünkbe hozá, hogy éppen az a Cella az, mellyben C habot lakott, a’ Revolutiónak egyik dühös személlye, a’ ki az előtt Rapuczinus volt. ,,Én itt sírok úgymond , hol az a’ gonosz az Istent káromlotta.“ Anyyának és gyermekének nevét szüntelen emlegeti, és egész olvadó szeretettel. Önként reá ment a’ maga szövevényes állapotjára , ’s előttünk is tsak azt állította , hogy ő Bancálnál nem volt. Én azt a’ megjegyzést tettem , hogy annyival roszszabb a’ dolog, mert jobb lett volna ezen hibáját megismerni , hogy sem azt a’ megfoghatatlan igazságtalanságot elkövetni, hogy a’ vádoltattak ellen vallást tegyen, noha a’ gonosztételt szemével nem látta. Hogyan is mondhatta az Aszszony, Bastide, és Jansson szerbébe : ,,tehát vald meg már szerentsétlen ! — Vigyétek el előlem ezen gyilkosokat ! — erre ő azt felejé : az Ur megjegyzése jó lehet hogy magára viselete megfejthetetlen , de én meg sem voltam Bancál házánál. Itt nem tudják minő ereje lehet a’ neki tüzesedést képzelődésnek, itt az embereknek fejeik igen hidegek , énnékem nem Aveyron Departamentben kellett volna születnem.“Midőn arra jutánk, hogy eitet senki a’ gyilkosságban részesnek nem tartja, ő így szoljá: „Pe-