Hazanéző, 2013 (24. évfolyam, Páll Lajos emlékszám)
2013 / Páll Lajos emlékszám
- HAZANÉZO KIADJA A KÖRÖNDI FIRTOS MŰVELŐDÉSI EGYLET. Alapítási év: 1990 Elnök: Ambrus Lajos Titkár: Kovács György Szerkesztő: Ambrus Lajos (főszerkesztő) A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Király László Majla Sándor Molnos Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán Postacím: 537060 Korond, Főút 664. Tel. 0266-249 185 e-mail: alajos@korond.ro A fedőlapon: Molnos Zoltán: Korond (olaj) A hátsó borítón: Molnos Zoltán: Józsa János (olaj) Korrektor: Tófalvi Csilla, Tófalvi Rozália Tördelte: Szász Csaba / JPG Műszaki vezető: Petroczki Géza Felelős vezető: Istvánfi Emma E lapszám megjelenését Korond Helyi Tanácsa támogatta. Készült Székelyudvarhelyen az Infopress Group Rt. nyomdájában. 2 HAZANÉZŐS HANGOSKÖNYV - A köröndi Firtos Művelődési Egylet versajándéka -Kétezer-tizenkettő karácsonyára megjelent a Hazanéző Könyvek sorozatában a Firtos Művelődési Egylet újabb kiadványa, A megmentett hűség című interjú-kötet. Az Ambrus Lajos által tervezett és igényesen megszerkesztett, a Csíkszeredai Tipographic nyomdában pedig szépen kivitelezett könyvben huszonöt — a sorozat szerkesztője által kiválasztott Korondhoz/Sóvidékhez és a Hazanézőhöz fűződő személyiség válaszol Székely Ferenc kérdéseire, hogy „látva lássák” a tisztelt olvasóink, mit jelenthet az ember számára az otthon, az „anyaföld”. Az idén, kétezer-tizenháromban, a költészet napjára elkészült a Hazanéző hangoskönyve is, A vers a nyelv szobra címmel. „ Hullatja levelét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája; Én ez avart jártam, tűnődve megálltam: Egy régi levélen ezt írva találtam. ” Így hangzik Arany János csodálatos hőskölteménye, a Buda halála. S bár a nagy költő azt vallja, hogy „a költő az legyen, mi népe”, e sorok hallatán mégse arra gondolunk elsősorban, hogy Buda régi magyar személynév, a mondáink szerint a hét hun vezér egyike, Bendegúz fia, Attila testvére és uralkodótársa az ötödik században, hanem csodálattal érzékeljük a fülünkkel, hogy az anyanyelv hullámzásában a hangzóelemek észlelhető törvényszerűségek szerint visszatérnek, hogy létrehozzák a füllel felfogható ritmus felismerésének jó érzését, és szülessen meg az anyanyelv törvényszerűségei által az az alkotás, mit igen találóan a nyelv szobrának, versnek nevezhetünk. Ebben a hangoskönyvben a hetvenen túli hazanézős költők „csodaszobraikban” az „öt érzék ezer muzsikája által a tartalom és a forma egységében adnak hírt a teremtett világukról, arról, hogy ők sem a kitalálthoz akarnak valóságelemeket ragasztani, hanem hogy „nevük költő legyen, s nem csaló”, magát a székely-magyar valót emelik a költészet csodálatos világába. Ez a valóban nemcsak „hangos, de élő könyv” a jelenkori erdélyi magyar líra egyik legavatottabb ismerőjének, Bertha Zoltán irodalomtörténésznek és irodalomkritikusnak a gondolatait juttatja az eszünkbe: „A gyökeresség és a távlatosság dimenziói sugallatos erejű képiséggel telített versekben az elháríthatatlan személyes és közösségi sorstapasztalatokkal” szólnak az öt költő /Ambrus Lajos, Király László, Molnos Lajos, Páll Lajos, Ráduly János hangján, „hírt hozva olyan vidékről , ahol az ösvények az égbe futnak, idézve a történelmi örökség példasugárzó szereplőit is a zágoni Mikes Kelementől a köröndi fazekasokig.” Az Ambrus Lajos szerkesztette hangoskönyvet Katona Éva, Tófalvi Csilla, Tófalvi Rozália és Tófalvi Zsolt közreműködésével Tófalvi Sándor készítette. (Hazanéző)