Hazanéző, 2013 (24. évfolyam, Páll Lajos emlékszám)
2013 / Páll Lajos emlékszám
Józsa Judit: Patrona Hungáriáé „Patrona Hungáriáé azaz Magyarok Patrónája, nem más mint a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz Mária. Ez a megnevezés országalapító királyunk, Szent István ország felajánlása jogán született. Halála előtt, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, országát és koronáját Szűz Máriának adta örökségbe, s ezzel oltalmába ajánlotta. Ezért nevezik Magyarországot Mária országának. 1687-ben I. Lipót császár a pozsonyi országgyűlés alkalmából ünnepélyesen megismételte az országfelajánlást. 1693- ban, a török uralom alóli felszabadulásért, a bécsi Stefanskirche-ben újra hálát adott az Úrnak és Máriának a közbenjárásért. Az országfelajánlást 1896-ban Vaszary Kolos hercegprímás, 1998-ban pedig Paskai László bíboros úr is megismételte. Jézus Krisztus édesanyját, Máriát az Istenhez legközelebb álló földi embert, az égi és földi szféra közti legfőbb közvetítőként tiszteljük. Mária patrónusi szerepére Szent Bernát sorai mutatnak rá: „Az Úr akarata, hogy semmink se legyen, ami Mária kezén ne ment volna keresztül. S ugyanígy: ez az Ő akarata, hogy egészen Márián keresztül legyünk az Övéi.” A hívek védelmezője, imáik közvetítője az úgynevezett Köpönyeges Mária ikonográfiai képtípusban jelenik meg. A magyar ősvallásból az ősi Boldogasszony-képzet szerencsésen olvad egybe a kereszténység felvételével, a Mária tisztelettel. A Patrona Hungáriáé szobrom alkotásakor a Köpönyeges Mária, a Napbaöltözött Boldogasszony (Jelenések könyve 12.1) és a Magyarok Nagyasszonya ikonográfiájának képei lebegtek a szemem előtt. Ennek megfelelően a kompozícióban a Szűz Anya - a szentekhez illően - mezítelen lábával tapossa el a holdsarló alatt a kígyót, a gonoszt. Díszmagyar ruhában, fenséges királynői testtartásban, fején szent koronával ül égi trónusán. Szép magyar nő, hosszú haját varkocsba fonva, visszatűzve viseli. Kedves és tiszta mosolyával megnyugvást, biztonságot és derűt sugároz. Bal karjában tartja gyermekét. A kis Jézus egyszerű ruhácskában, áldó kéztartásban glóriát visel. A Szűz Anya jobb kezében tulipános jogart tart, e motívum a magyar népművészetben az anyának és anyaföldnek a szimbóluma.” Józsa Judit: Magyar Örökség I. Fotó: Gedai Csaba MOLNOS LAJOS Hangulatok Korond, 2013 ... elhúztak rég a fecskék - Meneget elfelé Korond s a Felszeg utca: emlékeimből már csak néha futja egy-egy nyárra, csendes őszi délutánra s kapunk mellett az almafára, amelyik rég füstté válott, s véle szállott gyermekkorom is a jégbe. Hull a dió, galagonyabokor izzik - Firtos köré homály hízik, a rejtelmes Füge-várban csak a csend vénül magában: sárkányai szétszéledtek, tündérei messze mentek, s bodakoló holdvilágon nem hancúroznak a fákon mókás manók,víg lidércek. Csillaghullatók az éjek - Tűnő csillag: mennek, mennek, öregélnek elfelé a régi nóták,régi táncok, régi arcok, régi álmok: mindent felzabál az álnok idő torkos éhe, csak a tornác... de! A TORNÁC ragyog még a régi házon, s ott állingál Édesanyám, várakozik A TORNÁCON. Várakozó emlék, álom - Istenem, de megfáradtam! Haza vágyom. Haza, Végleg, A TORNÁCRA: ne várjon már Édesanyám se hiába fent az égben, lent a földben, a köröndi temetőben. Kolozsvár,2013. március 4.