Hazanéző, 2014 (25. évfolyam, 1-2. szám)

2014 / 1-2. szám

I­­S HAZANÉZŐ KIADJA A KÖRÖNDI FIRTOS MŰVELŐDÉSI EGYLET Alapítási év: 1990 Elnök: Ambrus Lajos Titkár: Kovács György Szerkesztő: Ambrus Lajos (főszerkesztő) A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Deák-Sárosi László Király László Majla Sándor Molnos Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán Postacím: 537060 Korond, Főút 664. Tel: 0266 249 185 e-mail: alajos@korond.ro A fedőlapon: Páll Lajos festménye Korrektor: Tófalvi Csilla Tördelte: Molnos Ferenc Készült Szovátán a Silk Design Kft. nyomdájában Felelős vezető: Siklódi Zsolt ISSN 1582-2273 V__________________________) 2 A Firtos csillagkép világolása Ezerkilencszázkilencven augusztu­sában nemcsak azért idéztük a Máté szerinti evangéliumot, amely szerint „mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik: akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van”, mert a nagy változások után a Firtos Művelődési Egyletnek kellett megszerveznie huszon­öt kiváló köröndi fazekas részvételével a tizenharmadik fazekasvásárt, hanem azért is, mert ott, az orcsói sokadalom­­ban mutatkozott be először a Székelyföld első hungarológiai folyóirata. Most, hogy Páll Lajos Kicsinéző című, posztumusz gyermekverskötete után a Hazanéző a huszonötödik évfolyammal is bekopog a közeli és a távoli olvasói­hoz, mondunk köszönetet a köröndi, a székelyudvarhelyi, a győri, a szombathe­lyi, a százhalombattai, a budapesti és a kanadai barátainknak azért az önzetlen támogatásért, amely lehetővé tette, hogy - a jeles írónk, Bölöni Domokos szavai szerint - a köröndi székely-magyar adat­bank, a Hazanéző, fórumot biztosítson a megszólalóknak, az emlékezőknek, a cselekedni jelentkezőknek, és helyisme­reti olvasókönyvet nyújtson a diákoknak, könyv­sorozatot az erdélyi és a távolabbi olvasóknak. A támogatók mellé kellett a Firtos csillagkép világolása, bár van, akinek a szemében szálka az ilyen fény. És kellett a szabadság mellé a Kátó Lászlók, a Fe­­renczi Istvánok, a Ferenczi Gézák, a Gub Jenők, az István Lajosok, a Kereső Atti­lák, a Fazekas Istvánok, a Tamási Mik­lósok, a Bandi Dezsők és a Páll Lajosok - hogy csak az elköltözötteket soroljuk - lelkesedése és töretlen tenni akarása, hogy a kishitűség és a rosszhiszeműség ellenére is, mint jó gazda, lássuk beér­ni a közös munka gyümölcsét, az igazi termésünket, amely lelket és szellemet formál. Megtartó erejéről pedig a ne­gyedszázados évfordulónkon hadd idéz­zünk dr. Kátó László orvos-professzor leveléből. Ő, aki székelyföldi gyökerek­kel lett a tüdővész- és a lepra­gyógyítás elismert tudós professzora a tengerentúli világban, az 1998. szeptember 13-án kelt levelében így ír: „Ma nagy örömöt hozott a posta. Egy­más kezéből kapkodtuk ki a kincseket, a Hazanézőket. Istenem, ha láttad volna az arcunkat, amint kiterítettük egy ne­héz üveglap alá Páll Lajos mesterművét. Csillogott szemem a könnytől, öröm és bánat keveredett benne. A képen Har­gita dombjai és a Székelyföld levegője. A bánat? Igen, mert nem lehetek ott. Eszembe jutottak fiatal orvosi emlékeim. Szenvedélyesen gyűjtöttem Rozs János, Ősz Dénes, Fodor István és a kolozsvá­ri Szervátius műveit. Inkább nem ettem: a könyv és a kép volt a szenvedélyem. Mindez az elhagyott javak sorsára jutott. Mint katonát nyugatra vezényelt a sors. Tudom, kik osztozkodtak a „kincseken.” Gratulálunk a meglett ifjúnak, a szü­leinek és a nagy családnak hosszú életet kívánunk! És hullhat a féltő szülő és a jó testvér akár kései hónak Hazanéző domb­jára, mert megőrzi őket a Kebeled mentén a szép hűség, a megtartó emlékezés. Ambrus Lajos Hazanéző-est Százhalombattán 1996-ban

Next