Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

Dr. M­i­k­ó I­m­r­e, Erdély egyik legnagyobb fia, ki magas állását munkás életén keresztül folyvást arra használta, hogy a nemzet érdekeit nagyobb áldozatokkal, mint mások tehet­nék , előmozdítsa; jeles történetbú­­vár, ki eszmét le­hel a száraz ada­tokba ; tevékeny férfi, ki fényes származású ősök­től örökölt nevét minden téren, hol nagyot, szépet al­kothatott, ön-érde­mei által igyeke­zett ragyogóbbá tenni; ki Kolozs­várnak s illetőleg Erdélynek nem­zeti színházát föl­­támasztá, hogy a nemzeti társasélet élénkséget nyer­jen; ki a régen szükségelt, s an­nyi lelkes férfiú által tervezett er­délyi múzeumot nagy önzéstelenséggel megalapította ; ki az erdélyi gazdasági egyletet az anyagi érdekek tetemes hasz­nára újra életbe léptette; ki a nemzet jogos vágyait a megpróbáltatás nehéz perceiben habozás nél­kül minden egyébnek elébe helyezte: — Íme ez Hidvégi gr. Mikó Imre. Magas miveltség, nemes szív, a kor eszméinek átérzése, kiter­jesztett hatáskö­rének betöltése következtében, az ő nevét történe­tünk egyik legdí­szesebb lapjára je­­gyezte be. Ma­gyarország azon gyönyörű részé­nek, melyet Er­délynek nevez­nek, minden völ­gye, minden hal­ma föntartja nem múló hírét. Első ifjúságá­ban, miután az is­kolákat gazdag eredménynyel vé­gezte el, tisztvise­lői pályára lépett; kitűnő tehetségei vívták ki számára a magas állást, me­lyet fokonként ért el. 1848 előtt a kancelláriánál dolgozott; 1847-ben kincstárnok volt, s 1848-ban a márciusi napok után, mint az erdélyi kormányszék elnökének, neki jutott a szerencse, az unió érvényre jutása után dr. Mikó Imre.

Next