Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-08 / 14. szám
Dr. Mikó Imre, Erdély egyik legnagyobb fia, ki magas állását munkás életén keresztül folyvást arra használta, hogy a nemzet érdekeit nagyobb áldozatokkal, mint mások tehetnék , előmozdítsa; jeles történetbúvár, ki eszmét lehel a száraz adatokba ; tevékeny férfi, ki fényes származású ősöktől örökölt nevét minden téren, hol nagyot, szépet alkothatott, ön-érdemei által igyekezett ragyogóbbá tenni; ki Kolozsvárnak s illetőleg Erdélynek nemzeti színházát föltámasztá, hogy a nemzeti társasélet élénkséget nyerjen; ki a régen szükségelt, s annyi lelkes férfiú által tervezett erdélyi múzeumot nagy önzéstelenséggel megalapította ; ki az erdélyi gazdasági egyletet az anyagi érdekek tetemes hasznára újra életbe léptette; ki a nemzet jogos vágyait a megpróbáltatás nehéz perceiben habozás nélkül minden egyébnek elébe helyezte: — Íme ez Hidvégi gr. Mikó Imre. Magas miveltség, nemes szív, a kor eszméinek átérzése, kiterjesztett hatáskörének betöltése következtében, az ő nevét történetünk egyik legdíszesebb lapjára jegyezte be. Magyarország azon gyönyörű részének, melyet Erdélynek neveznek, minden völgye, minden halma föntartja nem múló hírét. Első ifjúságában, miután az iskolákat gazdag eredménynyel végezte el, tisztviselői pályára lépett; kitűnő tehetségei vívták ki számára a magas állást, melyet fokonként ért el. 1848 előtt a kancelláriánál dolgozott; 1847-ben kincstárnok volt, s 1848-ban a márciusi napok után, mint az erdélyi kormányszék elnökének, neki jutott a szerencse, az unió érvényre jutása után dr. Mikó Imre.