Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-12-12 / 50. szám
286 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. kora legszebb részét, idegen ország határai közt töltötte, oly országban, hol erkölcsileg elnyomott népe szülőföldjének polgára is lehetett, mert annak jogait is élvezhette. Innen szeretete Nagy-Németország irányában, s ez értelme — mert indokolt — azért nemes is. Hitszónoki hite inditá itteni hitsorsosait, hogy a pesti papi székkel megkinálják, melyről más község máshová szólitható. De mig köztünk vala, papi, emberbaráti és polgári egész élete oly tevékenység láncolata, mely számára a köztisztelet emlékét fokonként emelte magasra. Nekünk egyik legkedvesebb emlékünk a velevaló ismertség, mely alkalmat nyújtott szellemének gazdagságát, ismereteinek bőségét és jellemének fényes tulajdonait tisztelnünk s alkalmat arra is, hogy mint nem e honnak szülöttjét, polgári erényei miatt becsüljük. Mint emlitők,köztünk maradása bizonytalan volt s bár hívei nagy része idegenajku, hajlottabb évei dacára is szorgalmasan mivelé magát nyelvünkben s nem mondott le a reményről, hogy valaha majd még e nyelven hirdetheti községében isten igéit. Ily nemes munkássága és jellemű férfi életpályája bizonyára minden olvasónkat érdekli s azért nem vélünk felesleges dolgot tenni, ha tanulságteljes élete adatait itt közzé tesszük. Dr. Meisel Farkas 1815. juli végén Kis-Janoviczban, Csehországban született, tekintélyes bérlő szülőktől. Az igen tehetséges gyermek, családja szerencsétlensége következtében, 7 éves korában anyja bátyjához került Reichenauba, hol tanítói azon korszellem szerint csaknem kizárólag bibliában és a talmudban adának neki oktatást miközben élénk szelleme a legszebb reményekre jogosított. Egyik gazdag rokona közbenjárása következtében 1830-ban a zbraslovici rabbi mellé jutott, kinél 1832-ig folytatta a talmudban való és héber tanulmányait, ez időtől kezdve pedig anyjához költözött Hamburgba, hol mind a zsidó theologiában, mind a klasszikus tanulmányokban oly előmenetelt tőn, hogy három év múlva vizsháromszáz évig várt rád nemzeted. — Nem rég jövél, s több század életed. Atyád a nép volt s nevelőd a vész, Vész karja a legjobb baráti kéz. Véres pallos függ álmaid felett, De egy nemzet, ki őrzi életed. Szónok, kitől a zsarnok vére fagy, gátt kitünően tévén le, beírathatta magát a boroszlói egyetembe. Itt elejénte sokat szenvedett a fiatal tanuló, de később, mint nevelő, jobb helyzetbe jutott. 1843- ban bölcsészeti tudori oklevelet nyert s ekkor Stettinbe hivták meg rabbiul, hol 1859-ig áldásosan működött, mikor is a tekintélyes pesti község hívta meg papjául. Egyházi szónoklatai leggyakrabban rögtönzöttek s mindamellett szerkezetükben, styljükben, logyikai erejükben kész müvek valának. Irodalmi működése emlékei „Wessely életirata“ (1841.) „Prédikátiók“ gyűjteménye,“ (1842.) „Herceg és dervis“ (Pesten 1861-ben,) „Homiliák az „atyák mondásai“ felett,“ (1855.) „Vocabularium a Pentateuch“ hoz s aztán az „Eben Bokhen“ című könyv, mely nemsokára fog megjelenni. Emberbaráti nemes szivének pedig a stettini számos jótékony intézeten kívül maradandó emlékei az általa alapított „Meisel-egylet,“ szegény kereskedők kölcsönös "segélyzésére; az ő általa létrehozott levesosztó intézet szegény izraelita tanulók számára; a pesti jótékony izraelita nőegylet s ugyanily árvaház, mely az ő lelkes buzdításainak köszöni keletkezését ; a „Talmud-Thóra“ azon zsidó gyimnáziális ifjak számára, kik papi pályára készülvén, a héber nyelvben tökélyesitni óhajtják magukat s azon számos más jótékony intézet, melynek lételére áldozataival s buzdításával befolyt. Midőn tehát e férfi ravatalát valláskülönbség nélkül a főváros s ország testületei, kitűnőségek s a nép ezrei az őszinte részvét érzetével állották körül, ez érzelem nemcsak annak nyilatkozata volt, hogy az istentől adott polgárjogokat már a törvényhozástól is megnyert zsidóságot, oly testvérül tekintjük, kinek örömében úgy, mint fájdalmaiban őszintén osztozunk, hanem legfőkép azon igaz bánat nyilatkozata, melyet egy kitűnő tudós, hivatását áldásosan betöltő férfi s lelke nemes tulajdonai által mások közül kimagasló ember elvesztése fölött érezünk. Sz. V. Rákóczy égből kitört lelke vagy. Hullám, mit a vértenger fölvetett, Hogy elmentsd, vagy vidd fel népedet. Mi a szabadság ? Isten szép ege, S lelked e kinyílt égnek gyermeke. Börtönbe’ láttad első sugarát, Kossuth. — 1848-ban. —