Hazánk s a Külföld, 1870 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1870-05-05 / 18. szám
18. szám. Pest, 1870. Május 5. VI. évfolyam. Hazámb a Külföld. Ismeretterjesztő, szépirodalmi és társaséleti illusztrált hetilap. Csak az egyik pisztoly toltott. (Kaland az amerikai életből.) Az észak-amerikai polgárháború előtt, midőn a lótolvajok és csempészek gyakoribbak voltak Missouri államban, mint ma, egy hűvös novemberi estén mintegy 778 határlakos ült együtt Jefferson város egyik korcsmájában, kik figyelmesen hallgatták Kelser Bill csodás elbeszéléseit. Kelser hatodik párbaja, vagyis inkább gyilkossága elbeszélését épen hatalmas esküvel fejezé be s aztán igy folytatá: „Én azok közé tartozom, kik sohasem féltek, sem fehér-, sem fekete , sem vörösbőrüektől s szeretném azt az embert látni (e közben kihúzta hatalmas bowie-kését), a ki merné ezt tagadni.“ Mialatt igy beszélt, felállott, bikanyakát elényujtotta s apró, véres szemeit körüljártatva ismétlé: „Ki mer nekem ellentmondani?“ Senki sem válaszolt. Erre aztán bensőleg megelégedve a fölött, hogy itt ő a hős, folytatta elbeszélését, miközben egy magas és karcsú idegen lépett be nyugodtan, ki poros ruházatjáról ítélve, északi utasnak látszott. A vendéglős azonnal hozzá sietett s az idegen szelíd hangon kérdezé: kaphat-e szállást éjjelre ? „Mindenesetre uram, viszonzá a vendéglős, sőt lova is. Hát vacsorát parancsol ?“ Az idegen csak helyeslőleg intett s mivel látta hogy a kandalló tüzét a föntebb említett társaság már elfoglalta, a fal mellett levő egyik padon húzta meg magát csendesen. E közben észrevették őt a jelenlevők is, s míg a többien csak lopva tekintettek reá, Kelser bosszús szemeket vetett véres története elbeszélésének megszakítására. — Ismét yankee, fogadni mernék reá! — mondá gúnyos, kihívó hangon, nyilván azon célból, hogy az utast megsértse és ingerelje. Ez azonban liede „A pisztolyt a másik mellének szögezve elsütötte.“ (, Csak az egyik pisztoly töltött“ c. cikkünkhöz.)