Hazánk, 1898. augusztus (5. évfolyam, 183-207. szám)
1898-08-02 / 183. szám
s BUDAPEST, KEDD HAZÁNK -3898. AUGUSZTUS 2. 183. SZÁM. nemzetünknek az európai politikában: Bismarck a magyar állam kicsinyléséhez úgy hozzászoktatta Európát. Különösen érezhető volt ez akkor, midőn a hármasszövetség mellett párhuzamosan Oroszországgal kettős szövetséget köt Ausztria- Magyarország ellen, mely politikai csínye egyetlen és egyedülálló a modern politika történetében. Ezt a magyarság lesülyedett befolyásának lehetett tulajdonítani s a monarchia védereje meggyengültének. Törpe magyar politikus nemzedék következett a kiegyezés mestere, Deák Ferencz után. Bismarck ezekről ítélte meg hazánkat. Nem csoda, hogy rossz véleményét haláláig nem változtatta meg: Tiszára Szapáry, erre Wekerle, arra Bánffy, a milyen nemzedék ez egy Bismarckhoz mérve. „Ő mint kolossz lépett e szűk világon“, Shakspere Julius Caesarjaként s nem ért rá arra, hogy a lábai előtt botorkáló liliputiakra ügyeljen. S ezt hazánk sínylette meg, különösen gazdaságilag, miint azt Bismarck maga is bevallotta. Budapest, augusztus 1. A vasárnapi munkaszünet Bismarck halála a kereskedelmi ministériumot arra vitte, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvénynek a nyomdai munkára vonatkozó intézkedéseit felfüggeszsze a tegnapi napra. Berlinben még az ittterieur-telefon szolgálatot sem terjesztettek ki esti k órán túl, Bécsben szintén fentartották a vasárnapi munkaszünetet. Csak minálunk kellett ismét rést ütni az egyetlen munkásvédelmi törvényen s dokumentálni azt, hogy a végrehajtási rendelet kezelésénél minő ötletszerűen járnak el. Bismarck emléke nem lett volna a magyar közönség előtt kisebb, ha annak révén a kereskedelmi ministérium vagy nyolczszáz munkást ki nem zaklat vasárnapi pihenőjéből, amit a törvény biztosít elvben s a ministérium kisajátít akár van ok erre, akár nincs. Államtitkárváltozás a kereskedelmi ministériumban. Értesülésünk szerint a hivatalos lap holnapi száma fogja közölni Vörös Lászlónak, a kereskedelmi ministérium államtitkárának saját kérelmére és eddigi buzgó szolgálatainak elismerése mellett ezen állása alól való felmentését, valamint dr. Schmidt Józsefnek, a szabadalmi hivatal eddigi elnökének államtitkárrá történt kinevezését, amit a »Hazánk” már előre jelzett. Ex lex állapot? Enyedy Lukács tápéi választói előtt tartott beszámolójában annak az előrebocsájtásával, hogy tisztán egyéni nézetét tolmácsolja, kifejtette, hogy mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényhozásnak önállóan az 1867: XII. törvénycikk nemcsak betűjének, de szellemének isegfelelőleg olyan törvényt kell hozni, a melyen a kormány záros határidő kitűzésével, a mely írás határidőnek 1900 deczember 31-ikén túl, nétete szerint kinyúlnia nem szükséges, arra asittátik, hogy gondoskodjék : 1. a magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank felállítása által ; 2. az önálló magyar jegybank kapcsolatával ön-nállóan rendezze a valutát, egészen a készfizetések felvételéig; 3. terjeszsze elő törvényjavaslatait az úgynevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapítása iránt. 4. állítson fel az ország határain vámsorompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal egy tarifális vámszerződés megkötése iránt. Úgy tudjuk, hogy a provizóriumról rendelkező 1898 : I. törvényczikk 1898. deczember 31-én ír le, miután pedig Enyedy Lukács 1900. decmber 31-ét tűzi ki záros határidőül, igen érekes rebust ad fel a tápéi képviselő. Mi irténjék 1898. deczember 31-től 1900. deczemer 31-éig? Miután Enyedy kizárja a provizóriumot , talán ex lex állapot kisért újra, olyan, minőt a tavalyi provizórium-vita teremtett ■JI A belügyi államtitkár beköszöntője, Jakabfi Imre, a Lakóczy Imre helyére kinevezett belügyi politikai államtitkár ma délelőtt foglalta el hivatalát. A belügyministérium összes tisztviselői délelőtt fél 12órakor gyűltek össze a ministérium nagy tanácstermében, hol a Horváth Emil elnök-titkár kíséretében megjelent új államtitkárt a tiszti személyzet éljenzéssel üdvözölte. Jakabffy Imre beköszöntőjében a többek közt a következő szavakat is intézte a belügyministérium tisztikarához, amelynek nevében Széll Ignácz államtitkár üdvözölte: Jelszavam: az állhatatos munkásság, melynek teljesítésénél a közérdek magas eszményének, valamint a törvény és jogtisztelet iránti szempontoknak hódoloknak akar látszani, de csak szimulálja a jókedvet. Nevetése nem természetes, szakadozott, majdnem vésztjósló. Lovagias bátorságát azonban sohasem merték kétségbe vonni. Mint tartalékos hadnagy Lippelnen át halad eskadronjával s habozás nélkül egyenruhástól veti magát a Wendelsee habjaiba, hogy belepottyant Hildebrand nevű kutyamosóját kimentse, ki már-már fuldoklott. Életmentésért akkor éremmel tüntették ki s ez volt az egyetlen, legendaszerű érem, melyet oly gyakran más dekoráczió nélkül hordott, pedig Isten-ember jól tudja, hogy a világ összes rendjeleinek halmazával boríthatta volna el mellét. A gőgös katonatiszt végre megelégli a legényéletet összes gyönyörűségeivel. Unja magát. A „schlechter Kerl“ egy puritán érzelmű család szép és jól nevelt leányát — Putkammer Johannát — veszi észre. Először unalmát űzendő udvarol neki, aztán beleszeret s 1847 július 28-án nőül veszi Három gyermeke származott tőle: Mária, ki Bantzau grófnő lett s két fia: Vilmos s a herkulesfürdői kalandjairól nálunk is hires Herbert. A hitves odaadásáról köteteket írtak öszsze, a gyermekeknek a szülök iránt tanúsított tiszteletéről is sokat beszéltek, de Bismarckban a kifogástalan apát, a kitűnő férjet még ellenségei is elismerték. Volt idő, midőn Európában sokat pletykáltak egy bizonyos berlini fényképről, mely Bismarckot Lucca Paulina énekesnővel hírbe hozta, dehát az ellene irányított heczcz misztifikácziónak bizonyult. S midőn a herczegné 1894-ben meghalt, a válás szívrepesztő volt. Akkoriban a francziák azt kérdezték egymástól, mi a patvarnak nem juttatott egy kissé többet az emberiségnek is a szivébe szorult szentimentalizmusból, a melylyel családja tagjait annyira elárasztotta. Mondták, kik az utóbbi időben látták, hogy a sachsenwaldi remetét a kor, a köszvény, a hurut roppantul megviselték, úgy hogy a varzini dölyfös várárra alig lehetett ráismerni. Inkább összetöpörödött, fohászkodó, roskadozó bérlőcskének látszott, kin lötyögött a ruha. Bismarck ingenessége majdnem falánkságszámba ment. Enni-inni úgy tudott, mint a rómaiak Maximinusa. A francziák most hozakodnak elő vele, mit evett meg a nagyevő a versaillesi napok idején. Dejeunerre bepakkolt ost-see heringeket, lazaczokat, egy vadsertéskarajt, pirított osztrigát, zsemlyelevest, májpástétomot, 3—4-féle befőttet. Az egészet leöblítette néhány korsó tiroli sörrel, meg egy pár kupicza aportóval, burgundival meg pezsgővel. Tessék aztán az igy jóllakott emberrel békealkudozásokat folytatni! Moltkéval egyetemben csak portóival kevert champagnet isznak. Sokat isznak s nagyokat. Ha a kiüritett kancsók számát látja Rabelais mindig szomjas Panurge-ja, meghunyászkodva somfordál odább! Egy ízben a most uralkodó császárt még trónörökös korában hívja meg magához ebédre. Az csodálkozik Bismarck spongyatermészetén, mire válaszul kapja, hogy Németország csak elbir egy nagyot ivó kanczellárt! A francziák még ma is sírásra fakadnak, ha eszékbe jut, hogy a ferriéres-i étteremben egy liter cognac hatása alatt a kanczellár micsoda szégyeníti a csúfságokat’mondott a legyőzött ellenségre, az elleniálló pártjiakra, az egész fajra, melyet fegyverétől megsztva, a németnek adózó kolóniává törpitett! De beismerik ők is, hogy nem volt henczegő természet s nagyon szivesen emlegetik mint a személyes bátorság kimagasló alakját. Tudjuk, hogy Sadovánál a harertérnek azon a pontján állott császára oldala mellett, hová a mi legsűrűbb golyózáporunk hullott s a császár ott vesz, ha kanczellárja meg nem menti életét; sarkantyujával hasba szúrja a császár lovát, mely aztán kivágtatott vele a halál torkából. Emlékszünk még reá, hogy Blind diák 1866-ban revolverből ötször lőtt rá s az utolsó lövés Bismarckot vállán is találta. De a megtámadott nem veszti el lélekjelenlétét ; megfordul, lefogja a merénylő kezeit s addig tartja szorosan, mig a rendőrök meg nem érkeznek. Akkoriban, mikor ellenségei legdühösebben törtek élete ellen, éjjelenként őriztette magát; nem alszik, hanem reggel 4—5 óráig dolgozik magányában s másnap meglehetősen későn kel. Igaz, hogy sokat evett, de ennek megfelelően naponta 15—16 óra hosszat tudott dolgozni is. Alig aludt. Munkában levő agyveleje talán csak evés közben nem működött — akkor meg járták a maróbbnál maróbb sarkazmusok s jaj volt annak, kit kikezdett! A dicsőség, a népszerűség, a neki emelt szobrok daczára az utóbbi időben mindinkább mélyebb melancholiába sülyedt. Kutyáit utolsó órájáig szerette — beczézte —■ százada legnagyobb állatbarátja volt talán. Ha nem szerette az embereket —rajongott állatjaiért. Sokszor mondogatta: — Én tulajdonképen erdésznek születtem! X. Se. Nem riadok vissza tehát a sok munkától, noha jól tudom, hogy azon nagy nemzeti czéloknál és érdekeknél fogva, melyek a belügyi kormányzattal szoros kapcsolatban vannak, sok, nehéz és fontos feladatok- nál kell segédkeznem. És nem hiányzik bennem az erős akarat sem, hogy állásomat, amire vállalkoztam, tőlem telhető gondossággal és lelkiismeretességgel töltsem be, de tudatában vagyok annak is,, hogy nem nélkülözhetem azt a kiváló szakértelmet, szellemet és erőt, ami a belügyi tisztikar eddigi munkálkodásában nyilvánult, mert enélkül az összhangzatos működés sikerét biztosítani nem lehet. Engedjék tehát kérnem, szíveskedjenek tapasztalatai gazdag tárházát megnyitni számomra,, hogy abból is megszerezzem mindazt, ami felelőségteljes állásom becsületes betöltésére szükségesnek mutatkozik. (Éljenzés.) Ezt és jóindulatú támogatásukat most és mindenkorra kérve, ajánlom magamat a szíves hajlamaikba. (Hosszantartó éljenzés.) Ezután Széll Ignácz államtitkár a tiszti kar legtöbb tagját bemutatta az uj államtitkárnak, ki később az osztályfőnököket és osztályvezetőket hivatali helyiségeiben külön-külön fogadta. A politikai helyzet. — A Hazánk tudósítójától. — Budapest, augustus 1. A mai nappal végre történt valami, ami arra mutat, hogy a kiegyezési ügyek körül csakugyan ott van a lappangó válság s a politikai doktorok még a báró Bánffy Dezső miniszerelnök által kitűzött határidőn belül is keresik a megoldás némely módozatait s hamarább történikdöntő elhatározás, míg szeptember 6-án összeül az országgyűlés. *• Zschlben mozdult meg a látszólag pihenő kérdés, amiről a következő félhivatalos távirat ad hírt: Zsohl, augusztus 1. Kállay közös pénzügyminiszer ma reggel ideérkezett és délben ő felsége fogadta, azután részt vett a családi ebéden. Kállay délután visszautazik Bécsbe. A közös pénzügyminiszer hirtelen megjelenése (ischlben nem egészen vágott bele sem gróf Thun, sem báró Bánffy Dezső taktikájába, mert mind a ketten arra törekesznek, hogy minél inkább húzódjék a döntés. Politikai körökben, arról is beszélnek, hogy a közös pénzügyminiszer és a miniszerelnök között állítólag olyan megegyezés történt, hogy augusztus közepéig a gróf Thun és sbárd,Bánffy között megindult közvetítési akció szünetelni fog. A mai kihallgatás Ischlben arra mutat, hogy a két ministerelnök