Hazánk, 1899. július (6. évfolyam, 156-181. szám)
1899-07-01 / 156. szám
156 SZÁM. BUDAPEST. SZOMBAT. H A Z A N K 1899. JULIUS 1. 3 párt elnöke intézett ma délelőtt Ugron Gáborhoz és a mely a következő : .Csendőrök a szavazóhelyiséget megszállva tartják. A polgárok jogai és élete fenyegetve van. Bánffy-választásnak nézünk elébe. Kérünk sürgős intézkedést a belügyminiszternél. Ugron Gábor a kérelem következtében felkereste Széll Kálmán miniszterelnököt, mint a belügyminisztérium vezetőjét és eljárása eredményéről táviratban azzal értesítette a csongrádiakat, hogy a belügyminiszter a választási eljárás intézésébe bele nem avatkozhatik, de minden visszaélést a legszigorúbban fog megtorolni. A közegészségügy államosításáért. Mint Békésből táviratoztak, Békés vármegye orvosszövetsége Zöldy János dr. megyei főorvos elnöklésével közgyűlést tartott. Kimondották, hogya kongresszus elé az egyesület azt az indítványt terjeszti, hogy a közegészségügy az egész vonalon államosíttassék. — A leköszöntött aradi tisztviselők nyugdíja. Aradvármegye törvényhatóságának június 26-ikán tartott közgyűlésén szóba került a Krivány-ügy miatt állásukról lemondott főtisztviselők nyugdíjkérdése, melyre nézve a vármegye úton választott alispánja, Dalnoky Nagy Lajos tett előterjesztést. Szathmáry Gyula volt alispán, Pécskán Sándor árvaszéki elnök és Vörös Vidor tiszti főügyész nyugdíjaztatásáról, illetve ez utóbbi kegydíjáról. Szathmáry Gyula 1881-től 1898-ig tagja volt a megyei nyugdijintézetnek s úgy proponálták,hogy 2800 frtévi fizetés után 16 százalék, vagyis 1568 frt évi nyugdíj állapitassék meg a részére. Tekintettel azonban arra, hogy 1872. óta állt a vármegye szolgálatában, amely idő alatt emberfeletti munkáságot fejtett ki, azt javasolja az alispán, hogy hálás elismerésül, a nyugdíjintézmény létesítése előtt eltöltött kilenc szolgálati éve is számítassék be , e szerint a rendkívüli nyugdíjalap terhére még 504 főt szavaztassék meg az említett összeghez. A közgyűlés ezt a javaslatot egyhangú lelkesedéssel tette magáévá . Szathmáry Gyula kir. tanácsos, volt alispán évi nyugdíjösszegét 2072 írtban állapította meg. Pécskán Sándor volt árvaszéki elnöknek szintén ez alapon 1334 írt évi nyugdíjat hoz javaslatba az alispán, amit hasonlókép megszavaztak. Vörös Vidtor volt tiszti főügyész nyugdíját illetőleg az ő kérelmére úgy intézkedett a közgyűlés, hogy mivel ő csak rövidebb ideig volt a vármegye szolgálatában, amíg a tíz évébe nem telik, vagyis 1907-ig, a nyugdíjilletékeket befizeti, amivel nyugdíjképes és penziója megállapítható lesz. Egyébként úgy Pcskán, mint Vörös Vidor érdemei és munkássága iránt is a legnagyobb elismeréssel adózott a közgyűlés. KÜLFÖLD, Budapest, jan. 39. A hágai operett véget sem ért még s a kontinensnek csaknem minden nemzete ráczáfol már a bölcs béke-korifeusokra. Hágában háborút üzennek a háborúnak és ime európaszerte a legborzalmasabb háború, a forradalom van kitörőféiben. Belgium, Spanyolország, Itália forrong, Francziaország kedélyét még mindig hevíti az „affér,“ a szultán birodalmában az örményüldözés egyhangúságát egy parázs határvillongás váltja föl, még a kis Szerbia is — nehogy kimaradjon a sorból! — összeesküvőket tesz ártalmatlanná. A békekonferencziát azonban nem igen zavarja nyugalmában mindez, de még a londoni „Daily News“ czikke sem, amely pedig elég pikáns adatokat tartalmaz. A nevezett újság a következőket írja: Abban a bizottságban, amely a leszerelésről szóló orosz indítványt tárgyalta, Svarchoff ezredes, a német delegátus beszédet mondott az indítvány ellen. Meggyőző nyíltsággal beszélt. Az ezredes kijelentette, hogy a békeállomány leszállítása nem ugyanegy a hadierő megfelelő leszállításával, hiszen a békeállomány állandó maradhat és az ország védőereje mégis növekszik. A katonai szolgálat ideje, a vasutak, a mozgósítás gyorsasága és a gazdasági feltételek — mindezek ama tényezők, amelyek az ország katonai erejét kiteszik. Ha tehát a problémának egy részét ragadják ki, a laikus ezt értheti, de a katonai szakember abszurd dolognak fogja tartani és csodálkozni fog, hogyan lehetett ezzel az indítványnyal komolyan előállani. Svarcoff ama kijelentése, hogy Németország gazdagsága, megelégedése napról-napra nő, nagy hatást gyakorolt. Az egész konferenczián eddig ez a beszéd a legnagyobb szenzáczió. Miért is ne lenne Németország megelégedett. Nincs az a tőkepénzes, aki olyan „rendezett viszonyok“ között él, mint ez a hatalmas birodalom és ha a kínai ősczopfok kellemetlenkednek is egy kicsinyég, múló keserűség ez csupán, amelyen hamarosan segítenek a Maure kapitány ágyúi. A legutóbbi napok eseményeiből nem volt nehéz megjósolni a belgiumi forradalmat. Tegnap még csak tüntetett és zavargott a nép, ma már fegyverrel támadt a katonaság ellen, torlaszokat emelt, inzultálta a kormányelnököt és megfenyegette a királyt. Eddig meg nem erősített távirati jelentések szerint. II. Lipót már a menekülés gondolatával foglalkozik, mert palotájában nem érzi biztonságban magát és a családját. Brüszszelben teljes az ostromállapot. Mindenütt erős katonai őrjáratok, szuronyos csendőrcsapatok czirkálnak, amelyeknek ugyancsak sok dolguk akad. A zavargás szinte egy pillanatra sem szűnik meg és nem egy embert sebesített már meg halálra a fegyvergolyó. A parlamentben nem lehet tanácskozni, a miniszterek egyáltalán nem juthatnak szóhoz és a király megijedve tanácskozik minisztereivel, hogy mit tegyen. Oka mindennek a választó-reform, mely a legnagyobb izgatottságot kelti a munkások között. A választó-reform főbb pontjai a következők: Az ország hét legnagyobb választókerületében úgynevezett mérsékelten proporczionált képviseletet teremt. Eddig a 152 képviselőt és 76 szenátort a mérsékelt általános választójoggal 41 választókerületben választották meg. Ha nincs abszolút többség, pótválasztás dönt. A reform hét választókerület részére alkotmányellenesen külön rendszert teremt. Ez erőszak ellen föllázad most az egész ország. A kamara többsége kétségtelenül elfogadná a törvényjavaslatot és ezért a nép a parlamenten kívül akarja jogait megvédeni. Július 4 ére van kitűzve a törvényjavaslat tárgyalása és semmi kétség, hogy addig, ha ugyan vissza nem vonják a törvényjavaslatot, nap-nap után megújul a zavargás. A király, hír szerint, minisztereivel együtt elhatározta, hogy nem vonja vissza a törvényjavaslatot, de a kormány némi koncessziót fog tenni. Hogy mennyi ez a koncesszió és hogy lecsillapítja-e majd a forrongó kedélyeket, a jövő kérdése. A hágai konferenczia béke-akcziója, úgy látszik, éppen időszerű ! A belgiumi zavarok. — Távirati tudósítás. — Brüsszel, június 30. Konzervatív körökben általános az az óhajtás, hogy a kormány vonja vissza végzetes javaslatát. És ez nem is lehetetlen. Feltűnést kelt, hogy a király lemondott tervezett külföldi útjáról. A mérsékelt liberális lapok mégis úgy vélik, hogy Belgiumban 1830 óta nem volt a mostanihoz hasonló súlyos válság. A Journal de Liége esdve kéri a királyt, aka- dályozza meg a vérontást. A király bizonyára apja akar maradni polgártársainak és megvédi őket a kormány „vasfalai“ ellen. Azokat az embereket a magánéletnek kell visszaadni. A radikális és szocziális lapok napról-napra hevesebb hangon írnak. Azt írják, hogy a belga nép, igazságérzetétől áthatva, meglencheli a kormányt. Hire járt, hogy a bányakerületekben és az antwerpeni kikötőben nagymennyiségű dinamit tűnt el. Brüsszel, június 30. A polgárőrség már nem mutatkozik megbízhatónak, amióta soraikba a szoczialisták is tömegesen tódulnak. Tegnap is többen kiléptek a sorból, magasra emelték a puskatust és a kormány ellen kiabáltak. A vidékről érkező hírek szerint csak a jeladást várják Brüsszelből és azonnal, az egész vonalon megindul a roham a parlament ellen. A miniszterelnököt tegnap, amint palotája felé ment, a népe felkiáltásokkal fogadta : — A bas la calotte! Vive la revolution! Brüsszel, junius 30. A tüzérséget és lövészezredet is mozgósították. Az egész helyőrség, az összes rend- és csendőrök készenlétbe vannak. Lipót királyt, a nép elégedetlenségének ily izgatott megnyilatkozására, állítólag igen kellemetlenül érintette az a nagy sietség, amelylyel a kormány a választási törvényjavaslatot meg akarja szavaztatni. Brüsszel, jan. 30. Egy tegnap tartott népgyűlés után néhány ezer tüntető át akart vonulni a Grande Placeon, de a csendőrök kivont karddal visszaszorították őket. A tömeg kövel dobálta meg a csendőröket. Mindkét részről lőttek, közben sok durranó töltény dördült el. Több ember megsebesült. A csendőrség kiürítette az utczákat, de mindjárt azután újra sorakozott a tömeg. Éjjel fél 12 óra körül a Rue Royaleon számos tüntető felszedte az utcza kövezetét és a köveket a csendőrökre dobálta, akik a tömeg közé rontottak. A tüntetők erre visszavonultak és meggyújtottak egy gázvezetéket. A Grande Placcon történt összeütközésnél három ember megsebesült, egyikük súlyosan. Egy rendőrtisztet megszúrtak. A csendőrséget később a polgárőrség váltotta föl. A Rue Madelaineon újra összeütközésre került a dolog, úgyszintén a káposztapiaczon és környékén. Több letartóztatás is történt. A káposztapiaczon rálőttek egy csendőrre. Egy fiatalembert karddal megsebesítettek. Mikor a tüntetők a maison du peuple elé értek, a rendőrség nekiment a tömegnek, miközben négy ember megsebesült. A sebesülteket a maison du peuplebe vitték. A Grande Placeon megsebesült emberek között van a menet vezetője is, akit két golyó talált. Egy ismeretlen fiatalembert a Sainte Jeannekórházba vittek, ahol állítólag már bele is halt sebeibe. Mindössze 85 embert tartóztattak le, többeknél revolvert találtak. A letartóztatottak fölött a városházán ülnek törvényt. Más utczákban is fölszedték a kövezetét, úgy hogy rendőrséget kellett kiküldeni. Brüsszel, június 30. A tegnapi zavargások reggel 3 óráig tartottak. Komoly inczidens fordult elő a börze előtt a Place Stefanie-n, ahol a tüntetők megrohantak egy lóvasúti kocsit és a kalauzt két golyóval megsebesítették. A lovat is meglőtték, úgy hogy meg kellett ölni. A kocsit felborították a tüntetők. Később betörték egy bank ablakait. Éjféltájban a Boulevard Auspachon egy kávéház terraszáról rálőttek a csendőrökre. A csendőrök megrohanták a kávéházat, ahol izgalmas jelenetek játszódtak le. A Petit Bleu szerint egy tüntetőt szuronynyal megsebesítettek a mellén. Két újságíró nagy bajba jutott, az egyiket puskaagygyal mellbeütötték és karddal megsebesítették a fején. A strande Placeon a csendőrök dulakodás közben éles tölténynyel lőttek. Néhány lövés a szomszéd házak ablakait érte. Egy rendőrtisztet kővel megsebesítettek. Az egyik sebesült állítólag meghalt. Mindössze körülbelül 100 személy sérült meg, köztük nyolcan súlyosan. A Boulevard Auspachon éjjel állítólag vázákat dobáltak le az ablakokból a csendőrökre. Brüsszel, június 30. A tegnap esti tüntetéseknél 100 személy sebesült meg, köztük 9 súlyosan. Negyven letartóztatás történt. A legtöbbet igazolás után szabadon bocsátották. A király elhatározta a Ház feloszlatását, hogy a népnek alkalmat adjon a választási javaslat mellett vagy ellen való állásfoglalásra. Brüsszel, június 30. Tegnap éjfélkor a szoczialista népházban monstre meeting volt, amelyen Vandervelde a tömeget valósággal lázadásra izgatta. Ünnepélyesen proklamálta végül a szocziáldemokraták szövetségét a liberálisokból. Brüsszel, június 30. A helyzet mind válságosabb lesz. A mozgalom határozottan köztársasági jelleget ölt. A királynak szemére vetik, hogy a sok intés daczára is még mindig a klerikálisokkal tart.