Hazánk, 1899. július (6. évfolyam, 156-181. szám)

1899-07-01 / 156. szám

156 SZÁM. BUDAPEST. SZOMBAT. H A Z A N K 1899. JULIUS 1. 3 párt elnöke intézett ma délelőtt Ugron Gábor­hoz és a mely a következő : .Csendőrök a szavazóhelyiséget megszállva tartják. A polgárok jogai és élete fenyegetve van. Bánffy-választásnak nézünk elébe. Ké­rünk sürgős intézkedést a belügyminisz­ternél.­ Ugron Gábor a kérelem következtében felkereste Széll Kálmán miniszterelnököt, mint a belügy­minisztérium vezetőjét és eljárása eredményéről táviratban azzal értesítette a csongrádiakat, hogy a belügyminiszter a választási eljárás intézésébe bele nem avatkozhatik, de minden visszaélést a legszigorúbban fog megtorolni. A közegészségügy államosításáért. Mint Békésből táviratoztak, Békés vármegye orvos­szövetsége Zöldy János dr. megyei főorvos el­nöklésével közgyűlést tartott. Kimondották, hogy­­a kongresszus elé az egyesület azt az indítványt terjeszti, hogy a közegészségügy az egész vona­lon államosíttassék. — A leköszöntött aradi tisztviselők nyugdíja. Aradvármegye törvényhatóságának június 26-ikán tartott közgyűlésén szóba került a Krivány-ügy miatt állásukról lemondott főtisztviselők nyugdíjkérdése, melyre nézve a vármegye úton választott alispánja, Dalnoky Nagy Lajos tett előterjesztést. Szathmáry Gyula volt alispán, Pécskán Sándor árvaszéki elnök és Vörös Vidor tiszti főügyész nyugdíjaztatásáról, illetve ez utóbbi kegydíjáról. Szath­máry Gyula 1881-től 1898-ig tagja volt a megyei nyugdij­­intézetnek s úgy proponálták,hogy 2800 frtévi fizetés után 16 százalék, vagyis 1568 frt évi nyugdíj állapitassék meg a részére. Tekintettel azonban arra, hogy 1872. óta állt a vármegye szolgálatában, amely idő alatt em­berfeletti munkáságot fejtett ki, azt javasolja az alispán, hogy hálás elismerésül, a nyugdíj­intézmény létesítése előtt eltöltött kilenc­ szolgálati éve is számítas­­sék be , e szerint a rendkívüli nyugdíj­alap terhére még 504 főt szavaztassék meg az említett összeghez. A köz­gyűlés ezt a javaslatot egyhangú lelkesedéssel tette ma­gáévá . Szathmáry Gyula kir. tanácsos, volt alispán évi nyugdíjösszegét 2072 írtban állapította meg. Pécskán Sán­dor volt árvaszéki elnöknek szintén ez alapon 1334 írt évi nyugdíjat hoz javaslatba az alispán, amit hasonlókép megszavaztak.­­ Vörös Vidtor volt tiszti főügyész nyug­díját illetőleg az ő kérelmére úgy intézkedett a közgyű­­lés, hogy mivel ő csak rövidebb ideig volt a vármegye szolgálatában, amíg a tíz évébe nem telik, vagyis 1907-ig, a nyugdíjilletékeket befizeti, amivel nyugdíjképes és pen­ziója megállapítható l­esz. Egyébként úgy Pcskán, mint Vörös Vidor érdemei és munkássága iránt is a legnagyobb elismeréssel adózott a közgyűlés. KÜLFÖLD, Budapest, jan. 39. A hágai operett véget sem ért még s a kon­tinensnek csaknem minden nemzete ráczáfol már a bölcs béke-korifeusokra. Hágában hábo­rút üzennek a háborúnak és ime európaszerte a legborzalmasabb háború, a forradalom van ki­törőféiben. Belgium, Spanyolország, Itália for­rong, Francziaország kedélyét még mindig he­víti az „affér,“ a szultán birodalmában az ör­ményüldözés egyhangúságát egy parázs határ­­villongás váltja föl, még a kis Szerbia is — ne­hogy kimaradjon a sorból! — összeesküvőket tesz ártalmatlanná. A békekonferencziát azonban nem igen zavarja nyugalmában mindez, de még a londoni „Daily News“ czikke sem, amely pe­dig elég pikáns adatokat tartalmaz. A nevezett újság a következőket írja: Abban a bizottság­ban, amely a leszerelésről szóló orosz indítványt tárgyalta, Svarchoff ezredes, a német delegátus beszédet mondott az indítvány ellen. Meggyőző nyíltsággal beszélt. Az ezredes kijelentette, hogy a békeállomány leszállítása nem ugyanegy a hadierő megfelelő leszállításával, hiszen a béke­állomány állandó maradhat és az ország védő­­ereje mégis növekszik. A katonai szolgálat ideje, a vasutak, a mozgósítás gyorsasága és a gazda­sági feltételek — mindezek ama tényezők, ame­lyek az ország katonai erejét kiteszik. Ha tehát a problémának egy részét ragadják ki, a laikus ezt értheti, de a katonai szakember abszurd do­lognak fogja tartani és csodálkozni fog, hogyan lehetett ezzel az indítványnyal komolyan előál­­lani. Svarc­off ama kijelentése, hogy Németor­szág gazdagsága, megelégedése napról-napra nő, nagy hatást gyakorolt. Az egész konferen­­czián eddig ez a beszéd a legnagyobb szenzá­­czió. Miért is ne lenne Németország megelégedett. Nincs az a tőkepénzes, aki olyan „rendezett vi­szonyok“ között él, mint ez a hatalmas biroda­lom és ha a kínai ősczopfok kellemetlenkednek is egy kicsinyég, múló keserűség ez csupán, a­melyen hamarosan segítenek a Maure kapitány ágyúi. A legutóbbi napok eseményeiből nem volt nehéz megjósolni a belgiumi forradalmat. Tegnap még csak tüntetett és zavargott a nép, ma már fegyverrel támadt a katonaság ellen, torlaszokat emelt, inzultálta a kormányelnököt és megfenye­gette a királyt. Eddig meg nem erősített távirati jelentések szerint. II. Lipót már a menekülés gondolatával foglalkozik, mert palotájában nem érzi biztonságban magát és a családját. Brüsz­­szelben teljes az ostromállapot. Mindenütt erős katonai őrjáratok, szuronyos csendőrcsapatok czirkálnak, a­melyeknek ugyancsak sok dolguk akad. A zavargás szinte egy pillanatra sem szű­nik meg és nem egy embert sebesített már meg halálra a fegyvergolyó. A parlamentben nem le­het tanácskozni, a miniszterek egyáltalán nem juthatnak szóhoz és a király megijedve tanács­kozik minisztereivel, hogy mit tegyen. Oka mindennek a választó-reform, mely a leg­nagyobb izgatottságot kelti a munkások között. A választó-reform főbb pontjai a következők: Az ország hét legnagyobb választókerületében úgynevezett mérsékelten proporczionált képvise­letet teremt. Eddig a 152 képviselőt és 76 sze­nátort a mérsékelt általános választó­joggal 41 választókerületben választották meg. Ha nincs abszolút többség, pótválasztás dönt. A reform hét választókerület részére alkotmányellenesen külön rendszert teremt. Ez erőszak ellen föllázad most az egész ország. A kamara többsége két­ségtelenül elfogadná a törvényjavaslatot és ezért a nép a parlamenten kívül akarja jogait meg­védeni. Július 4 ére van kitűzve a törvényjavaslat tárgyalása és semmi kétség, hogy addig, ha ugyan vissza nem vonják a törvényjavaslatot, nap-nap után megújul a zavargás. A király, hír szerint, minisztereivel együtt elhatározta, hogy nem vonja vissza a törvényjavaslatot, de a kor­mány némi konc­essziót fog tenni. Hogy mennyi ez a konc­esszió és hogy lecsillapítja-e majd a forrongó kedélyeket, a jövő kérdése. A hágai konferenczia béke-akcziója, úgy lát­szik, éppen időszerű ! A belgiumi zavarok. — Távirati tudósítás. — Brüsszel, június 30. Konzervatív körökben általános az az óhajtás, hogy a kormány vonja vissza végzetes javaslatát. És ez nem is lehetetlen. Feltűnést kelt, hogy a király lemondott tervezett külföldi útjáról. A mér­sékelt liberális lapok mégis úgy vélik, hogy Bel­giumban 1830 óta nem volt a mostanihoz hasonló súlyos válság. A Journal de Liége esdve kéri a királyt, aka-­ dályozza meg a vérontást. A király bizonyára apja akar maradni polgártársainak és megvédi őket a kormány „vasfalai“ ellen. Azokat az em­bereket a magánéletnek kell visszaadni. A radikális és szocziális lapok napról-napra hevesebb hangon írnak. Azt írják, hogy a belga nép, igazságérzetétől áthatva, meglencheli a kormányt. Hire járt, hogy a bányakerületekben és az antwerpeni kikötőben nagymennyiségű dinamit tűnt el. Brüsszel, június 30. A polgárőrség már nem mutatkozik megbíz­hatónak, amióta soraikba a szoczialisták is töme­gesen tódulnak. Tegnap is többen kiléptek a sorból, magasra emelték a puskatust és a kor­mány ellen kiabáltak. A vidékről érkező hírek szerint csak a jeladást várják Brüsszelből és azonnal, az egész vonalon megindul a roham a parlament ellen. A miniszterelnököt tegnap, amint palotája felé ment, a nép­e felkiáltásokkal fogadta : — A bas la calotte! Vive la revolution! Brüsszel, junius 30. A tüzérséget és lövészezredet is mozgósították. Az egész helyőrség, az összes rend- és csend­őrök készenlétbe vannak. Lipót királyt, a nép elégedetlenségének ily izgatott megnyilatkozására, állítólag igen kelle­metlenül érintette az a nagy sietség, amelylyel a korm­ány a választási törvényjavaslatot meg akarja szavaztatni. Brüsszel, jan. 30. Egy tegnap tartott népgyűlés után néhány ezer tüntető át akart vonulni a Grande Placeon, de a csendőrök kivont karddal visszaszorították őket. A tömeg kövel dobálta meg a csendőrö­ket. Mindkét részről lőttek, közben sok durranó töltény dördült el. Több ember megsebesült. A csendőrség kiürítette az utczákat, de mindjárt azután újra sorakozott a tömeg. Éjjel fél 12 óra körül a Rue Royaleon számos tüntető felszedte az utcza kövezetét és a köveket a csendőrökre dobálta, akik a tömeg közé rontottak. A tünte­tők erre visszavonultak és meggyújtottak egy gáz­vezetéket. A Grande Placcon történt összeütkö­zésnél három ember megsebesült, egyikük súlyo­san. Egy rendőrtisztet megszúrtak. A csendőrsé­get később a polgárőrség váltotta föl. A Rue Madelaineon újra összeütk­özésre került a dolog, úgyszintén a káposztapiaczon és környé­kén. Több letartóztatás is történt. A káposzta­piaczon rálőttek egy csendőrre. Egy fiatal­embert karddal megsebesítettek. Mikor a tüntetők a mai­son du peuple elé értek, a rendőrség nekiment a tömegnek, miközben négy ember megsebesült. A sebesülteket a maison du peuplebe vitték. A Grande Placeon megsebesült emberek között van a menet vezetője is, akit két golyó talált. Egy ismeretlen fiatal­embert a Sainte Jeanne­­kórházba vittek, ahol állítólag már bele is halt sebeibe. Mindössze 85 embert tartóztattak le, töb­beknél revolvert találtak. A letartóztatottak fö­lött a városházán ülnek törvényt. Más utczák­­ban is fölszedték a kövezetét, úgy hogy rendőr­séget kellett kiküldeni. Brüsszel, június 30. A tegnapi zavargások reggel 3 óráig tar­tottak. Komoly inczidens fordult elő a börze előtt a Place Stefanie-n, a­hol a tüntetők megrohantak egy lóvasúti kocsit és a kalauzt két golyóval megsebesítették. A lovat is meglőtték, úgy hogy meg kel­lett ölni. A kocsit felborították a tüntetők. Később betörték egy bank ablakait. Éjfél­tájban a Boulevard Auspachon egy kávé­ház terraszáról rálőttek a csendőrökre. A csendőrök megrohanták a kávéházat, a­hol izgalmas jelenetek játszódtak le. A Petit Bleu szerint egy tüntetőt szu­ronynyal megsebesítettek a mellén. Két új­ságíró nagy bajba jutott, az egyiket puska­­agygyal mellbeütötték és karddal megsebe­sítették a fején. A strande Placeon a csendőrök dulakodás közben éles tölténynyel lőttek. Néhány lövés a szomszéd házak ab­lakait érte. Egy rendőrtisztet kővel megse­besítettek. Az egyik sebesült állítólag meg­halt. Mindössze körülbelül 100 személy sé­rült meg, köztük nyolc­an súlyosan. A Bou­levard Auspachon éjjel állítólag vázá­kat dobáltak le az ablakokból a csend­őrökre. Brüsszel, június 30. A tegnap esti tüntetéseknél 100 személy sebesült meg, köztük 9 súlyosan. Negyven letartóztatás történt. A legtöbbet igazolás után szabadon bocsátották. A király elhatározta a Ház feloszlatását, hogy a népnek alkalmat adjon a válasz­tási javaslat mellett vagy ellen való állás­­foglalásra. Brüsszel, június 30. Tegnap éjfélkor a szoczialista népházban monstre meeting volt, a­melyen Vandervelde a tömeget valósággal lázadásra izgatta. Ünnepé­lyesen proklamálta végül a szocziáldemokraták szövetségét a liberálisokból. Brüsszel, június 30. A helyzet mind válságosabb lesz. A mozgalom határozottan köztársasági jelleget ölt. A király­nak szemére vetik, hogy a sok intés daczára is még mindig a klerikálisokkal tart.

Next