Hazánk, 1899. augusztus (6. évfolyam, 182-208. szám)
1899-08-01 / 182. szám
2 BUDAPEST, KEDD. A Z ÁNK 1899. AUGUSZTUS 1. 182. SZÁM. rakatban : a baisse spekulánsok kirakatában. Ez az egész hiresztelés nem egyéb, mint közönséges baisse-manőver. Csak a múltkor közöltük a szállításra meghívott gabonakereskedők listáját, közlésünket most kiegészítjük azzal, hogy azok a cégek, amelyek bevonattak a m. kir. államvasutak tanácsába, egy-két kivétellel valamenynyien a baisseben dolgoznak. Miután a Neue Freie Presse a belföldi lapok jelentékeny megelőzésével adott tudósítást arról a baisse-ankerről s a tudósításban nagyon ki volt emelve a párját ritkító terméseredmény : egészen érthető, hogy most tovább is ott kell a kirakatokban tartani a negyven millió méter mázsás termésnek a híresztelését. De csak a híresztelést, amiből táplálja magát a baisse spekuláczió. Ez a manőver a telivér merkantilista napilapok előtt is szembetűnt, úgy annyira, hogy a mi nagy elégtételünkre a Pesti Hírlap és az Egyetértés is konstatálják, hogy: „saját piaczainkon az árak anynyira lemorzsolódtak, hogy már azt kell hinnünk, hogy a kereskedelmi körök kartellben állanak egymással.“ Ez a szerény kis vallomás ujjal mutat arra, hogy a negyven milliós termés híresztelése minő czélból történik. A „Matica Slovenska" végleges feloszlatása. Amint értesülünk, a belügyminiszter egyik legújabb keletű elnöki rendeletével értesítette Mudrony Pált és folyamodó társait, Pieter Ambrust és Francisci Nándort, hogy a belügyminiszteri rendelettel felfüggesztett „Matica Slovenskát“ reaktiválni nem engedi, s nem teljesíti a konfiskált egyleti vagyon visszaadására vonatkozó kérelmet, sőt végleg feloszlatja a pánszláv agitáczió e veszedelmes tanyáját. A Mudronyék kérvénye — vagyis inkább terjedelmes memoranduma — igen érdekesen vezeti be kérelmét, mondván a következőket : „A tót nemzetiség, vetekedni akarván „szeretett hazánk“ más nemzetiségeivel az irodalom és művészet terén, hiányát érzi a feloszlatott egyesületnek.“ A belügyminiszterre egyátalán nem hatott a Mudronyék kultur-hazafisága, amivel be akarták takarni a súlyos vádakat, amelyek szükségessé tették az egyesület felfüggesztését. E be is bizonyított vádpontok a következők: 1. Az egyesület nem felel meg kitűzött feladatának, mivel a tót irodalmat elhanyagolja. 2. Alapszabályai ellenére politikával foglalkozik és mint izgató, hazaellenes intézmény szerepel. 3. Alapszabályainak 29—32. §-ai megsértésével, vagyonát szabálytalanul kezeli. 4. Működésével az alapító és rendes tagok intenczióit sérti. E jól megokolt vádakat akarták megdönteni Mudronyék kérvényökben az által, hogy működésükre hivatkoznak. Ebben a működésben van ugyanis a haza- és államellenes folyóiratok támogatása. Panaszkép hozzák fel a folyamodók a memorandumban, hogy a vagyon mostani felhasználása — a tót közművelődési egylet élvezi a jövedelmet — nem felel meg a czélnak s a jóváhagyott alapszabályok rendelkezésének. A belügyminisztérium vezetésével megbizott miniszterelnök döntése sok szép pánszláv álmot silányitott tönkre s bebizonyította azt, hogy a nemzetiségi ügyek mai vezetése a jog, törvény és igazság keretében nem engedi it életre kelni a haza- és nemzetellenes propagandát. A bethleni mandátum. A bethleni kerület nemrég elhunyt képviselője helyére az ottani polgárság egyhangúlag gróf Bethlen Bálintot jelölte s mivel ellenjelöltet nem fognak állítani, Bethlen egyhangúlag történő megválasztása is bizonyosra vehető. Képviselőválasztás. Vészi Józsefet a „Budapesti Napló“ főszerkesztőjét a szászsebesi kerületben ma egyhangúlag megválasztották. A kerület Vészi József személyében jeles erőt küld a parlamentbe, a minek az értékét fokozza az a körülmény, hogy a liberális publicista a liberalizmus tisztult levegőjében, annak a tiszta magyarázata idején foglal helyet a törvényhozásban, miből köny szivárog elő s megfogja a kis unokája kezét: — Térdelj le fiam és csókold meg ezt a szent földet. Tudod, ki nyugszik itten? Petőfi ! . . . A kisfiú leborul a földre. Ártatlan lelke talán megsejti, hogy ki az a Petőfi, elfogadva, komolyan csókolja meg a hideg rögöt. Ott a sirkant körül sírnak az emberek . . . * Hull a virág a hősök sírjára, illata messze terjeng a vadvirágos csatasik felett. A messze határnak kékes vonaláról tovarebbennek a ködök, — ott Segesvár felé azon a dombon, melynek oldalát haragos piros pipacs, sárgafejű pitypang verte ki, ragyogva ömlik el a nyári nap ragyogó világa . . . Mintha csillogó aureole borulna arra a dombra, minden szem odanéz . . . 1849 julius 31-én ott látták Petőfit utoljára ! . . . II. Talpra magyar, mi a haza , Itt az idő Most vagy soha! A segesvári vár fokáról harsogva zendül a gyújtó szabadságdal s a fenséges szobor, a halhatatlan költő érczalakja kinyújtott jobbjával merész, nyílt homlokával mintha borongva hallgatná a dalt, lánglelkének e fenséges szikráját... Mintha viszhangja kelne a hideg érczajkon a dalnak, a nemzetébresztő, hatalmas riadónak ... A várfokon, melyet a messze távolba vesző fehéregyházi havezmező ural, elhal a szabadság ihletett dala, az érerszobor viszhangozó ajkáról elröppen oda a szent sirhalomhoz s a költő álma attól oly szép, oly káprázatos . . . babérkoszorúk hullanak zörögve a szobor lábaihoz, talapzatára virágokat hintenek s az emberek ezrei újból imádkoznak . . . * Ötezer székely vonul el a költő érczalakja mellett. Ő vezeti őket, a rabonbán, ki mindene népének, aki úgy tud bánni az ő romlatlan lelkű székelységével, mint apa gyermekeivel. Piruló, patyolatarczú hajadonok, villogó szemű legények, asszonyok, férfiak lassan, elfogódva lépkednek el a szent szobor előtt s ahogy nyilt, becsületes tekintetüket ráemelik a költő büszke, magas homlokára, szemükből annyi szeretet, annyi lelkesedés és hódolat sugárzik elő, hogy a szobor érezszive megdobban rá . . . Egy székely legény a tolongó, fényes sokaság láttára annyira zavarba jő, hogy nem látja meg a költő szobrát. Suttogva és restelkedve kérdi meg társától, hogy merre is az a szobor? És felel neki a székely legény a kalapját megemelve és a szobor felé mutatva: — Ahajt vanni! S a kérdező legény arczát láng borítja el, a keze megrándul és áhitatosan, mintha templomban volna, mintha az Úr képe előtt állna, keresztet vet magára . . . Oh én székely népem! Soha ki nem tudnék fogyni a te magasztalásodból; dicséretéből a te tiszta, mély lelkednek, amelyből mint ősforrásból, zuhogva, túláradva tör elő az igazi érzés, a nagyoknak imádságos tisztelete s a hazának lángoló szeretete . . .* Halkan, nesztelenül borul le az alkonyat a szent szobor tájékára, de szétszaladnak az árnyak, mert fény és ragyogás ömlik el itt e helyen, hol a halhatatlan költő lelke bolyong. A leomló alkonyatban elindulok egy gyalogúton a segesvári rét felé. Nehéz virágillat csap meg az utón, csipegő madarak rebbennek el lépteim zajára . . . Valami nótát hajt felém az alkonyi szeli®, megigézve, elbűvölve állok meg és gyönyörködve hallgatom : Juhász legény, szegény juhászlegény, Tele pénzzel ez a kövér erszény — Megveszem a szegénységet tőled, Ráadásul add a szeretődet. A gyalogút végén három leány jön velem szembe. A hajuk hosszú fonatban omlik le a vállukon, patyolat ing borul puhán a keblükre, virágos kötény simul a hajlós, ringó rozmaringszál derekukra. Kézenfogva jönnek a leányok s ajkukról csengve árad a mélabús, merengő nóta: Juhász legény, szegény juhász legény . . . Székely leányok ajkán alföldi nóta: a Petőfi nótája . . . Épen ezen a napon. Ezt a nótát hallgasd meg mostoh, megdicsőült szellem, lánglelkü Petőfi! . . . Vidéki közigazgatás, Hajdu-Böszörmény hiénái. A hódmezővásárhelyi tömeges mérgezési esetek mindenütt a temetkezési egyesületekre irányították a figyelmet s megkezdődött a közigazgatási vizsgálat e temetés biztosító intézetek irodáiban. Hajdú-Böszörményben a vizsgálattevő főszolgabíró kiderítette, hogy az ottani úgynevezett „Ilik református temetkező “-be minden balmazújvárosi 60 éven felüli szegény embert bebiztosított néhány halálüzér. Egy Juhász József nevű egymaga 13 helyett fizeti a tagdíjakat; összesen 76 koros szegény embernek van olyan pártfogója, ki aggódva lesi a halálukat s a legborzasztóbb a dologban az, hogy mikor a vén emberek közül, valamelyik meghal a halálüzér fölveszi ugyan a haláleset után járó dijat, de azt jogos tulajdonának tekintvén, a temetésre egy krajczárt sem ad, a bebiztosított halottat így aztán mindig a község temetteti el. Hajduvármegye alispánja július 22-én rendelettel tiltotta el ezt az üzérkedést, szigorúan meghagyván az egyletnek, hogy jövőre a járulékokat nem a befizetési nyugtakönyv felmutatójának, hanem az elhaltak családtagjainak fizessék ki, bárha ezek a könyvet nem is tudnák felmutatni. Ily módon a halállal való üzérkedés megszűnik jövedelmező üzlet lenni, sőt nagy veszteséggel járhat, mert az örökösök aligha fognak a befizetővel osztozni a járulékon. Az agyonpálinkáztatás dicső rendszere is véget ér ily módon, amire ugyan Hajdúböszörményben, de más még üzletiesebb szellemű vidéki városban már számos példa volt. Közművelődési palota Szombathelyen. A Dunántúlnak kétségtelenül egyik leginkább fejlődő városa Szombathely, melynek emelésére Vasvámegye közönsége minden lehetőt elkövet. Legutóbb a Dunántúli Közművelődési Egyesület támogatásával mozgalom indult meg, hogy Szombathelyen a magyarság és nemzeti közművelődés terjesztése érdekében megyei kulturegyesületet alakítsanak. A mozgalom Szombathely városa részéről is kedvező fogadásra talált, sőt Éhen Gyula polgármester hoszszabb memorandumot intézett a tegnapelőtti városi közgyűléshez, melytől háztelek átengedését kéri a kulturegyesület szombathelyi palotájának fölépítésére. A kultúrpalotában a vármegye történelmére vonatkozó régiségeket, etnográfiai tárgyakat gyűjtik össze. Ott lenne a helye a megyei könyvtárnak, amelyből minden faluban fiókkönyvtárakat alapítanának. A városi tanács pártoló előterjesztése után a közgyűlés Széll Kálmán utczai telkét engedte át a kultúrpalota számára. Elhatározták, hogy a kormányt, a vármegyét megkérik a hazafias terv támogatására. Fegyelmi vizsgálat Jászberényben. Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye főispánja a Jászberényben június 29-ikén történt vallást sértő körmenet ügyéből kifolyólag. Török Aladár jászberényi polgármester, Almásy Árpád ottani rendőrkapitány és Dobrovszky Józsefvárosi dijnok ellen a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. A jegyzők kívánsága. A vasvármegyei jegyzők egyesületének választmánya július hó 28-án a szombathelyi Hungária-szállóban, az összes választmányi tagok jelenlétében ülést tartott. A választmány a folyó ügyek elintézése után tárgyalás alá vette Nagy Antalnak az ügyvédi és közjegyzői kényszer behozatala ellen felterjesztendő feliratának tárgyalását, azt egyhangúlag elfogadta, egyúttal annak 200 példányban való kinyomatását s az összes közjegyzői képviselőtestületeknek aláírás ■végett leendő megküldését elhatározta ; az elfogadott tervezetet indokolásával együtt a törvényhatósághoz felterjesztik. A választmány azután elhatározta, hogy megkeresést intéz az alispánhoz aziránt, hogy a nyugdíj-hozzájárulás a községek terhére vettessék ki. Végül egy új általános díjtáblázat elkészítésével az egyleti jegyző bízatott meg. Nyitra vármegye közgyűlése. Nyitra vármegye törvényhatósági bizottsága július 28-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Markhot alispán elnökölt. A közgyűlés nagyon gyengén volt látogatva vidékről. A tárgyalásból érdekesebb mozzanatok : A fegyelmi bírságok ezentúl nem a szegény alap, hanem a nyugdíjalap javára fognak fordíttatni. Rudnai István interpel