Hazánk, 1899. augusztus (6. évfolyam, 182-208. szám)

1899-08-01 / 182. szám

4 BUDAPEST, KEDD. _____________H A Z A N K______________ 1899. AUGUSZTUS 1. 182. SZÁM. Vaság alelnöke. Megragadóan jellemezte Petőfi költészetét és szereplését. Óriási hatású volt be­szédének az a része, amelyben rámutatott, hogy a költő feltámadásának ünnepén az egész hazá­nak ünnepelnie kell. Hosszas éljenzés és taps keletkezett akkor, amidőn Jókairól és Wlassicsról megemlékezett. Hozza el könyvét, koszorúját mindenki. Tisztel­jétek a legnagyobb költőt! — mondja a magyar Petőfi sírján, mint Danteén az olasz. De ne higyje senki, ki ajkra és szívre nem egy velünk, bár fia e hazának, hogy az isteni lángszellem­nek nyújtott hódolatot a nemzet magának kí­vánja betudni, mint önkéntes vagy kicsikart adót. Nem ily szegény a nemzet, melynek Petőfije van. De az ilyen félisteneket az ég nem is egy nemzetnek adja, hanem az emberiségnek. Rendeltetésük nem a harcz, hanem a béke, nem a nemzeti eltaszító gőg, hanem a népek test­vérisége a hazaszeretetben. Petőfi a harcztéren e szót lehelte ki utolszor: Világszabadság! Mi most a nagy 48 és 49-től válunk, válunk a szabadságharcz emlékeitől. Búcsúzóban hát keblünkre öleljük még egyszer a haza legszere­­tettebb fiát, legkedvesebb gyermekét a két nagy évnek, mely a hősök, lángelmék és vértanuk korszaka volt. Te drága hamv­édelem­, dicső szellem oda­fenn, mutasd népednek a szabadság, a halhatat­lanság útját mindörökké ! (Hosszantartó lelkes él­jenzés.) E. Kovács Gyula nagy hatás mellett szavalta Jókai apoteózisát. Bartha Miklós beszélt ezután. Legközvetlenebb, legmegkapóbb része volt gyönyörű beszédének, mikor a székelyekhez szólott. Elismerőleg beszélt a szászokról, szerbekről, akik szintén megjelen­tek a magyarok gyászünnepén, hogy koszorúikat letegyék a szent sírra. Bársony István „Petőfi szerelme“ czímű fel­olvasásában Petőfi és felesége viszonyáról szólt. Somló Sándor Endrődi Sándor költeményét szavalta el, míg Szász Gerő a saját költeményé­nek elszavalásával keltett nagy hatást. A képviselőház koszorúját tette le ezután Petőfi sírjára Tallián Béla, a képviselőház alel­nöke. Nemcsak a ranglelkű költő, hanem külö­nösebben a hazafias erényekben kimagasló férfiú emléke előtt hajtotta meg a képviselőház zász­laját és adózott az elismerés babérjával. Nagy­hatású beszéde után Zeyk József báró lelkes szavak kíséretében a főrendiház koszorúját, tette le s utána Zsilinszky Mihály államtitkár beszélt a magyar kormány és az Akadémia nevében. Gyönyörű beszédét, melyben egymást szárnyal­ták túl a szebbnél szebb gondolatok, a követ­kezőkép végezte : Ó, te halhatatlan dicső szellem, kinek emléke körül rang és rend, vallás és nyelv különbsége nélkül összegyülekeztünk, hogy lánglelked tűzé­nés ezt a napot a testvériség ünnepévé avas­suk : engedd meg, hogy a hazaszeretetben egy­­gyéforrt nemzet szivével együttérző kormány­­férfiainak, a trón hű tanácsosainak és az Aka­­démai tudósainak koszorúit emléked lábánál le­tegyem. A hálás kegyelet jelvényei ezek, melyeket a te szellemedben teszek le ; mert a te tanításod sze­rint méltó , „hogy a haza Szivében hordja annak emlékét, ki a hazát szivében hordozá !“ Ez a föld itt csak csontjaidat takarja. Te ma­gad az egész haza szivében vagy eltemetve, hogy örökké élj ! Az államtitkár viharos tetszéssel fogadott be­széde után a küldöttségek sorra előléptek és mindenik rátette a sírra a maga koszorúját. A segesvári várba vonult fel ezután az ün­neplő közönség, ahol a Himnuszt s a Kossuth­­nótát játszta a zenekar. Az ünnep rövidebb része itt folyt le a szobor előtt. Bartók Lajos gyönyörű bevezető beszéd után Jókainak Petőfi halála czímű költeményét adta elő. Ilyés Bálint a 48-as kör nevében, Bársony István az Otthon nevében, Vetzel György a bu­dapesti ifjúság, Szekeres István a kolozsvári egye­temi ifjúság, Zseni József az Országos Nemzeti Szövetség nevében rövid beszédek kíséretében letették a szebbnél szebb koszorúkat. Végül Ug­ron Gábor vezetésével ötezer székely megjelent ének- és zeneszó mellett és megkoszorúzta a szobrot. Ezután az állami iskolában a székelyek részére külön ünnep volt, amelyen Bartók és a Petőfi-társaság más tagjai szónokoltak. Az ünnepély után a városháza üléstermében 450 teritekü bankett volt, melyben Zsilinszky Mihály államtitkár beszélt elsőnek a királyt él­tetvén. Bartók Lajos és Tallián Béla érdekes po­hárköszöntője után gróf Károlyi István állott fel szólásra. Még el se kezdte szavait s már sűrü éljenzések fogadták a népszerű grófot, ki Ugrón Gáborra emelte poharát és a következő, tetszészajtól több ízben megszakított felköszöntőt mondta : Nem mint szereplő jöttem ide, sem mint szemlélő. Eljöttem, hogy leboruljak annak em­léke előtt, kit ötven év előtt csodált, — azóta gyászolt a magyar nemzet. Letettem koszorúmat, közepébe leheltem lelkemet, vallásomat, hon­szerelmemet. Eszembe jut pokol kohója, füstje. Itt is van láng ez ünnepen,,­­de nincs füst. És mminő tiszta láng , tiszta honszerelem lángja ég. — Petőfi mondja : „Ha a föld isten kalapja, hazánk bokréta rajta." ’(Taps és zajos éljen­zés.) E bokrétához nyúlni senkinek sem szabad, ebből levelet, virágot venni nem szabad. Ki ezt teszi, áruló, így gondolkozott Széll Kál­mán, midőn Ischlből a már elígért nefelejtset visszahozta. (Zajos tetszés és hosszantartó taps.) Ha Széli programmja törvény, jog, igaz­ság — és Széli betartja programmját,­­ ak­kor a korrupciót elpusztítja és a nemzet azo­kat, kik őt akadályozzák, mint kufárokat, kiveri korbácscsal. Óriási volt a hatás, mit a gyönyörű beszéd keltett. Midőn azt mondta az illusztris szónok, hogy ha abból a bokrétából, amelyet a költő szavai szerint hazánk alkot Isten kalapján, a föl­dön, csak egy levelet vagy egy virágot is le­szakít valaki, — hazaáruló, egy szívvel-lélekkel kiáltotta a lelkes vendégsereg : — Úgy van ! Úgy van! Hazaáruló ! A beszéd végén újból kitört a lelkes ováczió, amely alig akart lecsillapulni. Gróf Károlyi István gyönyörű beszédére Ug­rón Gábor válaszolt szintén nagy hatással. Igaza van Petőfinek s Károlyinak, — kezdte beszédét, hogy a ki Isten kalapjának virágbok­rétájához nyúl, az áruló és az első villámcsapás, a mely sújtaná, a székelyektől jönne reá; a má­sodik a Királyhágón túlról s a harmadik az egekből megdicsőült hősök szellemétől. Mind­nyájan egy szemet viszünk el eseményeink fel­építéséhez s boldog az, ki egy téglát vihet. Lát­nia kell a magyarnak, hogy testvérei vannak a Hargita felől. Sokáig beszélt még osztatlan figyelem és tet­szészaj között, mig végre a magyar alkotmányra s a magyar szabadságra ürítette poharát.­­ Somogyi alispán és Vörösmarty államtitkár magas szárnyalásu beszéde után Zichy Jenő gróf szólott nagy érdeklődés közt s állandó tetszésnyilvánítástól kisérve. Remek beszéde során fölemlítette, hogy midőn Berlinben járt, Kirchow a referádája után igy szólt: Hazád­ban jártam a szászok földjén, ott nagy ünne­pély volt (Honterus-ünnepély) és ott azt mond­tam nekik: „szászok, testvéreink vagytok, de mondom nektek, ti karöltve vagytok hivatva a magyar nemzettel haladni.“ Pár hét múlva Münchenben Ranke üdvözölte őt s azt mondta : A magyar faj vándorlása alkalmával hatalma­san megrázta a kulturfajokat rohanásában, de igen rövid idő múlva e fajt a kultúra utján találjuk, hatalmas bástyát képezve, mely a tö­rökök és más keleti fajok ellen védőbástyája volt az európai kultúrának és mely lehetővé tette nekünk további fejlődésünket. Ranke aztán így folytatta: „Und jetzt sehen wir diesen Stamm entwickelt in seiner selbstän­digen staatlichen Gebildung; ein ebenbürtiger Culturstaat unser ebenbürtiger Schutzverbün­deter.“ Poharát emeli Segesvár városára és polgárságára, mely a múltkori ünnepélyen ab­lakait bezárta, ma azonban megnyiltak az ab­lakok és ajtók s reméli, hogy a szivek is meg­nyiltak. (Viharos, hosszantartó tetszés és él­jenzés.) A nagyhatású beszéd után Wallbaum segesvári polgármester méltatta magyarul Petőfit, majd né­met szavakban kiemelte, hogy a hazában ennek fiai hazaszeretetben egyesülnek és éltette a hazát. Köszöntőt mondott Barabás Béla az öreg hon­védekre. Bartók Lajos az üdvözlő táviratokat olvasta föl. Köztük igen lelkes a kereskedelmi miniszter távirata : „Megtisztelő meghívásukat köszönettel­ fogadtam, de hivatalos körúton lévén, sajnálattal nem ve­hetek részt azon a kegyeletes ünnepen, melyet a nemzet nagy költője halálának félszázados for­dulóján emlékének szentelt. A halhatatlan költő iránti kegyelet nyilvánításában osztozva együtt érez e pillanatban is, hazánk e bérezés részének kies fekvésű fensíkján egybegyült honfitársaival Hegedűs Sándor. Táviratot küldtek még: Kossuth Ferencz Ná­­polyból, Fenyvessy főispán, Kosztics Lázár, Radegundból, Hagara Viktor, Juszt Gyula, Mol­nár Viktor, Mikó Árpád, Szászsebes város polgár­­mestere Serajevóból. Drága hazájától elvetődött három ifjú, Teleki Géza gróf, Balatonfüredi társaskör, Nyitra megye közönsége, az eperjesi jogakadémia, Jakab Ödön, Pápa város, Nagy- Kanizsa, Nagy-Szalonta, Teleki Sándorné grófné, az Országos nőképző-egyesület választmánya, Abafi Lajos, Temesmegye, Temesvár, Beregszász polgárai, Selmeczbánya és Bélabánya, Pildner képviselő, Máramarossziget stb. Kimaradását ki­mentette Müller szász püspök, ki jó sikert kívánt. Föltünést keltett, hogy Sándor László főispán megtiltotta a budapesti függetlenségi polgárok­nak, hogy Kossuth-arczképes zászlójukkal vonul­janak a városba. Az inczidens heves vitát kel­tett, a­mely azonban végül elsimult, mert a lo­bogót begöngyölgetve vitték. A szászok és a szerbek fölkeresték Bartha Miklóst és megköszön­ték róluk mondott szép szavait. A vendégek este hét órakor utaztak el.* Országszerte, Magyarország minden városában megün­nepelték a félszázados gyásznapot. Mezőberényben a békés­ megyei közművelődési egye­sület emléktáblával örökítette meg azt a helyet, a hol Petőfi barátjával, Orlai Petrich Somával tartózkodott s a hol halála előtt tiz nappal utolsó költeményét, a „Szörnyű idők“-et irta. Az emléktábla Kallós Ede művész vésője alól került ki. A hus­szina márvány fején Petőfinek babérlombos bronz­relifje disziti a követ. Ez alatt csillog a következő jellem­­zetes négy sor : PETŐFI! INNEN RAGADOTT A VÉGZET! HARCZOK TERÉN RAGADNI DICSŐSÉGET; INNÉT TÁVOZVA ÉRT DTOL HALÁLOD,­­LELTÉL HALÁLBAN HALHATATLANSÁGOT. Kegyeletül, 1899. julius 30. BÉKÉSVÁRMEGYE KÖZMÍVELŐDÉSI EGYLETE. Lukács főispán beszéde után, Szabolcska Mihály sza­valta el „Petőfi“ cz. versét nagy hatással. Azután az egyes küldöttségek helyezték el koszorúikat. A Petőfi-társaságot Abafi-Aigner Lajos képviselte az ünne­pélyen. Erdődön a nagykárolyi Kölcsey-egyesület ünnepe fé­nyesen sikerült. Prohászka uradalmi erdőmester, Nagy László alispán, Andrássy Ilona, Denider Ignácz beszéltek és szavaltak. Nagy Sándor „Petőfi Szathmár vármegyében“ czímű ta­nulmányát mondotta el, a­mely fölvetette Petőfinek, a szerelmi líla költő-királyának Erdődön emelendő szobrá­nak eszméjét. A nagykárolyi Kölcsey-egyesület: „Petőfi Sándor és Szendrey Julia 184­6 szeptember. Emlékül emelte a nagykárolyi Kölcsey-egyesület„ feliratú emléktáb­lát helyezett el Szendrey Julia egykori lakására. A lelep­lező beszédet Szuhányi Ferencz országgyűlési képviselő mondotta. Az ünnep után­ kétszázterítékű ebéd volt. Szatmárit nagyszabású ünnep volt A sétatéren felál­lított emelvény mellett a segesvári csatában résztvett szatmári önkéntes­ zászóalj vitézei állottak. Beszéltek: Fechtel János gimnáziumi tanár, a Kölcsey egyesület titkára, a Petőfi-Társaság nevében Rákosi Viktor. Azután Szentiványi Sándor és Deák Kálmán szavaltak. Debreczenben a Csokonai-kör karrarai márványtáb­lával jelölte meg a költő boldog családi életének helyét, azt a házat a Batthyány-utczában, a melyben 1849-ben lakott és a melyben Zoltán fia született. Az emléktábla fölirata ez: Itt lakott Petőfi Sándor családjával 1849-ben. Hősi ha­lálának félszázados évfordulóján hálás kegyelettel a­ Csokonai-kör 1899 julius 31. A tábla leleplezésénél Ferenczy Gyula akadémiai tanár mondott beszédet. Benedek János, dr. Bagamér Károly, Komlóssy Artur beszéltek még. Kegyeletes Petőfi-emlékünnepélyt tartottak még Sop­ronban, Sátorújhelyen, Aradon, Székesfehérvárott, Előpa­takon, Lőcsén, Diósgyőrön, Nagy-Kőrösön, Karczagon.

Next