Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-10 / 8. szám
A „HAZÁNK“ melléklete. A groupe régiónál szerepe még akkor sem ért véget, ha a hitelszövetkezet túl van már a kezdet nehézségein s rendszeresen működik. Fölmerülhetnek olyan nehézségek, amelyeknél az igazgatóságnak tanácsra van szüksége. Az Union központi igazgatósága helyett sokkal könynyebb a groupe régionalhoz fordulniok, melynek tagjaival személyes érintkezésben vannak. Szóval sokkal könnyebben és gyorsabban oldható meg egy-egy kérdés, mint hosszadalmas levelezés útján. Kétségtelen tehát, hogy a groupe régionál létezése nagyban megkönnyebbíti a falusi hitelszövetkezetek kezelőinek feladatát. S föltéve azt a ritka esetet, hogy a groupe régiónál vezetői olyan jogi vagy technikai nehézséggel találkoznak, amelyet maguk megoldani nem tudnak, még mindig ott van az Unió központja, amelyen sokat könnyít az, hogy a groupe régiónál csak kivételes esetben fordul hozzá tanácsért, annál inkább, mert mihamarább megismerkedik azon aprócseprő esetekkel, amelyek többé-kevésbbé minden falusi hitelszövetkezetnél ismétlődnek. Végre megeshetik néha, hogy a falusi hitelszövetkezet nem tanácsot, de anyagi támogatást, pénzt kér. Tekintve a fizetésképesség rendkívüli biztonságát, amelyet a tagok szolidaritása teremt, bizonyos, hogy a falusi hitelszövetkezet mindig megszerezheti a szükséges tőkét. Mindazonáltal különleges viszonyok folytán előfordulhat olyan eset, hogy hosszadalmas utánjárás vagy magas kamat akadályt képez. Ilyenkor a groupe régiónál különféle módon segíthet. A szövetkezetet érintkezésbe helyezheti hitelezésre hajlandó egyénnel, sőt esetleg egy más kisebb tőkére szoruló hitelszövetkezet ajánlott. A leghatásosabban segíthet ilyenkor a caisse régionale s ilyen caisse alapítását kezdeményezheti akár egy, akár együttesen több groupe régiónál. Ez az egyetlen eset, amelyben a caisse régiónál helyettesíthetné a groupe régionalt. Az utóbbira még egy kötelesség háramlik: a községi hitelszövetkezeti pénztárak rovancsolása, működésük, kimutatásaik ellenőrzése. E célból a groupe régiónál egy felügyelő bizottságot küld ki évenként legalább egyszer. Célja először a habár lelkiismeretes, de tapasztalatlan igazgatóság által elkövetett hibák felderítése és jóvátétele. A gyakorlott felügyelővel keresve s helyrehozva a tévedéseket, az igazgatóság és felszámoló egyrészt elhárítja magáról a felelősséget, másrészt megtanulja, miként kerülheti ki a jövőben a múlt hibáit. Ha a vizsgálat csupán a hitelszövetkezet számadásaira és fizetőképességére szorítkoznék, ennek teljesen megfelelne a caisse régionale is. Hanem a groupe régiónéinak nem szabad csupán erre ügyelnie, őrködnie kell a szövetkezeti elvek megtartására és helyes alkalmazására, különösen pedig arra, hogy a falusi hitelszövetkezet le ne tereltessék kijelölt útjáról. Szövetkezeteink nem csupán hitelintézetek; nem teljesítették hivatásukat, ha csupán biztos kölcsönöket osztottak ki tőkéjük veszélyeztetése nélkül. Nem szabad elmerülniök a kölcsönügyletek materializmusában. A szövetkezeti eszme magasabbra szárnyal: a társadalmi testvériség manifestatiójára s megvalósítására törekszik. Nem csupán arra kell figyelnie, hogy az adott kölcsön nincs-e veszélyeztetve, hanem arra is, vajon az adós előnyére és hasznára is szolgál-e, vajon nem taszítja-e lejebb az olcsó hitel veszedelmes lejtőjén? A pénzzel együtt segítő jobbját is nyújtsa a kölcsöntkérőnek, ne bánjék úgy vele, mint adóssal, téves üzletet kötött, hanem mint testvérrel, kin nemcsak tárcánkkal, de szívvel, lélekkel segítünk. A falusi hitelszövetkezet ezen keresztény vonás nélkül csakhamar közönséges hitelintézetté fajul, melynek küszöbét a gazda nem lépi át büntetlenül. Vonjuk meg a kölcsönösség odaadását, a tagok önzetlenségét, Raiffeisen erkölcsi biztosítékait tőle s a falusi hitelszövetkezet nem lesz egyéb, mint akármelyik közönséges pénzintézet, amely több súlyt helyez anyagi hasznára, mint a társadalmi jólét haladására, amelynek pedig eszköze akar lenni. Igaz, az alapszabályok nem engedik a hitelszövetkezetek elfajulását. De várjon ha az alapszabályokban rejlő elvek nem vezetnék az igazgatóságot, ha nem fognák föl a célt, ha mindnyáját nem hatná át az eszme, vájjon a hitelintézet képes lenne-e az alapszabályok betűiből meríteni a morális erőt és társadalmi hatályosságot? Ez a kötelessége a groupe régionalnak s egyik Hathatós módja a hitelszövetkezetek fölött gyakorlott fölügyelet. A fölügyelő ne csak szakember legyen. Szükséges, hogy tudása mellett át legyen hatva a szövetkezeti eszme elvétől s igyekezzék ezt átültetni a községi hitelszövetkezet igazgatósági tagjaiba is. S mig a fölügyelő-bizottsági tag igy cselekszik a községi hitelszövetkezeteknél, amelyeknek pénztárrovancsolását eszközli, addig a groupe régiónál összehívta départementja hitelszövetkezeteit, újból hirdeti az erkölcsi és társadalmi célt s elérésének módját. A falusi hitelszövetek lyoni Uniója a szövetkezeti ügyek fáradhatatlan terjesztője, s bár nem áll elég gyakori és közvetlen érintkezésben a községi hitelszövetkezetekkel, Bulletin című havi közlönye útján igyekszik pótolni ezt a hiányt. Az Unió évente legalább egy közgyűlést tart, amelyen összesereglenek a groupes régionans-ok kiküldöttjei s a szövetkezeti ügy buzgó munkatársai. A központ s a groupesok szoros összetartása nagyban előmozdítja az utóbbiak tevékenységét, mert az elvet, melyet újból s újból megerősít bennünk a központtal való érintkezés, önkéntelenül is továbbítják az egyes hitelszövetkezetek vezetőinek, így áthatva az Unió szellemétől, a groupes régionans-ok nemcsak terjesztői a falusi hitelszövetkezetnek, hanem felügyelnek működésükre s gazdasági és társadalmi jellegük megóvására. Mindezeknek köszönhető, hogy még a lyoni Unió szövetkezetei is, amelyek semmiféle segélyben nem részesülnek, virágzásnak indultak s évről-évre gyarapodnak. 1899. jan. 24-én 741 falusi és munkás hitelszövetkezet lépett az Unió kötelékébe; dacára annak, hogy az államtanács 1897-iki határozmánya folytán számos hitelszövetkezet feloszlott. Máig 430 Durand-féle hitelszövetkezet működik. Ezek közül az 1898-iki év vége előtt négy hónapnál tovább csupán 390 működött. 1898-ban forgalmuk 3.474,683’44 frt volt, bevételük 1.768,878*28 frt, tagjaik száma 10.121. 1896-ról 1898-ra a forgalom 2.320.000-ről 3.470.000-re emelkedett, a tagoknak kiosztott kölcsönök összege 920.000-ről 1.530.000-re. A statisztikai adatok más veszteséget nem jegyeztek fel, mint azt, amelyet az államtanács rótt a falusi hitelszövetkezetekre, követelve az alapszabályok módosítását. A szövetkezeti ügyek előmozdítására tagadhatatlanul a kongresszusok nyújtják a leghatásosabb módot. Megismertetik, terjesztik, hiveket toborzanak s újabb tevékenységre sarkalnak. Ennek újabb tanúbizonyságát láttuk legutóbb a szegedi gazdakongresszuson is. Franciaországban az első szövetkezeti kongresszus Tarbes-ban tartatott meg 1897-ben, míg a másodikra 1900-ban, a párisi vitágkiállítás alkalmából készülnek. Egy hét eredményei. A bajor parasztegylet közlönye került legutóbb kezünkbe. Érdekelt megtudni, hogy mivel foglalkozik. Az eredmény meglepett. Meglepett azért, mert mindjárt az első lapon az egyleti tevékenységnek élénk lüktetéséről győződtünk meg, de láttuk azt is, hogy a kis német államban kormány és társadalom oly egyetértő és eredményes működést fejtenek ki sociális téren és az agrárpolitika érdekében, amelyet mi sokáig nem fogunk elérni. A következő eseményekről nyernek a tagok e közlönyből értesítést. Würzburgban a bajor keresztény parasztegyletnek második nagygyűlését tartják meg. Az állami tűzkárbiztosítási kamara azon kedvező helyzetben van, hogy az 1899/1900. évre csak a fél dijjárulékot kénytelen beszedni. Az öregség és rokkantsági biztosítás terén fölmerült kedvező mozzanatok soroltatnak fel. A bajor kormány törvényjavaslatot nyújt be a határkövek felállításáról. A lóbiztosítás iránt törvényjavaslat készül, mely a szarvasmarha biztosítási törvényhez alkalmazkodik. Alapul szolgálnak a helyi lóbiztosítási egyletek, melyek a szabályoknak magukat alá vetették. Az intézet egy fél millió márka állami alaptőkét nyer és ezenfelül 40.000 márka évi segélyt. Az összes az 1897. évi december 31-én megszámlált lovak száma 376.757 db, melyek közül 4 éven aluli 74.422 db. 1895-ben június 14-én 369.035 db ló számíttatott össze, melyek közül 90%, vagyis 332.800 darab gazdasági üzemre, és 74% vagyis 273.798 drb kizárólag szántásra használtattak. A bajor hitelszövetkezeti pénztárak szövetsége Münchenben rendkívüli közgyűlést tart. Szerda, 1900. január 10. Ugyanazon napra e nagygyűlés kapcsán tartotta a bajor központi hitelpénztár nagygyűlését, hogy a szükséges alapszabálymódosításokat megtegyék, melyek odairányulnak, hogy a hitelpénztár a gazdasági áruk bevásárlását és értékesítését magára vállalja, és hogy a nyereségből 20% külön tartalékalapra fordíttatik, míg 60%-ka az országos szövetség javára esik, főleg, hogy a kormány támogatástól függetlenítse magát. Ezen áruközvetítési üzletnél egy igazgatósági tag aláírását elegendőnek mondták le. Értesíti a lap a tagokat, hogy a központi gazdasági egyesület évi gyűlésén az elmúlt év üzleti eredményeiről tett jelentést. Gabonában áldott termés volt, a takarmány termése is kielégített. Azonban nagy szerencsétlenség érte egyes vidékeket a váratlan és nagy vízáradásokban; a száj- és körömfájás is igen elterjedt. A lóbiztosítási törvényre nézve közli, hogy ez a kölcsönösség elvén áll s a központ Münchenben lesz. Az intézetet alkotják az orsz. kötelékbe tartozó azon lóbiztositó szövetkezetek, melyek a normál alapszabályokat elfogadták s belépésüket bejelentették s fölvetettek. A lóbiztositási egyletek önkéntességen és kölcsönösségen alapulnak. Minden kerületben, minden községben vagy egyes részeiben is fölállíthatók. Ha a lótulajdonosok maguk ilyen egyletet nem alkotnak, 10 lótulajdonos kérelmére a községi elöljáróság feladata a lótulajdonosokat a biztosítási szövetkezet vagy egylet megalakítására összehívni. Az intézet a biztosítási kártalanításnak felét magára vállalja, a másik feléről az érdekelt gazdáknak kell gondoskodni, azonban ezen összegek is előlegeztethetnek az év végén való visszatérítés kötelezettsége mellett. A kárbecslés a helyi szövetkezetek által történik. Az intézet kezelését egy választmány végzi, melybe a kerületi gazdasági egylet a biztosítottak közül hat évi időtartamra választ egy első és másodpótválasztmányi taggal, kikhez a kormány egy kormánybiztost nevez ki. — Ezen törvény a javaslat szerint 1900 november 1-én lépne életbe. Felelős szerkesztő: Bernát István. VEGYESEK. Szeszes italok fogyasztása. Amint tudjuk, a szeszes italok fogyasztásának emelkedése vagy hanyatlásából következtetéseket lehet vonni valamely nép erkölcsi és gazdasági állapotára. A bornak és sörnek növekedő fogyasztása a vagyonosodással rendszerint együtt jár, ellenben a növekedő szeszfogyasztás romló erkölcsi és gazdasági állapotokat jelent. E tekintetben érdekesnek találjuk közölni azokat az adatokat, amelyek angol források nyomán a K. Sz. legutolsó számában megjelentek. Ezek szerint: A művelt államok között Magyarország még csak 10 évvel ezelőtt is a legelső bortermelő és borfogyasztó országok közé tartozott, ezen tíz év alatt a termelés ötmillió hektoliterről kevesebb, mint másfél millióra szállott alá s míg 1888-ban 21 liter bor jutott egy lélekre, tíz év múlva már csak 10 liter. Ezzel arányban emelkedett a sör- és szeszfogyasztás s az döbbent 4 literről 10 literre, az utóbbi fejenkint 11 literre. Különösen szomorú ez az utóbbi adat, mert az egyetlen kis Dánia kivételével, melynek lakossága az ország fekvésénél fogva egyenesen tengerészetre van utalva, sehol sem fogyasztanak aránylag oly sok szeszt, mint hazánkban ; az oroszok és angolok szeszfogyasztása félannyit sem tesz ki. Meglepő adatokat látunk más országokból is, így az amerikai Egyesült Államok népe a számadatok szerint feltűnően józan, szeszes italokat kerülő népnek mutatkozik, különösen csekély a bortermeléses borfogyasztása; a sörivásban sem a német az első, hanem az angol, hol most már csaknem másfélannyi sör jut egy főre, mint a németeknél, sőt a népesség arányát tekintve a termelés is sokkal nagyobb. Szomorúan jellemző továbbá, hogy a borfogyasztás csaknem minden országban apad, még a nagy bortermelő államokban is, ellenben a szeszfogyasztás több országban (hazánkon kívül különösen Németországban, Olaszországban s Francziaországban) emelkedik vagy legalább nem állandóan sülyed, bár egyes országokban s köztük Oroszországban s az amerikai Egyesült Államokban is tartós javulás mutatkozik. A déli félszigetek még jelenleg is túlnyomóan borivó népein kívül legcsekélyebb (egy főre 2-3 liter) a szeszfogyasztás Norvégiában, nem is hatodrésze annak, amit a szomszéd s részben hasonló életviszonyok között élő dánoknál találunk. Igen érdekes példája ez annak az eredménynek, melyet az államhatalom és társadalom öntudatos munkával elérhet, ha a közegészségügyet és közerkölcsiséget egyaránt veszélyeztető pálinkaivás ellen küzd. 1830-ban Norvégiában még 8 liter tiszta alkohol volt a fejenkinti fogyasztás s tisztán a magán szeszfőzdék számát 1387-re teszik. 1840 óta állandóan javult a helyzet.