Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-10 / 8. szám

A „HAZÁNK“ melléklete. A groupe régiónál szerepe még akkor sem ért véget, ha a hitelszövetkezet túl van már a kezdet nehézségein s rendszeresen működik. Fölmerülhetnek olyan nehézségek, amelyeknél az igazgatóságnak tanácsra van szüksége. Az Union központi igazgatósága helyett sokkal köny­­nyebb a groupe régionalhoz fordulniok, melynek tagjaival személyes érintkezésben vannak. Szóval sokkal könnyebben és gyorsabban oldható meg egy-egy kérdés, mint hosszadalmas levelezés útján. Kétségtelen tehát, hogy a groupe régionál létezése nagyban megkönnyebbíti a falusi hitel­­szövetkezetek kezelőinek feladatát. S föltéve azt a ritka esetet, hogy a groupe régiónál vezetői olyan jogi vagy technikai nehézséggel találkoznak, amelyet maguk megoldani nem tudnak, még mindig ott van az Unió központja, amelyen sokat könnyít az, hogy a groupe régiónál csak kivételes esetben fordul hozzá tanácsért, annál inkább, mert mihamarább megismerkedik azon apró­­cseprő esetekkel, amelyek többé-kevésbbé min­den falusi hitelszövetkezetnél ismétlődnek. Végre megeshetik néha, hogy a falusi hitel­­szövetkezet nem tanácsot, de anyagi támogatást, pénzt kér. Tekintve a fizetésképesség rendkívüli biztonságát, a­melyet a tagok szolidaritása teremt, bizonyos, hogy a falusi hitelszövetkezet mindig megszerezheti a szükséges tőkét. Mind­azonáltal különleges viszonyok folytán előfordul­hat olyan eset, hogy hosszadalmas utánjárás vagy magas kamat akadályt képez. Ilyenkor a groupe régiónál különféle módon segíthet. A szö­vetkezetet érintkezésbe helyezheti hitelezésre hajlandó egyénnel, sőt esetleg egy más kisebb tőkére szoruló hitelszövetkezet ajánlott. A leg­hatásosabban segíthet ilyenkor a caisse régionale s ilyen caisse alapítását kezdeményezheti akár egy, akár együttesen több groupe régiónál. Ez az egyetlen eset, a­melyben a caisse régiónál helyettesíthetné a groupe régionalt. Az utóbbira még egy kötelesség háramlik: a községi hitelszövetkezeti pénztárak rovancsolása, működésük, kimutatásaik ellenőrzése. E célból a groupe régiónál egy felügyelő bizottságot küld ki évenként legalább egyszer. Célja először a habár lelkiismeretes, de tapasztalatlan igazgató­ság által elkövetett hibák felderítése és jóvá­tétele. A gyakorlott felügyelővel keresve s helyre­hozva a tévedéseket, az igazgatóság és felszá­moló egyrészt elhárítja magáról a felelősséget, másrészt megtanulja, miként kerülheti ki a jövő­ben a múlt hibáit. Ha a vizsgálat csupán a hitelszövetkezet szám­adásaira és fizetőképességére szorítkoznék, en­nek teljesen megfelelne a caisse régionale is. Hanem a groupe régiónéinak nem szabad csupán erre ügyelnie, őrködnie kell a szövetkezeti elvek megtartására és helyes alkalmazására, különösen pedig arra, hogy a falusi hitelszövetkezet le ne tereltessék kijelölt útjáról. Szövetkezeteink nem csupán hitelintézetek; nem teljesítették hivatásukat, ha csupán biztos kölcsönöket osztottak ki tőkéjük veszélyeztetése nélkül. Nem szabad elmerülniök a kölcsönügy­letek materializmusában. A szövetkezeti eszme magasabbra szárnyal: a társadalmi testvériség manifestatiójára s meg­valósítására törekszik. Nem csupán arra kell figyelnie, hogy az adott kölcsön nincs-e veszélyez­tetve, hanem arra is, vajon az adós előnyére és hasznára is szolgál-e, vajon nem taszítja-e lejebb az olcsó hitel veszedelmes lejtőjén? A pénzzel együtt segítő jobbját is nyújtsa a kölcsöntkérő­­nek, ne bánjék úgy vele, mint adóssal, téves üzletet kötött, hanem mint testvérrel, kin nem­csak tárcánkkal, de szívvel, lélekkel segítünk. A falusi hitelszövetkezet ezen keresztény vonás nélkül csakhamar közönséges hitelintézetté fajul, melynek küszöbét a gazda nem lépi át büntet­lenül. Vonjuk meg a kölcsönösség odaadását, a tagok önzetlenségét, Raiffeisen erkölcsi biztosí­tékait tőle s a falusi hitelszövetkezet nem lesz egyéb, mint akármelyik közönséges pénzintézet, a­mely több súlyt helyez anyagi hasznára, mint a társadalmi jólét haladására, a­melynek pedig eszköze akar lenni. Igaz, az alapszabályok nem engedik a hitel­­szövetkezetek elfajulását. De várjon ha az alap­szabályokban rejlő elvek nem vezetnék az igaz­gatóságot, ha nem fognák föl a célt, ha mind­nyáját nem hatná át az eszme, vájjon a hitelintézet képes lenne-e az alapszabályok betűiből meríteni a morális erőt és társadalmi hatályosságot? Ez a kötelessége a groupe régionalnak s egyik Hathatós módja a hitelszövetkezetek fölött gya­korlott fölügyelet. A fölügyelő ne csak szakember legyen. Szükséges, hogy tudása mellett át legyen hatva a szövetkezeti eszme elvétől s igyekezzék ezt átültetni a községi hitelszövetkezet igazgató­­sági tagjaiba is. S mig a fölügyelő-bizottsági tag igy cselekszik a községi hitelszövetkezeteknél, amelyeknek pénztárrovancsolását eszközli, addig a groupe régiónál összehívta départementja hitel­­szövetkezeteit, újból hirdeti az erkölcsi és társa­dalmi célt s elérésének módját. A falusi hitelszövetek lyoni Uniója a szövet­kezeti ügyek fáradhatatlan terjesztője, s bár nem áll elég gyakori és közvetlen érintkezésben a községi hitelszövetkezetekkel, Bulletin című havi közlönye útján igyekszik pótolni ezt a hiányt. Az Unió évente legalább egy közgyűlést tart, amelyen összesereglenek a groupes régionans-ok kiküldöttjei s a szövetkezeti ügy buzgó munka­társai. A központ s a groupe­sok szoros össze­tartása nagyban előmozdítja az utóbbiak tevé­kenységét, mert az elvet, melyet újból s újból megerősít bennünk a központtal való érintkezés, önkéntelenül is továbbítják az egyes hitelszövet­kezetek vezetőinek, így áthatva az Unió szelle­métől, a groupes régionans-ok nemcsak terjesztői a falusi hitelszövetkezetnek, hanem felügyelnek működésükre s gazdasági és társadalmi jellegük megóvására. Mindezeknek köszönhető, hogy még a lyoni Unió szövetkezetei is, a­melyek semmiféle segély­ben nem részesülnek, virágzásnak indultak s évről-évre gyarapodnak. 1899. jan. 24-én 741 falusi és munkás hitelszövetkezet lépett az Unió kötelékébe; dacára annak, hogy az államtanács 1897-iki határozmánya folytán számos hitelszö­vetkezet feloszlott. Máig 430 Durand-féle hitel­­szövetkezet működik. Ezek közül az 1898-iki év vége előtt négy hónapnál tovább csupán 390 működött. 1898-ban forgalmuk 3.474,683’44 frt volt, bevételük 1.768,878*28 frt, tagjaik száma 10.121. 1896-ról 1898-ra a forgalom 2.320.000-ről 3.470.000-re emelkedett, a tagoknak kiosztott kölcsönök összege 920.000-ről 1.530.000-re. A statisztikai adatok más veszteséget nem jegyez­tek fel, mint azt, a­melyet az államtanács rótt a falusi hitelszövetkezetekre, követelve az alapsza­bályok módosítását. A szövetkezeti ügyek előmozdítására tagad­hatatlanul a kongresszusok nyújtják a leghatá­sosabb módot. Megismertetik, terjesztik, hiveket toborzanak s újabb tevékenységre sarkalnak. Ennek újabb tanúbizonyságát láttuk legutóbb a szegedi gazdakongresszuson is. Franciaországban az első szövetkezeti kon­gresszus Tarbes-ban tartatott meg 1897-ben, míg a másodikra 1900-ban, a párisi vitágkiállítás alkalmából készülnek.­ ­ Egy hét eredményei. A bajor parasztegylet közlönye került legutóbb kezünkbe. Érdekelt megtudni, hogy mivel foglal­kozik. Az eredmény meglepett. Meglepett azért, mert mindjárt az első lapon az egyleti tevékeny­ségnek élénk lüktetéséről győződtünk meg, de láttuk azt is, hogy a kis német államban kor­mány és társadalom oly egyetértő és eredményes működést fejtenek ki sociális téren és az agrár­­politika érdekében, a­melyet mi sokáig nem fogunk elérni. A következő eseményekről nyernek a tagok e közlönyből értesítést. Würzburgban a bajor ke­resztény parasztegyletnek második nagygyűlését tartják meg. Az állami tűzkárbiztosítási kamara azon kedvező helyzetben van, hogy az 1899/1900. évre csak a fél dijjárulékot kénytelen beszedni. Az öregség és rokkantsági biztosítás terén föl­merült kedvező mozzanatok soroltatnak fel. A ba­jor kormány törvényjavaslatot nyújt be a határ­kövek felállításáról. A lóbiztosítás iránt törvény­­javaslat készül, mely a szarvasmarha biztosítási törvényhez alkalmazkodik. Alapul szolgálnak a helyi lóbiztosítási egyletek, melyek a szabályok­nak magukat alá vetették. Az intézet egy fél millió márka állami alaptőkét nyer és ezenfelül 40.000 márka évi segélyt. Az összes az 1897. évi december 31-én megszámlált lovak száma 376.757 db, melyek közül 4 éven aluli 74.422 db. 1895-ben június 14-én 369.035 db ló számíttatott össze, melyek közül 90%, vagyis 332.800 darab gazdasági üzemre, és 74% vagyis 273.798 drb kizárólag szántásra használtattak. A bajor hitelszövetkezeti pénztárak szövet­sége Münchenben rendkívüli közgyűlést tart. Szerda, 1900. január 10. Ugyanazon napra e nagygyűlés kapcsán tar­totta a bajor központi hitelpénztár nagygyűlését, hogy a szükséges alapszabálymódosításokat meg­tegyék, melyek odairányulnak, hogy a hitelpénz­tár a gazdasági áruk bevásárlását­ és értékesíté­sét magára vállalja, és hogy a nyereségből 20% külön tartalékalapra fordíttatik, míg 60%-ka az országos szövetség javára esik, főleg, hogy a kormány támogatástól függetlenítse magát. Ezen áruközvetítési üzletnél egy igazgatósági tag alá­­írását elegendőnek mondták le. Értesíti a lap a tagokat, hogy a központi gaz­dasági egyesület évi gyűlésén az elmúlt év üzleti eredményeiről tett jelentést. Gabonában áldott termés volt, a takarmány termése is kielégített. Azonban nagy szerencsétlenség érte egyes vidé­keket a váratlan és nagy vízáradásokban; a száj- és körömfájás is igen elterjedt. A lóbiztosítási törvényre nézve közli, hogy ez a kölcsönösség elvén áll s a központ Mün­chenben lesz. Az intézetet alkotják az orsz. kötelékbe tartozó azon lóbiztositó szövetkezetek, melyek a normál alapszabályokat elfogadták s belépésüket bejelentették s fölvetettek. A lóbiz­tositási egyletek önkéntességen és kölcsönössé­gen alapulnak. Minden kerületben, minden köz­ségben vagy egyes részeiben is fölállíthatók. Ha a lótulajdonosok maguk ilyen egyletet nem alkot­nak, 10 lótulajdonos kérelmére a községi elöl­járóság feladata a lótulajdonosokat a biztosítási szövetkezet vagy egylet megalakítására össze­hívni. Az intézet a biztosítási kártalanításnak felét magára vállalja, a másik feléről az érdekelt gazdáknak kell gondoskodni, azonban ezen össze­gek is előlegeztethetnek az év végén való vissza­térítés kötelezettsége mellett. A kárbecslés a helyi szövetkezetek által történik. Az intézet ke­zelését egy választmány végzi, melybe a kerületi gazdasági egylet a biztosítottak közül hat évi időtartamra választ egy első és másodpótválaszt­­mányi taggal, kikhez a kormány egy kormány­­biztost nevez ki. — Ezen törvény a javaslat sze­rint 1900 november 1-én lépne életbe. Felelős szerkesztő: Bernát István. VEGYESEK. Szeszes italok fogyasztása. A­mint tudjuk, a sze­szes italok fogyasztásának emelkedése vagy hanyat­lásából következtetéseket lehet vonni valamely nép erkölcsi és gazdasági­ állapotára. A bornak és sörnek növekedő fogyasztása a vagyonosodással rendszerint együtt jár, ellenben a növekedő szeszfogyasztás romló erkölcsi és gazdasági állapotokat jelent. E tekintet­ben érdekesnek találjuk közölni azokat az adatokat, amelyek angol források nyomán a K. Sz. legutolsó számában megjelentek. Ezek szerint: A művelt államok között Magyarország még csak 10 évvel ezelőtt is a legelső bortermelő és borfogyasztó országok közé tartozott, ezen tíz év alatt a termelés ötmillió hektoliterről kevesebb, mint másfél millióra szállott alá s míg 1888-ban 21 liter bor jutott egy lélekre, tíz év múlva már csak 10 liter. Ezzel arány­ban emelkedett a sör- és szeszfogyasztás s az döb­bent 4 literről 10 literre, az utóbbi fej­enkint 11 literre. Különösen szomorú ez az utóbbi adat, mert az egyet­len kis Dánia kivételével, melynek lakossága az ország fekvésénél fogva egyenesen tengerészetre van utalva, sehol sem fogyasztanak aránylag oly sok szeszt, mint hazánkban ; az oroszok és angolok szeszfogyasz­tása félannyit sem tesz ki. Meglepő adatokat látunk más országokból is, így az amerikai Egyesült­ Álla­mok népe a számadatok szerint feltűnően józan, sze­szes italokat kerülő népnek mutatkozik, különösen csekély a bortermelése­s borfogyasztása; a sörivás­ban sem a német az első, hanem az angol, hol most már csaknem másfélannyi sör jut egy főre, mint a németeknél, sőt a népesség arányát tekintve a ter­melés is sokkal nagyobb. Szomorúan jellemző továbbá, hogy a borfogyasztás csaknem minden országban apad, még a nagy bortermelő államokban is, ellen­ben a szeszfogyasztás több országban (hazánkon kí­vül különösen Németországban, Olaszországban s Francziaországban) emelkedik vagy legalább nem állandóan sülyed, bár egyes országokban s köztük Oroszországban s az amerikai Egyesült­ Államokban is tartós javulás mutatkozik. A déli félszigetek még jelenleg is túlnyomóan bor­ivó népein kívül legcsekélyebb (egy főre 2-3 liter) a szeszfogyasztás Norvégiában, nem is hatodrésze annak, a­mit a szomszéd s részben hasonló élet­viszonyok között élő dánoknál találunk. Igen érdekes példája ez annak az eredménynek, melyet az állam­­hatalom és társadalom öntudatos munkával elérhet, ha a közegészségügyet­ és közerkölcsiséget egyaránt veszélyeztető pálinkaivás ellen küzd. 1830-ban Nor­végiában még 8 liter tiszta alkohol volt a fejenkinti fogyasztás s tisztán a magán szeszfőzdék számát 1387-re teszik. 1840 óta állandóan javult a helyzet.

Next