Hazánk, 1900. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1900-02-01 / 27. szám
HAZÁNK. 27. szám.. ben van, hogy az itt nyíló feladatok minél előbb megoldandók. Ebben az irányban a kereskedelmi minisztérium kebelében már folytak is a tanácskozások. Arról van szó, hogy újból millé adassanak ki nagy részben képzett közérdekek kielégítésére. Londonnak egyik fő előnye, hogy személyforgalma decentralizálva van s a pályaudvarok nagy részt a város szivében feküsznek. Hasonlót mondhatunk Párisról, valamint az Egyesült Államok városairól is. Ezeket a példákat azonban szándékosan mellőzik és a Németországban divatos centralizációt ajánlják, persze azért, mert az ilyen nagy átalakításoknál sokan tehetnének haszonra szert. Annyi azonban bizonyos, hogy a vázolt tervezet keresztülvitele nincs érdekében az országnak s nézetünk szerint magának a fővárosnak sem. A telekspekulánsokénál vannak általánosabb érdekek is s reméljük, a kormány ezt be fogja látni, mielőtt elhatározó lépést tenne. Nem utolsó dolog az sem, hogy a szegény tüdőbetegek szanatóriumát is Budapesten akarják megépíteni. Persze itt legtisztább a levegő és legnyugalmasabb az élet. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, január 31. ). A képviselőház mai ülésén a lelkész jövedelmekre és az egyetemi építkezésekre szükséges póthitelről szóló javaslatok harmadszori felolvasása után élénk vita fejlődött ki a közös ügyes kiadásokra fizetendő póthitelről szóló törvényjavaslatnál. Különösen Komjáthy támadta a kormányt és a delegációt a 30 milliós póthitel miatt, mire Stell Kálmán, majd Lukács László erélyesen válaszoltak. Egy kis közjogi vita a követségi paloták építésére vonatkozó javaslatnál is volt. Élénkségben nem szűkölködött a mai ülés. A hangulat egészen vidám akkor lett, mikor fél egy óra után az egész Ház elsötétedett. •— Legyen világosság ! — kiáltották minden oldalról. Peresei elnök azonnal intézkedett s csakhamar a gázkandeláberek ragyogó fényt árasztottak a kopott teremre. A mai ülésről a következő tudósítás számol be: II. Elnök: Peresei Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Peresei Béni, Major Ferenc. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök jelenti, hogy Mócsy Antal egészségi okokból három havi szabadságot kér. A Ház megadja. Bemutatja a Ház költségeiről szóló zárszámadási jelentést. Csikmegye kérvényét a pálinkaivás korlátozása tárgyában a kérvényi bizottsághoz teszik át. Ezután harmadszori olvasásban elfogadták a lelkész jövedelmek kiegészítésére és az egyetemi építkezésekre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatot és hozzájárulás végett átküldik a főrendiházhoz. Következik az 1897. és 1898. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegekről a pénzügyminiszter törvényjavaslata. , Szabó Imre előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Komjáthy Béla szerint a javaslat csak salválni akarja a múltat, mert az abban említett összegeket már ezelőtt két évvel elköltötték, de hogy mire költötték el, azt ebben a Házban senki sem tudja. Márpedig egy önérzetes képviselőház olyan dolgokra, melyeket nem ismer, egy krajcárt sem szavazhat meg. Fogalma sincs a Háznak arról, hogy azt a 30 milliót mire költötték. Elvárja azoktól az uraktól, akik a delegációban ily súlyos terhet vállaltak Magyarországra, felállanak és megmondják, mire költötték el. Kifejti, hogy maga a delegáció is túllépte jogkörét. A hadügyminisztérium előterjesztésében is csak hadifelszerelések szerepelnek s a delegáció mégis megszavazta. Maga ez az egy tény eléggé indokolná a függetlenségi pártnak a delegácionális intézmény ellen elfoglalt álláspontját. Kétségbevonja, hogy arra költötték el a pénzt, amire számítottak. Barabás Béla: Úgy van! Tessék leszámolni. Polczner Jenő: Nyilvános számadásra kötelezett delegáció! Komjáthy Béla azért szól ily határozottan, hogy felvilágosításokat kapjon. A tanúság az, hogy Magyarországon a hadsereg parancsol. Operettebeli helyzet van nálunk abban a tekintetben, hogy minden követelést teljesítenek anélkül, hogy célját, keresnék. Kérdezi a pénzügyminisztert, hogy ki engedte meg neki, hogy a 9 milliót kifizesse? Hisz ön — úgymond — csak a képviselőház határozatát teljesítheti. Hát ez nem alkotmányfosztás ? Mennyi más fontosabb érdek van Magyarországon, amire azt mondják, hogy nincs pénz. Felhozza a közigazgatási tisztviselők helyzetét, a közegészségügy, a szegényügy elhagyatottságát. A javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök szerint oly tényről van szó, mely akkor történt, amikor még ő nem ült helyén. . . Barabás Béla: De most ott ül. Széll Kálmán nem akar mentegetőzni. Barabás Béla: Ki akar bújni a felelősség alól. Széll Kálmán ezt határozottan visszautasítja. A javaslatot már ő nyújtotta be és a teljes felelősséget elvállalja és kijelenti, hogy a javaslat minden törvényes kellékkel bír. A kompetencia kérdése tiszta, mint a napfény. Minden a hadseregre való költség megszavazása a delegációra tartozik s azt csak be kell illeszteni a költségvetésbe. Komjáthy Béla: De nem vakon! Széll Kálmán majd erre fog felelni és megmondja ki a vak. Komjáthy Béla: Állok elébe, Széll Kálmán ismerteti a delegáció határozatát a büdzséjog szempontjából. A póthitelről szóló javaslatot a múlt kormány nem tárgyalhatta, mert 1898-ban itt semmit se lehetett tárgyalni, úgy maradt a mostani kormányra, mely a javaslatot a törvényességnek megfelelően terjesztette elő. . Hogy mire költötték el a pénzt, azt a delegáció is tudta, a pénzügyi bizottság is tudta, de azért megismerteti a kérdést s ezzel felel arra, hogy ki cselekszik vakon. A hadügyi bizottságban részletes jelentést tettek s mindenekelőtt kijelenti Komjáthy Bélával szemben, hogy a hadügyi albizottság hivatalos nyelve a magyar s ott mindenki magyarul beszél, hacsak elvétve meg nem történik, hogy valaki a gyorsaság kedvéért közvetlen a hadügyminiszterhez németül intéz kérdést. A hadügyminiszter csak azt kéri , mi kell. Kubik Béla : Kellett! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mire kellett, azt mondja meg! Széll Kálmán felsorolja, hogy a póthitel mire kellett. Kézi fegyverekre, tüzérségi lőszerekre, sátrakra, anyag beszerzésekre mozgósítás esetére, erődítésekre. .Felsorolja összegenkint a kiadásokat. A görög háború idején ez előrelátó gondosság volt. Még most is mondják, hogy nem tudják, mire fordították a pénzt ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem!) Széll Kálmán szerint a hivatalosan beterjesztett adatok igazságát kétségbe vonni nem lehet. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Élénk Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem!) Elnök csendet kér. Kubik Béla: Nem lehet meghallgatni. Elnök figyelmezteti Kubik Bélát, hogy köteles meghallgatni. Széll Kálmán tiltakozik a gúny és alaptalan támadások ellen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Állítja, hogy a delegáció nyíltan, becsületesen teljesíti kötelességét és ilyen gyanúsítással illetni sem nem illő, sem nem méltó. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: Amennyiben Széll Kálmán az az illő kifejezést személyére értette, mondja meg. Amennyiben azonban politikájára értette, erre most feel. A delegáció ellen felhozott vádjait ünnepélyesen fentartja. Felhozza hogy ugyanazon delegációban Horánszky Nándor kérdezte volt, hogy: Vakon akarnak-e az urak szavazni ? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Most beszéljen!) Széll Kálmán miniszterelnök hivatkozik arra, hogy Komjáthy temperamentumos voltát, és , készültségét elismerte mindig és vele tárgyilagosan kész vitatkozni. A «nem illő» szavaknak az az értelme csak, hogy nem oda való. (Helyeslés a jobboldalon.) Münnich Aurél minthogy ellene is méltatlan és igazságtalan támadás történt, mint a delegáció tagja kijelenti, hogy visszautasítja azt a feltevést, hogy valamit is megszavazott volna, amiről tudomása nem volt. Mindenkor tudják mi a kötelességük s azt lelkiismeretesen teljesítik. (Helyeslés jobbról. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Komjáthy !) Lukács László pénzügyminiszter elmondja a kérdéses összeg kifizetéseinek történetét. Amikor a delegáció határozatát meghozta, a képviselőház el volt napolva s később olyan állapotok voltak, melyek miatt nem lehetett tárgyalni. Akkoriban az európai béke fentarthatásában nem bíztak s a hadügyminiszter kívánságát teljesíteni kellett. A képviselőház bölcsesége fogja eldönteni, hogy helyesen járt-e el vagy nem ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán védi Törökországot, mert a miniszterelnök megemlékezett volt arról, hogy ennek a görögök ellen való túlságos fegyverkezése tette szükségessé a póthitelt. Törökország oroszlánja egyetlen barátunk s jól tette, hogy a görög patkányt eltiporta. Elnök tiltakozik,...hogy a velünk barátságos országot, ily hasonlattal illessék. Thaly Kálmán szerint ha az egyik oroszlán, a másikra is lehet az állatvilágból hasonlatokat felhozni. Kubik Béla: Hát a kétfejű sas ? Thaly Kálmán a hadügyi intézkedéseket nem tartja kielégítőknek, mert Magyarországot nyitva hagyják s csak Ausztriára gondolnak. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök helyreigazítja Thaly Kálmánnak szemben azt, mintha ő azt mondta volna, hogy Törökország ellen akartak volna tenni valamit. Egyszerűen a Balkánon felhalmozott gyuagyagról szólott. Ami az erődítéseket illeti, azok a mi érdekünk védelmére vannak. Védelmezi a hármasszövetséget s ebben Olaszországot. (Helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán örömmel fogadja, hogy Törökországot a miniszterelnök védelmezi. Kossuth Ferenc konstatálja, hogy a Komjáthy felszólalásának meg volt az üdvös hatása, mert a miniszterelnök közölte az adatokat. Ellentmondást lát a javaslat első és második szakasza közt. Lukács László pénzügyminiszter megadja a felvilágosítást. Elnök, miután szólni már senki sem kíván, felteszi a kérdést szavazásra. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja s részleteiben hozzászólás nélkül fogadja el. Következik a pekingi, tokiói és cetinjei követségi paloták építésére és berendezésére szükséges költségek fedezésére szóló javaslat. Szabó Imre előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a javaslatot. Thaly Kálmán, mikor iskoláink roskadoznak, nem tartja helyesnek a fényes paloták építését. Nem tudja, hogy miért hivalkodik a diplomácia olyan nagyon ? Miért volt olyan sürgős a pekingi és tokiói paloták építése ? Ez csak a gyarmatosítási politika miatt történhetett, mely gyarmatpolitika azonban Magyarország érdekeinek nem felel meg. A konzulátusok olyanok, melyeket mi önmagunk ellen fizetünk. Közjogi kifogásokat hoz fel a konzulátusok ellen a címer és nyelv használata dolgában. Lehetetlen meg nem róni a pazarlást, amelyet a diplomácia a paloták építésében kifejt. A javaslatot nem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök reflektál Thaly beszédére és kijelenti, hogy semmiféle gyarmatpolitikáról itt nincs szó, hanem feltétlenül szükséges volt a paloták építése. Ismerteti az építésekre vonatkozó határozat létrejövetelének történetét. Védi, a konzulátusokat a közjogi kifogások ellen. A javaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza,kérdezi, hogy ezeket a palotákat . Csütörtök, 1900. február 1.