Hazánk, 1900. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1900-02-01 / 27. szám

HAZÁNK. 27. szám.. ben van, hogy az itt nyíló feladatok minél előbb megoldandók. Ebben az irányban a kereskedelmi minisztérium kebelében már folytak is a tanács­kozások. Arról van szó, hogy újból millé adassanak ki nagy részben képzett közérdekek kielégítésére. Lon­donnak egyik fő előnye, hogy személyforgalma de­centralizálva van s a pályaudvarok nagy részt a város szivében feküsznek. Hasonlót mondhatunk Párisról, valamint az Egyesült­ Államok városairól is. Ezeket a példákat azonban szándékosan mellőzik és a Németországban divatos centralizációt ajánlják, persze azért, mert az ilyen nagy átalakításoknál so­kan tehetnének haszonra szert. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a vázolt tervezet keresztülvitele nincs érdekében az országnak s nézetünk szerint magának a fővárosnak sem. A telek­spekulánsokénál vannak általánosabb érdekek is s reméljük, a kormány ezt be fogja látni, mielőtt el­határozó lépést tenne. Nem utolsó dolog az sem, hogy a szegény tüdő­betegek szanatóriumát is Budapesten akarják meg­építeni. Persze itt legtisztább a levegő és legnyugal­masabb az élet. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, január 31. ). A képviselőház mai ülésén a lelkész­ jövedel­mekre és az egyetemi építkezésekre szükséges póthitelről szóló javaslatok harmadszori felolva­sása után élénk vita fejlődött ki a közös ügyes kiadásokra fizetendő póthitelről szóló törvényja­vaslatnál. Különösen Komjáthy támadta a kor­mányt és a delegációt a 30 milliós póthitel miatt, mire Stell Kálmán, majd Lukács László eré­lyesen válaszoltak. Egy kis közjogi vita a követségi paloták építésére vonatkozó javaslat­nál is volt. Élénkségben nem szűkölködött a mai ülés. A hangulat egészen vidám akkor lett, mikor fél egy óra után az egész Ház elsötétedett. •— Legyen világosság ! — kiáltották minden oldalról. Peresei elnök azonnal intézkedett s csakhamar a gázkandeláberek ragyogó fényt árasztottak a kopott teremre. A mai ülésről a következő tudósítás számol be: II. Elnök: Peresei Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Peresei Béni, Major Ferenc. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök jelenti, hogy Mócsy Antal egészségi okokból három havi szabadságot kér. A Ház megadja. Bemutatja a Ház költségeiről szóló zárszámadási jelentést. Csikmegye kérvényét a pálinkaivás korlátozása tárgyában a kér­­vényi bizottsághoz teszik át. Ezután harmadszori olvasásban elfogadták a lel­kész­ jövedelmek kiegészítésére és az egyetemi épít­kezésekre szükséges póthitelről szóló törvényjavas­latot és hozzájárulás végett átküldik a főrendiházhoz. Következik az 1897. és 1898. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegekről a pénzügyminiszter törvényjavaslata. , Szabó Imre előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Komjáthy Béla szerint a javaslat csak salválni akarja a múltat, mert az abban említett összegeket már ezelőtt két évvel elköltötték, de hogy mire köl­tötték el, azt ebben a Házban senki sem tudja. Már­pedig egy önérzetes képviselőház olyan dol­gokra, melyeket nem ismer, egy krajcárt sem szavazhat meg. Fogalma sincs a Háznak ar­ról, hogy azt a 30 milliót mire költötték. Elvárja azoktól az uraktól, akik a delegációban ily súlyos terhet vállaltak Magyarországra, felállanak és meg­mondják, mire költötték el. Kifejti, hogy maga a delegáció is túllépte jogkörét. A hadügyminisztérium előterjesztésében is csak hadifelszerelések szerepel­nek s a delegáció mégis megszavazta. Maga ez az egy tény eléggé indokolná a függetlenségi pártnak a delegácion­ális intézmény ellen elfoglalt­ álláspontját. Kétségbevonja, hogy arra költötték el a pénzt, amire számítottak. Barabás Béla: Úgy van! Tessék leszámolni. Polczner Jenő: Nyilvános számadásra kötelezett delegáció! Komjáthy Béla azért szól ily határozottan, hogy felvilágosításokat kapjon. A tanúság az, hogy Magyarországon a hadsereg parancsol. Operettebeli helyzet van nálunk abban a tekintetben, hogy min­den követelést teljesítenek anélkül, hogy célját, ke­resnék. Kérdezi a pénzügyminisztert, hogy ki en­gedte meg neki, hogy a 9 milliót kifizesse? Hisz ön — úgymond — csak a képviselőház határozatát teljesítheti. Hát ez nem alkotmányfosztás ? Mennyi más fontosabb érdek van Magyarországon, amire azt mondják, hogy nincs pénz. Felhozza a közigaz­gatási tisztviselők helyzetét, a közegészségügy, a szegényügy­ elhagyatottságát. A javaslatot nem fo­gadja el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök szerint oly tényről van szó, mely akkor történt, amikor még ő nem ült helyén. . . Barabás Béla: De most ott ül. Széll Kálmán nem akar mentegetőzni. Barabás Béla: Ki akar bújni a felelősség alól. Széll Kálmán ezt határozottan visszautasítja. A javaslatot már ő nyújtotta be és a teljes felelősséget elvállalja és kijelenti, hogy a javaslat minden tör­vényes kellékkel bír. A kompetencia kérdése tiszta, mint a napfény. Minden a hadseregre való költség megszavazása a delegációra tartozik s azt csak be kell illeszteni a költségvetésbe. Komjáthy Béla: De nem vakon! Széll Kálmán majd erre fog felelni és megmondja ki a vak. Komjáthy Béla: Állok elébe, Széll Kálmán ismerteti a delegáció határozatát a büdzséjog szempontjából. A póthitelről szóló javaslatot a múlt kormány nem tárgyalhatta, mert 1898-ban itt semmit se lehetett tárgyalni, úgy maradt a mos­tani kormányra, mely a javaslatot a törvényességnek megfelelően terjesztette elő. . Hogy mire költötték el a pénzt, azt a delegáció is tudta, a pénzügyi bizott­ság is tudta, de azért megismerteti a kérdést s ezzel felel arra, hogy ki cselekszik vakon. A hadügyi bi­zottságban részletes jelentést tettek s mindenekelőtt kijelenti Komjáthy Bélával szemben, hogy a had­ügyi albizottság hivatalos nyelve a magyar s ott mindenki magyarul beszél, hacsak elvétve meg nem történik, hogy valaki a gyorsaság kedvéért közvetlen a hadügyminiszterhez németül intéz kérdést. A had­ügyminiszter csak azt kéri , mi kell. Kubik Béla : Kellett! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mire kellett, azt mondja meg! Széll Kálmán felsorolja, hogy a póthitel mire kellett. Kézi fegyverekre, tüzérségi lőszerekre, sát­rakra, anyag beszerzésekre mozgósítás esetére, erő­dítésekre. .Felsorolja összegenkint a kiadásokat. A görög háború idején ez előrelátó gondosság volt. Még most is mondják, hogy nem tudják, mire fordí­tották a pénzt ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Fel­kiáltások : Nem!) Széll Kálmán szerint a hivatalosan beterjesztett adatok igazságát kétségbe vonni nem lehet. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Élénk Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem!) Elnök csendet kér. Kubik Béla: Nem lehet meghallgatni. Elnök figyelmezteti Kubik Bélát, hogy köteles meghallgatni. Széll Kálmán tiltakozik a gúny és alaptalan tá­madások ellen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Állítja, hogy a delegáció nyíltan, becsületesen teljesíti köte­lességét és ilyen gyanúsítással illetni sem nem illő, sem nem méltó. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb­oldalon.) Komjáthy Béla: Amennyiben Széll Kálmán az az illő kifejezést személyére értette, mondja meg. Amennyiben azonban politikájára értette, erre most fe­el. A delegáció ellen felhozott vádjait ünnepélyesen fentartja. Felhozza hogy ugyanazon delegációban Horánszky Nándor kérdezte volt, hogy: Vakon akar­nak-e az urak szavazni ? (Zaj és felkiáltások a szélső­baloldalon : Most beszéljen!) Széll Kálmán miniszterelnök hivatkozik arra, hogy Komjáthy temperamentumos voltát, és , készült­ségét elismerte mindig és vele tárgyilagosan kész vitatkozni. A «nem illő» szavaknak az az értelme csak, hogy nem oda való. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Münnich Aurél minthogy ellene is méltatlan és igazságtalan támadás történt, mint a delegáció tagja kijelenti, hogy visszautasítja azt a feltevést, hogy valamit is megszavazott volna, amiről tudomása nem volt. Mindenkor tudják mi a kötelességük s azt lel­kiismeretesen teljesítik. (Helyeslés jobbról. Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon : Éljen Komjáthy !) Lukács László pénzügyminiszter elmondja a kérdéses összeg kifizetéseinek történetét. Amikor a delegáció határozatát meghozta, a képvise­lőház el volt napolva s később olyan állapotok voltak, melyek miatt nem lehetett tárgyalni. Akkori­ban az európai béke fentarthatásában nem bíztak s a hadügyminiszter kívánságát teljesíteni kellett. A képviselőház bölcsesége fogja eldönteni, hogy helye­sen járt-e el vagy nem ? (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Thaly Kálmán védi Törökországot, mert a mi­niszterelnök megemlékezett volt arról, hogy ennek a görögök ellen való túlságos fegyverkezése tette szük­ségessé a póthitelt. Törökország oroszlánja egyetlen barátunk s jól tette, hogy a görög patkányt el­tiporta. Elnök tiltakozik,...hogy a velünk barátságos or­szágot, ily hasonlattal illessék. Thaly Kálmán szerint ha az egyik oroszlán, a másikra is lehet az állatvilágból hasonlatokat fel­hozni. Kubik Béla: Hát a kétfejű sas ? Thaly Kálmán a hadügyi intézkedéseket nem tartja kielégítőknek, mert Magyarországot nyitva hagyják s csak Ausztriára gondolnak. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök helyreigazítja Thaly Kálmánnak szemben azt, mintha ő azt mondta volna, hogy Törökország ellen akartak volna tenni valamit. Egyszerűen a Balkánon felhalmozott gyu­­agyagról szólott. Ami az erődítéseket illeti, azok a mi érdekünk védelmére vannak. Védelmezi a hár­masszövetséget s ebben Olaszországot. (Helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán örömmel fogadja, hogy Török­országot a miniszterelnök védelmezi. Kossuth Ferenc konstatálja, hogy a Komjáthy felszólalásának meg volt az üdvös hatása, mert a miniszterelnök közölte az adatokat. Ellentmondást lát a javaslat első és második szakasza közt. Lukács László pénzügyminiszter megadja a fel­világosítást. Elnök, miután szólni már senki sem kíván, fel­teszi a kérdést szavazásra. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja s részleteiben hozzászólás nélkül fogadja el. Következik a pekingi, tokiói és cetinjei követségi paloták építésére és berendezésére szükséges költségek fede­zésére szóló javaslat. Szabó Imre előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a javaslatot. Thaly Kálmán, mikor iskoláink roskadoznak, nem tartja helyesnek a fényes paloták építését. Nem tudja, hogy miért hivalkodik a diplomácia olyan nagyon ? Miért volt olyan sürgős a pekingi és to­kiói paloták építése ? Ez csak a gyarmatosítási poli­tika miatt történhetett, mely gyarmatpolitika azonban Magyarország érdekeinek nem felel meg. A konzulátu­sok olyanok, melyeket mi önmagunk ellen fizetünk. Köz­jogi kifogásokat hoz fel a konzulátusok ellen a címer és nyelv használata dolgában. Lehetetlen meg nem róni a pazarlást, amelyet a diplomácia a paloták építésé­ben kifejt. A javaslatot nem fogadja el. (Élénk he­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök reflektál Thaly be­szédére és kijelenti, hogy semmiféle gyarmatpoliti­káról itt nincs szó, hanem feltétlenül szüksé­ges volt a paloták építése. Ismerteti az építé­sekre vonatkozó határozat létrejövetelének tör­ténetét. Védi, a konzulátusokat a közjogi kifogások ellen. A javaslatot elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza,kérdezi, hogy ezeket a palotákat . Csütörtök, 1900. február 1.

Next