Hazánk, 1901. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-12 / 112. szám
HAZÁNK. 112. szám. könyvről szóló javaslat elfogadása után a t. Ház elé gerjeszti. [ A javaslatot ezután általánosságban és részleteiben is megszavazták. ] Belicska Béni előadó javaslatára észrevétel nélkül hozzájárult, a Ház ahhoz a javaslathoz is, hogy fit örökös főrendi tagságot, nyert főrendek nevei törvénybe iktattassanak. Ezek a főrendi családok a következők: I. Grófok. Az 1896. évben grófi rangra emelt Lónyay Gábor és Elemér és ezeknek egyenes leszármazás utján törvényes fiutódai. Az 1897. évben grófi rangra emelt Tisza István, ifj. Tisza Kálmán és Tisza Lajos és ezeknek egyenes leszármazás utján törvényes fiutódai. Továbbá gróf Zelanka-Zelénski Róbert és ennek egyenes leszármazás utján törvényes fiutódai kinek 1899-ben a magyar grófi méltóság és az örökös főrendiházi tagság joga adományoztatott. II. Bárók. Az 1896. évben bárói rangra emelt szamosuj- vár-németii Dániel Ernő és ennek egyenes leszármazás utján törvényes fiutódai. Végül az 1899. évben bárói rangra emelt dr. bajsai Vojnits István és ennek egyenes leszármazás utján törvényes fiutódai. A zárszámadási vizsgáló-bizottság jelentését az 1899. évi állami zárszámadásról Benke Gyula adta elő. — Nem halljuk! Az osztálysorsjátékról beszél! *— kiáltották a néppártról nagy derültség közt. • — Milyen számon nyerni? — szólt Zmeskál Zoltán. A jelentést elfogadták, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését és a t. Ház pénztárának 1900. év első felére vonatkozó számadásairól. Öt perc szünet után következett Visontai Soma interpellációja a mödlingi cipőgyár visszaélései tárgyában, melyet a Ház minden oldalán nagy érdeklődéssel hallgatnak. Visontai Soma hivatkozik azokra a hírlapi közleményekre, melyek reáirányították a közvélemény figyelmét a mödlingi cipőgyár azon visszaéléseire, melyeket aTurult cég alatt cipőáruk becsempészésével elkövetett. Ezeket a visszaéléseket már hivatalos jelentések is megerősítik. A temesvári Tarul gyár nagy állami támogatással alakult meg s ez a gyár az ország iparosságának megbotránkozására osztrák iparcikkeket, mödlingi cipőket hozott itt forgalomba. Éppen az a gyártulajdonos, akinek a kapott szubvencióért az lett volna a kötelessége, hogy az osztrák ipar beözönlését megakadályozza. A kereskedelmi miniszternek az ország cipésziparosságának érdekében a temesvári cipészgyár megalakulását meg kellett volna akadályozni, nem pedig azt még állami segélylyel előmozdítani. Az ily eljárás a kisiparosokat a munkások sorába, a szocialisták táborába kergeti, mert elvonja tőlük a megélhetés eszközeit. Ám az állam bánik így kisiparosaival, munkásaival és mégis minduntalan felhangzik ez utóbbi ellen a hazafiatlanság vádja. Tény az, hogy a mödlingi cipőgyár termékét az a Feigl Adolf küldte Szegedre, aki temesvári cipőgyár létesítéséért állami támogatást kapott. Tény az, hogy ezeket a cipőket a turul madár jelével látták el. Kérdi a minisztert, hogy ő engedje-e meg, hogy a «Turul» magyarországi cipőgyár elárusító helyen osztrák termékeket áruljanak? Interpellációjában módot akar nyújtani a miniszternek ennek az esetnek megvilágítására. (Helyeslés.) Interpellációja akövetkező : Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz! 1. Van-e tudomása a 1. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött, nagyobb évi szubvencióban és az egyéb törvényes kedvezményekben részesülő temesvári «Turul» cipőgyár, melynek az volna hivatása, hogy magyar munkások foglalkoztatásával, magyar termékek feldolgozásával honi iparcikkeket gyártson, a magyar gyár cége és a «Turul» nemzeti történelmi címer védjegye mellett osztrák gyártmányt hoz forgalomba, ezzel árasztja el magyarországi elárusítóhelyeit és gyári raktárait és így, állami támogatás mellett csinál versenyt osztrák iparcikkekkel a különben is súlyos és mostoha anyagi helyzetben vergődő és a létfentartásáért nehéz küzdelmeket vivő magyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári «Turul» cipőgyárnak szegedi elárusítóhelyére legutóbb is hét láda 1887 kilogram súlyú cipőáru érkezett, mely küldeményről — tisztán véletlenségből, mivel a címzettet nem találták és a szegedi bőripar szövetkezet éberségéből — kitűnt, hogy Frank Albert mödlingi cipőgyárából érkezett, áld a temesvári «Turul» gyár alapítója és az állami kedvezmények élvezője; hogy a ládák Mödlingben gyártott cipőket tartalmaznak és hogy a cipők a «Turul»védjegygyel, vagy ehhez hasonló madárjegygyel vannak ellátva ? 8. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapokban egy állítólag a t. miniszter úr és a mödlingi cipőgyár tulajdonosa, Frank Albert úr, mint a temesvári gyár alapítója közt létrejött szerződés szövege tétetett közzé, melyben többek közt az is foglaltatik, mintha a t. miniszter úr megengedte volna, hogy a temesvári Turul-gyár összes magyarországi elárusító helyein hosszabb időn át, egészen jövő esztendő elejéig és pediga magyar Turul-gyár cégtábláit külsőleg feltüntető üzletekben az egész országban tisztán osztrák gyártmányt árusíthat? 4. A valónak megfelel-e ezen publikáció és ha igen, mivel indokolja a miniszter úr ezen intézkedését, amennyiben a temesvári Turul-gyár részéről a közönség megtévesztésének céljából és a magyar kisiparosság súlyos megkárosításával viszszaélés történt, hajlandó-e ezt kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni? 5. Hajlandó-e a t. miniszter úr az iránt megnyugtatni, hogy kellő eszközökkel rendelkezik, melyekkel a temesvári cipőgyárak egész gyári üzemének az általa áruba bocsátott cikkek eredetére nézve mindenkor kellő ellenőrzés alá helyezheti és az osztrák gyártmányoknak becsempészését megakadályozhatja ? és hajlandó-e megjelölni, hogy mik ezek az eszközök? 6. Végre hajlandó-e a t. miniszter úr a gyáripar versenyéről súlyosan érintett idsiparosoknak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami segítő eszközöket megteremteni ? Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter azonnal válaszol az interpellációra. (Halljuk!) Világosan akar szólni. Tény az, hogy 1879-től kezdve 17.000 millió forint árucipőt hoztak be az országba. Maga a mödlingi gyár teljes joggal 27 fiókkal dolgozott Magyarországon. Ezen az állapoton változtatni kellett alkalmas intézkedésekkel. Ennek következtében arra a gondolatra jutott, hogy magyar cipőgyár lássa el szükségleteinket. Ezért segítette elő a temesvári cipőgyár felállítását. Ebben a gyárban kivétel nélkül magyar cipészek nyernek alkalmazást. Ezzel az eljárással azt is meg akarta akadályozni, hogy cipésziparosok ne kényteleníttessenek szolgai állásokra menekülni. Az is igaz, hogy tömeges termelésre csak a gyár képes Magyarországon. Ne tessék tehát őt azzal vádolni, hogy a kisiparosnak akar ő konkurrenciát csinálni, sőt inkább azoknak az iparosoknak akar keresetet szerezni, akik mesterségükben akarnak dolgozni. (Helyeslés jobbról.) A mödlingi gyár összes magyarországi fiókjait a temesvári gyárnak adta. Ez utóbbi azonban még fennállásának első évében nem volt képes feladatát teljes részben teljesíteni. Ezért kérte őt a gyár igazgatósága, hogy egy átmeneti évben mödlingi cipőket árulhasson árusítási helyein. tekintve a körülményeket, ezt megengedte. Ami a szegedi esetet illeti, kijelenti, hogyha mödlingi cipőket magyar védjegy és magyar készítmény gyanánt árultak, hogy az viszszaélés! Csalás! Csalás! — kiáltják az ellenzékről. A miniszter kijelenti, hogy e tekintetben a legszigorúbb vizsgálatot rendeli el és ha a visszaélésben a temesvári gyár is részes... azt szerződésszegésnek tartja és megtorolja. — Frázis! Kiáltják a szélbalról. Hegedűs miniszter: Nohát kijelentem, hogy ha visszaélésben a temesvári gyár részes, szubvencióját megvonom! (Helyeslés.) A magyar kisipar védelme iparpolitikájának egyik alapja s jövő törekvésének célja. Kéri válasza tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon) Visontai Soma a miniszter iparfejlesztési politikájával most nem akar bővebben foglalkozni. Válaszából látja, hogy az elkövetett visszaélést meg akarja torolni, azért a válaszát tudomásul veszi. Elnök az ülést fél egy órakor bezárta. Vasárnap, 1901. május 12., Budapest, május 11. A magyar-horvát pénzügyi egyezmény. A magyar- horvát regnikoláris bizottság hatos albizottsága tegnap délután öt órakor ülést tartott, amelyen mindenekelőtt a Josipovich Imre horvát bizottsági tag által bemutatott elszámolásokat magyar részről alaposan megvitatták. Kimutattatott, hogy Magyarország és Horvátország úgynevezett autonóm kiadásainak összehasonlítása teljesen téves alapon áll, mivel Horvátországnál csak a belügyi, vallásügyi és igazságügyi költségek vétettek számításba, holott Magyarországnál az összehasonlításba több, sok milliót kitevő olyan tétel is bevonatott, amely a megnevezett három tárcával semmi összefüggésben sem áll. Ennélfogva az albizottság magyar tagjai megmaradnak azon álláspontjukon, amely a pénzügyminiszter által bemutatott próbaleszámolásban számszerű kifejezést is nyert. Ez alap fentartása mellett Széll Kálmán miniszterelnök ezután javaslatot tett, amelyet a bizottság horvát tagjai a referendum vettek. Az albizottság legközelebbi ülése szerdán délután 5 órákig lesz s addig a horvát tagok a miniszterelnök javaslata felől nyilatkozni fognak, csak ha horvát részről ezt a javaslatot elfogadhatónak találják, akkor viszik azt a magyar országos bizottság plénuma elé. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési néppárt tegnap, pénteken este hét órakor gróf Zichy János elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalta az összeférhetetlenségről szóló törvényjavaslatot, melyet Rakovszky István ismertetett. A párt hosszas tanácskozás után a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta, egyes szakaszokra, nézve azonban módosításokat fog benyújtani, melyek a szigorítást célozzák, valamint a mezőgazdaság érdekeit sértő itézkedésekkel szemben erélyesen állást foglalnak. — Közjegyzők összeférhetetlensége. Az összeférhetetlenségi törvény a képviselőséggel összeférhetetlennek mondja a közjegyzői állást s ugyanezt mondja a legközelebb tárgyalás alá kerülő összeférhetetlenségi törvényjavaslat is. A budapesti kir. közjegyzői kamara tagjaira sérelmesnek találja ezt a dispozíciót s azért kérvényt intézett a képviselőházhoz, kérve a sérelmes rendelkezés törlését. A kérvény terjedelmes megokolásban azt fejtegeti, hogy a közjegyzői állás a kormánytól teljesen független, mert a közjegyzőt sem állásától elmozdítani, sem áthelyezni nem lehet. Választási készülődések. Kolozsvárról jelentik? A kolozsvári 48-as párt vasárnap pártszervező ülést tart, melyen Holló, Szluha, Molnár Jenő és Bartha Miklós képviselők is résztvesznek. A Kossuth-párt Kolozsvárt megalakult és kimondotta, hogy a függetlenségi és 48-as párttal minden összeköttetést megszakít. A kunszentmártoni választókerület szabadelvű polgárainak küldöttsége tisztelgett tegnap dr. K. Lippich Elek közoktatásügyi miniszteri osztálytárvtanácsosnál és arra kérte, hogy fogadja el a kerület képviselőjelöltségét. Lippich a végleges válasz előtt körutat tesz a kerületben. Szegedről jelentik: Az ország második városának két kerületében is megindultak a választási mozgalmak. Az első kerületben a szabadelvű párt Enyedi Lukács körül csoportosul, miután az a hír mindinkább megerősödik, hogy a mostani képviselő, dr. Lázár György nem lép fel többé, hanem visszatér a közigazgatási pályára. Az ellenzék Enyedi ellen nem állít jelöltet. A város második kerületében a szabadelvű párt László Gyula helyettes polgármester személye körül tömörül, míg az ellenzék még nem is foglalt állást. A kerület mostani képviselője a Kossuth-párti Polczner Jenő, aki újra fellép. A függetlenségi párt egy része azonban dr. Becsey Károly ügyvéd mellett foglal állást. Emlegetik még dr. Lipkay Kálmán jelöltségét is. AUSZTRIA. Egy cseh lap azt állítja, hogy Ferenc Ferdinand főherceg egy felsőházi tag előtt a következőképpen nyilatkozott az osztrák helyzetről: «Az államnak és az egész becsületesen gondolkozó népnek érdekében áll, hogy a nemzetiségi viszály békés után mielőbb megszüntettessék, mert ez nagy kárára van a lakosság minden osztályának. S éppen a mostani pillanat volna a legalkalmasabb e kérdés megfejtésére, mert minden igaz osztráknak közös óhaja, megmenteni a birodalmat azoktól az elemektől, akik a vallásosság ürügye alatt veszedelmes jelszavakat röpítenek a tömeg közé, amely jelszavak és tanok nemcsak a dinasztia ellen, hanem az állam alapja ellen irányulnak. Az összes pártok kimagasló politikusainak arra kellene törekedniük, hogy minden félre tétessék, ami a pártokat egymástól elválasztja s olyan alapteremtessék.