Hazánk, 1902. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1902-10-01 / 231. szám
‘HAZÁNK. 231. szám. I* — (Veres Pálné emléke.) Tegnap leplezték le Vanyarc községben az «Országos Nőegyesület» megalapítójának, Veres Pálnénak emléktábláját szülőfalujának templomában. A leleplező ünnepen Vladár esperes, Nagy Mihály alispán, Sréter Alfréd országgyűlési képviselő és Magyar Béla tanító méltatták Veres Pálné emlékét. Az emléktáblát, mely Holló Barnabás műve, a templom falán az oltártól jobbra helyezték el. A leleplezés után az ünneplő közönség a temetőbevonult, hol Veres Pálné sírjára az «Országos Nőképző Egyesület» nevében Teleki Sándorné grófné, Csiky Kálmánná, Emích Gusztávné, Hellebronth Jánosné és Szigethy Gyuláné díszes koszorút helyeztek el. Délben a Rudnaykastélyban lakoma volt. (Ünnepélyek.) A Katholikus Ifjak Köre saját helyiségében XIII. Leó 25 éves pápaságának alkalmából hódolati ünnepélyt rendez f. évi október 6-án este 6 órakor. A beregszászi állami főgimnázium tanári testülete és tanuló ifjúsága folyó évi október hó 5-én az intézeti épület ünnepélyes felavatása céljából a főgimnáziumi tornacsarnokban ünnepélyt rendez. Az ünnepély kezdete délelőtt 11 órakor. • (Zola Emil halála.) Az elhunyt hírneves regényíró rejtélyes halála erősen foglalkoztatja a közvéleményt. Távirati jelentés szerint a vizsgálóbíró elrendelte, hogy Zola hálószobájának kandallóját szétszedjék annak a konstatálása végett, hogy a szénoxidgáz kiömlése okozta-e halálát. Még nem tudják, várjon a temetés, amely valószínűleg szerdán lesz, egyházi szertartással vagy anélkül fog-e végbemenni. Ez elsősorban attól függ, hogy Zola végrendeletében rendelkezett-e erre nézve. A francia lapok, amelyek irányuk szerint különféleképpen ítélik meg Zola erkölcsi és esztétikai értékét, mind egyetértenek nagy jelentőségének elismerésében. A republikánus lapok Zolát mint nagy polgárt és kiváló írót egyaránt magasztalják. A nacionalista lapok itt-ott keserű szavakkal ítélik el az utolsó évek politikájába való beavatkozását. Az emberi jogokat védő liga felhívást bocsátott ki, amelyben gyűjtést indít Zolának állítandó emlékre. (Külföldi diákok Budapesten.) A Budapesten időző angol, francia, német, japán, svájci, dán és belga diákok ma délelőtt 11 órakor az EgyetemiKörbe voltak hivatalosak villásreggelire. Margitay ,elnök üdvözlő beszéde után a társaságban a leglelkesebb hangulat uralkodott. A franciák nevében Dupond, a svájciak nevében Mayhoffer, a németek nevében Bergmann stb. mondtak lelkes felköszöntőket Magyarországra. Nagy hatást keltett a belga Foucart beszéde. A francia nyelv — úgymond — a gazdag nyelv, de szegény annak kifejezésére, amit a magyar diákok vendégei most éreznek. Nem akar senkit kisebbíteni, de azt mondhatja, hogy a fogadtatásnak ilyen melegségét még sehol semmi ■országban sem tapasztalta. Azt szokták mondani, hogy mindenkinek két hazája van: az egyik a szülőföld, a másik Franciaország. Ő azt hiszi, hogy mindazok a külföldi ifjak, akik itt a magyarok vendégei voltak, Magyarországot is második hazájuknak fogják tekinteni ezentúl. Szűnni nem akaró éljenzés követte szavait. Utána még Ito japáni diák és a kopenhágai egyetemi kör nevében Klausen köszöntötte fel Magyarországot. A lakomán sorra énekelték a külföldi nemzeti himnuszokat, végül pedig a külföldiek a magyarokkal együtt énekelték a magyar himnuszt. A karéneket az Egyetemi Kör ablakai alatt az Egyetem téren egybegyűlt több száz főnyi ifjúságnak éljenzése is követte. 12 órakor a vendégek menetben, amelynek élén az Egyetemi Kör nemzeti lobogóját és a jelenlevő külföldiek nemzeti lobogóit vitték, az Egyetemi Körből a tudományegyetem dísztermébe vonultak. A budapesti ifjúság úgy az egyetem előcsarnokában, mint az aulában nagy ovációval fogadta vendégeit. Foucart üdvözölte Kelly egyetemi rektort, aki igen szívélyes szavakban válaszolt és hosszasan elbeszélgetett a vendégekkel. A tudományegyetemről a menet a műegyetemhez indult, hol a külföldiek Ilosvay rektornál tisztelegtek Fél 1 óra volt, amidőn a most már közel ezer főre növekedett menet a Kossuth Lajos-, a Kígyó- és Tömő-utcákon át a Petőt-térre érkezett. A külföldiek lobogóikkal körülállották Petőfi Sándor szobrát és zászlajukat mélyen meghajtották, a magyar ifjúság pedig a Szózatba kezdett bele. A külföldiek első szónoka itten Rouilly párisi volt, aki azt fejtegette, hogy a francia és a magyar nemzetet a szabadságért való lelkesedés és önfeláldozó küzdelem mindig szoros érzelmű kapcsolatban tartották. Szavai után a Marseillaise hangzott fel. Rowlandson dicsőítette az angolok és egyáltalán az összes külföldiek nevében Petőfi emlékét. A jelenlévő nagyközönség az igen népszerűvé lett Foucart is kívánta hallani, ki újból lelkes szavakkal szólott a magyarágnak nagy történeti hivatásáról és felhívta a külföldieket, áldozzanak itt szivük legáhitatosabb érzelmeivel a magyar szabadság költőjének, ennek a nagy géniusznak, aki méltó ahhoz a nagy nemzethez, mely őt szülte és a világirodalomnak adta. A Szózat eléneklése után a magyarok sorra éltették azon országokat, melyeknek fiai az ünnepélyen képviselve voltak. A Szózat eléneklése után a külföldi társaság a magyar rendezőséggel együtt a Petőfi-szobor lépcsőin foglalt helyet. A jelenet, melyet a különféle lobogók sokasága is tarkított, igen érdekes képet nyújtott. Erdélyi fényképész lefényképezte a társaságot, mely azután a Menza Akadémia helyiségeinek megtekintésére indult Zsembery István fogadó bizottsági elnök kalauzolása mellett. (Házasság.) Ajtai Kovách Sándor dr. egyetemi ny. rendes tanár és neje, Nagyszigeti Szily Sarolta leányát Sárikát október hó 2-án délután 5 órakor vezeti oltárhoz az egyetemi templomban, néhai beödi Balogh Gyula huszár alezredes és neje, Waller Mária fia, beödi Balogh Frigyes, az Osztrák-magyar Bank felülvizsgálója. Jobaházi Dörg Elek földbirtokos eljegyezte ábránfalvi Ugrón Márthát, ábránfalvi Ugrott Ákos földbirtokos és neje felsőbükki Nagy Sarolta kedves leányát. Blan Samu, a «Phönix» biztosító-társaság tisztviselője eljegyezte Spieler Margit kisasszonyt, Spieler Vilmos magánzó leányát Budapesten. —A Gyöngyösvidéki bortermelők ünnepe. A «Gyöngyös—visontai bortermelők szövetkezete», mely e borvidék termésének hamisítatlan forgalomba hozatalát és ezáltal borai régi jó hírnevének visszaszerzését tűzte feladatául, ma tartotta Gyöngyösön mintaszerűon berendezett pincéjének s egyéb helyiségeinek felavató ünnepét. A felavató beszédet Török Kálmán apátplébános tartotta, az ezt követő lakomán Bokhy György szövetkezeti elnök fejtegette a szövetkezet életképességét, elért szép eredményeit s hálás szavakkal emlékezett meg Darányi Ignác földmivelésügyi miniszterről. Indítványára üdvözlő sürgönyt küldtek a miniszternek. (Új szérum a vörheny ellen.) Az orvosok karlsbadi nagygyűlésén egy ifjú orvos, Moser Pál saját találmánya új szérumot mutatott be, melylyel állítólag sikerrel gyógyított számos vörhenyesetet. Abban a gyermekkórházban, hol Moser szérumát kipróbálták, 5 százalékkal hanyatlott az esetek száma Bécsi orvosprofesszorok most vizsgálják az új szert s elismerőleg nyilatkoztak róla. A szérumnak jelenleg még az a fogyatékossága megvan, hogy nagy mennyiségben kell befecskendezni, de ezen segíthet az orvosi tudomány, ha a szer egyébként jó. • • • — (Zöldi Marci után.) Zöldi Marci, a főhadnagyból lett cigányprímás már több követőre talált. Most a «Beteg» című újság ad hírt egy ilyen esetről. E szerint Szaplonczay János szolgabiró lemondott hivataláról s fölcsapott cimbalmosnak. Szülei s rokonsága Máramaros vármegyében élnek és a család több tagjának igen előkelő szerepe van a közéletben. Ő maga a jogi tanulmányok végeztével a közigazgatási pályára lépett s rövid gyakornokoskodás után Bereg vármegyében szolgabirónak választották meg. Városszerte mint kitűnő cimbalomjátékost ismerték. Szaplonczay a minap lemondott hivataláról és elutazott Amerikába, hogy ott mint cimbalom-művész szerezzen dicsőséget — és pénzt. — (Rendelet a dohányelárusítóknak.) A hivatalos lap mai száma közli a pénzügyi miniszternek szept. 22-én keltezett rendeletét, melyben elrendeli a következőket. A dohányárus köteles helyiségét általában reggel 7 órától a fővárosban este 9-ig, más városokban esti 8-ig, egyéb helyeken este 7-ig nyitva tartani. Vasárnap és Szt. István napján reggeli 9 órától 12 köteles nyitva tartani üzletét. A dohányelárusítók saját vallásuk főünnepén, melyeket a rendelet taxatíve felsorol, szívva tarthatják boltjukat. (Dr. Nagy Ferenc az egyetemen.) A kereskedelemügyi minisztériumnak volt államtitkára, dr. Nagy Ferenc, két évi távollét után ismét elfoglalta tanszékét a budapesti királyi tudományegyetemen, ahol, mint nyilvános rendes tanár, a kereskedelmi és váltójogot adja elő. Mindjárt az első előadáson, amelyen több száz diák jelent meg, lelkesedéssel üdvözölték az egyetemi polgárok a professzort, aki örömmel tért vissza katedrájára. Kifejezést is adott ennek előadása megkezdésekor, amikor egyúttal megemlékezett a kereskedelemügyi minisztérium elfoglalt állásának nehézségeiről s általában az egyetemen kívül eltöltött évei alatt szerzett tapasztalatairól. «Két évi távollét után — úgymond — ismét elfoglalom régi helyemet, úgy érzem magamat a mai napon, mint aki hosszú utazás után újból hazajön ugyanazon a szeretettel, amelyet otthona iránt érez az ember. Mondhatom, sok mindenféle tapasztalattal gazdagított engem ez az utazás, amelyet tettem. Azok között a szövevényes és nehéz viszonyok között, amelyek közt én távol az egyetemtől működtem, mindinkább meggyőződtem arról, hogy legszebb hivatal az, amelyen nem kell számolni folytonosan a nehézségekkel, mindenféle akadályokkal és mindenféle ekszigenciákkal, hanem amelyen csakis meggyőződése szerint cselekedhet az ember azzal a lelkesedéssel, amelyet a munkának idealizmusa az emberbe önt. Szeretettel tértem vissza az egyetemre és azt hiszem, ittlétem nem lesz hiábavaló, hanem még bizonyos előnnyel is fog járni.» A tudós professzor aztán az elmélet és a gyakorlat egymáshoz való viszonyát fejtegette. (A branyiszkói hősök sírja.) A szabadságharc egyik legvéresebb csatájában, Branyiszkónál elesett honvédek tudvalevőleg a szepesváraljai temetőben aluszszák örök álmukat, Sirjuk mai napig is jeltelen. Szepesváralja hazafias közönsége, elhatározta, hogy a névtelen hősök nyugvóhelyét emlékoszloppal jelöli meg. Az erre szükséges összeget gyűjtésből szerzik meg. — (A Magyar Történelmi Társulat) október 2-án (csütörtökön) délután 5 órakor a M. Tud. Akadémia I. em. üléstermében választmányi ülést tart. Az ülés tárgyai: 1. Tagajánlások. 2. Felolvasás Richter Edétől: Újabb adat Balassa Bálint életéből. 3. Pénztári kimutatás. 4. Jelentések. —■ (A nemzetközi diákkongresszus.) Hire járt annak idején, hogy a Budapesten elmaradt diákkongresszust Velencében akarják megtartani. Rámutattunk akkor arra a tényre, hogy ez nem lehet a «Corda Fratres» egyöntetű elhatározása, hanem csak egy töredék erőszakos műve vagy pedig a barátságos meghívás, melyet, hogy annál hatásosabb legyen, a perfekt tény mezébe öltöztettek az érdekeltek. Most újabban a következő hírt kaptuk: A nemzetközi diákkongresszust szerdán nyitják meg nagy ünnepélyességgel Velencében. A tanácskozások vasárnap véget fognak érni és másnap az olasz diákok, köztük néhány nőhallgató és több tanár, Romániába rándulnak ki. E kirándulás ideje 10 napra van tervezve. A minap Scurtu és Bolcas magyarországi egyetemi hallgatók időztek Bukarestben, hogy az ottani diákokkal egyöntetű eljárást állapítsanak meg. Romániából majdnem százan vesznek részt a kongresszuson. Ezek azt fogják indítványozni, hogy Ludvigot, a magyar osztály elnökét a «Corda Fratres» kötelékéből kizárják. Nyilvánvaló ebből a kommüniké színezetű hírecskéből a mi álláspontunk és felfogásunk igaz volta. Beigazolódik ennek alapján az, hogy ezt a kongreszszust nem a «nemzeti diákszövetség» rendezi, hanem az olasz és oláh diákok együttesen s egyéb célja sincs, mint izgatás Magyarország ellen. Ezt tehát az oláh diákok csinálják. Hogy az olasz diákok, hogy engedik elvakíttatni magukat s egy nemzetiségi tüntetés eszközei gyanánt miért akarnak szolgálni, titok. Tőlük ezt meg nem érdemeltük. A románokról nem beszélünk, azokat egynéhány magyarországi román tanuló izgatja. De arról meg vagyunk győződve, hogy a külföld nem fog felülni ennek az utazásokkal egybekötött isteni komédiának s távolmaradásával fogja bizonyítani, hogy ez a gyűlés nem nemzetközi kongresszus, hanem irredentista barátkozás. Szerda, 1902. október 1.