Hazánk, 1903. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1903-08-23 / 198. szám

HAZÁNK. 198. szám. ■ II..... ................... ..................­­ ■■■ i ■■■■■ —MM— ____________8 ^ Vasárnap, 1903. augusztus 23* A Lidoról. Budapest, aug. 22. Eszemben sincs felfedezni Velencét. Hála a MÁV. menetjegyirodájának, olyan potom olcsón lehet már eljutni az Adria gyöngyéhez, hogy Budapestről legalább is minden harmadik rőf-lovag járt már itt. Nem is említve Várady segédeit. Azok már úgy is­merik Veneziát, hogy fő-fő muftijuk, Pádly, szezon elején már szó nélkül elkészít a tengeri­ fürdőre, úgy, hogy éppen csak a mosolló­k elleni por hiányzik a zephir­ ingek, selyem ingek etc. mellé. De innen írok, mert a Lidón vagyok, amely hely sokkal szebb és legalább is húszszor olcsóbb, mint pl. Siófok, — a Lipótvárosban kell születni t. i., hogy a siófoki számlákat kibírjuk. Szegény ember kénytelen magát expatriálni nyaranta, hogy füröd­­hessen és pihenhessen. Abszolút csönd van itt. Most ebéd után három órakor, a Grand Stabilimento di Bagno Lido már kezd csendesedni. Az ebédelők bevonulnak az ol­vasó meg a társalgó termekbe. Sokan a Sala per sc­rivere-t keresik fel. Ezek lázas szorgalommal anzikcokat írnak és küldik a világ minden tájé­kára. Most kevés az angol. A szőke hajú, rózsás arcú miss-ek inkább a téli évadban keresik föl Veneziát. A fü­rdőzők túlnyomó száma magyar — akik azonban mégse magyarok. Ezt a rébuszt ért­sék meg otthon a beavatottak, akik ismerősök a zilált vallási viszonyok­ról szóló pesti szálló igével. Mindenfelé magyar szót hallunk, vegyítve rossz némettel. Ezt az idősebb asszonyságok használják A zongora­teremből akárhányszor kihallani a hátsa nótáját, meg egyéb magyar dalokat s a szom­széd asztalnál is, ahol ebédelek, éppen ma verejté­kezett egy jó alföldi urambátyám, mert nem tudta megértetni a pincérrel, mit akar ebédelni. Segítsé­gére siettem és talián nyelvtudományommal megma­gyaráztam aztán a Camerrere-nek, hogy a jó szittya valami olyant akar, ami sem nem tengeri rák, sem nem tengeri pókt — de ennivaló hús. Kapott erre ungharese gulyás­t, jó paprikás lével — és hálá­san köszönte útbaigazításomat. A finom nuance-ok írója Ambrus Zoltán mélázgat itt még a magyar litterátorok közül, de olyan elvo­­nultan él, hogy szinte konkurrenciát csinál nekem a remeteségben. Mert lehet ám itt úgy élni, hogy egész napon át ■ csak a tengert meg a vizet élvezi az ember fia. En­nek a titka pedig a Capanne — a nádgunyhó. Van ilyen hosszú sorral a plage-on, vagyis jó közel a tenger széléhez, a homokos parton. Egy ilyet arány­lag nem sok pénzért kiváltunk s ebben aztán ta­nyázhatunk, ameddig akarunk. Ha a gunyhó bérlete napfölkeltétől délig tart, akkor délig, ellenben ha déltől estig, akkor így. A gunyhóban aztán fölveszszük a fürdő­kosztümöt, bemegyünk a tengerbe, lubickolunk és megint kime­gyünk a partra, ahol nap- és homokimra kezdődik, szinte egyik leglényegesebb része az idegesség gyó­gyításának. A talián benszülött valóságos tábort üt ezekbe a Capannekba. A legelőkelőbb emberek is szatyrokban vitetik ki ennivalójukat s úgy ahogy vannak, homo­kosan esznek, aztán ismét bemennek a vizbe. Ezt azonban csak a taliánus bírja ki, magunkforma szittya rosszul lesz, ha jóllakva megy fürödni. Étkezni a nagy Stabilimento-n kívül számtalan apróbb vendéglőben lehet a Lidon, de ez sem tanácsos, mert aki az olajost nem bírj­a, az megem­legeti az ezekben elfogyasztott ebédet. Aztán meg is csalja a talián — ha szerét teheti. így például 70­­ centcsimiért k­ínál ebédet, de egy pohár sört külön 50 centesimiért, kongó pénzben 25 kemény krajcá­rokért sóz a nyelvével nem ismerős vendég nyakára, így van a gondolás is. Ima óra nya­rra. Ez a taksa. Igen ám, de ha a Marcotól fölvisz a Rial­­tóig — vagy megfordítva — 30 centesimivel többet kér, mert ő neki nem ott van a kikötője, s elmarad­­hatlan még 20 centesimi, mert minden áron akar inni al vostro salute. Huszonegyszer voltam Velencében, de azért még mindig be tud csapni az olasz, pedig folyékonyan beszélem a nyelvét is, ismerem zig-zugos városát is, akár csak a dabasi akácosban sétálnék. És sajátságos — Velence, de egész Lombardia vidéke is feltűnően hasonlít az én buckás hazámhoz. Mindenütt agácafa, a garádokon királydinnye meg az a k­laszin, szúrós virágú növény, amit otthon Kossuth tüskének neveznek. És a homok, a jó puha meleg homok — amelyben olyan jól el lehet álmodozni, amíg körülöttünk harsog a tenger és zúgja örökké egyforma melódiáit. A délutáni fürdés után, alko­nyatkor néha bemegyek a vaporetton a városba. Benézek a Quadri-ba, meg a Florian-ba, ahol ilyenkor tömve van publikummal. Magyar újságot is lehet kapni, de én készakarva napokig egyet sem vet­tem a kezembe. Mit háborgassam csöndes pihenése­met a Zoltánok harcával, meg a Dienes Marci szomoruságos históriájával. . . ügy ám — de amin t­egnap kezembe vettem a Tribuna-t, egyszerre csak mit látnak szemeim: il grando scandalo ungheresi. . . Olyan apróra le volt ebben a talián újságban írva az egész dolog, hogy különben otthon sem írhatnák meg. Seres vallomásai, Szapáry hűen retiroja a domi cella Etelka-nál stb. stb. Szemem-szám elállt és már azt vártam, hogy még arról a 130 forintok­ról is fogok olvasni, amelyekkel nekem maradt adós Dienes Marci, mint a Független Magyarország redaktora ... Éppen húsz pengőbe került pedig az utána való járatás, ennyit fizettem ki a 16-os számú hordó­nak. Dienes egy napon becsületszavára eskü­dött ennek a jámbornak, hogy nincsen egy garasa se, ugyanazon az estén pedig huszonöt pengőt vacsoráit el Geiger Gizellával a Pannóniában ... De igy van ez minálunk és igy lesz örökké, ameddig mindenki tíz pengőt akar költeni, mikor csak öt jutna . . . Mikor ezeket a sorokat irom, nagy örömben van­nak a velenceiek. Az ő pátriárkájukat, Monsignore Sartot választották meg pápának s a lapok hasábos tudósításokat hoznak róla. Természetesen minden szép tulajdonokkal ékes­kedik a pontifex maximus s azt is olvashatjuk, hogy jóban volt a savoyai házzal. Mint velencei pátriárka többször megjelent a Palazzo Reale-ban s az 1895-iki első nemzetközi kiállítás alkalmával ő üdvözölte Margheritta királynét. Minden kirakat tele van Pio X. arcképével s már levelezőlapok is vannak, amelyeket kiáltozva árulnak a gyerekek: Pio decimo, Pio decimo . . . Bon­­boni ereken a régi jó XIII. Leo lelkes arca mellett ott van már az új pápáé is és a legjobb, legfino­mabb parfümot is lehet kapni: á la Pio decimo. Miután Velencének télen van az évadja, a várost, óriási idegenforgalmát kivéve, meglehetős unalom lepi el. Esténkint a Szent Márk-téren gyűl össze az itt lévő beaumonde s élvezi a valóban remek utcai hangversenyeket. A városi zenekar játszik, rendesen régibb, de dallamosságuknál fogva örökszép olasz operákat. Zárva van a Fenice, Velence legszebb színháza, valamint a többi is. Csak a Malibran, ez a nagyon is népies theatrum van nyitva, de benne ezúttal opera-staggione működik, még­pedig meglehetősen jó. Bosto Mefistofeles-ét adják fölváltva a Trobadour­­ral. Ámde Azzucena sorsát éppen úgy megkönnyezi a Calle de Cagnioletto vagy a Ponte del Oglio mel­letti fűszerárus neje, akárcsak anno valamikor a nagymamája s végig éneklik Maurice dalait a Rialton haza siető, hihetetlen ízléstelenséggel öltözött, rózsa­szín kravátlis velencei dandyk. Az olasz melegtől félöknek még megjegyzem, hogy itt nincs melegebb, mint Budapesten, vagy akárme­lyik közeli poros nyaralótelepen, nem is említve a Balatont, ahol a somogyi oldalon rákká lőttünk ta­valy ilyenkor. A tenger mellett kellemes enyhe szellő lengedez s a Lidon mosoitok sincsenek. Pedig a mos­oitok valóságos plágiuma Velencének s még a legszenvedélyesebb Velence-smok-ot is képesek el­riasztani. „ Írnom kellene még a nemzetközi képkiállításról is, de biz Isten ebben a vakációs hangulatba kikiván­­kozik kezemből a kalamus, csábítanak a hullámok és sietek a Capanne-be, délutáni fürdésre. Gróf Vay Sándor. SZÍNHÁZ. * Az Éjjeli menedékhely a Népszínházban. Teg­nap adta Krecsányi Ignác társulata másodszor a Népszínházban Gorkij Éjjeli menedékhelyét. A derék vállalkozást siker kísérte, szép közönség nézte végig úgy az első, mint a második előadást. A mű­vészek mindnyájan kitettek magukért az új hajlék­ban, különösen excelláltak azonban Fáil Flóra, T. Hadrik Anna és Borostyán S., Szirmai és Réthey, kinek jellemző bárója nagy elismerésre talált. * Uj Erkel-operette a Népszínházban. Az Erkel­­családnak, mely a magyar zeneirodalmat már oly sok jeles termékkel gazdagította, egy ifjú tagja fog legközelebb a Népszínházban mint zeneszerző be­mutatkozni. Ez Erkel Jenő, Erkel Gyulának a Nép­színház és az Operaház nyugalmazott kiváló kar­mesterének nagytehetségű fia, kinek Marinka, az egyetem gyöngye című operettjét, előadásra elfo­gadta a Népszínház igazgatósága. Növelni fogja a darab érdekességét, hogy a hangszerelés művészi munkáját maga Erkel Gyula, a hangszerelés nagy­mestere végezte. Az operetté szövegét Rössel Nán­dor írta. * Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, angliai tanulmányútj­áról megérkezett a fővárosba és újra átvette a színházi ügyek intézését. A színház szeptember hó 1-én nyílik meg, amikor valamelyik magyar szerzőnek a­ drámája kerül színre. * A Király-Színház megnyitása. A főváros leg­újabb színháza, a Király-Színház, október 15-én nyí­lik meg. Az építkezés befejezését megelőzte a mű­vészi személyzet teljes szervezése, amelylyel az igaz­gatóság már elkészült, még­pedig olyanformán, hogy az elsőrangú énekestársulat mellé kiváló drámai erőket is szerződtetett, így aztán az új színház am­bíciójának semmi irányban nem fog gátat vetni erei­nek elégtelensége. A színház igazgatója eddig hat eredeti és nyolc külföldi darab előadási jogát sze­rezte meg s abban a helyzetben van, hogy már a megnyitó előadás műsorát is megállapíthatta. A meg­nyitó estén Martos Ferencnek és Huszka Jenőnek a nápolyi életből vett operettje, az Aranyvirág fog színre kerülni a címszerepben Fedák Sárival, akit három éves szerződés kizárólag a Király­ Színháznak kötelez le. * Rákosi Szidi színésziskolája, Rákosi Szidi nyilvánossági joggal felruházott színésziskolájában a hó 24-én, hétfőn kezdődnek a beiratások és tartanak szeptember 7-ig, amely napon a fölvételi vizsga lesz. Az előadások szeptember 4-én kezdődnek­. Az iskola növendékei, ez évtől kezdve, a végelbocsájtó bizo­nyítványuk alapján tagjai lehetnek az Országos Színészegyesületnek és minden külön fölvételi vizsga mellőzésével működhetnek a vidéken is. Jelentkezni lehet délután 3 és 5 óra közt az iskola helyiségében, Kerepesi­ út 29. sz. alatt. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * Magyar képzőművészeti kiállítás Lipcsében. E hó végén, a lipcsei Messe idején, magyar képzőmű­vészeti kiállítás lesz Lipcsében, Pietro dell Vecchio kiállítási termeiben. A kiállításban, amely az új ma­gyar festészetet legjobb alkotásaiban akarja a né­met közönségnek bemutatni, modern művészetünk legjobbjai vesznek részt, még­pedig elsőrangú mű­veikkel. Megemlítjük közöttük a következőket: Bo­­ruth Andor, Bosznay István, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Kernstock Ká­roly, László Fülöp, Káry Mednyánszky László, Mann­heimer Gusztáv, Márk Lajos, Mihalik Dániel, Rippl- Rónai, Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Ujváry Ignác, Zombory, Poll Hugó stb. A szobrászok közül: Kal­már Elza, Kallós Ede, Bezerédy Gyula, Ligeti Mik­lós, Teles Ede és Vedress Márk. A kiállítás iránt nagy az érdeklődés már annál is inkább, mert a magyar modernséget ily alkotásaiban így együtt még alig láthatták a németek. A tárlat augusztus vé­gén nyílik meg. * Pázmány Péter szobra. Az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács Zsilinszky Mihály államtit­kár elnöklésével ma tekintette meg Radnai Béla szobrász várbazári műtermében Pázmány Péter szobrának mintáját. A tanács a mintázatot sikerült művészi alkotásnak ítélte és a végleges kivitelre a felhatalmazást megadta. A Pázmány-emlék a tíz király-szobor egyike, melyet a Belvárosban a Klotild­­palota előtti téren fognak felállítani. Szemben a té­ren Werbőczy István szobra fog állani.

Next