Hazánk, 1903. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)
1903-08-23 / 198. szám
HAZÁNK. 198. szám. ■ II..... ................... .................. ■■■ i ■■■■■ —MM— ____________8 ^ Vasárnap, 1903. augusztus 23* A Lidoról. Budapest, aug. 22. Eszemben sincs felfedezni Velencét. Hála a MÁV. menetjegyirodájának, olyan potom olcsón lehet már eljutni az Adria gyöngyéhez, hogy Budapestről legalább is minden harmadik rőf-lovag járt már itt. Nem is említve Várady segédeit. Azok már úgy ismerik Veneziát, hogy fő-fő muftijuk, Pádly, szezon elején már szó nélkül elkészít a tengeri fürdőre, úgy, hogy éppen csak a mosollók elleni por hiányzik a zephir ingek, selyem ingek etc. mellé. De innen írok, mert a Lidón vagyok, amely hely sokkal szebb és legalább is húszszor olcsóbb, mint pl. Siófok, — a Lipótvárosban kell születni t. i., hogy a siófoki számlákat kibírjuk. Szegény ember kénytelen magát expatriálni nyaranta, hogy fürödhessen és pihenhessen. Abszolút csönd van itt. Most ebéd után három órakor, a Grand Stabilimento di Bagno Lido már kezd csendesedni. Az ebédelők bevonulnak az olvasó meg a társalgó termekbe. Sokan a Sala per scrivere-t keresik fel. Ezek lázas szorgalommal anzikcokat írnak és küldik a világ minden tájékára. Most kevés az angol. A szőke hajú, rózsás arcú miss-ek inkább a téli évadban keresik föl Veneziát. A fürdőzők túlnyomó száma magyar — akik azonban mégse magyarok. Ezt a rébuszt értsék meg otthon a beavatottak, akik ismerősök a zilált vallási viszonyokról szóló pesti szálló igével. Mindenfelé magyar szót hallunk, vegyítve rossz némettel. Ezt az idősebb asszonyságok használják A zongorateremből akárhányszor kihallani a hátsa nótáját, meg egyéb magyar dalokat s a szomszéd asztalnál is, ahol ebédelek, éppen ma verejtékezett egy jó alföldi urambátyám, mert nem tudta megértetni a pincérrel, mit akar ebédelni. Segítségére siettem és talián nyelvtudományommal megmagyaráztam aztán a Camerrere-nek, hogy a jó szittya valami olyant akar, ami sem nem tengeri rák, sem nem tengeri pókt — de ennivaló hús. Kapott erre ungharese gulyást, jó paprikás lével — és hálásan köszönte útbaigazításomat. A finom nuance-ok írója Ambrus Zoltán mélázgat itt még a magyar litterátorok közül, de olyan elvonultan él, hogy szinte konkurrenciát csinál nekem a remeteségben. Mert lehet ám itt úgy élni, hogy egész napon át ■ csak a tengert meg a vizet élvezi az ember fia. Ennek a titka pedig a Capanne — a nádgunyhó. Van ilyen hosszú sorral a plage-on, vagyis jó közel a tenger széléhez, a homokos parton. Egy ilyet aránylag nem sok pénzért kiváltunk s ebben aztán tanyázhatunk, ameddig akarunk. Ha a gunyhó bérlete napfölkeltétől délig tart, akkor délig, ellenben ha déltől estig, akkor így. A gunyhóban aztán fölveszszük a fürdőkosztümöt, bemegyünk a tengerbe, lubickolunk és megint kimegyünk a partra, ahol nap- és homokimra kezdődik, szinte egyik leglényegesebb része az idegesség gyógyításának. A talián benszülött valóságos tábort üt ezekbe a Capannekba. A legelőkelőbb emberek is szatyrokban vitetik ki ennivalójukat s úgy ahogy vannak, homokosan esznek, aztán ismét bemennek a vizbe. Ezt azonban csak a taliánus bírja ki, magunkforma szittya rosszul lesz, ha jóllakva megy fürödni. Étkezni a nagy Stabilimento-n kívül számtalan apróbb vendéglőben lehet a Lidon, de ez sem tanácsos, mert aki az olajost nem bírja, az megemlegeti az ezekben elfogyasztott ebédet. Aztán meg is csalja a talián — ha szerét teheti. így például 70 centcsimiért kínál ebédet, de egy pohár sört külön 50 centesimiért, kongó pénzben 25 kemény krajcárokért sóz a nyelvével nem ismerős vendég nyakára, így van a gondolás is. Ima óra nyarra. Ez a taksa. Igen ám, de ha a Marcotól fölvisz a Rialtóig — vagy megfordítva — 30 centesimivel többet kér, mert ő neki nem ott van a kikötője, s elmaradhatlan még 20 centesimi, mert minden áron akar inni al vostro salute. Huszonegyszer voltam Velencében, de azért még mindig be tud csapni az olasz, pedig folyékonyan beszélem a nyelvét is, ismerem zig-zugos városát is, akár csak a dabasi akácosban sétálnék. És sajátságos — Velence, de egész Lombardia vidéke is feltűnően hasonlít az én buckás hazámhoz. Mindenütt agácafa, a garádokon királydinnye meg az a klaszin, szúrós virágú növény, amit otthon Kossuth tüskének neveznek. És a homok, a jó puha meleg homok — amelyben olyan jól el lehet álmodozni, amíg körülöttünk harsog a tenger és zúgja örökké egyforma melódiáit. A délutáni fürdés után, alkonyatkor néha bemegyek a vaporetton a városba. Benézek a Quadri-ba, meg a Florian-ba, ahol ilyenkor tömve van publikummal. Magyar újságot is lehet kapni, de én készakarva napokig egyet sem vettem a kezembe. Mit háborgassam csöndes pihenésemet a Zoltánok harcával, meg a Dienes Marci szomoruságos históriájával. . . ügy ám — de amin tegnap kezembe vettem a Tribuna-t, egyszerre csak mit látnak szemeim: il grando scandalo ungheresi. . . Olyan apróra le volt ebben a talián újságban írva az egész dolog, hogy különben otthon sem írhatnák meg. Seres vallomásai, Szapáry hűen retiroja a domi cella Etelka-nál stb. stb. Szemem-szám elállt és már azt vártam, hogy még arról a 130 forintokról is fogok olvasni, amelyekkel nekem maradt adós Dienes Marci, mint a Független Magyarország redaktora ... Éppen húsz pengőbe került pedig az utána való járatás, ennyit fizettem ki a 16-os számú hordónak. Dienes egy napon becsületszavára esküdött ennek a jámbornak, hogy nincsen egy garasa se, ugyanazon az estén pedig huszonöt pengőt vacsoráit el Geiger Gizellával a Pannóniában ... De igy van ez minálunk és igy lesz örökké, ameddig mindenki tíz pengőt akar költeni, mikor csak öt jutna . . . Mikor ezeket a sorokat irom, nagy örömben vannak a velenceiek. Az ő pátriárkájukat, Monsignore Sartot választották meg pápának s a lapok hasábos tudósításokat hoznak róla. Természetesen minden szép tulajdonokkal ékeskedik a pontifex maximus s azt is olvashatjuk, hogy jóban volt a savoyai házzal. Mint velencei pátriárka többször megjelent a Palazzo Reale-ban s az 1895-iki első nemzetközi kiállítás alkalmával ő üdvözölte Margheritta királynét. Minden kirakat tele van Pio X. arcképével s már levelezőlapok is vannak, amelyeket kiáltozva árulnak a gyerekek: Pio decimo, Pio decimo . . . Bonboni ereken a régi jó XIII. Leo lelkes arca mellett ott van már az új pápáé is és a legjobb, legfinomabb parfümot is lehet kapni: á la Pio decimo. Miután Velencének télen van az évadja, a várost, óriási idegenforgalmát kivéve, meglehetős unalom lepi el. Esténkint a Szent Márk-téren gyűl össze az itt lévő beaumonde s élvezi a valóban remek utcai hangversenyeket. A városi zenekar játszik, rendesen régibb, de dallamosságuknál fogva örökszép olasz operákat. Zárva van a Fenice, Velence legszebb színháza, valamint a többi is. Csak a Malibran, ez a nagyon is népies theatrum van nyitva, de benne ezúttal opera-staggione működik, mégpedig meglehetősen jó. Bosto Mefistofeles-ét adják fölváltva a Trobadourral. Ámde Azzucena sorsát éppen úgy megkönnyezi a Calle de Cagnioletto vagy a Ponte del Oglio melletti fűszerárus neje, akárcsak anno valamikor a nagymamája s végig éneklik Maurice dalait a Rialton haza siető, hihetetlen ízléstelenséggel öltözött, rózsaszín kravátlis velencei dandyk. Az olasz melegtől félöknek még megjegyzem, hogy itt nincs melegebb, mint Budapesten, vagy akármelyik közeli poros nyaralótelepen, nem is említve a Balatont, ahol a somogyi oldalon rákká lőttünk tavaly ilyenkor. A tenger mellett kellemes enyhe szellő lengedez s a Lidon mosoitok sincsenek. Pedig a mosoitok valóságos plágiuma Velencének s még a legszenvedélyesebb Velence-smok-ot is képesek elriasztani. „ Írnom kellene még a nemzetközi képkiállításról is, de biz Isten ebben a vakációs hangulatba kikivánkozik kezemből a kalamus, csábítanak a hullámok és sietek a Capanne-be, délutáni fürdésre. Gróf Vay Sándor. SZÍNHÁZ. * Az Éjjeli menedékhely a Népszínházban. Tegnap adta Krecsányi Ignác társulata másodszor a Népszínházban Gorkij Éjjeli menedékhelyét. A derék vállalkozást siker kísérte, szép közönség nézte végig úgy az első, mint a második előadást. A művészek mindnyájan kitettek magukért az új hajlékban, különösen excelláltak azonban Fáil Flóra, T. Hadrik Anna és Borostyán S., Szirmai és Réthey, kinek jellemző bárója nagy elismerésre talált. * Uj Erkel-operette a Népszínházban. Az Erkelcsaládnak, mely a magyar zeneirodalmat már oly sok jeles termékkel gazdagította, egy ifjú tagja fog legközelebb a Népszínházban mint zeneszerző bemutatkozni. Ez Erkel Jenő, Erkel Gyulának a Népszínház és az Operaház nyugalmazott kiváló karmesterének nagytehetségű fia, kinek Marinka, az egyetem gyöngye című operettjét, előadásra elfogadta a Népszínház igazgatósága. Növelni fogja a darab érdekességét, hogy a hangszerelés művészi munkáját maga Erkel Gyula, a hangszerelés nagymestere végezte. Az operetté szövegét Rössel Nándor írta. * Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, angliai tanulmányútjáról megérkezett a fővárosba és újra átvette a színházi ügyek intézését. A színház szeptember hó 1-én nyílik meg, amikor valamelyik magyar szerzőnek a drámája kerül színre. * A Király-Színház megnyitása. A főváros legújabb színháza, a Király-Színház, október 15-én nyílik meg. Az építkezés befejezését megelőzte a művészi személyzet teljes szervezése, amelylyel az igazgatóság már elkészült, mégpedig olyanformán, hogy az elsőrangú énekestársulat mellé kiváló drámai erőket is szerződtetett, így aztán az új színház ambíciójának semmi irányban nem fog gátat vetni ereinek elégtelensége. A színház igazgatója eddig hat eredeti és nyolc külföldi darab előadási jogát szerezte meg s abban a helyzetben van, hogy már a megnyitó előadás műsorát is megállapíthatta. A megnyitó estén Martos Ferencnek és Huszka Jenőnek a nápolyi életből vett operettje, az Aranyvirág fog színre kerülni a címszerepben Fedák Sárival, akit három éves szerződés kizárólag a Király Színháznak kötelez le. * Rákosi Szidi színésziskolája, Rákosi Szidi nyilvánossági joggal felruházott színésziskolájában a hó 24-én, hétfőn kezdődnek a beiratások és tartanak szeptember 7-ig, amely napon a fölvételi vizsga lesz. Az előadások szeptember 4-én kezdődnek. Az iskola növendékei, ez évtől kezdve, a végelbocsájtó bizonyítványuk alapján tagjai lehetnek az Országos Színészegyesületnek és minden külön fölvételi vizsga mellőzésével működhetnek a vidéken is. Jelentkezni lehet délután 3 és 5 óra közt az iskola helyiségében, Kerepesi út 29. sz. alatt. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * Magyar képzőművészeti kiállítás Lipcsében. E hó végén, a lipcsei Messe idején, magyar képzőművészeti kiállítás lesz Lipcsében, Pietro dell Vecchio kiállítási termeiben. A kiállításban, amely az új magyar festészetet legjobb alkotásaiban akarja a német közönségnek bemutatni, modern művészetünk legjobbjai vesznek részt, mégpedig elsőrangú műveikkel. Megemlítjük közöttük a következőket: Boruth Andor, Bosznay István, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Kernstock Károly, László Fülöp, Káry Mednyánszky László, Mannheimer Gusztáv, Márk Lajos, Mihalik Dániel, Rippl- Rónai, Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Ujváry Ignác, Zombory, Poll Hugó stb. A szobrászok közül: Kalmár Elza, Kallós Ede, Bezerédy Gyula, Ligeti Miklós, Teles Ede és Vedress Márk. A kiállítás iránt nagy az érdeklődés már annál is inkább, mert a magyar modernséget ily alkotásaiban így együtt még alig láthatták a németek. A tárlat augusztus végén nyílik meg. * Pázmány Péter szobra. Az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács Zsilinszky Mihály államtitkár elnöklésével ma tekintette meg Radnai Béla szobrász várbazári műtermében Pázmány Péter szobrának mintáját. A tanács a mintázatot sikerült művészi alkotásnak ítélte és a végleges kivitelre a felhatalmazást megadta. A Pázmány-emlék a tíz király-szobor egyike, melyet a Belvárosban a Klotildpalota előtti téren fognak felállítani. Szemben a téren Werbőczy István szobra fog állani.