Hazánk, 1904. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1904-08-19 / 197. szám

HAZÁNK. 197. szám._______ — (Tallián Andor öngyilkossága.) Tegnapi szá­munkban megírtuk, hogy a fölmivelésügyi minisz­ter 19 éves Andor fia Lipik-fürdőn agyonlőtte ma­gát. A szomorú esetről tudósítónk még a következő­ket jelenti: Tallián Andor két héttel ezelőtt érkezett Lipikre teljesen ideges, exaltált állapotban. Lipiken több barátjával találkozott, akikkel folyton együtt volt. Teljesen a kúrának éltek. A jókedvű fiatalem­ber barátai előtt sohasem beszélt öngyilkossági szán­dékról, idegenek előtt azonban tréfásan többször megjegyezte, hogy fejbelövi magát. Senki sem vette komolyan ezt a beszédet. Hétfőn este 10 órakor egyik vendéglő előtt állott. Barátai hívták haza, ő azonban azt mondta, hogy dolga van a vendéglőben, nem megy. Erre bement az étterembe. A többi fiatal­ember követte, mert észrevették rajta, hogy a szo­kottnál idegesebb. Vele egy asztalhoz ültek. Tallián Zsonkát rendelt s eleinte jóízűen falatozott, majd hir­­­telen felugrott és futni kezdett. Barátai utána vetet­­ték magukat, de mielőtt elérhették volna — lövés dördült el s Tallián halántékon találva jaj­szó nélkül holtan rogyott össze. A vendéglőben időző orvost azonnal a sebesült mellé hívták, de az már csak a beállott halált konstatálhatta. Tallián Andort szer­dán délután Lipiken beszentelték és Törökkanizsára szállították. A miniszter­ apa teljesen megtörve Lipikre érkezett. A fürdő parkjában a gyász jeléül két napig nem lesz zene. A végtisztességen az­ egész fürdőkö­zönség megjelent.­­ (A malommunkások sztrájkja kitört.) Tegnapi számunkban közöltük a malomigazgatóságok hatá­rozatát, amely szerint a munkások követeléseinek nem tesznek eleget s ha sztrájkolni akarnak, ám sztrájkoljanak. Erre a válaszra még tegnap este feleletet adtak a munkások azzal, hogy egyszerre háromezeren beszüntették a munkát. Ez az immár sztrájkká fajult mozgalom féléves eredetű. A mun­kások egyik főkivánsága a huszonöt százalék bér­emelés, amelyet azzal indokolnak, hogy az átlagos­­ korona 20 fillérből sem a magános, de még kevésbbé családos ember megélni nem tud, különösen most, mikor általános a drágaság. Ezenkívül követelik a rendes vasárnapi munka­szünetet s azt, hogy a napi munkaidő tartson 6 órától este 6 óráig, a túlóráért 50 fillért fizes­senek, szüntessék meg a pénzbüntetést és töröljék el a munkások megmotozását, ha a malomból tá­voznak. A malomtulajdonosok e követelésekre elő­ször azt válaszolták, hogy tárgyalni fognak, de később nem voltak erre hajlandók, mire a munkások — mint­­megírtuk — az elmúlt vasárnap gyűlést tartottak, s hogy a munkaadók válasza fölött tanácskozzanak. A harcrakész munkások, a higgadtabb vezetők taná­csára, ezen a gyűlésen nem mondták ki a sztrájkot,­­hanem három napi meggondolási időt engedtek a munkaadóiknak, hogy határozzanak állásfoglalásuk dolgában. A három nap tegnap este járt le. A munkások az este a Visegrádi­ utca 11. szám alatt levő kertihelyiségben gyűltek össze és itt be­szélték meg a teendőket. A rendőrhatóság kiküldötte ,megjelenése után Széll Menyhért elnök az ülést , nyomban megnyitotta. Kovács Géza előadó ismer­tette a mozgalom előzményeit és beszámolt arról, hogy a munkaadók elutasítólag válaszoltak a mun­kások követelésére. Megmagyarázta, mily jogos a követelésük minden pontja és beszédét azzal fejezte be, hogy nem izgatja a munkásokat sztrájkra, határozzanak ők maguk a sorsuk fö­lött. A nagy tömegben egybegyült munkások viha­rosan éljenezték a sztrájkot, ami után Lukatschek Károly lengyel nyelven ismertette a lengyel munká­sok előtt a bérmozgalom helyzetét. A beszéd után Széll Menyhért elnök felvetette a kérdést, kimond­ják-e a munkások a bérharcot. Viharos igennel válaszoltak erre a munkások, ami után az elnök kijelentette, hogy a budapesti molnárok és­ malom­munkások a sztrájkot kimondták. A harcban álló munkások sztrájktanyája a Zöld Vadász című város­­sligeti vendéglő helyiségben van. A sztrájk kimon­dása után Kovács Géza a munkásokat csöndre, nyugalmas viselkedésre intette, amiután a gyűlés rendben véget ért és a munkások békében haza­­széledtek. Ma reggel óta a sztrájk elérte tetőpontját. Ugyanis a tegnapi határozat folytán az össz­es malmok összes munkásai abbahagyták a multéit. A munka mától kezdve szünetel mind a tizenhárom budapesti ma­lomban és kilátás sincs rá, hogy hamarjában vége szakadjon ennek a sztrájknak. A munkások igen elkeseredettek rossz helyzetük miatt és bíznak a jogos követeléseik teljesülésében. A sztrájkoló mai­névsora a következő: Viktória, Király, Hungária,­ Gizella, Konkordia, Pannónia, Molnárok és sütők, Hengermalom, Első budapesti, Haggenmacherék két malma, Lujza, Schmidt és Császár és az Erzsébetmalom. A sztrájkolók ma reggel hét órakor kezdtek gyü­lekezni s tíz óra felé már kétezernél többen voltak együtt a sztrájktanyán. Jegyzőjük, Eisler György, egy kürlönszobában egyenként felolvassa a malmok munkásait és összeírja a négy-négy bizalmi férfit. Minden malom négy bizalmi embert választ. A sztrájkolók az elnökük, Széll Menyhért vezetése mellett tisztelegtek a délelőtt folyamán a főkapitány­nál s bejelentették a sztrájkot. Onnan egy négytagú bizottság az elöljáróságra ment ugyanezen célból, bejelentve egyúttal a békéltető bizottság tagjainak névsorát is. A molnárok és malommunkások sztrájk­jához csatlakoztak a kirakodó és berakodó alkalma­zottak is, úgy, hogy most az összes malmok összes munkásai sztrájkolnak.­­ (A cár és a politikai foglyok.) Az orosz trón­örökös születésekor híte járt az egész világban, hogy a cár ez alkalommal sok politikai fogolynak fog kegyelmet adni. Ez azonban mind ez ideig nem történt meg. Berlinből jelentik. Pétervári hírek szerint ott nagy feltűnést kelt, hogy a cár a trón­örökös születése alkalmával eddig nem gyakorolta szokásos kegyelmező jogát. A forradalmi pártok ezt a körülményt — hír szerint— fel akarják használni saját céljaikra, amit annál könnyebben megtehetnek, mert a dolog még mérsékelt cárpárti körökben is valóságos megdöbbenést okozott. Érdekes, hogy az odesszai, vilnai és más kormányzó a trónörökös születése alkalmával a maguk hatáskörében kegyel­met adtak közigazgatásilag elitélt foglyoknak.­­ (Csokonai Vitéz Mihály szülőháza.) Debre­cenben néhány évvel ezelőtt a fővárosi irodalmi tár­saságok élénk részvétele mellett leplezte le a deb­receni Csokonai-kör azt az emléktáblát, a­melyet Csokonai Vitéz Mihály debreceni szülőházán helyez­tek el. Ez a ház a Bethlen-utca 3. számú háza. Most Zonhaiy Lajos levéltáros Debrecen város pin­céjében olyan régi írásokat talált, amelyek kétségte­lenné teszik, hogy Csokonai nem ott, hanem a Hatvan­ utcában, a 23. számú házban született. A Csokonai-kör most ezt a­ házat fogja megjelölni emléktáblával.­­— (Házasság.) Gallé Antal budapesti és gödöllői királyi várkapitány leánya, Gizella, vasárnap, e hó 21-én délelőtt 10 és fél órakor kél egybe a gödöllői kir. kastélykápolnában ifj. Szabó Kálmán gödöllői koronauradalmi mérnökkel. — (A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesü­let közgyűlése.) A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület ez évi rendes közgyűlését augusztus hó 23-ik napján Bre­znóbánya sz. kir. városban tartja meg. A város közönségének hagyományos vendég­szeretete várja ez alkalommal ősi falai közé a Fel­vidék magyarságának hivatalos képviseletét. A köz­gyűlés után több kirándulás lesz, többek között a Dobsinai jégbarlangba is.­­ (Inkvizíció Finnországban.) A meggyilkolt Bobrikov utóda Obolenski herceg, Finnország kormányzója, úgy látszik semmivel sem külömb elődjénél, alatta csakúgy folyik az inkvizíció, mint annakelőtte. Mint a berlini «Vorwärts» értesül, Rex­­holm finn városban most letartóztatták Snellmann polgármestert, egy dr. Krook és egy Halin nevű finn embert. Valamennyiüket Viborgba vitték, de senki sem tudja, hogy miért. Saloban, Bradestad közelében Weisel Izsák, községi elöljárót letartóz­tatták azért, mert állítólag «földalatti» iratokat ter­­jesztett és tudott a Bobrikov ellen készülő merény­letről anélkül, hogy jelentést tett volna a hatóságok­nak. Helsingforsban letartóztattak egy diákot és egy ácsot tilos irodalom terjesztése miatt. A «Ritzau Bureau» jelentése szerint Gummerns Herman tanárt és Colton gépkonstruktort Helsingforsból Szent­pétervárra vitték, ahol a Péter-Pál-erődbe csukták őket, mint Schaumann szenátort, a merénylő apját.­­ (A megdorgált elnök.) A «Magyarországi, Gyógyszerész-egylet»-nek Tauffer Károly egyetemi tanár az elnöke, aki nemrégiben a vallás- és közok­tatásügyi miniszternek az egyesülethez intézett fel­, hívására az egyesület tudta és beleegyezése nélkül önmagát jelölte a gyógyszerészgyakornokok buda­pesti vizsgáló­bizottságában megüresedett s termé­szetesen díjazott vizsgáló tanári állásra. Mint a­ «Gyógyszerészi Hírlap» írja, az alapszabályok értel­mében az elnöknek kötelessége minden ügyiratot ülés elé terjeszteni. Tatiffer ezzel szemben a maga hatáskörében intézte el ezt a miniszteri megkere­sést. Megh­atta a fölterjesztést a titkárral és a néhány száz forint évi jövedelemmel járó állásra önmagát hozta javaslatba s a beadványt az alelnökök és az igazgatóság értesítése nélkül a saját és a titkár aláírásával benyújtotta a kultusz­miniszterhez. A kultuszminiszter pedig, aki az ügy­irat szabályellenes elintézését sem sejthette, Tauffer Károly ajánlatára kinevezte az állásra Tauffer Ká­rolyt. A kinevezés előtt egy-két nappal már a gyógy­szerészegyletben suttogni kezdtek a dologról, ámde a fatális véletlen úgy hozta magával, hogy a kul­tuszminisztériumban az ügyirat a referens elutazása miatt soron kívül nyert elintézést, minek folytán a hivatalos lap Tauffer kinevezéséről adott hírt. A dol­gon tehát már nem lehetett segíteni. Ekkor Tauffer, mint elnök, mégis reparálni akarta valahogy a dol­got és a titkárral sürgősen ülésre hívatta össze az igazgatóságot. Itt azonban a következő egyhangú ha­tározatot hozták: «A Magyarországi Gyógyszerész Egylet igazga­­ tósága Tauffer Károly úr azon tényében, hogy az igazgatóság megkerülésével a gyakornokokat vizs­gáló budapesti bizottság egyik megüresedett he­lyére önmagát terjesztette föl és neveztette ki, im­már a miniszteri kinevezéssel állván szemben, kénytelen megnyugodni. Az elnök úr eljárását ne­­hezményezi.» —(Birtokvásárlás.) Mint Körmendről jelentik, Szájbely Gyula udvari tanácsos, a kőszegi kerület országgyűlési képviselője, megvásárolta a hatalmas csajtai uradalmat kilen­cszázötvenhatezer koronáért Gompercz Zsigmondnél. — (Szarvas Gábor és a helyesírás.) E címen — beküldött tudósítás alapján — adott napihírünkre vonatkozólag Gyetvai­ Béla nyug­­igazgatótól helyre­igazító sorokat vettünk, melyeknek készséggel adunk helyet. Önkéntes, alkalmi levelezőnk ugyanis arról tudósított bennünket, hogy Adán, Szamos Gábor emlékszobrán a következő felírás van: «Szarvas Gábornak, nagy fiának sz­üllő várossá». Ezzel szem­ben Gyetvay úr figyelmeztet, hogy a «szülő» szó egész helyesen egy «r» betűvel van az emléktáblán, ellenben városa tényleg két «s»-el. A két «s» betű­nek története az, hogy az illető feliratszerkesztő a két — már itthon is hibáztatott — «s» betű miatt Simányi Zsigmondhoz, mint a «Magyar Nyelvőr» szerkesztőjéhez fordult bírálatért, kitől azon bírá­latot kapta, hogy helyes az egy «s»-sel való írás, de nem helytelen s a kiejtésben megszokással egyező a két «s» betűvel való írás is: város, városa. Város, város­ja. Megjegyzi még azt is, hogy a szobor le­leplezése hat évvel ezelőtt, 1898-ban történt. .A szo­bor felírása ez: Szarvas Gábornak. A magyar nyelv leglelkesebb őrének Emelte szülővárossá A honfoglalás ezredik évében 1896.­ ­ Péntek, 1904. augusztus 19. Ezekben foglaltuk össze a helyreigazítást s ha így áll a dolog, természetesen a derék Ada közsé­get nem érheti gáncs, legfeljebb egy körömfeketényi — Simonyi Zsigmondot, az extravagáns tanácsért. — (Siketnémák elhelyezése.) A budapesti állami siketnéma-intézet igazgatósága (VIII., Mosonyi­ utca 8. sz.) felhívja az iskola környékén, a keleti pálya­udvar közelében lakó azon nemes érzésű családokat, kik siketnéma gyermekeket óhajtanak eltartásra (lakás, élelmezés, mosás) magukhoz venni, hogy jelentkezzenek a megjelölt igazgatóságnál­­. hó 20—25-ig eső napokon a délutáni órákban. Eltartási díj havi 20 korona. Előnyben részesülnek a gyer­mektelen családok. Azoknak is jelentkezniök kell, kik a múlt évben is­ tartottak ilyen, gyermekeket.

Next