Hazánk, 1905. január (12. évfolyam, 1-27. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Budapest, 1905. előfizetési Ára: EGÉSZ ÉVRE KOR. 28.— FÉLÉVRE_____« 14.— NEGYEDÉVRE— 17.— EGY HÓNAPRA « 2.40 Egyes szám 8, vidéken 10 fill. Pályaudvarokon 13 fillér. Tizenkettedik évfolyam. 1. szám. Vasárnap, január 1. .MEGJELENIK mindennap este 6 órakor — vasárnap kivételével« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill., Szentkirályi utca 28 Szerkesztőségi telefonsz.: 58—33. ■ Kiadóhivatali telefonsz.: 55—74. Gazdák apróhirdetéseit ingyen, közöljük. Felelős szerkesztő: BUDAY BARNA. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. A görgeteg, Budapest, december 31. (Bp.) Hatvanhét óta sohasem volt még politikailag oly annyira ketté szakadva a magyar társadalom, mint ma van. Ha a Tisza István által felvetett kontroverz kérdéseket összegyűjtjük, azokból olyan lázító eszmekör alakul ki, amelylyel fel lehet forgatni egy országot. Jogos volt-e a permanens ülések tartása vagy sem? Megengedhető-e a házszabályok példátlan megsértése a Daniellen keresztül erőszakolásával? Érvényes lesz-e az az új jogrend, mely a meglévő jogrend sérelme árán jött létre? Tűrhető-e, hogy a Ház elnöke példátlan megfeledkezéssel arcul csapja a pártatlanság kötelességét, visszaéljen a beléhelyezett bizalommal s aztán mégis ottmaradjon a közbizalom diszes polcán? Szabad volt-e darabantokat állítani a parlament üléstermébe? Bűntett volt-e azoknak kidobása? Az országgyűlésen elkövetett jogsértő erőszakosságokért adhat-e felmentést a nemzet? Egy jogilag semmis határozatot érvényre emelhet-e a kormány többséghez jutása Viestusba? Megengedi-e a törvény, hogy exlexben feloszlassák az ülést? Nem esküszegés ez? Ilyen kérdésekben vitatkozik a magyar közvélemény, mind nagyobb szenvedélylyel. A közjogi sérelmek bonyodalma áll előttünk. Egyetlen egy szabálytalanság történt az események kezdetén. Egy erőszakot követtek el. Ennek visszahatása volt, amelyet fokozott erőszakkal kellett legyűrni. Fokozódott az ellentállás, fokozódott az erőszak, egészen a dühöngésig, így indul meg a hógörgeteg is. Egyetlen madár szárnyverése okozza talán a tömb leválását. Amint megindul, még egy gyermek karja is feltarthatná. Amint a hegy tövéhez ér, szörnyeteggé válik, mely fákat dönt ki és falvakat rombol. Tisza István erőszakossága tíz vagy tizenkét pontban volna vád alá fogható. A sérelmek halmazatát követte el. Ha Tisza Istvánról év elején tudták volna, hogy ily közjogi sérelmek terhével fogja lezárni az esztendőt és az országgyűlést, akkor mindenki elfordult volna tőle. Ha a tisztelt kormánypárti képviselő urak hosszú álom után a Tisza által teremtett kész helyzetre ébrednek fel, valamenynyien segítségért kiáltanak. Maga Tisza István is megrettenne, ha más akarná vele elfogadtatni cselekményeinek e következményeit. Ám a kormánypárt egyetértésben van. Tüneményes dolog ez! A társadalomban a kontroverz kérdések megbolygatják a családok nyugalmát. Apa megtagadja a fiút. Régi baráti kötelékek ketté szakadnak. Emberek, kik távol állanak a politikai boszorkánykonyhától és az eseményeket higgadt elmén szűrik át, gondolataikra kettőt is alszanak: ezek az emberek öszszeütköznek a Tisza eszmekörével, nyugtalankodnak, vitatkoznak, harcot vállalnak. Pedig nekik a politika nem mesterségük. A hivatalos politikai gárdának a kormánypárton nincs semmi megvitatni valója. Ezek egyetértenek. Pedig ez egy igen vegyes társaság. A végletek múzeuma ez. Egész világ választja el a társaság tagjait: múltjukat, tradíciójukat, eszmekörüket, céljaikat tekintve. Valóságos emberkert ez: színe, illata és fejlődési szabálya a virágoknak más és más. És itt most nincs aggodalom, nincs vitatkozás, nincs ellentét, itt most csak a taps járja. Sajátszerű esetlegességen tépelődhetünk tehát. Az ellenzéken minden ember az utolsó szálig a leggonoszabb jogsérelmet konstatálja. Innen nem vált ki senki sem. A kormány óriási táborából kivált húszegynéhány férfiú. A többi semmiféle bajt és sérelmet nem lát. Véletlenül mind egyetértenek. Csodás véletlen ez. Csak regényben olvastam ilyet n '.ír nőkor már . v, *v k'.Ci ' J.. 'k nincs megoldás, akkor me kérdi egyik ur a másiktól, «nincs-e önnél a bal hóna alatt egy anyajegye?» Persze, hogy van. Arra felfedezik egymást és bolond öröm keletkezik. A jogi kontrasztok záporában így szólhatott egyik úr a másikhoz: «Különös, hogy ez a Tisza mindig eltalálja az én közjogi meggyőződésemet.» «Lássa, én is azt akartam mondani. Mintha csak minden gondolatot az ajkaimról lesett volna el.» «Hogy, hát ön is így gondolkozik.» «Születésem első percétől kezdve.» «Akkor keblemre, testvér.» A nemzet az elveszett testvéreknek ebben az összetalálkozásában nem hihet. E nagy társaságnak összetartása a szörnyű kontroverz kérdésekben, a nemzetben azt a gondolatot kelti, hogy a kormánypártban a létező uralomhoz való ragaszkodás minden alkotmányjogi aggodalmat elnémított s minden kritikai szabadságot leszerelt. Nem a közjogi eszmekor, hanem a hatalmi eszmekor teremtette meg ett a kapcsolatot. Nem az eszmének, hanem a hatalomnak vonzási szabályai érvényesültek ott. Megérezte a párt, hogy hatalmi érvényesüléséről van szó. Megérezte a párt, hogy olyan ember áll az élén, aki pártszempontból kész kezelni jogot, törvényt és igazságot. Ez a célzat mindinkább világossá vált és mindinkább tetszett. Nem rontott a közérzésen az sem, hogy egy raktár kutyabört bocsátottak áruba. Az új kutyabörnek pecsenyeillata van. Ha a párt tagjai a felgyűlt pénzben egy őket támadó haderőt láttak volna, igen sokan jajveszéklésben törnek ki. De a tendencia biztató volt a javukra. Tehát a pártnak egy része mindent helyeselt, ami volt, ami van és ami lesz. Az eszmekör, amelyben ez a csoport találkozott, a húsos fazék eszmeköre. A párt másik része azonban ugrott. Először félre lépett szükségből, azután félre lépett következetességből. A bukás útja oly lejtős, hogy azon csúszás közben megállani rendkívül bajos. És veszedelme a bukásnak az, hogy már az első lépésnél egészen külön morált teremt. Nagyszerű magyarázatokkal áll elő lépésének mentségére és hibáit az erény fátyolával takarja. És mihelyt valaki arra a morális felfedezésre jut, hogy erényből tévedett, a bukás útjáról vissza nem téríthető többé. Igenis, a kormánypárt egyik része a jogsérelemnek végzetes sorozatából csakugyan a hazafiasság és a bölcseség erényeit faragja. Minden mentsége ebben a magyarázatban van és mentsége a következő lépést, mint az előzőnek logikus következményét, előre igazolja. Mi lesz az utolsó lépés vagy csak a 'következő is? Azt a párt már régen nem tudja. Kénytelen volt csúszni a lejtőn „lowerfirivrü n-VU- Mr.. -V f®. i'dioltján. teui,^_ Hógör& „ágként zudutt a nemzet nyakába. Önmagát sem képes feltartani többé. Ennélfogva a választó országnak kell feltartani és megsemmisíteni, hogy rombol útját ne fejezhesse be. Lapunk mai száma 20 oldal. Budapest, december . Az országgyűlés. A képviselőház 7 január 8-ik napján délelőtt 11 órakor ült. A főrendiház ugyanazon nap délutánköli. Mindkét ülésnek tárgya az a bejelentés, hogy a király a következő napon, január 4-ikén trónbeszéddel feloszlatja az országgyűlést. Az exlex-választásról közölt tegnapi vezércikkünk okfejtésének kiegészítésére illetékes kézből a következő sorokat kaptuk: A korona diszkrecionális jogot gyakorol, midőn az országgyűlést királyi hatalommal feloszlatja, de ezt csak az alkotmányos törvények korlátai közt és a budgetjog fentartása mellett teheti. Ha a feloszlatás előtt elintézetlen budgettel, vagy éppen exlex -állapottal áll szemben, mérlegelnie kell, hogy a mulasztásért ki hibás: a parlament vagy a kormány. A kormán mulasztása esetén nem büntethető a páriámé azzal, hogy feloszlattatik — ez esetben a kiány bocsátandó el. Ellenben ha a páriám követte el a hibát, akkor méltó és helyes, ne a kormány lakoljon, hanem az országgyászoljon szét s a nemzet mondjon felette tét. Anno Bánffy a kabinetet ejtették el, akkor a parlament hibázott. Most viszt képviselőházat ejtik el, holott a Tisza-kő hibázott. Ugy látszik, a felség a diszkrét jogkörben mindkét esetnél rossz tanács talált és indiszkrét sugallatukra hallgató Héderváry miniszter a királynál. Bécízik: A király tegnap délelőtt kihallgatása gróf Khuen-Héderváry, személye körüli •