Hazánk, 1905. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1905-01-07 / 7. szám

HAZÁNK 7. számi Szombat, 1905. január 7. — (Nők a hazárdjáték ellen.) Krakkóból jelen­tik­, hogy a közeli Sanok nevű község asszonyai fel­hívást nyújtottak be a hatósághoz, melyben fölszó­lítják, hogy erélyesen lépjen föl a hazárdjáték, ter­mészetesen a férfiak hazárdjátéka ellen. Az asszonyok siralmasan panaszolják el, hogy férjüket a «bará­taik» minden elképzelhető címen a kávéházba csalják s ott kifosztják minden pénzükből. Sok családban egész hónapban nincs egy krajcár pénz sem a min­dennapi kenyérre, mert a férj mindjárt elsején elkártyázza az egész havi jövedelmet . (Egy hires kastély égése.) Mint a lerabergi lapok írják, Jarmolinceben leégett gróf Orlowski hires kastélya. Az egész képtár és több értékes mű­kincs a tűz áldozata lett. Elégett biemiradzki ismert képe: «A kardtánc» is és több ismert mester alko­tása. Gróf Orlowski Xavér jelenleg Karbinban tar­tózkodik mint a varsói egészségügyi csapat vezetője.­­ (Hírek a rendőrségről.) Öngyi­kos építész. Hirsch József budapesti születésű ötvenegy éves építész (lakása Andrássy­ út 2.) e hó 4-én délelőtt fél 11 órakor az Erzsébet-körúton levő fürdőben főbe lőtte magát Beszállították a Rókus-kórházba, ahol még aznap meghalt. Tettének okát nem tudták, művelet nem hagyott hátra. A család kérésére a bon­­golást mellőzték. — Tűz. Grosz Károly Uj­ utca 34. szám alatt levő fűszerkereskedésében az éjjel tűz ötött ki, melyet azonban maguk is házbeliek eloltot­tak, mielőtt a tűzoltóság megjelent volna. A kár je­ntéktelen. SZÍNHÁZ és művészet. * Magyar kir. opera. Zichy Géza gróf «Alár»-jának tegnapra kitűzött fölujitása Vas­­quezné közbejött rosszulléte miatt elmaradt és helyette «Mignon» került színre, Szamosi Elzá­val a címszerepben. Elismeréssel konstatálhat­juk, hogy az ifjú művésznő ezúttal hasonlítha­tatlanul jobban oldotta meg feladatát, mint az első alkalommal, amikor ezt a szerepet tőle hal­lottuk. Poetikus volt nemcsak megjelenése, ha­nem egész alakítása is. Több volt a melegség is előadásában és például a románcot az első fel­vonásban igazán meghatóan énekelte. Hogy pe­dig énektechnikája tavaly óta menyire tökélete­sedett, arról már más alkalommal is meggyő­ződtünk. Megérdemelte tehát az ambiciózus fiatal művésznő a lelkes tapsot és a pompás rózsabokrétát, amelyet tegnap kapott. A többi szereplők közül Takáts kimagaslott eszményi Lothariojával. «Philmnet» síját Gerbauer Gizella, Meister Vilmost Gábor adta. a. k. * A drótostót. A Magyar Színházban az után a kellemetlen baleset mán, mely a Portugál című operettet érte (megbukott), hirtelen a jó öreg Dródós­­tótot vették elő s ma már az kerül sz­inte. Pfeifer­­kornt Sziklai Kornél, Sülest Ráthonyi Ákos, Zsuzskát Szentgyörgyi Lenke, Micit Kornai Berta játszsza. Vasárnap este A hajdúk hadnagya kerül szinte Anday Blankával Jadwiga grófnő szerepében. * Hangversenyek. A szerdán, január 11-én Ker­ner István vezénylete alatt Mérő Jolán zongora­művésznő és Takáts Mihály operaénekes közremű­ködésével tartandó Ví-ik filharmóniai hangverseny műsora Mozart rég nem hallott esz-dúr szimfóniá­ján kívül néhány érdekes újdonságot tartalmaz, n. m.: Bizet «Patrie» című nyitányát, melyet Sardou drámájához írt, továbbá Lurly-Mottl Barlet-szvitjét és Farkas Ödön «Balladájá»-t, melynek énekszóla­mét Takáts adja elő. Mérő Jolán Chopin f-moll zon­­goraversenyét játszsza. — A Kemény—Sahatbiel— Szerémy—Schüler vonósnégyes társulat 3-ik kamara­estélye pénteken, január 13-án este fél 8 órakor lesz a Rovat-szálló termében Fried­berg Károly zon­goraművész és Medek Anna dalénekesnő közremű­ködésével. — Sauer Emil zongoraművész pedig 2-ik és utolsó zongoraestélyét hétfőn, január 16-án este fél 8 órakor rendezi a Royal-szálló termében. Jegyek a «Harmonia» zenemű- és zongorakereskedésben kaphatók. * Színházi műsorok. Nemzeti Színház. Vasár­nap délután : «Monna Vanna». — Este : «Miniszter­válság» (harmadszor). ill. Kir. Operaház. Vasárnap: «Sába király­nője». Népszínház. Vasárnap délután: «A tolonc» (Blaha Lujza vendégjátékával). — Este: «A rá­­tartós királykisaszszony». Király-színház. Egész héten János vitéz. Vígszínház. Vasárnap délután: «Diákélet». — Este : «23-as hölgy». Magyar Színház. Vasárnap délután: «Huszár­vér !» Vasárnap este : «A portugál». TUDOMÁNY és IRODALOM. A Petőfi-társaság Jókai-ünnepe. —­ Saját tudósítónktól. —­ Budapest, január 6. Jókai halála után a Petőfi-társaság, melynek az elhunyt költőfejedelem elnöke volt, elhatározta, hogy egyik felolvasó ülését Jókai Mór emlékének szenteli, és méltó a társasághoz, hogy éppen nagygyűlését szánta a megdicsőült halhatatlan emlékezetének. A nagygyűlést ma délelőtt tartották meg az Akadémia dísztermében nagy közönség előtt. Herczeg Ferenc, Jókai örököse az elnöki székben, nyitotta meg a kö­vetkező szép beszéddel: Tisztelt társaság és tisztelt közönség! Az aránylag még­is a Petőfi-társaságot­ az elmúlt esztendőben érte eddigi életének legnagyobb gyásza, midőn elvesztette halhatatlan nevű elnökét. Csak egy második Jókai Mór lett volna képes arra, hogy méltó gyászpompával búcsúztassa a költőkirályt. A fájdalmunk azóta már megenyhülhetett. Az ezüst­­haj­ú költőhéroszt, aki egy dicsőséges élet alkonyán tér meg őseihez, nem zokogás, hanem magasztos himnusz kísér­e útján. Társaságunk Jókai Mór elnökségének idején soha sem tekintette feladatának az irodalmi termelést, vagy az irodalom irányítását. Abból a felhogásból indult ki, hogy az igaz költő magában jár és éltető eleme a szabadság. Felelni csak a maga költői lelkiismeretének tartozik. Írók társulásának csak az lehet a célja, hogy megvédje a költő szabadságát és hogy megnyissa számára a közönség fülét és szívét. A Petőfi-társaság mindig föltétlenül hirdette és tisztelte a költői szabadságot. Irodalmi kérdésben elvi álláspontot csak akkor foglalt, midőn oly irá­nyokkal találta magát szemben, melyek jogtalanul bitorolták az irodalmi jelzőt. Ez azonban nem az irodalmi szabadság korlátozásának, hanem megvédé­sének kísérlete. A Jókai Mór elnöksége alatt álló Petőfi-Társaság­­nak kétségkívül nagy része van abban hogy a nagy­közönség egyre fokozódó érdeklődéssel viseltetik irodalmi életünk iránt. Ennek egyik szimptómája, hogy míg az irodalmi felolvasások közönsége egy­két évtizeddel ezelőtt még eltért egy-egy kisebb szoba falai között, addig ma ilyen alkalmakkor a főváros legtágasabb termei is megtelnek érdekl­­ük­kel. Hogy a magyar irodalom népszerűsítésének érdemében Társaságunkat oroszlánrész illeti, azt első­sorban a Jókai név vonzó erejének tulajdo­nítom. Jókai halálával lényeges változás állott be a Tár­saság életében, amennyiben az erőt, melyet eddigelé az ő fényes nevének köszönhettünk, jövőre intézőmé­­nyeink­ből és munkánkból kell menítenjünk. A Társa­ság biza­ma azzal tüntette ki igénytelen személye­met, hogy a megüresedett elnöki székbe emelt. Mi­dőn el mertem vállalni a nagy felelősséggel járó tisztséget, erőt és megnyugvást merítettem abból az egyházi elvből, hogy az áldozópap személyes mél­tatlansága nem csökkenti az áldozat értékét. Azzal a tudattal foglaltam el új helyemet, hogy a Társaság égboltján Petőfi szelleme mellett vezérlő ikercsillagként gyuladt ki Jókai emléke. Minden gondolatunk törjön ma feléje a kegyezet szárnyán, minden szavunk hulljon babérlevelekként a friss sírjára. Ezzel megnyitom a Petőfi-Társaság nagy­gyűlését. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. S­ana Tamás bitkári jelentése tudata azután, hogy a Társaság részt vett Vas Gereben engedi, P­ézely József és Tóth Lőrinc komáromi Petőfi székesfejérvári emléktáblájának leleplezési ünnepén. Az év során rendezett felolvasó ülései mindig nagy közönséget vonzottak. A Petőfire vonatkozó ereklyék szépen gyarapodtak s a Társaság alaptőkéje is szaporodott. Végül a legutóbb lefolyt tagválasztásról számol be a jelentés. Ábrányi Imre ült azután a felolvasó asztalhoz, hogy esztétikailag méltassa Jókai Mór irodalmi munkás­ságát. A magvas, szép dolgozatból közöljük a kö­vetkezőket:" Áldom azt az írót, aki az átlagos mértéken azért emelkedik túl, hogy az alacsonyságra hajló embert saját magával szemben magasabb mérték alkalma­zására ösztönözze. Aldom­ azt az írót, aki a reális hűség rovására azért rajzol tökéletes embert, hogy becsvágyat ébreszszen bennünk annak az elsajátí­tására, ami ebből a tökéletességből emberileg érté­kesíthető. És ne higgje senki, hogy ezek az illúziók vakokká tesznek minket a valóság iránt. Nem! Csak szelíden arra fordítják a szemeinket, ahol több az önzetlen­ség, több a lelki tisztaság, több a jellembeli fenség. Ezek az illúziók nem apasztják az életerőt, csak nyájasabb, virágosabb partok közt vezetik tova. Ezek az illúziók nem teszik henye ábrándozóvá a praktikus észjárást, csak gyöngédebbé, becsülete­sebbé nemesítik. Ezek az illúziók nem semmisítik meg a valóságot, csak mesterien szőtt, csodás finom­ságú fátyolt borítanak rá. Az ifjúságra nézve kimondhatatlanul drága kincs az a sok nemes illúzió, amit Jókai alkotásaiban föl­halmozva talál. A fiatalok tovább maradnak fia­talok, ha Jókai elbeszéléseit olvassák. Ebben a bűvös gyűrűben nem vesz erőt rajtuk a kora­­érettség, a korai kiábrándulás. De az öregek is nyer­nek Jókain, sőt többet nyernek, mint az ifjúság. Mert az öregek megfiatalodnak, ha nehéz gondjaik, küzdéseik, csalódásaik közepette érintkeznek a Jókai lelkéből sugárzó örök ifjúsággal. Örökifjúság: ez a helyes szó. Úgy kell lenni, hogy egy láthatatlan nemze — egy második Thétisz — ezt a tüneménye,­ embert születése percében az örökifjuság forrásába mentette. Ebből az adományból — Hugo Viktort kivéve — senkinek sem jutott annyi Európa nagy írói közül, mint Jókainak. A XIX. szá­zad írója volt, de míg a század megvénult, sok szép ideáljából kiábrándult, megunta, eldobálta magától azt, amit ifjabb korában szeretett és mint egy perverz aggastyán, mindenféle aljas irányzatok szolgálatába szegődött. Jókai megma­radt fiatalnak, lelkesnek, a XIX. század végén és hetvenötéves korában fantáziájának a tüzével, kedélyének a bá és naivitásával lépte át a huszadik század küszöbét. Emlékezzünk vissza utolsó regé­nyére: Ahol a pénz nem isten. Halála előtt egy évvel, 78 éves korában írta egy nagy úrról, aki szakit múltjával, szakit az egész társadalommal és boldog világot teremt magának és hozzátartozóinak az Óceán egy ismeretlen szigetén. A regény fantasz­tikus kerete csak ürügy arra, hogy elmondja néze­teit a mi korunk legsúlyosabb problémáiról és ma­gas elmélkedések közt mondjon ítéletet a mai világ egész rendjéről. Olvassuk ezt a regényt és hasonlít­suk össze agg író át azokkal, akik ebben az irányban kívántak az emberiségre hatni drámáikkal és regé­nyeikkel. Állítsuk mellé Ibsent, Björnsont és Tolstojt, a kiváló kortársakat, akik írói kaliber dolgában vele összemérhetők. Mit tapasztalunk ? Azt, hogy Jókai lelke — noha Jókai volt a legidősebb köztük — százszor ifjabb és melegebb az övéknél. Jókai lelke is e jutott a nagy igazságok felismeré­sében oda, ahol ők állanak. Pályája végén ez a lélek is szuverén mosolylyal nézett alá a mi összes előítéleteinkre és társadalmi babonáinkra. Ez a lélek is gyűlölte a háborút és a lovagias vérontás minden fanatizmusát. Ez a lélek is többre becsülte a békét és a boldogságot, mint a fegyveres hódítást és a vértől csöpögő hadi nimbuszt; többre becsülte az iskolát, a művészetet, a hangyaszorgalmú ipart, mint az állandó hadsereget és a romboló politikai becs­vágy diadalmeneteit. De az­ig az a három szigorúan, komoran, gyűlöl­ködve hirdeti a maga igazát, amíg az a három a vén ember zsörtölődő hangján, sőt a maró gúny és a pesszimizmus hangján a mindent kicsúfoló Terzi­­tesz és a mindent elátkozó Firm­a keserű hangján beszél az emberiség jövőjéről. Jókai lelke csupa tűz, csupa virágzás, csupa evangelium­i szeretet, csupa báj és kegyelem. Az a három haragosan és durván tebesíti bírói tisztét. Jókai a humor isteni játsziságával mondja ki a legmélyebb igazságokat. Ebben a pontban felül­múl minden romantikust, Dickenst is beleértve. Az a három brutális óriás összetör barátot és nemzetet, hogy a vakmerő szociális újítások végső pontjául a kozmopolita egyenlőséget jelölje ki. Jókai bölcse­­sége sohasem vált olyan öreggé, hogy azt az édes korlátot, amit hazának nevezünk, a filozófia kalapá­csával zúzta volna össze. Gyönyörű és csodálatos ifjúságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy még nyolcvanadik évében is imádásra méltó ideálnak tudta tartani a hazát, még nyolcva­nadik évében sem józanodott ki a hazaszeretet má­morából. Rendelések téli szállításra 3SS" már most­ feladandók. RADNAY KÁROLY Budapest, Váci­ körút 80. sz. Sürgönyeim: Antracit.

Next