Hazánk, 1905. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-07 / 57. szám

HAZÁNK. 57. szám._______________ _________________10_________________ ____________Kedd, 1905. március 7. most ott lapszerkesztő. Ez róla minden jót mond. Nagy Dezső vádbeszéde s a védelem meghallgatása után a törvényszék a minden bizonyítékától elütött Kacziányt 1200 korona pénzbírságra és 200 korona költségre ítélte. Kaeziány semmiségi panaszt és felebbezést jelentett be a törvényszék eljárása és az ítélet ellen.­­ A pozsonyi vasutasok. A pozsonyi vasutasok sztrájkjából kifolyólag ma délelőtt folyt le az utolsó tárgyalás a pozsonyi törvényszék előtt, Sporton Géza törvényszéki bíró elnöklete alatt. Hivatalos ha­talommal való visszaéléssel vádolva, Fabriczy Sán­dor hivatalnok, Lederer Lajos, Bendry­ Jenő, Rozson Sándor, Hladits Ernő és Temesváry Gyula mozdony­vezetők kerültek a vádlottak padjára azon a címen, hogy hivatalos kötelességük teljesítését összebeszé­lés folytán megtagadták. A védelmet dr. Lengyel Zoltán látta el. A főtárgyalás, amint Pozsonyból je­lentik, igen rövid­­ volt, s a bizonyítás befejeztével Markovics Sándor királyi ügyész letette a vádat, mire a törvényszék megszüntette az eljárást. — Megrágalmazott bíróság. Egy fenyítő ügyből kifolyólag Magyarossi Géza monori aljárásbíró és Mikola László ügyészségi megbízott helyszíni szem­lét tartott Pilisen, Haluska Pál házában. Ennek a helyszíni szemlének a lefolyása utóbb szóba került Kovács Ferenc pilisi körjegyzőnél, ahol Horeczky Kálmán, a község második jegyzője a következő meggondolatlan kijelentést tette: — Könnyű volt a bíróságnak részrehajlóan el­járni, amikor előzőleg bepálinkázott Haluskáéknál ! E kijelentést többen hallották, de különösen Ko­vács Dezső jegyezte meg magának, akik a második jegyzői állásért küzdők sorában legnagyobb riválisa volt Horeczkynek. Mi sem volt természetesebb tehát, mint hogy a sértő kijelentés csakhamar az eljáró bírósági tagok fülébe jutott, akit aztán rágalmazásért megtettek a feljelentést Horeczky Kálmán ellen. A pestvidéki törvényszék Bánó József elnöklete alatt ma vonta kérdőre Horeczkyt, aki kijelentette, hogy nem emlékszik, hogy ilyet mondott volna. Kovács Ferenc jegyző és a családja azonban ellene vallottak, mire a bíróság Horeczky Kálmánt két rendbeli nyilvános rágalmazásért 200 korona fő- és 40 korona mellék­­pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletben a vádlott megnyu­godott, az ügyész és a védő azonban fölebbeztek. — Felmentett szülésznő. Kétrendbeli gondatlan­ságból okozott emberölés vétségével vádolva került ma a büntetőtörvényszék II. ítélőtanácsa elé özv. Várhegyi Ödönné szül. Mészáros Éva fővárosi szü­lésznő. Az volt a vád ellene, hogy a szülésznői teendőkben való járatlanságával és hanyagságával mellőzve a gyermekágyi láz meggátlására szolgáló utasításokat, Stancsics Mihálynénak és Slamsik An­talénak halálát idézte elő, úgy Stancsicsné, mint Hamsik Antalné özv. Várhegyi Ödönnél bízták meg a szülésznői teendők elvégzésével. Várhegyiné azon­ban a hiányos felszerelése és tisztátlanul tartott műszereivel a két szülőnőnél gyermekágyi lázt idé­zett elő, amelynek ezek áldozatul is estek. A gyer­mekágyi láz fellépésekor még azt sem tette meg a szülésznő, hogy orvost hivatott volna, hanem a be­teg asszonyokat ő maga kezelte halálos betegségeik­ben. A lefolytatott tárgyaláson a vádlott szülésznő tagadásával szemben kihallgatott tanuk vallomásai nem nyújtottak elég bizonyítékot arra nézve, hogy a hanyagság és tisztátlanság okozta gyermekágyi lázat özv. Várhegyiné szülésznői ténykedése idézte csak­ugyan elő. Ez alapon a bíróság a vádlottnőt felmen­tette. Az ítélet ellen dr. Belopotoczky kir. ügyész felebbezett. MYILTTÉR*) I ir. Fabinyi | rendel Il­erturo gealistUs betegségek ellen. Délelőtt 9—­3—ig. « Bsfce­nt—541.. . . BdWPEST, 12^ félein. * E rovat alatt közléttekért nem vállal felelősséget a Szerk. KOKS et BRIKET összes gazdasági, ipari és Mzi Gásokra. Telefon: Detail 26—27. — En gros 164. Az RAB­NAY KÁR­OLY cégnél Budapest, Váei­ körút SO. Sürgönyeim: AM­T SIC IT, Budapest. 2483 közgazdaság. A gazdák és a német kereskedelmi szerződés. Budapest, március 6. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a folyó héten kétszer is foglalkozik a Németor­szággal kötött kereskedelmi szerződéssel. Már­cius 6-án, szerdán, az állattenyésztési és állat­egészségügyi szakosztály ülésén a német keres­kedelmi szerződésnek állatkivitelünkre gyakor­­landó hatását fogják elemezni, másnap, csütörtö­kön pedig a közgazdasági szakosztály magát a kereskedelmi szerződés egész komplexumát veszi beható tárgyalás alá. A közgazdasági szakosztály tanácskozásának alapul fog szolgálni az az előterjesztés, amelyet Rubinek Gyula országgyűlési képviselő, ügyve­zető titkár az ő ismert erudiciójával s nagy tárgyismeretével dolgozott ki. A napilap szűk kerete akadályoz bennünket nemcsak abban, hogy az előterjesztést egész terjedelmében le­nyomtassuk, de abban is, hogy hosszabb kivo­natot közöljünk belőle. Arra kell tehát szorít­koznunk, hogy a képviselő úr nagyérdekű fejte­getéseinek főbb konklúzióit olvasóinkkal ismer­tessük. Rubinek szerint a német kereskedelmi szerződés kétségtelenül visszahatással lesz arra felé irányuló forgalmunkra, mely az árpakivitelnél többé-k­evésbbé állandóan, az állatforgalomnál és vajkivitelnél át­menetileg fog megnyilatkozni. Ismerve azonban azt az erőfeszítést, melyet a né­met gazdák piacuk megvédése tekintetében egy év­tizede folytatnak s mely a német vámtarifában csú­csosodott ki, a német kereskedelmi szerződésben elért eredményekkel meg lehetünk elégedve, mert kivitelünk korántsem fog oly hanyatlást felmutatni, mint azt eleve gondoltuk , mint azt a német keres­kedelmi szerződés felületes ismerete mellett hittük. Különösen becses a német szerződésben az az irányzat, hogy épp azon termények kivitele biz­tosíttatott az eddigi szerződéses vámtételek fenn­tartásával s részben azok leszállításával, ame­lyeket a kistermelés állít elő, mint baromfi, zöldség, gyümölcs, tojás stb. Másrészről az ipari vámteher csökkentése folytán a német szerződés kedvező hatása úgy gazdasági, mint szociális szempontból kétségtelen. De kétségtelen az is, hogy a kormányzásra s a magyar kereskedelemre új feladatok , hárulnak, amennyiben bár Németország és Ausztria óriási mérvben emelkedő fogyasztása mezőgazdasági ter­ményfeleslegeinknek igen becses és állandó piaca marad, a mi termelésünk fejlődése és a Németor­szágból, ha átmenetileg is, kiszorult vágó állatoknak hús alakjában való kiviteléről s illetve annak az angol piacokon való elhelyezéséről kell gondos­kodni. Az angol — ma egyetlen szabad — piac kihasz­nálására mindeddig nem gondoltunk, nem vállalkoz­tunk, hanem megelégedtünk a Németországba s legfeljebb Svájcba irányuló osztrák közvetítéssel. Ezen az állapoton gyökeresen kell változtatni magyar kereskedelmi vállalatok termelésével, a termelésnek e célra szövetkezetekbe való szervezé­sével. A magyar mezőgazdaság csodás mennyiségeket tudna még termelni, ha volna piaca, ha volna ke­reslet. Gazdagabb talajjal megáldva, mint a nyugati álla­­­mok, az ezek által elért termésátlagoknak mégis messze mögötte maradunk. Ezen a gazdasági szak­értelem fejlesztése és terjesztésével, a gazdahitel és a termelés szervezésével tudunk segíteni. A sürgős kormányfeladatok közül a legsürgőseb­bek az említett kiviteli vállalatok támogatásán kívül közvetlen s olcsó tarifák kieszközlése úgy a vasuta­kon, mint tengeri hajójáratokon, Németország és Anglia felé irányuló mezőgazdasági kivitelünk részére ugyancsak kellő számú hűtőkocsik terv­szerű beállítása a rendes forgalomba. A vámpolitikai téren pedig a legfontosabb teendő, hogy saját piacunkat a legszigorúbban zárjuk el kelet felé. Ne számítson tehát semmi kormány arra, hogy a szerb állategészségügyi egyezményt akár a ma­gyar, akár az osztrák gazdák elfogadják. Minden körülmények között követeljük tehát a határzárt Szerbia, Románia és Oroszország, illetve az összes keleti államokkal szemben. Követeljük az árpa, maláta, sör, rizs, burgonya, állatok, friss és kikészített hús vámjának oly mérvű felemelését, mint amily vámtételeket nekünk Német­ország engedélyezett s a favámoknak ugyanily mérv­ben való megállapítását a Kelet felé. Egyszóval a lökést, melyet Németország a mi forgalmunkra gyakorol, még módunkban van a Kelet­nek tovább adni s ilyképp a mi károsodásunkat jelentékenyen enyhíteni. Fontos eredménye az uj szerződésnek a vámke­zelésre vonatkozó egyezmény, mely a vámszekaturá­­kat szünteti meg a választott bíróság intézmé­nyével. Nagy vívmány a tokaji bor hamisításának be­tiltása s ekképp versenyképességének feltétlen biz­tosítása a német piacon. Ezt Ausztriában, sajnos, még nem tudtuk elérni. Az idegen kéz földbirtokszerzésének megszorí­tása, az idegen kereskedelmi társulatok versenyké­pességének korlátozhatása mind olyan újítások, me­lyek kihasználásával régi óhajunkat valósíthatjuk meg. Érdekesen felel meg Rubinek arra a kérdésre, hogy a gazdaságilag önálló Magyarország kedvezőbb kereskedelmi szerződést köthetett volna-e Németországgal? Az állítás, hogy önálló vámterület esetén Német­országgal jobb kereskedelmi szerződést köthetnénk, nem áll meg. Nem áll meg azért, mert Magyar­­ország kereskedelmi forgalma Németországgal a kö­zös forgalomhoz viszonyítva még önálló berendez­kedés esetén legalább 60 százalékkal lesz cseké­lyebb, ami annyit jelent, hogy míg Ausztria és Magyarország mint közös vámterület a Német biro­dalom összforgalmában 22 százalékkal részesedik, addig Magyarország legjobb esetben 9 százalékkal részesednék. Nyilvánvaló tehát, hogy Németországnak nagyobb érdeke a 22 százalékos forgalmat, mint a 9 százalékosat biztosítani. Az az érv sem áll meg, hogy mi ipari vámok te­rén tudnánk Németországnak kedvezményeket bizto­sítani. Németország összes ipari behozatala hozzánk 320 millió korona évenként. Magyarország összes ipari behozatala 750 millió korona. Ezen ipari beho­zatalunknak tehát körülbelül felét kellene biztosítani Németországnak, hogy csak azt a mennyiséget elér­jük, amelyet ma Németország a közös vámterülettel amúgy is elér. Hogy tehát velünk jobb szerződést kössön, a 320 millió koronánál többet kellene Né­metországnak biztosítani. Ez esetben azonban mi marad Ausztriának? Mert hisz Ausztria piaca talán mégis becsesebb a mi mezőgazdaságunkra nézve — még önálló vámterület esetén is — Németor­szágénál. Mindezek a hangok azonban nem többek és nem kevesebbek, mint értéktelen kombinációk. Németor­szág amint nem adott nagyobb agrár­vámkedvez­­ményt Oroszországnak, Romániának, Szerbiának, mint a közös vámterületnek, amint nem fog még­­ annyi vámkedvezményt sem adni a tengerentúli álla- I­moknak, úgy nem fogna adni Magyarországnak sem , mert a legtöbb kedvezmény elvénél fogva a nekünk­­ adott agrár vámkedvezmény egyrészt ellenszolgálta­

Next