Hazánk, 1905. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1905-03-07 / 57. szám
HAZÁNK. 57. szám._______________ _________________10_________________ ____________Kedd, 1905. március 7. most ott lapszerkesztő. Ez róla minden jót mond. Nagy Dezső vádbeszéde s a védelem meghallgatása után a törvényszék a minden bizonyítékától elütött Kacziányt 1200 korona pénzbírságra és 200 korona költségre ítélte. Kaeziány semmiségi panaszt és felebbezést jelentett be a törvényszék eljárása és az ítélet ellen. A pozsonyi vasutasok. A pozsonyi vasutasok sztrájkjából kifolyólag ma délelőtt folyt le az utolsó tárgyalás a pozsonyi törvényszék előtt, Sporton Géza törvényszéki bíró elnöklete alatt. Hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolva, Fabriczy Sándor hivatalnok, Lederer Lajos, Bendry Jenő, Rozson Sándor, Hladits Ernő és Temesváry Gyula mozdonyvezetők kerültek a vádlottak padjára azon a címen, hogy hivatalos kötelességük teljesítését összebeszélés folytán megtagadták. A védelmet dr. Lengyel Zoltán látta el. A főtárgyalás, amint Pozsonyból jelentik, igen rövid volt, s a bizonyítás befejeztével Markovics Sándor királyi ügyész letette a vádat, mire a törvényszék megszüntette az eljárást. — Megrágalmazott bíróság. Egy fenyítő ügyből kifolyólag Magyarossi Géza monori aljárásbíró és Mikola László ügyészségi megbízott helyszíni szemlét tartott Pilisen, Haluska Pál házában. Ennek a helyszíni szemlének a lefolyása utóbb szóba került Kovács Ferenc pilisi körjegyzőnél, ahol Horeczky Kálmán, a község második jegyzője a következő meggondolatlan kijelentést tette: — Könnyű volt a bíróságnak részrehajlóan eljárni, amikor előzőleg bepálinkázott Haluskáéknál ! E kijelentést többen hallották, de különösen Kovács Dezső jegyezte meg magának, akik a második jegyzői állásért küzdők sorában legnagyobb riválisa volt Horeczkynek. Mi sem volt természetesebb tehát, mint hogy a sértő kijelentés csakhamar az eljáró bírósági tagok fülébe jutott, akit aztán rágalmazásért megtettek a feljelentést Horeczky Kálmán ellen. A pestvidéki törvényszék Bánó József elnöklete alatt ma vonta kérdőre Horeczkyt, aki kijelentette, hogy nem emlékszik, hogy ilyet mondott volna. Kovács Ferenc jegyző és a családja azonban ellene vallottak, mire a bíróság Horeczky Kálmánt két rendbeli nyilvános rágalmazásért 200 korona fő- és 40 korona mellékpénzbüntetésre ítélte. Az ítéletben a vádlott megnyugodott, az ügyész és a védő azonban fölebbeztek. — Felmentett szülésznő. Kétrendbeli gondatlanságból okozott emberölés vétségével vádolva került ma a büntetőtörvényszék II. ítélőtanácsa elé özv. Várhegyi Ödönné szül. Mészáros Éva fővárosi szülésznő. Az volt a vád ellene, hogy a szülésznői teendőkben való járatlanságával és hanyagságával mellőzve a gyermekágyi láz meggátlására szolgáló utasításokat, Stancsics Mihálynénak és Slamsik Antalénak halálát idézte elő, úgy Stancsicsné, mint Hamsik Antalné özv. Várhegyi Ödönnél bízták meg a szülésznői teendők elvégzésével. Várhegyiné azonban a hiányos felszerelése és tisztátlanul tartott műszereivel a két szülőnőnél gyermekágyi lázt idézett elő, amelynek ezek áldozatul is estek. A gyermekágyi láz fellépésekor még azt sem tette meg a szülésznő, hogy orvost hivatott volna, hanem a beteg asszonyokat ő maga kezelte halálos betegségeikben. A lefolytatott tárgyaláson a vádlott szülésznő tagadásával szemben kihallgatott tanuk vallomásai nem nyújtottak elég bizonyítékot arra nézve, hogy a hanyagság és tisztátlanság okozta gyermekágyi lázat özv. Várhegyiné szülésznői ténykedése idézte csakugyan elő. Ez alapon a bíróság a vádlottnőt felmentette. Az ítélet ellen dr. Belopotoczky kir. ügyész felebbezett. MYILTTÉR*) I ir. Fabinyi | rendel Ilerturo gealistUs betegségek ellen. Délelőtt 9—3—ig. « Bsfcent—541.. . . BdWPEST, 12^ félein. * E rovat alatt közléttekért nem vállal felelősséget a Szerk. KOKS et BRIKET összes gazdasági, ipari és Mzi Gásokra. Telefon: Detail 26—27. — En gros 164. Az RABNAY KÁROLY cégnél Budapest, Váei körút SO. Sürgönyeim: AMT SIC IT, Budapest. 2483 közgazdaság. A gazdák és a német kereskedelmi szerződés. Budapest, március 6. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a folyó héten kétszer is foglalkozik a Németországgal kötött kereskedelmi szerződéssel. Március 6-án, szerdán, az állattenyésztési és állategészségügyi szakosztály ülésén a német kereskedelmi szerződésnek állatkivitelünkre gyakorlandó hatását fogják elemezni, másnap, csütörtökön pedig a közgazdasági szakosztály magát a kereskedelmi szerződés egész komplexumát veszi beható tárgyalás alá. A közgazdasági szakosztály tanácskozásának alapul fog szolgálni az az előterjesztés, amelyet Rubinek Gyula országgyűlési képviselő, ügyvezető titkár az ő ismert erudiciójával s nagy tárgyismeretével dolgozott ki. A napilap szűk kerete akadályoz bennünket nemcsak abban, hogy az előterjesztést egész terjedelmében lenyomtassuk, de abban is, hogy hosszabb kivonatot közöljünk belőle. Arra kell tehát szorítkoznunk, hogy a képviselő úr nagyérdekű fejtegetéseinek főbb konklúzióit olvasóinkkal ismertessük. Rubinek szerint a német kereskedelmi szerződés kétségtelenül visszahatással lesz arra felé irányuló forgalmunkra, mely az árpakivitelnél többé-kevésbbé állandóan, az állatforgalomnál és vajkivitelnél átmenetileg fog megnyilatkozni. Ismerve azonban azt az erőfeszítést, melyet a német gazdák piacuk megvédése tekintetében egy évtizede folytatnak s mely a német vámtarifában csúcsosodott ki, a német kereskedelmi szerződésben elért eredményekkel meg lehetünk elégedve, mert kivitelünk korántsem fog oly hanyatlást felmutatni, mint azt eleve gondoltuk , mint azt a német kereskedelmi szerződés felületes ismerete mellett hittük. Különösen becses a német szerződésben az az irányzat, hogy épp azon termények kivitele biztosíttatott az eddigi szerződéses vámtételek fenntartásával s részben azok leszállításával, amelyeket a kistermelés állít elő, mint baromfi, zöldség, gyümölcs, tojás stb. Másrészről az ipari vámteher csökkentése folytán a német szerződés kedvező hatása úgy gazdasági, mint szociális szempontból kétségtelen. De kétségtelen az is, hogy a kormányzásra s a magyar kereskedelemre új feladatok , hárulnak, amennyiben bár Németország és Ausztria óriási mérvben emelkedő fogyasztása mezőgazdasági terményfeleslegeinknek igen becses és állandó piaca marad, a mi termelésünk fejlődése és a Németországból, ha átmenetileg is, kiszorult vágó állatoknak hús alakjában való kiviteléről s illetve annak az angol piacokon való elhelyezéséről kell gondoskodni. Az angol — ma egyetlen szabad — piac kihasználására mindeddig nem gondoltunk, nem vállalkoztunk, hanem megelégedtünk a Németországba s legfeljebb Svájcba irányuló osztrák közvetítéssel. Ezen az állapoton gyökeresen kell változtatni magyar kereskedelmi vállalatok termelésével, a termelésnek e célra szövetkezetekbe való szervezésével. A magyar mezőgazdaság csodás mennyiségeket tudna még termelni, ha volna piaca, ha volna kereslet. Gazdagabb talajjal megáldva, mint a nyugati államok, az ezek által elért termésátlagoknak mégis messze mögötte maradunk. Ezen a gazdasági szakértelem fejlesztése és terjesztésével, a gazdahitel és a termelés szervezésével tudunk segíteni. A sürgős kormányfeladatok közül a legsürgősebbek az említett kiviteli vállalatok támogatásán kívül közvetlen s olcsó tarifák kieszközlése úgy a vasutakon, mint tengeri hajójáratokon, Németország és Anglia felé irányuló mezőgazdasági kivitelünk részére ugyancsak kellő számú hűtőkocsik tervszerű beállítása a rendes forgalomba. A vámpolitikai téren pedig a legfontosabb teendő, hogy saját piacunkat a legszigorúbban zárjuk el kelet felé. Ne számítson tehát semmi kormány arra, hogy a szerb állategészségügyi egyezményt akár a magyar, akár az osztrák gazdák elfogadják. Minden körülmények között követeljük tehát a határzárt Szerbia, Románia és Oroszország, illetve az összes keleti államokkal szemben. Követeljük az árpa, maláta, sör, rizs, burgonya, állatok, friss és kikészített hús vámjának oly mérvű felemelését, mint amily vámtételeket nekünk Németország engedélyezett s a favámoknak ugyanily mérvben való megállapítását a Kelet felé. Egyszóval a lökést, melyet Németország a mi forgalmunkra gyakorol, még módunkban van a Keletnek tovább adni s ilyképp a mi károsodásunkat jelentékenyen enyhíteni. Fontos eredménye az uj szerződésnek a vámkezelésre vonatkozó egyezmény, mely a vámszekaturákat szünteti meg a választott bíróság intézményével. Nagy vívmány a tokaji bor hamisításának betiltása s ekképp versenyképességének feltétlen biztosítása a német piacon. Ezt Ausztriában, sajnos, még nem tudtuk elérni. Az idegen kéz földbirtokszerzésének megszorítása, az idegen kereskedelmi társulatok versenyképességének korlátozhatása mind olyan újítások, melyek kihasználásával régi óhajunkat valósíthatjuk meg. Érdekesen felel meg Rubinek arra a kérdésre, hogy a gazdaságilag önálló Magyarország kedvezőbb kereskedelmi szerződést köthetett volna-e Németországgal? Az állítás, hogy önálló vámterület esetén Németországgal jobb kereskedelmi szerződést köthetnénk, nem áll meg. Nem áll meg azért, mert Magyarország kereskedelmi forgalma Németországgal a közös forgalomhoz viszonyítva még önálló berendezkedés esetén legalább 60 százalékkal lesz csekélyebb, ami annyit jelent, hogy míg Ausztria és Magyarország mint közös vámterület a Német birodalom összforgalmában 22 százalékkal részesedik, addig Magyarország legjobb esetben 9 százalékkal részesednék. Nyilvánvaló tehát, hogy Németországnak nagyobb érdeke a 22 százalékos forgalmat, mint a 9 százalékosat biztosítani. Az az érv sem áll meg, hogy mi ipari vámok terén tudnánk Németországnak kedvezményeket biztosítani. Németország összes ipari behozatala hozzánk 320 millió korona évenként. Magyarország összes ipari behozatala 750 millió korona. Ezen ipari behozatalunknak tehát körülbelül felét kellene biztosítani Németországnak, hogy csak azt a mennyiséget elérjük, amelyet ma Németország a közös vámterülettel amúgy is elér. Hogy tehát velünk jobb szerződést kössön, a 320 millió koronánál többet kellene Németországnak biztosítani. Ez esetben azonban mi marad Ausztriának? Mert hisz Ausztria piaca talán mégis becsesebb a mi mezőgazdaságunkra nézve — még önálló vámterület esetén is — Németországénál. Mindezek a hangok azonban nem többek és nem kevesebbek, mint értéktelen kombinációk. Németország amint nem adott nagyobb agrárvámkedvezményt Oroszországnak, Romániának, Szerbiának, mint a közös vámterületnek, amint nem fog még annyi vámkedvezményt sem adni a tengerentúli álla- Imoknak, úgy nem fogna adni Magyarországnak sem , mert a legtöbb kedvezmény elvénél fogva a nekünk adott agrár vámkedvezmény egyrészt ellenszolgálta