Hazánk, 1905. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1905-04-16 / 92. szám

I­ D­­ HAZÁNK. 92. szám.­ ­ (Verekedő román papok.) Aradról írják: Az Aradhoz közeli Mácsa községben hosszabb ideig s­örög keleti román lelkész volt Bragia György. Íróm­odora, türelmes ember, akit fü­vei nagyon ked­veltek. Mikor uj éra köszöntött be a püspöki aulába, Mangra Vazul Ciorogár Romulusz befolyására a túlnyomósig románlakta községbe egy túlzó román papot ültetett plébánosul. Lemondatták Bragia Györ­gyöt, akinek a püspök az arad-gáji plébániát jut­tatta. Helyébe pedig Rácz Liviusz, az ismert dáko­román agitátor került. A nyers modorú lelki­­pásztort azonban nem tudja megszokni a nép és nem követte magyarellenes tanait, aminek oka az, hogy Mécsén gróf Károlyi Gyulá­nak nagy birtoka van és az ifjú főur tiszttar­tója Cselkó Árpád, a község jegyzője Szikszay La­jos, továbbá az uradalom gazdatisztjei mind igen emberségesen bánnak a köznéppel, amely ilyenfor­mán, jogtalan sérelmek elszenvedése nélkül, éppen­séggel nem bizonyult fogékonynak új papja lázító és rendbontó tanai iránt. Ezt Rácz Liviusz annak tudta be, hogy elődje, Bragia György gyakorta kijárt Mácsára a hozzá még mindig ragaszkodó híveihez és jó embereihez. Rácz Liviusz már több ízben szemrehányást tett ezért elődjének, aki ellen a püspöki hatóságnál is folyton áskálódott az­zal, hogy Bragia György csak azért jár ki S­­ sűrűn Mácsára, hogy az ő népszerűségét és mását aláaknázza a nép előtt. Tegnap megint kiment Mácsára Bragia György és találkozott az utcán Rácz Liviuszszal. Ez útját állta, hogy mit keres az ő falujában. Bragia mentegetődzött, hogy látogatóba jött régi ismerőseihez, de a felbőszült Rácz meg se hallgatva, nekitámadt és bottal, ököllel­­ ütlegelni kezdte. Bragia persze védekezett, ölre men­­­­tek s percekig dulakodtak, mígnem az árokba hem­­peredtek, még ott is fojtogatva egymást A látványos verekedés lármájára persze összeszaladt az egész falu és nagysokára szétválasztotta a megtépett ruhájú, kölcsönösen összevert ellenfeleket. Bragia György bűnvádi följelentést tett megtámadója ellen.­­ (Tragikus villámcsapás.) Az aradmegyei Bre­­zora községben megrendítő katasztrófát okozott egy­­villámcsapás. A napokban nagy zivatar vonult végig Brezora községben, mely nagy hatással volt J ersa­­lán Zamfir vagyonos gazdálkodó feleségére, aki csendben imádkozott az egyik szobában. Egyik ki­sebb gyermeke ott forgolódott körülötte a szobában, a férj pedig az istállóban csendesítette az égihábo­­rútól megvadult lovakat Egyszerre kábító dördölés reszkettette meg a falakat, mintha ég­i föld egy­másba szakadt volna. A villám a Tersalán-házba csapott bele és az asztalnál imádkozó asszonyt agyonütötte. A szerencsétlen nő abban a pil­lanatban szörnyet halt s úgy maradt ölve a székén megmerevedve. A gyermek a rettenetes légnyomástól csupán az ágy alá hömpölyödött. A villám gyújtott is s néhány pillanat múlva kicsaptak a lángok a ház ablakán, amit észrevéve Tersalán Zamfir, berohant a lakásba. Amint benyitotta az ajtót s látta, hogy a felesége a legnagyobb lelki nyugalommal ül az asztalnál a ruháját nyaldosó lángok között és imád­kozik, visszahökkent és rákiáltott az asszonyra, hogy meneküljön. Csak mikor erre is mozdulatlan maradt, akkor lépett hozzá s vette észre, hogy aki­hez beszél, az már halott. A szerencsétlen emyber felordított a lelki kíntól, azután a szivéhez bajlott és holtan bukott a felesége teteme mellé. Megölte a fájdalom Szivszélhüdés érte. Kinn ezalatt a tető már lobogó lánggal égett. Csakhamar összeszaladt a falu, de már csak holttesteket szabadíthattak meg a kis leányon kivűl, akit szerencsére még idejekorán ■észrevették.­­ (Kuruzsló és ördögűző pópa.) Maléra Miklós marosszentgyörgyi gör. kath. pópa szép vagyont és nagy tiszteletet szerzett magának a kuruzslásból és ördögűzésből. Kőrössy József szolgabiró — mint Marosvásárhelyről jelentik — figyelmes lett a pópa üzelmeire s a napokban éppen «munka» közben lepte meg. A pópa, szobájában az asztal előtt, fehér lepedővel letakart térdepelő alak feje fölött bűvös igéket mormolt oláhul, miközben körülöttük kilenc égő gyertya terjesztette a világosságot. A szolgabiró kiváncsi volt a páciensre s kisült, hogy az illető Pap Ilyésné közveszélyes örült, kit a nyárádszeredai szol­­gabíróság a marosvásárhelyi állami kórházba kül­dött, de kisérői a pópához vitték. Kőrössy szolga­iét­ró a beteget azonnal elszálattatta a kórházba, a pópánál pedig kutatást rendezett, mikor aztán fono­gráf, villanyozó és vetítő gépek kerültek elő, ame­lyeket a nép bolondítására használt fel. A további­­nyomozat kiderítette, hogy a pópa IQ koronától 200 koronáig vett fel gyógyítási költségeket, sőt részlet­­­fizetésre is dolgozott. Egy Kenéz Demeter nevű­­szegény embertől például 14 koronát vett fel az ördög részbeni kiűzéséért, de még 8 koronáért, kész­pénzben, a még benne maradt ördög kiűzésére is vállalkozott. A hivatalos vizsgálat folyik.­­ (Szobrok az Erzsébet-téren.) A főváros köz­gyűlése elhatározta, hogy Semmelweis» Igszácnak, aki a gyermekágyi láz gyógyítását fedezte !«,­ szob­rot állít. A szobrot, mely Strobl műve, az Erzsébet­iének a Deák Ferenc­ térre eső sarkában helyeznék el. Ugyancsak az Erzsébet-térre jönne Veres Pálné­­nak, a nőnevelés lelkes előmozdítójának a szobra is. A középítési bizottság mai ülésén a bemutatott ter­veket elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy Veres Pálné szobra körül stilszerű kőpadokat állítsanak.­­ (Műkritikus máról-holnapra.) A műkritikusok­­nak kétféle fajtája van. Az egyiket eléggé ismeri a nagy közönség; a másik fajtája a «müitészeknek» olyan, mint az a bizonyos gomba, amely máról­­holnapra terem. Két képben bemutatjuk ennek a speciesnek a természetrajzát és a műkritikai petéből a műkritikai during­ig való kialakulá­sát. íme: I. A budai Műterem-bérházba a múlt évben beállí­tott egy nem éppen ajánlatos külsejű ifjú. Bekopog­tat (ezt az udvariassági tényt mi adományozzuk a látogatónak) a legelső műterembe. — Árvás vagyok, ön ide fog adni két képet, esetleg többet. Várjon csak! Nézze, az jó kép ott a falon, az nem kell... de !. . nem bánom, azt is ide adhatja. — Ki részére, szabad tudnom ? — kérdezi nagy szerényen a művész. — Ki részére ? ... Ön nem tudja ? Ugyan ne mondja! A «Képes Mátyás» irodalmi és művészeti vállalat ez idei magas pivója kiállítása számára. — Nem adom! — szól kurtán a művész. — Ön nem ad ? ... — szól kicsinyes mosolylyal Árvai úr. — Ön fog adni. Okvetlen... Hopp várjon csak s kezét ama bizonyos műkritikai megfigyelés­hez szükséges pózzal emeli szeme fölé.­­4- Ez egy finom kép. Micsoda tónus, isteni valőrök. Ezt is el fogjuk vinni. — Nem adom! — szól emelkedettebb hangon a művész. A «Képes Mátyás» megbizottját azonban ez nem hozza ki szerepéből. — Na most megyek tovább. Dél­után 4—5 óra között legyen itthon a művész ur! Elgyüvök az embereimmel. — Nem adok ! — kiált a távozó Árvai urra a művész. A délutáni látogatás lefolyásának elmondásától megkíméljük az olvasót s csak az utolsó párbeszéd zárószavát jegyezzük ide. — Hallja, ha el nem beadja az irháját, leröpitem a kelenhegyi út aljába. Ezt a kijelentést természetesen a művész tette. II. Egyik fővárosi napilapból közöljük az alábbi részt: — A tavaszi nemzetközi tárlatról. Soha ennél hitványabb kiállítást nem láttunk. A franciák csupa vásári árut küldtek ide, a németek is hiába erőlköd­nek. Böcklin után semmi! Degeneráció az egész vonalon és mekkora degeneráció. Hol van Lenbach, a halhatatlan ? A magyarokról is szóljunk ? ... Nem! . .. Nem érdemlik meg. Itt van B . . ., van benne tehetség, elismerem, de ne kárhoztassa ma­gát a tétlenségre ! R. már megint giccseket küld! Miért nem maradt otthon. G. a nagynevű mester az idén ismét haladt. Csak folytassa tovább! Meg va­gunk önnel elégedve! . .. X. a budai műterem ab­lakából nézi a Gellérthegy hátát, persze hogy asz­faltban lát mindent. Tessék lejönni s a szabadban festeni. A plein-air nem sétál fel az ön kedvéért mű­termébe. Vagy azt hiszi ön, hogy a műterem bór­­háznak az a hivatása, hogy ön és az önhöz hasonlók örökre odagyökereztetik lábukat? ... (És így to­vább.) Aláírva: Árvái.­­ (Diákok húsvéti kirándulása.) A kézsmárki állami felső kereskedelmi iskola 20 tanulója De­­m­encsics Alajos és Kaner Viktor tanárok vezetése alatt tíz napig tartó kirándulásra indultak. Első megálló­juk Kolozsvár, onnan a predeáli rónán át Romániába utaznak; visszatérőben két napig Brassóban és vidé­kén tartózkodnak. Innen Budapestre mennek, hol a város nevezetességeit tekintik meg.­­ A pozsonyi felső kereskedelmi iskola 31 tanulója Jónás János igazgató és 8 tanár vezetésével április 13-én tanul­mányútra indult. A tíz napig tartó kirándulás pro­grammes szerint megtekintik Bécset, Drezdát, Rügen szigetén a Stubenkammert, Frelleborgot, Malmét (Svédország), Kjöbenhavent (Dánia), Hamburgot, Ber­lint és Prágát. A nagyon tanulságosnak ígérkező út­ról, amely méltóan sorakozik az iskola által rende­zett eddigi kirándulásokhoz, hús­vét vasárnapján ér­­kezik haza a társaság.­­ (Kétszázezer koronás hagyomány.) Szombat­helyről táviratozzék: Bertha György rábahidvégi nagybirtokosnak, volt képviselőnek végrendeletét most bontották fel és kitűnt, hogy Rábahidvég köz­ségben létesítendő kisdedóvó és népkonyha céljára kétszázezer koronát hagyományozott.­­ (Kolera.) Baknban legutóbb három koleraese­tet állapítottak meg. Az egyik halálos végű volt. " — (Szélhámos asszony.) A minap jelentettük, hogy a rendőrség megkeresésére Füzes-Abonyban letartóztatták Grün Karolint, aki leányos házakat lo­pott meg és apácaruhában könyöradományt gyűj­tött. A letartóztatott asszonyt Budapestre hozták, itt a rendőrorvos veszedelmes elmebetegnek találta és a lipótmezei elmegyógyító-intézetben helyezték el . (Egy őrült rémtette.) Londonból jelentik a következőket: Borzasztó bűntényt — melyet való­színűleg egy őrült követett el — fedeztek fel Kensal Riseben, London egyik külvárosában. Egy Devereaux nevű ember két hónappal ezelőtt beállított Bannister szállitóhoz s megbízta őt bútorainak elraktározásá­val. A butorszállitó másnap elvitette raktárába Devereaux bútorait s rövid idő múlva Devereaux eltűnt Londonból. A napokban megjelent Bannister­­nél Devereaux anyósa és veje után tudakozódott, egyben megkérdezte tőle, nem hallott-e hírt leányá­ról, aki vejével együtt szintén eltűnt, majd kérte a szállítót, mutatná meg neki a bútorokat. Amikor Bannister egy nagy pléhládát mutatott az asszony­nak, kétségbeesetten kiáltott fel: — Ebben fekszik az én leányom! A rendőrség felbontotta a pléhládát s abban csak­ugyan megtalálták leánya hulláját és két gyermekét. A holttestek enyvvel és mészszel voltak leöntve s a léh légmentesen volt elzárva. Devereauxt, ki idő­­özben megkerült, és anyósát letartóztatták. A titok­zatos bűnügyben folyik a vizsgálat. Londonból táviratozzák . A vizsgálat kiderítette, hogy Devereaux ölte meg nejét és két gyermekét. Az őrült ember sztrichninnel mérgezte meg a szeren­­­csétleneket. Devereaux különös viselkedése csak az utóbbi időkben tűnt fel, de senki sem sejtette, hogy felesége eltűnése összefügg Devereaux személyével Devereaux hat év óta élt házasságban s nemrég el­­­bocsátották hivatalából s ez a körülmény még jobban felingerelte, hogy az elmeháborodottság szimptómái is kezdtek rajta mutatkozni. A rendőrség elött ár­tatlan arccal vallotta be szörnyű tettét.­­ (Élet és halál között.) Mint Londonból írják, a Nottingham mellett fekvő South Normantonban óriási feltűnést keltett egy halott gyermeknek csodá­latos életre támadása. Április tizenkettedikén elhunyt Wallace Allsopp, egy szomszédos bányában dolgozó ács kilenc esztendős fia, miután egy hétig betegen feküdt. Április tizennyolcadikén kellett volna a gyermek temetésének lennie. Mikor a halottas kocsi a kapuhoz ért, a gyermek hozzátartozói még utoljára el akartak búcsúzni a halottól. Mikor a koporsót végleg le akarták zárni, az apa életjeleket vett észre­ a holttesten. Eleinte nem akart hinni szemeinek, de mikor másodszor jobban megvizsgálta a halott arc­vonásait, meggyőződött, hogy az élet még nem­ szállt el belőle teljesen. A gyermek szemei tisz­ták voltak s ajkai rózsásak. Tagjai merevek és hidegek voltak ugyan, de fülein halvány pír jelezte a vérkeringés megújult működését s a tükrön, me­lyet ajkai elé tartottak, gyönge páraréteg mutatko­zott. Az apa e pillanatig nem kétkedett abban, hogy gyermeke meghalt; a halotti bizottság a halál okául meningitist jelzett Mikor a gyorsan előhívott vikárius meglátta a gyermeket, félbeszakittatta a temetési eljárást és orvost hivattak. Három orvos vizsgálta meg a gyermeket s megtettek minden kísérletet életrekeltésére. Éjjel-nappal ort álltak a gyermek mellett, hogy a visszatérő élet jeleit figyelemmel kisérjék, de ezek a jelek egyáltalán nem mutatkoz­tak. Néhány nap múlva jelentkeztek is a gyermeken a halál kétségbevonhatatlan jelei s az orvosok vég­leg megállapíthatták az élet eltávozását a gyermek testéből.­­ (Letartóztatott tolvajok.) A rendőrség letar­tóztatta Deutschli József 19 éves lakatost, aki a Kerepesi-út és Klauzál­ utca sarkán ellopta Kussevich­ Tivadar magyar államvasúti üzletvezető óráját, de tetten érték. Deutschli már büntetve volt. — Kar­­mindel Zsigmond 28 éves csavargó tegnap beosont Roggendorf Nándor bölcsészettanhallgató üllői­ út 21. számú lakásába. Amikor egy csomó holmival meg akart szökni, tetten érték és átadták a rendőrség­nek. — Letartóztatta a rendőrség Madarász Gyula 25 éves cipőfelsőrészkészitőt, aki lakásadónőjének, Oravecz Vilmosné nyugdíjas özvegynőnek a lakásán feltörte a szekrényeket és néhány, száz koronát érő ékszert és ruhaneműt ellopott. Vasárnap, 1905. április 16.

Next