Hazánk, 1905. december (12. évfolyam, 285-309. szám)

1905-12-23 / 305. szám

HAZÁNK. 105. szám. Kolumbusz fiának, Colon Ferdinándnak művét vette alapul darabja kidolgozásában s így csinált belőle kilenc képbe beosztott látványosságot. A darab Ko­lumbusz ifjúságával kezdődik, az öreg Colon kor­holja fiát, hogy ábrándozó és más világban él, mint a reális emberek, de Kolumbuszon e feddés nem fog, mert lelkében a világ-felfedező tervek élnek. így indul felfedező útjára s lépteit Spanyolország felé irányozza, hol Granada ostromában részt vesz, midőn Izabella, Castilia királynője abba akarja hagyni az ostromot, mert Boabdil, a maur ki­rály keményen tartja magát. Kolumbusz fellel­­kesíti a spanyolokat az utolsó ostromra s így beveszik a várost s a királyné megígéri Kolumbusz­­nak a nagy útra szükséges anyagi támogatást. A következő kép a lázadó matrózok között a hajó fedélzetén játszik, kik már Kolumbusz életére tör­nek, azonban az admirális erélyének sikerül meg­törni a lázadást s a szerencsés jelek rábírják a lázadókat az engedelmességre. A hajóra rászálló, sohasem látott madarak, a vízből kifogott élőfák bizonyítják az Újvilág létezését és Kolumbuszt térdre borulva ünnepük lázadó matrózai, midőn a hajókosárban levő matróz először kiáltja el a meg­váltó «Föld!» szót. A következő képekben az Új­világ területén lejátszódó mulatságos jeleneteket látjuk, melyekben Kolumbusz vidám szolgája, Pablo játszsza a főszerepet. A vakmerő fickó tubákkal tömi tele az őt elfogó és megölni akaró indiánok orrát, majd ravasz csellel hatalmába keríti a kacikát s ezzel megöletés helyett gazdag jutalmat kap. Az indus táncok és komikus jelenetek bizonyára nagy tetszésben fognak részesülni az apró nézők előtt. A darab vége Kolumbusz börtönében játszik. Dicsősége tetőpontján indul meg ellene az ármány s a nagy felfedezőt szemünk láttára verik vasra. Elkeseredetten hajol sírja felé, midőn hallja, hogy a király parancsából az általa felfedeztt újvilágot Amerikának nevezik ezentúl, azonban ifjúkorának eszményképe, a szeretet lány, kit a dicsőségért el­hagyott, megjelenik mint nemző s megmutatja neki a halhatatlanságot, mely szép tablóban, görögtűz mellett tárul elénk. A darabhoz ügyes zenét állított össze Kun László karnagy, a kiválóbb szereplők Bárdi Ödön (Kolumbus), Kom­lóssy Ilona (a nemző), Győző (Pablo), Sarkadi (az indián karika), Fábián Kornélia, Rónaszéki stb lesznek. * Színházak karácsonya. Karácsony hetében a legkedveltebb darabok szerepelnek a Nemzeti Szín­házban. Hétfőn délután: Az arany embert, Jókai színművét adják, a címszerepben Pálffy Györg­gyel, este pedig Az elnémult harangokat, Malonyay Dezső és Rákosi Viktor színművét P. Márkus Emíliával és Mihályával a vezető szerepekben. Kedden délután Bar­rie nagysikerű angol vígjátékát, A vén lányokat hozzák színre és ebben is P. Márkus Emilia és Mihályfi a főszereplők, este Az ember tragédiájában Ádámot Bakó, Évát Hegyesi Mari, Lucifert Gyenes adja. Szer­dán délután A vasgyáros kerül színre, a címszerep­ben Mihályfival, este pedig «A boszorkány», amely­nek címszerepét P. Márkus Emília adja. Csütörtökön Barrie másik nagyhatású darabját, az «Egyenlősé­ge!» az új évadban először hozzák színre s két fő­szerepét P. Márkus Emilia és Pethes fogják játszani. Pénteken jubiláris előadás lesz. Ekkor éri meg 25-ik előadását a «Cyrano de Bergerac», Rostand világ­hírű színműve. A darabot először 1904. szept. 28-án adták elő a Nemzeti Színházban és azóta állandóan műsoron van. Címszerepét annak kreálója, Pethes játszsza. Szombaton a «Libonnard apó» bemutató előadása lesz. Vasárnap este másodszor adják elő. Délután a «Monna Van­na» van műsoron P. Márkus Emíliával a címszerepben. A Király-színház kar­ácsomy­a ás újéve. Három ünnepi stáció van a Király-színház e heti műsorán: Karácsony, Szilveszter napja és az újév. Kettős elő­adások lesznek ezeken az ünnepeken: esténként a rendkívüli sikerű Gül Baba, déluták­onkiot pedig Fedák Sári föllépései fogják előreláthatólag folytatni A Király-színház mindennapos zsúfolt házainak so­rozatát. Martos és Huszka zenés színjátéka, amely gyorsan futja meg a népszerűség útját, vasárnap este kivételével — mikor a színház zárva marad — a hét minden estéjén, tehát nyolcszor kerül színre, s az új esztendő legelején éri meg első jubileumát. Fedák Sári ötször lép föl a héten, először most vasárnap délután, amikor a János vitézt játszsza s igy a gyermekvilágnak karácsonyfagyújtás előtt is már különös gyönyörűségben lesz része. A kiváló művésznő, akit most tizenhat nap óta nem látott a Király-színház közönsége: hétfőn, nagykarácsony délutánján és a jövő vasárnap, Szilveszter­ napjának délutánján is Kukorica Jancsit játszsza, kedden dél­után «A bolygó görög»-ben lép föl, új esztendő nap­ján pedig a Bob herceg reprizén lesz a címszereplő, Fedák Sárinak mind az öt föllépésére a rendes GSt helyárak érvényesek, de elővételi díj nincs. A Magyar Színházban karácsony két ünnepén d.u. M. Harmat Hedvig fölléptével A csöppség, este pedig a Bohémszeretem kerül színre a Magyar Színházban. Szerdán dec. 27-én lesz a Bohémszeretem első jubi­leuma, a 25-ik előadás. Csütörtökön és pénteken este M. Harmat Hedvig folytatja vendégjátékát Fé­nyes Samu magyar vígjátékéban «A csöppség»-ben. Szombaton «A legvitézebb huszár» bemutató­ előadása lesz, vasárnap, december 31-én pedig ismét két előadás lesz. Délután a «sohémszerslem» kerül szinre ezúttal először délutáni előadásban, este «A legvitézebb huszár» megy másodszor. * Blaha Lujza öt vendégjátéka. A Népszínház karácsonyi hetének valamennyi délutáni előadását Blaha Lujza vendégjátéka teszi vonzóvá. A nagy művésznő öt kitűnő szerepét játszsza el Vidor igaz­gató felkérésére, így december 24-én vasárnap a Náni címszerepét, másnap hétfőn Vidor Pál nép­színművében az Ingyenélők főszerepét, kedden a Gyimiesi vadvirág Magdáját, az év utolsó vasárnapján pedig Szilaj Katát játszsza a Vöröshajuban, m­íg az­ első előadást az uj esztendőben a­­fűt leány cím­szerepében színtén a nagy művésznő kezdi meg. Mind az öt délutáni előadást mérsékelt hegárakkal tartja meg a színház. * A legvitézebb huszár benmintója. A Magyar Színház igazgatósága december 80-dikára, szombatra tűzte ki Martos Ferenc és Jacobi Viktor «A legvité­zebb huszár» című három felvonásos énekes játéká­nak bemutató előadását. A darabban rejtisége kor­szerű kiállítás készült, amelyben a múlt század első éveinek francia divatja vegyül össze Simoffyi óbester délceg huszárainak színpompás magyar egyenruhái­val. A jelmezek a «Magyar Színház» műhelyeiben készültek, a díszleteket Reintbailsr Sándor kifestő tervezte. Az újdonság iránti nagy érdeklődés jele, hogy a bemutatóra földszinti és erkálypáholyok már nem kaphatók. A többi jegy holnap, vasárnaptól fogva kapható a színház pénztáránál és a Bérc-cég jegyirodáiban. * Az Uránia-Isittitúz közgyűlése. Az Ovásia­­színház az elmúlt évadban tegnap adott számot ki­fejtett munkásságáról a társadalom és tudományos világ nagy számban egybegyűlt előkelősége előtt. Molnár Viktor államtitkár, az Uránia megalapítója és elnöke, nyitotta meg a közgyűlést, előterjesztve az igazgatóság jelentését, mely röviden tájékoztat az egész év nevezetesebb eseményeiről. Színházaink között az Uránia az egyetlen, mely műsorát tisztán hazai szerzők műveiből állította össz­e s a kifizetett 10.280 korona írói tiszteletdijjal egyedül a hazai irodalom munkásait támogatta. A fővárosban mű­ködő anyaintézet külön vidéki osztályt ia tartott fönn, mely tiz hónap alatt 73 várost látogatott meg s 16 darabbal 272 előadást rendezett. Több darabja kül­földön is színre került s különösen az angol közön­­sönség kedvelte meg a magyar Uránia darabjainak sajátságos műfaját, művészi kiállítását és szórakoz­tatóan oktató hatásét. Anyagi előmenetele is volt a színháznak s bár az úttörás munkájának anyagi áldozatait még ma sem heverte ki teljesen, nagy veszteségeit sikerült 5000 koronára apasztani. Végül Molnár Vik­tor köszönetet mondott a sajtónak s mindazon hatósági és társadalmi faktoroknak, kik az Uránia törekvéseit támogatták. *■ Fedák Bár: — Leányka: A Népszínház ezidei szezoneser­énye Verő György «Leányka» című dal­­játék­ának januári bemutatója lesz, melynek fő érde­­kessége Fedák Sárinak visszatérése a Népszínház színpadára, dicsőséges művészi pályájának kiinduló helyére. A daljáték a színháznak csaknem egész személyzetét foglalkoztatja s Vidor Pál, a Népszínház igazgatója is megszólal újból a színpadon több évi szünet után. Fedél: Sári ünnepek után kezdi, meg a próbákat, amelyekkel kapcsolatban állít­ja isl az igaz­gatóság a festői jelmezeket és díszleteket. Az új magyar darab ezzel a szereposz­tással kerül színre: Apály Mihály, Erdély fejedelme — Vidor Pál, Anna, fejedelemasszony — Barcs Aranka, Teleki Mihály, kancellár — Lubinszky Ödön, Margit, leánya — Fedák Sári m­. v., Thököly Imre, magyar levente — Raskó Géza, Duró Böske — Aberofszky Margit, Bojtos Zsuzsa — Braui Margit, Dézsi Kata —■ Bá­thory Elza, Piros Ágnes­­— Rosti Anna, Vicomte du Fermier, chevalier d’Honneur — Szirmai Imre, Habakuk mester, udvari prédikátor — Kovács Mihály, Koppmester — Kiss Mihály, Első udvariassszony — Harmath Ilona, Második udvaróasszon­y —­ Héra Paula, Harmadik udvarlóasszony — Balázs Olga, Negyedik udvarlóasszony — Delfiné, Főajtónálló — Hegedűs A., Ludmilla, Margit vénasszonya — Csatai Jan­ia, Egy udvarló fitt mint esős* —* Bogár Giza, Bütykös, a fejedelem gyaloginasa — Vágó Géza, Gáspár, majoros — Szabó Antal, Borka, felesége — Siposné, Pefi, fiók — Bálint Béla, Egy parasztasz­­szony — Suhajda Rózsi. * A művészet Ida tükre. (A képzőművészetek általános története. Irta Reinach Salamon, fordította és a magyar művészettörténeti részszel kibővítette Lázár Béla. Kiadta az Athenaeum.) Az ember igazán nem tudja, mi az elhasználtabb ebben a kia, de egyébként csinosan kiállított könyvecskében, az il­lusztrációk vagy a szöveg. Hz bizonyos, hogy az illusztrációknak hasznát venni nem lehet, mert oly kicsinyek és kopottak, hogy néhány fekete piszkos foltnál egyebet alig látni rajtuk. Aki a képek erede­tijét vagy jó reprodukcióit ismeri, annak nem hasz­nálnak semmit; aki meg nem ismeri, ezekből ugyan meg nem fogja ismerni. Az a kérdés most már vájjon a szöveget érdemes volt-e lefordítani, meg­toldani s a toldásoknak van-e némi értelmük? A rövid válasz ez: nem volt érdemes, értelmet pedig ne keressünk. Mindezek a dolgok napvilágot láttak már a magyar Reinach, Pasteiner meg­boldogult könyvében. A Reinach—Lázár könyv egy gondolatnyival sem ér többet, mint az. Hogy a világ legósdibb elveinek halmaza ez a könyv, hogy Reinach szerint a nagy művész az akadémikus ne­velés s egy maga választotta régi jeles mester ha­tásának szintézisét képviseli, mindez nem volna baj, sokkal többet mond az, hogy Reinach, aki, mint a nagyszámú kommünikékből tudatik, az «Institus» tagja s a «Louvre iskolá»-jának tanára, gyerekes tu­datlanságot árul el a piktúra, nevezetesen a modern pifetura alapvető fogalmaiban, így például impresszió­­izmusról és pleinairiz­musról annyi ideája nincs, mint Sim­kó Józsefnek. Reinach mellett szolgáljon vigasztalásunkul az, hogy amit Lázár írt, nem rosszabb, mint a francia író munkája. Sőt, amit pl. Zichy M­ihályról ír, hogy Zichy repsil-rohan a szék­em szárnyán és lerajzolja a lidércnyo­mást, az álmokat, a menyboltot, a túlvi­lágot és minden seregit, Reinachnak is büsz­­keségére válnék. Egyébként elég annyit mondani, hogy Lázár szerint a szóra érdemes magyar portrait­­feelők: Benczúr, Horovicz, László, Márk, Szenes és Baruth­; hogy Teles Ede a részletrajz egyszerűségét, Kallós Ede a mélyebb érzéseket keresi; hogy majd­nem minden magyar festő, akinek más jelző nem jut, dekoratív; hogy Madarász Viktor művei a hat­vanas évek el-kihangzó (!) francia romantikájának tej testvérei; hogy Székely történeti képein le van mosva a tónusok melegsége; hogy Magyar-Mann­­heimernek tere a szabad alakítás; hogy Vaszary Jánosnak a természet csak hangszer, melyen feltét­lenül uralkodni akar, hogy Szinyei­ Merse «Majá­­lia»-ában nagyszerű a sík felosztása egyszerű ara­be­szkokra. S ezzel meg is mondtunk mindent. * A Modern Művészet decemberi száma igen változatos tartalommal, díszes kiállításban jelent meg. Pravotinazky gyönyörű rézkarca, akinek művészetét Bölöni Gy. méltatja, Rhyaselbergba rajza, akiről egy párisi levél emlékezik meg s Jávor és Frecskay ex librisei díszítik a füzetet. Strobl műtermét F­ilep Lajos írja le, a Szent István-templomról Komor Marcel és Martin József, a művészi játékszerről a szerkesztő: dr. Lázár Béla, a pleinairről Lyka Ká­roly, az amatőr­ fotográfiéról De la Lizeranne érte­keznek. A hirdetések közt találjuk egy magyar szár­mazású női kritikus levelét az amerikai művészetről. * Vecsey Ferenc, a geniális nagy hegedűművész, aki utóbbi időben Hollandiában, Svéd és Norvég­ország­ban hangversenykörúton volt, mindenütt, ahol játszott, finomenális játékával szenzációt keltett. Budapesti hangversenye szerdán január 3-én lesz a Fővárosi Vigadó termében, mely iránt szokatlan nagy érdek­lődés van, amit az is bizonyít, hogy olyanok is vesz­nek jegyet erre a hangversenyre, akik egyáltalában hangversenyre nem járnak. Jegyek erre a hangver­senyre a Harmónia Zeneműkereskedésben kaphatók. * A Természettudományi Társulat f. hó 20-án tartott választmányi ülésén jelentette a titkár, hogy a választmányi tagok egyharmada s a triencium leteltével a titkárság az alapszabályok értelmében visszalép s a megüresedett helyek a legközelebbi közgyűlésen töltendők be. A közgyűlés napjául 1906 januárius 24-ike állapíttatott meg. A titkár bemutatta a társulat legújabb kiadványát Ilosvay Lajos mű­egyetemi tanárnak «Bevezetés a szerves kémiáról« című műve első részét, mely a könyvkiadó vállalat idei ciklusának egyik illetménye. Elhatározta a vá- 9 Vasárnap, 1905. december 24.

Next