Helikon, 2023 (34. évfolyam, 855-878. szám)

2023-11-10 / 21. szám (875.)

1977, Marosvásárhely. Kolozsváron él. helikon BERKI TÍMEA „Sok az eszkimó, kevés a fóka” -Madách Imre korai román nyelvű recepciója 2023 nemcsak a Petőfi 200, hanem a Madách 200 éve is. Petőfi Sán­dor és Madách Imre kortársak voltak. Születési évfordulóikkor tu­datosulhat ez bennünk, hiszen más körülmények között nem igazán gondoljuk őket egykorúaknak. A román irodalomban sem foglalnak el egyformán kitüntetett helyet: Petőfi nemzeti költőként, Madách drámaíróként, egy korszakos jelentőségű mű, Az ember tragédiája egy szöveges szerzőjeként ismert. Köztudott, hogy a Madách-mű román nyelvű tolmácsolását Octa­vian Gogának köszönhetjük,­ aki Petőfi verseinek is fordítója volt.2 Domokos Sámuel,­ majd Dávid Gyula­ és mások kutatásai tárták fel Goga fordításának magyar-román kapcsolattörténeti vonatkozása­it, melyekre itt nem térünk ki. Inkább arra figyelünk, hogy Madách Imre nevével, alkotásával hol és hogyan találkozhattak a 19. század végének, 20. század elejének román nyelvű befogadói, mielőtt Oc­tavian Goga fordítása 1934-ben kötetben megjelent. Anyanyelvü­kön olvashatták a budapesti Luceafărulban, a Goga és egyetemi ön­­képzőköri diáktársai által alapított lapban. Itt láttak napvilágot az első fordításközlések 1904-től. Ugyanakkor, például a XIII. színt a Ioan Slavici szerkesztette Tribuna is átvette,­ miközben folyamato­san szemlézte­ a budapesti lapot. Az Enciclopedia română c. vállalko­zásnak a szintén 1904-ben publikált 3. kötetéből is tájékozódhattak néhányan. Az enciklopédia Madách-szócikke a szerző fő művének tekinti Az ember tragédiáját­, Goethe Faunjával, Byron Manfredjével rokonítja, és hozzáteszi, hogy a mű koncepciója világirodalmi vi­szonylatban egyedi.­ Ez az egyik első, nyomtatott román nyelvű ér­tékelés, mert a fordításközlések vagy korábban a szerző halálhíre, amelyet a pesti politikai-irodalmi lap, a Concordia is hozott, nem tar­talmazott ilyen, kimondottan a műre vonatkozó információt.­ A fordításközlések inkább Octavian Goga vállalkozásának előre­haladtát hivatottak bemutatni a román nyelvű közönség előtt. Ma­dách művével talán többen találkoztak a színházban, a magyar és német nyelvű előadások alkalmával. Az ember tragédiája bemutató­inak száma és helyszínei azt bizonyítják, hogy rövid idő alatt hatal­mas népszerűségre tett szert.­ Miután Paulay Ede 1883-ban szín­padra alkalmazta és a budapesti Nemzeti Színházban megrendezte azt, 1901-ig a magyarországi és külföldi színpadokon 345, 1934- ig, a román nyelvű fordítás kötetben való megjelenéséig pedig több mint 800 alkalommal mutatták be.10 Ezzel egy időben a külföldi be­mutatók híre is eljutott román nyelvű napilapokhoz.11 A Tribuna 1892-ben arról tudósított, hogy az addig 36 alkalommal játszott da­rabot a cseh hatóságok Prágában leállították, mivel az utóbbi elő­adáson a Marseillaise-t a közönség tüntetéssel fogadta.12 A hír ér­telmezéséhez alaposabban fel kellene tárni a Madách-adaptációk hogyanját, a külföldi előadásokat, azok recepcióját, ellenben most a prágai hír kapcsán fontosnak tartom a hasonló esetek megemlíté­sét, mert egyfelől a Madách-recepció közegei és lenyomatai, másfe­lől­ láttatják, hogyan értelmezték a hatóságok és a napilapok cikk­írói a művet, milyen jelentéseket és jelentőséget tulajdonítottak annak, és milyen perspektívából foglaltak állást. Az erdélyi bemutatók, előadások az első világháború politikai következményei után váltak problematikussá. 1923-ban bukaresti minisztériumi rendelet tiltotta be a mű marosvásárhelyi előadását, amellyel Madách Imre halálának 100. évfordulóját ünnepelték vol­na. A tiltás oka az Adevărul szerint 13 az volt, hogy a közönség a szí­nészekkel együtt énekelte a francia forradalmi dalt, a bukaresti Lup­ta c. lap szerint pedig az, hogy megszaporodtak az erdélyi magyar írók emlékünnepségei, melyek irredentista megnyilvánulások­ra adtak lehetőséget.14 Arról is tudósított a lap, hogy néhány buka­resti újság tévesen román nyelvű előadásról írt, melynek fordítója Octavian Goga, holott Kolozsvárt, Nagyváradon és más települése­ken csak magyarul játszották. A kolozsvári magyar lapok szerint a mű kozmopolita, és nem értik, miként értelmezhették magyar irre­dentizmusként a felcsendülő Marseillaise-t.15 Míg a 19. század végén Prágában a közönség tüntető viszonyulásmódja vezetett a betiltás­hoz és vált hírértékűvé, addig a marosvásárhelyi előadást és az iro­dalmi emlékünnepségeket a francia himnusz éneklése miatt irre­dentizmussal vádolták, így a francia forradalom hangulatát idéző Tragédia-beli szín és az abban felhangzó himnusz alig pár évvel a trianoni döntés után a létrejövő román nemzetállam elleni lépés­nek számított, és lehetetlenné vált az irodalmi mű magyar nyelvű színpadi előadása. A Gazeta Transilvaniei ugyanebben az időszak­ban a románok szabadsága elleni tüntetésként értékelte a Tragédiát, és utalt a miniszteri tiltásra, amely nemcsak az országszerte terve­zett előadásokra vonatkozott, hanem az iskolák oktatóit és diákja­it is eltiltotta az esetleges illegális előadásoktól.16 A bukaresti Presa c. lap - miközben a kolozsvári Kelet Népe c. lapra figyelt, és Janovics Jenőnek a magyar színművészek szakszervezete nevében benyúj­tott kérvényét említette, melyben az ügy kivizsgálását és a tiltás ma­gyarázatát kérte a minisztériumtól - arról írt,17 hogy Erdély-szerte tüntettek a magyar színházak igazgatói, tüntetett a magyar sajtó, mi több, a darab románra fordítója, Octavian Goga is. Ebből az állásfoglalásból úgy tűnik, hogy Goga közösségvállalá­sa, fordítói szerepének hangsúlyozása a kulturális közvetítés meg­értést, elfogadást célzó diskurzusába írható, és a mű irodalmi szö­vegként való recepcióját erősítette, miközben a színpadi előadások politikai értelmezése elleni gesztus is lehetett. A Janovics Jenőnek írt választ Ion Minulescu kultuszminiszteri felügyelő írta alá. Minu­­lescu nem indított kivizsgálást, az informátorok szavahihetőségét részesítette előnyben. A Kelet Népe Minulescu politikai szerepét ab­ban látta, hogy költőként tisztséget vállalva a tiszta művészet joga­it hivatott védelmezni, és kérte, hogy olvassa el Az ember tragédiáját. A Presa cikkírója többes számban fogalmaz - „Noi care cunoaștem sentimentele inspectorului general al artelor, stim sigur că va satis­face cererea justă a intelectualilor unguri”18 -, és arról biztosítja a magyar értelmiségieket, hogy kérésüknek Minulescu eleget tesz.19 A fentiek alapján egyértelmű, hogy a napisajtóban tematizált színházi előadás politikai értelmezést nyert. Az idézett magyar fél az esztétikai értelemben vett tiszta művészet eszméjére hivatko­zott, míg az informátorokra támaszkodó hatóság Madách művének előadásában veszélyt látott, és politikai hatalmát gyakorolva lépett közbe. A magyar színház látogatói, az előadás közönsége számá­ra Madách műve, de más esetben az írói emlékünnepségek, az iro­dalmi emlékezet működtetésén túl, minden bizonnyal identitásuk megélésének közösségi alkalmait jelentették, ennélfogva irodalom­politikai eseményként működtek. Az esztétikai értelemben vett iro­dalomfogalom használata, a minisztériumi tisztséget betöltő költő művészi szerepének kiemelése az események irodalmiságát hiva­tott legitimálni, azonban, mint látjuk, ez nem választható el egyik fél esetében sem a politikumtól. Évtizedekkel korábban is elválaszthatatlannak tűnt irodalom és politika a román nyelvű Madách-értelmezések vonatkozásában. Dr. Vater Moldovan ügyvéd egyik Tribunában közölt írásában Tisza és Jászi politikai álláspontját mérlegelte.20 A kérdés megítélésekor irodalmi analógiát hozott, Madách Imre művét, amelyet zseniális­nak tartott. A VIII. színt emelte ki, melyben a Kepler szerepében fel­tűnő Ádám a jövő zenéjét, a Marseillaise-t hallja, amely tulajdonkép­pen annak a jelennek a zenéje, ahol a Danton szerepébe lépő Ádám a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét hirdeti. Ugyanaz a szín kerül itt szóba, amely a darab későbbi betiltását kiváltotta. Mol­dovan az irodalmi hivatkozást locus communisként, evidenciaként kezelte, olyan szöveghelyként, melyet a lapszerkesztők és a közön­ség egyaránt ismerhettek, és amelynek kiragadott részlete a francia forradalom eszméit ültette át a 19. század végének kisebbségpoli­tikai diskurzusába. Moldovan cikke abba illeszkedett, amikor Ti­sza és Jászi nemzetiségpolitikai elveit összehasonlítva a kisebbsé­gi szabad anyanyelvhasználatnak és kultúrának helyet adó Jásziét választotta. Egy másik cikkében Moldovan szintén a szabadság kap­csán utalt a Tragédiára, amely az emberiség egyetemes tragédiáját láttatja, de a küzdésre és hitre biztat, és ebből kiindulva Moldovan is erre buzdította a románságot.21 Tényként kezelhetjük, a Moldovan-cikktől függetlenül is, hogy az egykori magyarországi olvasók jól ismerték Az ember tragédiáját. Ez nemcsak a színházi előadásoknak volt köszönhető, hanem an­nak is, hogy 1883-tól már a gimnáziumok, főiskolák VIII. osztályos 8 INTERJÚ | VERS | PRÓZA | MŰFORDÍTÁS | ESSZÉ | TANULMÁNY | DRÁMA | STELLÁRIUM | RÁOLVASÁS | THEÁTRUM | KRITIKA | FÜLSZÖVEG

Next