Helikon, 2023 (34. évfolyam, 855-878. szám)
2023-11-10 / 21. szám (875.)
1977, Marosvásárhely. Kolozsváron él. helikon BERKI TÍMEA „Sok az eszkimó, kevés a fóka” -Madách Imre korai román nyelvű recepciója 2023 nemcsak a Petőfi 200, hanem a Madách 200 éve is. Petőfi Sándor és Madách Imre kortársak voltak. Születési évfordulóikkor tudatosulhat ez bennünk, hiszen más körülmények között nem igazán gondoljuk őket egykorúaknak. A román irodalomban sem foglalnak el egyformán kitüntetett helyet: Petőfi nemzeti költőként, Madách drámaíróként, egy korszakos jelentőségű mű, Az ember tragédiája egy szöveges szerzőjeként ismert. Köztudott, hogy a Madách-mű román nyelvű tolmácsolását Octavian Gogának köszönhetjük, aki Petőfi verseinek is fordítója volt.2 Domokos Sámuel, majd Dávid Gyula és mások kutatásai tárták fel Goga fordításának magyar-román kapcsolattörténeti vonatkozásait, melyekre itt nem térünk ki. Inkább arra figyelünk, hogy Madách Imre nevével, alkotásával hol és hogyan találkozhattak a 19. század végének, 20. század elejének román nyelvű befogadói, mielőtt Octavian Goga fordítása 1934-ben kötetben megjelent. Anyanyelvükön olvashatták a budapesti Luceafărulban, a Goga és egyetemi önképzőköri diáktársai által alapított lapban. Itt láttak napvilágot az első fordításközlések 1904-től. Ugyanakkor, például a XIII. színt a Ioan Slavici szerkesztette Tribuna is átvette, miközben folyamatosan szemlézte a budapesti lapot. Az Enciclopedia română c. vállalkozásnak a szintén 1904-ben publikált 3. kötetéből is tájékozódhattak néhányan. Az enciklopédia Madách-szócikke a szerző fő művének tekinti Az ember tragédiáját, Goethe Faunjával, Byron Manfredjével rokonítja, és hozzáteszi, hogy a mű koncepciója világirodalmi viszonylatban egyedi. Ez az egyik első, nyomtatott román nyelvű értékelés, mert a fordításközlések vagy korábban a szerző halálhíre, amelyet a pesti politikai-irodalmi lap, a Concordia is hozott, nem tartalmazott ilyen, kimondottan a műre vonatkozó információt. A fordításközlések inkább Octavian Goga vállalkozásának előrehaladtát hivatottak bemutatni a román nyelvű közönség előtt. Madách művével talán többen találkoztak a színházban, a magyar és német nyelvű előadások alkalmával. Az ember tragédiája bemutatóinak száma és helyszínei azt bizonyítják, hogy rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert. Miután Paulay Ede 1883-ban színpadra alkalmazta és a budapesti Nemzeti Színházban megrendezte azt, 1901-ig a magyarországi és külföldi színpadokon 345, 1934- ig, a román nyelvű fordítás kötetben való megjelenéséig pedig több mint 800 alkalommal mutatták be.10 Ezzel egy időben a külföldi bemutatók híre is eljutott román nyelvű napilapokhoz.11 A Tribuna 1892-ben arról tudósított, hogy az addig 36 alkalommal játszott darabot a cseh hatóságok Prágában leállították, mivel az utóbbi előadáson a Marseillaise-t a közönség tüntetéssel fogadta.12 A hír értelmezéséhez alaposabban fel kellene tárni a Madách-adaptációk hogyanját, a külföldi előadásokat, azok recepcióját, ellenben most a prágai hír kapcsán fontosnak tartom a hasonló esetek megemlítését, mert egyfelől a Madách-recepció közegei és lenyomatai, másfelől láttatják, hogyan értelmezték a hatóságok és a napilapok cikkírói a művet, milyen jelentéseket és jelentőséget tulajdonítottak annak, és milyen perspektívából foglaltak állást. Az erdélyi bemutatók, előadások az első világháború politikai következményei után váltak problematikussá. 1923-ban bukaresti minisztériumi rendelet tiltotta be a mű marosvásárhelyi előadását, amellyel Madách Imre halálának 100. évfordulóját ünnepelték volna. A tiltás oka az Adevărul szerint 13 az volt, hogy a közönség a színészekkel együtt énekelte a francia forradalmi dalt, a bukaresti Lupta c. lap szerint pedig az, hogy megszaporodtak az erdélyi magyar írók emlékünnepségei, melyek irredentista megnyilvánulásokra adtak lehetőséget.14 Arról is tudósított a lap, hogy néhány bukaresti újság tévesen román nyelvű előadásról írt, melynek fordítója Octavian Goga, holott Kolozsvárt, Nagyváradon és más településeken csak magyarul játszották. A kolozsvári magyar lapok szerint a mű kozmopolita, és nem értik, miként értelmezhették magyar irredentizmusként a felcsendülő Marseillaise-t.15 Míg a 19. század végén Prágában a közönség tüntető viszonyulásmódja vezetett a betiltáshoz és vált hírértékűvé, addig a marosvásárhelyi előadást és az irodalmi emlékünnepségeket a francia himnusz éneklése miatt irredentizmussal vádolták, így a francia forradalom hangulatát idéző Tragédia-beli szín és az abban felhangzó himnusz alig pár évvel a trianoni döntés után a létrejövő román nemzetállam elleni lépésnek számított, és lehetetlenné vált az irodalmi mű magyar nyelvű színpadi előadása. A Gazeta Transilvaniei ugyanebben az időszakban a románok szabadsága elleni tüntetésként értékelte a Tragédiát, és utalt a miniszteri tiltásra, amely nemcsak az országszerte tervezett előadásokra vonatkozott, hanem az iskolák oktatóit és diákjait is eltiltotta az esetleges illegális előadásoktól.16 A bukaresti Presa c. lap - miközben a kolozsvári Kelet Népe c. lapra figyelt, és Janovics Jenőnek a magyar színművészek szakszervezete nevében benyújtott kérvényét említette, melyben az ügy kivizsgálását és a tiltás magyarázatát kérte a minisztériumtól - arról írt,17 hogy Erdély-szerte tüntettek a magyar színházak igazgatói, tüntetett a magyar sajtó, mi több, a darab románra fordítója, Octavian Goga is. Ebből az állásfoglalásból úgy tűnik, hogy Goga közösségvállalása, fordítói szerepének hangsúlyozása a kulturális közvetítés megértést, elfogadást célzó diskurzusába írható, és a mű irodalmi szövegként való recepcióját erősítette, miközben a színpadi előadások politikai értelmezése elleni gesztus is lehetett. A Janovics Jenőnek írt választ Ion Minulescu kultuszminiszteri felügyelő írta alá. Minulescu nem indított kivizsgálást, az informátorok szavahihetőségét részesítette előnyben. A Kelet Népe Minulescu politikai szerepét abban látta, hogy költőként tisztséget vállalva a tiszta művészet jogait hivatott védelmezni, és kérte, hogy olvassa el Az ember tragédiáját. A Presa cikkírója többes számban fogalmaz - „Noi care cunoaștem sentimentele inspectorului general al artelor, stim sigur că va satisface cererea justă a intelectualilor unguri”18 -, és arról biztosítja a magyar értelmiségieket, hogy kérésüknek Minulescu eleget tesz.19 A fentiek alapján egyértelmű, hogy a napisajtóban tematizált színházi előadás politikai értelmezést nyert. Az idézett magyar fél az esztétikai értelemben vett tiszta művészet eszméjére hivatkozott, míg az informátorokra támaszkodó hatóság Madách művének előadásában veszélyt látott, és politikai hatalmát gyakorolva lépett közbe. A magyar színház látogatói, az előadás közönsége számára Madách műve, de más esetben az írói emlékünnepségek, az irodalmi emlékezet működtetésén túl, minden bizonnyal identitásuk megélésének közösségi alkalmait jelentették, ennélfogva irodalompolitikai eseményként működtek. Az esztétikai értelemben vett irodalomfogalom használata, a minisztériumi tisztséget betöltő költő művészi szerepének kiemelése az események irodalmiságát hivatott legitimálni, azonban, mint látjuk, ez nem választható el egyik fél esetében sem a politikumtól. Évtizedekkel korábban is elválaszthatatlannak tűnt irodalom és politika a román nyelvű Madách-értelmezések vonatkozásában. Dr. Vater Moldovan ügyvéd egyik Tribunában közölt írásában Tisza és Jászi politikai álláspontját mérlegelte.20 A kérdés megítélésekor irodalmi analógiát hozott, Madách Imre művét, amelyet zseniálisnak tartott. A VIII. színt emelte ki, melyben a Kepler szerepében feltűnő Ádám a jövő zenéjét, a Marseillaise-t hallja, amely tulajdonképpen annak a jelennek a zenéje, ahol a Danton szerepébe lépő Ádám a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét hirdeti. Ugyanaz a szín kerül itt szóba, amely a darab későbbi betiltását kiváltotta. Moldovan az irodalmi hivatkozást locus communisként, evidenciaként kezelte, olyan szöveghelyként, melyet a lapszerkesztők és a közönség egyaránt ismerhettek, és amelynek kiragadott részlete a francia forradalom eszméit ültette át a 19. század végének kisebbségpolitikai diskurzusába. Moldovan cikke abba illeszkedett, amikor Tisza és Jászi nemzetiségpolitikai elveit összehasonlítva a kisebbségi szabad anyanyelvhasználatnak és kultúrának helyet adó Jásziét választotta. Egy másik cikkében Moldovan szintén a szabadság kapcsán utalt a Tragédiára, amely az emberiség egyetemes tragédiáját láttatja, de a küzdésre és hitre biztat, és ebből kiindulva Moldovan is erre buzdította a románságot.21 Tényként kezelhetjük, a Moldovan-cikktől függetlenül is, hogy az egykori magyarországi olvasók jól ismerték Az ember tragédiáját. Ez nemcsak a színházi előadásoknak volt köszönhető, hanem annak is, hogy 1883-tól már a gimnáziumok, főiskolák VIII. osztályos 8 INTERJÚ | VERS | PRÓZA | MŰFORDÍTÁS | ESSZÉ | TANULMÁNY | DRÁMA | STELLÁRIUM | RÁOLVASÁS | THEÁTRUM | KRITIKA | FÜLSZÖVEG