Helikon, 2023 (34. évfolyam, 855-878. szám)

2023-11-10 / 21. szám (875.)

neje matróna-méltósággal villámlott a nép közé, csodálatos érzékkel csúcspont gyanánt választva ki a magasztos kijelentést (...) Rómában a merengő ledér hölgy sebző fájdalommal sírta maga elé a levegőbe. (...) A közönség pártokra oszlott: vajon ebben a Grove-piaczi jele­netben kulminált-e Jászai Mari, midőn mámoros arczczal a tömeg­ben zengi a marseillaiset, Carlyle egyik ide cseppent alakja gyanánt, vagy a Tower előtti könnyűvérű leányka sikerült-e legjobban, hogy édes szeleséggel ejté ki: »Vehetne ön vásárfiát«. Mi azt mondjuk, ilyen megkülönböztetésre senki sincs feljogosítva. Jászai Mari mindennek egyformán kitűnő. Az a phalanszterben is, hol a »rajongó férfiút« iga­zi idegbeteg nőiséggel öleli át. S az a felébredéskor is. Itt a költő so­rát: »Anyának érzem, oh, Ádám, magamat« nem mondja el, de a fülé­hez hajolva, a derült, meleg nap édes némaságával ezerszerte többet mond, mintha szólana. Ha még­is culminaczióról beszélhetünk, ak­kor a Jászai Mari ezen néma mosolya a culminació, s pedig helyesen a költő czélja szerint is, mert az édes titok a költemény forduló ten­gelye. (...)”14 Sándor József igen érzékletesen ír Éva alakváltozatainak Jászai-féle megalkotottságáról: színpadi mozgására, gesztusaira, mi­mikájára, hangerejének változásaira egyaránt figyel, s nem győzi di­csérni alakváltozó tehetségét, „különböző színezését”, amit kevésbé tudományosan démoni megszállottsággal magyaráz. Ecsedi Kovács Gyula 45 évesen vállalta magára Ádám szere­pét. A főként hősszerepekben működő színész ifj. Szász­ Manfréd szerint „Ádámjában átgondolt alakításban, ritka figyelemmel lát­tuk megtartva Ádám alaphangulatát; ez indokolva van tökéletesen azáltal, hogy Ádám folyton csak alakot változtatott, de lényegében mindig az eszményekért küzdő ember marad. Alakításában lénye­gi változatosságot tehát ok nélkül keresnénk”.15 Sándor József nem csupán alakítását értékeli, hanem az előadás létrejöttében, s általá­ban a színházban vállalt sokrétű érdemei kontextusában empati­kusan jellemzi alakítását: „E. Kovács (...) a legnagyobb elismerésre érdemesítette magát. El kell ismernünk, hogy színházunk pótolhat­­lan erőt bír benne. Szűkkörű színi műfajaink következtében játsza­ni majdnem mindennap, művezetősködni felváltás és pihenés nél­kül, és a mellett szünnapok nélkül begyakoroltatni, s botlás nélkül rendezni egy ily megpróbáló darabot, ez dicséretre méltó, tehetség­re valló, derék férfi­munka volt. Csak pár oly lényegtelen, apró zavar fordult elő, mely számba nem vehető az egybevágó, gyors és aka­dálytalan összrendezés mellett. Kivált a francia forradalom szcéná­­jának tömeg­mozgása a meiningenieknek is becsületérre válalna. És gondoljuk hozzá, hogy ez a Kovács Gyula játszott is, játszta Ádá­­mot, a darab legterjedelmesebb szerepét, és játszotta kimerülés nél­kül, egyöntetű erővel, becsülettel.”16 Szentgyörgyi István 42 éves volt, amikor megkapta Lucifer sze­repét. Szerepkörét tekintve igen sokrétű színésznek mondható, gyakran játszott apaszerepeket, különleges karakterszerepeket, rit­kábban intrikust. Manfréd szerint „Szentgyörgyi Lucziferje eléggé ördögi s ez ördögiesben eléggé változatos volt arra nézve, hogy szin­tén kitűnő alakításnak mondhassuk.” A második előadás után pe­dig elégedetlenségét is megfogalmazza: „Szentgyörgyi Lucziferjé­­ben már több színt vártunk volna meg, s különösen valamivel több elevenséget és hevet, beszédben és mozgásban egyaránt.”17 jelmez Az előadás vizuális hatásának megkerülhetetlen eleme volt a díszlet mellett, a plakátok is felhívták a fényes, új jelmezekre a figyelmet. Azonban a kolozsvári lapok feltűnő módon egyetlen szereplő jelme­zéről sem írnak, csak Jászai historizáló jelmezeiről zengtek ódákat. Manfréd külön felkérte Mihálisi Mimit, Jászai jó barátnőjét (akivel intenzíven levelezett, s ha Kolozsváron vendégjátszott, akkor nála szállt meg­, hogy részletesen írja le az előadásban használt Éva-jel­­mezeket. A híres kolozsvári kalapkészítő, akkoriban masamódnak hívták e szakmát, nemcsak ízlésesen feltűnő kalapkölteményeiről volt híres, hanem sok csodaszép ruha is került ki a keze alól. A ru­hatervező ezen alkalommal divatújságíróként is debütált, s remek részletes beszámolót közölt Jászai tizenegy különböző jelmezéről, amelyet az előadás különböző jeleneteiben viselt.18 Hadd idézzem a barátnő hozzáértő, beszámoló hangját; az el­ső három jelmezt így írta le: „Éva első toilettje nem igen áll többől, mint egypár viráglevélből és aranyszőke hajfürtökből. A paradicso­mon kívül öltözékéért és Ádámnak vad kecskéket kelle megölnie, hogy magát és nejét azok bőrével befödje, de ugyanekkor Éva már a cziczomára is gondolt. Ebből láthatja uram, mily ősrégi és ezért mily jogosult az én mesterségem! Már Éva anyánk pávatollakkal díszítet­te fejét, holott egy darab durva bőrből álló saruja csak hevenyészve van felkötözve talpára, hogy lábait a tövisek ellen védje. Szerintem, Manfréd úr, Évánknak ez legköltőibb és legkedvesebb öltözéke. Mint egyiptomi rabszolganőn, vörösbarna darócz ing van rajta, derekán és fején pedig nyers vászon kötelék, egyik azért, hogy hoszszu ingét csípőjére, másik, hogy haját fölszoritsa, melyek terhes munkájában akadályoznák.”19 A Magyarország és a Nagyvilág is közölt egy névtelen részletes be­számolót az ősbemutatót követően az előadásbeli jelmezeiről,20 vi­szont a Mihálcsi Mimié részletesebb, érzékletesebb, az anyagok mi­nőségére, színére s a szabások stílusára, korhűségére kiterjedő leírást adott. Bár más forrásból úgy tudjuk, hogy Jászai saját ötlete­it Paczka Ferenc és Feszty Árpád festőművészekkel rajzoltatta meg, minden bizonnyal Mihálisi Mimi is adhatott ötleteket ezekhez. A ki­vitelezés özv. Lengyel Gézáné Váczi utcai műtermében készült.21 Az előadás zenei összetevőjével kevésbé volt megelégedve Sán­dor József: „A zene nem tetszett. Sem az angyalok karéneke, sem a bordal. A marseillaise dallama,22 midőn Kepler elcsüggedésekor felzeng távolból e szavakra: »Oh hallom, hallom a jövő dalát / Mely a vén földet ifjúvá teszi« elragadó hatást gyakorolt. A közönség fasci­­nálva volt.” Ifj. Szász az első előadás után a következőket írta a zenei anyagról: „A darab zenéje mesteri kézre vall, különösen az angya­lok kara. Nagyon hatásosan van hangszerelve a Marseillaise is, bár ezt szenvedélyesebben, több tűzzel kellene előadni, mint a­hogy teg­nap hallottuk.” A színlapról tudhatjuk, hogy az előadás zenéjét Erkel Gyula, a Marseillaise átiratát pedig Szabados Gyula szerezte. Termé­szetesen a harmadik s negyedik előadásban a Marseillaise-t sokkal hatásosabban adták elő, mint az előző két alkalommal. Az ember tragédiája kolozsvári bemutatójának hatása hamarosan több városban is felfedezhető volt, részben az Ádámot játszó E. Ko­vács Gyula vendégjátékainak vagy a mellette 1885-től játszó Med­­gyaszay Evelyn Éva alakításának, Beczkey díszletfestő díszleteinek vagy a kolozsvári s pesti előadásokban játszó Jászainak révén is, akinek alakítását e városok mellett Székesfehérvár, Sopron, Nyitra, Miskolc, Besztercebánya és Bécs színházi közönsége is láthatta.23 Jegyzetek 1 Manfréd, Az ember tragédiája, Magyar Polgár, 1884. február 29. 50 sz. 2 Vö. F. Dózsa Katalin: Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között. Színháztudományi Szemle, 12,1983. 95-146, itt: 105. 3 Magyar Polgár, 1884. febr. 9. 33. szám 4 Az ember tragédiája színlapja a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumen­tációs Gyűjteményében található. Köszönöm Kocsis Tündének, hogy kutatási célból megtekinthettem. 5 Pályájáról 1. Berki Tímea, A fordítástól a politikáig. Az EMKE-alapító Sándor József pályájáról. In: Bartha Katalin Ágnes (szerk.), Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában. Tanulmányok az EMKE 130 évéről. Erdélyi Múze­um-Egyesület, EMKE, Kolozsvár, 2016, 63-72. 6 Sándor József, Az ember tragédája, Kolozsvári Közlöny, 1884. febr. 29. 50. sz. 7 Manfréd, Az ember tragédiája, Magyar Polgár, 1884. február 29. 50. sz. 8 Szegeden 1884. dec. 27-én, 28-án, 29-én, 30-án, 31-én, 1885. jan. 1-jén, 3-án, 4-én és 6-án játszta Nagy Vince társulata a kolozsvári Ditrói Mór rendezésében. (Ádámot Somló Sándor, Évát Hunyadi Margit, Lucifert Bokody Antal alakítot­ta). Nagyváradon 1885. júl. 14-én, 15-én, 16-án, 18-án, 19-én, 20-án, 25-én, 26- án Nagy Vince társulata a kolozsvári Ditrói Mór rendezésében. (Ádámot Ivánfy Jenő, Évát Hubay Aranka, Lucifert Bokody Antal alakította). Vö. Enyedi Sándor: A Tragédia a színpadon. 125 év. Bibliográfia, Madách Irodalmi Társaság, Bp. 2008. 9 A kolozsvári Nemzeti Színház törvénykönyve. Kiadatott 1881. május 1-én. Koloz­­vár, Ny. Gámán János örökösénél, 1881, 22. Figyelemre méltó, hogy a nyolc évvel korábbi törvénykönyv még nem tartalmazott a klasszikus darabok szcenírozását illető mintakövető kikötést. Vö.: A Kolozsvári Nemzeti Színház Tör­vénykönyve 1873. május 1-jétől kezdve, Kolozsvár, ny. K. Papp Miklósnál, 1871. 10 E. Kovács Gyula Paulayhoz írott leveleire Kerényi Ferenc és Tőkés Orsolya is utal. Az előbbi 1883. július 20-i és aug. 2-i leveleiből idéz, Tőkés az aug. 2-i le­vélből idéz bővebben. L. Kerényi Ferenc, Az ember tragédiája vidéki előadásai (1884-1886). Színháztudományi Szemle 12,1983, 55-74. Itt: 65. Tőkés Orsolya, A magyar romantikus dráma a színpadon - Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde c. doktori értekezés, BBTE, 2012, 90. 11 A Mikes Kelemen utcai egykori Kántor-házban található KÁMSZ Dokumentáci­ós Tára az épület felújítása miatt jelenleg nem kutatható. 12 Kelényi István, Paulay Tragédia-szcenáriuma, Színháztudományi Szemle 12. Bp. 1983. 31-55. Itt: 34-36. Paulay Ede, Az ember tragédiája a színpadon, Fővárosi Lapok XX. évf. 1883. szeptember 20. 220. sz. 1883. szept. 21. 221. sz. 13 Magyar Polgár, 1884. márc. 4. 53. sz. 14 Sándor József, Az ember tragédiája, Kolozsvári Közlöny, 1884. febr. 29. 50. sz. 15 Manfréd, Az ember tragédiája, Magyar Polgár, 1884. február 29. 50. sz. 16 Sándor József, Az ember tragédiája, Kolozsvári Közlöny, 1884. febr. 29. 50. sz. 17 Manfréd, Előadás és Jászai M. asszony öltözékei. Magyar Polgár, márc. 1. 51. sz. 18 Mihálisi Mimi, Tisztelt Manfréd úr! Magyar Polgár 1884. febr. 30. 51. sz. 19 Manfréd, Előadás és Jászai M. asszony öltözékei. Magyar Polgár, márc. 1. 51. sz. 20 Magyarország és a Nagyvilág, 1883. szept. 30. 39. szám 21 Vö. F. Dózsa Katalin, Az ember tragédiája színpadtervei 1883-1915 között. Színháztudományi Szemle, 12,1983, 95-146. Szabó Lőrinc, Jászai Mari, az első magyar Éva, Az ember tragédiájá­ról (Beszélgetés a legnagyobb magyar tragi­­kával).£ rt, 1923. január 21. 22 Sándor József, Az ember tragédiája, Kolozsvári Közlöny, 1884. febr. 29. 50. sz. 23 Vö. Enyedi Sándor, i. m. I 2112023 INTERJÚ | VERS | PRÓZA | MŰFORDÍTÁS | ESSZÉ | TANULMÁNY | DRÁMA | KINEMATOGRÁF | VEZÉRCIKK | KRITIKA | AMPLITÚDÓ | HÍREK 7

Next