Helyi Ipar és Városgazdaság, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-05 / 1. szám

2 A szakszervezeti munka jó elvégzésének alapja a tanulás Pártunk Központi Vezetőségének útmutatása alapján a szakszerveze­tek feladata, hogy neveljék dolgo­zóinkat a munkához való új vi­szonyra, a Pártihoz, a Szovjetunió­hoz való hűségre, szocialista köte­lezettség­vállalások teljesítésére. Ebből kiindulva a SZOT határo­zata alapján területi bizottságunk megszervezte az üb. elnöki tanfo­lyamot, hogy ezzel is segítséget nyújtson az üzemi és vállalati szak­­szervezeti szerveknek. A tanfolyamnak 12 hallgatója van. Külön-külön megbeszélj­ük minden elvtárssal a tanfolyam fon­tosságát. A tanfolyam előadója Tel­ler Károly elvtárs, a területi bizott­ság tagja, aki jó felkészültségével nagy segítséget nyújt az üb. elnö­köknek munkájuk megjavításához. Ez megmutatkozik abban, hogy a hallgatók igen akívan kapcsolódnak a tanult anyaghoz és az elméletet mindjárt összekötik a gyakorlattal. Nagy érdeklődéssel és szívesen jön­nek a tanfolyamra, mert tudják, hogy ez segítséget jelent munkájuk­hoz. A tanfolyam annál is inkább fontos, mert a hallgatók nagy része járatlan a gyakorlati munkában. Közülük többen nem ismerték ho­gyan kell megszervezni egy szak­­szervezeti taggyűlést, vagy mi az egyeztető bizottság hatásköre, stb. A tanfolyam értékelésénél, bár még csak négy előadás és négy szeminárium volt, a hallgatók el­mondták, úgy érzik megerősödtek, szilárdabban állnak a lábukon és máris jobban megy a szervezés, az irányítás. Ezt azzal is elősegítettük, hogy a vitavezetés folyamán min­­den­ egyes témakörhöz felhasználtuk a Munka Törvénykönyvének megfe­lelő részét, például a kollektív szer­ződés megkötésének módja, az egyeztető eljárások lefolytatása, stb­ A tanfolyamon jó munkát végez­nek Csöllei Mihály, Rudas István­né, Frits János, Groszmann Arthur­­né, Kiss János elvtársak, akik ko­molyan felkészülnek az anyagból, amit munkájuk megjavulása is bi­zonyít. Nem mondhatjuk el ugyanezt Ditrich Sándor, Balogh Béla és Karczag Emil elvtársakról, akik mindig találnak kifogást, hogy mi­ért nem járnak rendszeresen a tan­folyamra. Ezek az elvtársak nem ér­zik azt a felelősséget, mellyel a dol­gozók megbízták. El kell érni, hogy minden hallga­tó megtisztelő feladatnak vegye a tanulást, amely biztosítéka, feltétele a szakszervezeti munka jó elvégzé­sének. Szekerka Istvánná Levél a társadalombiztosítási tanfolyamról Központunk december 13. 14-én kétnapos oktatást tartott a területi bizottságok TB. felelősei részére. Amikor elindultam Kaposvárról Budapest felé, még nem tudtam miként fogjuk ilyen rövid idő alatt a társadalombiztosítási oktatási alapot megkapni. Az oktatásra azonban a központi elvtársak alaposan felkészültek, ütemtervet készítettek és ennek alapján kezdték el az oktatást. Az első nap késéssel kezdjük a tanulást, mert valamennyien fárad­tak voltunk az előző esti utazástól és nem tudtunk időben felkelni. A tanfolyamot Futó elvtársnő, szakszervezetünk titkára nyitotta meg, majd az osztály munkatársai felváltva ismertették a szakmai elő­adásokat. A két nap után láttam már, központunk mindent megtett azért, hogy kellően felkészülhessünk és az anyagot területünkön a társa­dalombiztosítási felelősök részére továbbadhassuk. Igen hasznosak voltak a szemináriumokon kialakult viták. Gya­korlati példákkal is megvilágítottuk a társadalombiztosítás feladatait, úgy érzem, ez az oktatás jelentősen hozzásegít ahhoz, hogy Somogy megyében az oktatást jól megszervezzük és levezessük. Ebbe a munkába bevonom mind az SZMT, mind az SZTE előadó elvtársa­kat, hogy ezzel is nívósabbá és szakmailag alaposabbá tegyem az oktatást. Magamévá tette­m a tanfolyam befejezésénél Seprényi elvtárs, a szakszervezet elnökének befejező szavait; munkánk minden területén igyekszünk mi is a Szovjetunió példája nyomán haladni. Szakszervezetünk területén is nagy, de egyben szép feladat meg­ismertetni az üzemi bizottságok társadalombiztosítási felelőseivel, hogyan kell törődni a dolgozó emberrel, biztosítani jogaikat és­­köte­lességeket. Azt a nagy szeretetet és gondoskodást amit ittlétem alatt tapasz­tani, úgy akarom meghálálni hogy a kapott anyagot lelkiismeretesen feldolgozom megyénk sajátosságainak megfelelően és az oktatási ter­vet igyekszem túlteljesíteni. Helyes Vendelné a Somogy megyei Területi Bizottság Rt. felelőse.A HELYI IPAR ÉS VAROSGAZDASAG A szakszervezetek XVII. kongresszusa sikeréért December 20-án tartották meg a SZOT VT. teljes ülését, amely érté­kelte a szakszervezetek eddigi mun­káját, Rákosi és Gera elvtársak leg­utóbbi útmutatásai alapján meg­szabta a feladatokat. A tanácskozás különös élességgel bírálta a szak­szervezeti, üzem­i alapszervezetek lemaradásait. Rámutatott arra, hogy a szocialista munka­versenyt to­vább kell szélesíteni­, ezzel párhuza­mosan éppen a szervezetek­ erősíté­sén keresztül több segítséget kell nyújtani a dolgozóknak és meg kell javítani az ellenőrzést. Mindezek végrehajtása érdekében emelni kell a vezetés színvonalát, jobb politikai munkát kell folytatniok a szakszer­vezeti szervezeteknek. A SZOT teljes ülésének határo­zata kimondja, hogy február 27-re össze kell hívni a magyar szakszer­vezetek XVIII. kongresszusát, amelyre fel kell készíteni a szak­szervezeti tagságot. A kongresszust megelőzően január 13-án nyilvános­ságra kerül a határozattervezet, amelyet a szakszervezeti tagság megvitat. A szakszervezeti szervek feladata, hogy tanulmányozzák a Népszava december 21 -i számában megjelent a SZOT teljes ülésének anyagát ezen belül Kristóf elvtárs beszédét és ,a hozott határozatokat. A bizal­miak minden egyes szakszervezeti taggal ismertessék a kongresszus határozattervezetét, amelyet szak­­szervezeti taggyűlésieken tárgyalja­nak meg. Az észrevételeket és a ja­vaslatokat juttassák el a felsőbb szervekhez, amelyek végső soron a kongresszus elé kerülnek. A kongresszusra méltóképpen úgy készülhetünk, ha megjavítjuk a szakszervezeti munkánkat és már most, az év első napjaiban célul tűzzük ki az 1953. évre szóló ter­vek túlteljesítését. 1953. formár SL Mi a szociáldemok­ratiz­mu­s ? Szakszervezetünk területén folyó kötöttoktatás anyagának tanulásánál dolgozóink közül többen konzultációs kérdésként vetették fel a szociáldemokratizmus fogalmának tisztázását- A fel­vetett kérdésekre a Szabad Nép augusztus 2-i számából Gyergyói Mihály alábbi cikkének közlésével adjuk meg a választ. A szociáldemokratizmus a bur­zsoáziával való megalkuvásnak, az osztályharc tagadásának, a­­nyárs­­polgári elkényelmesedésnek, anya­giasságnak és fegyelmezetlenség­nek szelleme és gyakorlata a mun­kásosztályon belül. A szociáldemo­kratizmus olyan ideológia, amely szavakban gyakran hirdeti a har­cot a szocializmusért, a kapitaliz­mus ellen, a valóságban azonban vi'.357 óta;ftj'TTS»« munkásokat a for­radalmi harctól, felbecsüli a mun­­kásosztály ’ forradalmi pártjának szerepét, jeleártja­­a munkásosztályt szövetségeseitől. A szociáldemokra­­tizmu­s, kispolgári ideológia, amely hitetlenséget terjeszt a munkásosz­tály erejével szemben, illúziókat kelt a társadalom »békés«, harc­nélküli átalakulásánál. Lenin és Sztálin gyakran hangsúlyozták, hogy a s­zociáldem­okratizmus tény­leges szerepét, hatásait tekintve a burzsoáziát szolgálja, a burzsoázia befolyását tükrözi a munkásosz­tályra, a munkásmozgalomra. A szociáldemokratizmus tehát valójá­ban a tőkés rendszerrel való együtt­­m­űködés ideológiája, amely lesze­reli és elárulja a munkásosztályt az osztályharcban Hogyan kerül a kispolgári gyökerű, a burzsoáziáit szol­gáló ideológia a munkások közé? Először: A munkásosztály nin­csen kínai fallal elzárva a többi osztálytól, köztük a burzsoáziától sem s ezért a többi osztály, köztük a burzsoázia nézetei is­­befolyást gyakorolnak a munkásosztályra. Ezt még megkönnyíti az, hogy a munkásosztály — összetétel szem­pontjából — nem teljesen egynemű. Mindenekelőtt a gyarmattartó tő­kés országokban, de kisebb mér­tékben a többi tőkés országban is, kialakult a munkásarisztokrácia, amelynek az imperial's's burzsoá­zia juttat néhány morzsát a pro­fitból, különös­en a gyarmatokból kisajtolt extraprofitból. A munkás­osztálynak ez a kispolgárosodó ré­tege a legkedvezőbb talaj, a társa­dalmi alap az opportunizmus, a szociáldemokratizmus számára. Ez az a réteg, amelynek célja nem a forradalom, hanem saját »kiváltsá­gainak megőrzése«. Ez az a réteg, amely — a sztálini meghatározás szerint — »a perc érdekét« a »hu­zamosabb időre szóló érdek« fölé helyezi, s ezt a szellemet, a kicsi­nyes szűklátókörű anyagiasság és m­aradiság szellemét igyeks­zik az egész munkásosztályra átvinni. Másodszor: A burzsoáziának megvannak a maga ügynökségei é­s ügynökei a munkásosztályon be­lül: a szociáldemokrata pártok, a jobboldali szociáldemokrata veze­tők. Ezek az árulók ma már nem­csak saját burzsoáziájuk ügynökei­ként lépnek fel, hanem mindenek­előtt az amerikai imperializmus ügynökeiként. Az európai szociál­demokrata pártok -az amerikai im­perializmus politikai és ideológiai szálláscsinálói — amerikai pártok, a háború pártjai. A jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők és pártjaik egyik feladata az, hogy terjesszék és tenyésszék a szociáldemokraitiz­­mus szellemét a munkásság kö­zött, hogy ezzel megkönnyítsék a burzsoázia és különösen az ameri­kai imperialista burzsoázia befo­lyásának kiterjesztését a munkás­­osztály egyes rétegeire. Pártunk Központi Vezetőségének ülése rendkívül nyomatékosan hívta fel a figyelmet arra, hogy a szo­­­ciáldemokraitiz­mu­s a mi viszonyaink között is tovább él. Igaz, hogy az imperialisták nyílt jobboldali szo­ciáldemokrata ügynökségeit szét­vertük, az álbaloldali szociáldemo­kratákra is súlyos csapásokat mér­tünk, megteremtettük a munkás­­osztály egységes marxista-leninista pártját. De ez egyrészt nem jelenti azt, hogy nálunk már nincsenek jobboldali szociáldemokrata ügy­nökök. Másrészt a szociáldemokra­tizmus sokkal szélesebb körre ter­jed ki, nehezebben megfogható, nehezebben kiküszöbölhető, mint a jobboldali szociáldemokrácia. Miből táplálkozik és hogyan jelentkezik a mi viszonyaink között a szociáldemokratizmus? Először: A magyarországi jobb­oldali szociáldemokraták évtizede­ken keresztül olyan emberré akar­ták nevelni a munkást, aki csak a saját pillanatnyi anyagi érdekei­vel törődik; aki fél minden forra­dalmi változástól, minden újtól; aki alázatos felfelé és dölyfös erő­szakos lefelé; aki maradtam kor­látoltan ragaszkodik a megszokott­hoz; aki nem hisz a munkásosztály teremtő erejében s nem­ bízik a munkásosztály államában, szem­ben áll a Szovjetunióval­. A felszabadulás óta az egykori szociáldemokrata és pártonkívüli munkások kommunista nevelésében nagy eredményeket értünk el. Mun­kásosztályunk a felszabadulás óta hatalmasat nőtt öntudatban is; a munka és a harc frontján egyaránt nagy győzelmeket vívott ki, mint a nemzet vezető osztálya, kiérde­melte az egész dolgozó nép bizal­mát, háláját és szeretetét. Ugyan­akkor azonban a munkásosztály egy részének gondolkodásából még nem tűntek el a szociáldemokra­tu­rnus maradványai.­­Nem ritka jelen­ség például a m­aradiság, a meg­szokotthoz való ragaszkodás, a régi mellett való­ állásfoglalás a régi és az új harcában. Ennek meg­felelően nem­ ritka jelenség a húzó­­dozás az új gépektől, fejlettebb munkamódszerektől; a meg nem értés, vagy éppen ellenségeskedés az üzemekbe kerülő nőkkel és fia­talokkal szemben. Vannak még dobogók, mindennel elégedetlenke­dők — sőt javíthatatlan fegyelme­zetlenek, normalazítók és­­bércsalók is. Mindez igen gyakran a szociál­­demokratizmus maradványainak a megnyilvánulása. Másodszor: A mi viszonyaink békés, sikeres fejlődésünk megnö­veli a szociáldemokratizmu­s táp­talaját. Most, amikor kezd túlsá­gosan is megszokottá válni a jó, nyugodt élet,­­ könnyen terjed a kényelmesség és az anyagiasság szelleme. Erősödik egy bizonyos lapos materializmus, amely min­dent egyesegyedül forinttal, vagy a fazék tartalmával akar mérni, s lebecsüli népi demokráciánk olyan vívmányait, mint az iskolák és egyetemek kapuinak kitárulása a dolgozók gyermekei felőli, mint ra­gyogó jövőnk megalapozása. Itt is, ott is jelentkezik az e­jjuhultság és az önzés szelleme, az áldozatoktól, erőfeszítésektől, fegyelmizett mun­kától való viszolygás — »hiszen anélkül is megy a dolog«. A felszabadulás óta tömegesen áramlanak a munkásosztály _9Q- raiba az új dolgozói­, akiknek zöme, faluról érkezik, s akik között sok a háztartásból most jövő nő. Nem kis számban kerülnek az iparba­­a városi kispolgárságból, vagy pol­gárságból származó elemek is. Ezek "a rétegek, amelyek a múlt­ban nem mentek keresztüt­ a nagy­üzem fegyelmező iskoláján, ma­gukkal­­ hozzák és hosszabb-rövi­debb ideig megtartják régi kispol­gári nézeteiket, ingadozásaikat, amivel­ ugyancsak szülik és táp­lálják a szociáldemokratizmust. Hangsúlyozni kell, hogy a ké­­nyelmeskedők, dobogók, maradtak, stb. gyakran becsületes, rendes munkások, akik nem is sejtik, hogy a szociáldemokratizmus hatása alatt cselekszenek. Azt sem sejtik, hogy a jobboldali szociáldemok­ra­­ták, az ellenség ügynökei gyakran felhasználják őket aljas céljaik érdekében. ..A szociáldemokratizmus elvi és gyakorlati leküzdése — állapította meg a Központi Vezetőség ülése a kapitalizmus befolyása ellen ví­vott harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben­. Természetesen rend­­kívül fontos, hogy leleplezzük és kisöpörjük az üzemekből a kártevő jobboldali szocdemeket; az eddigi­nél sokkal éberebben kell folytat­nunk ezt a harcot. De a szociál­­demokratizmus elleni harcban döntő a rendszeres céltudatos poli­tikai munklaa. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a­­békés illúziók, a megnyug­vás és az önelégültség taglalják a szociáldemokratizmust. Éppen azért­­lankadatlan politikai ideológiai küz­delmet kell vívnunk a megnyugvás szellemével szemben, erősítenünk kell a munkásosztály, a kommu­nisták harci szellemét, rá kell mu­tatnunk az osztályharc kiéleződé­sére, az ellenség aknamunkájának fokozódására. Állandó meggyőző felvilágosító munkával kell segíte­­nünk a becsületes, de politikailag elmaradt dolgozókat, hogy meg­szabaduljanak a szociáldemokratiz­mus maradványaitól. ­ dolgozó step érdekeit szolgálja a túlélt és pihenő napokra vonatkozó Határozat A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa határozatot ho­zott a túlóra, valamint a pihenőna­pon és a munkaszüneti napon vég­zendő munka szabályozásáról.­­ Ennek a határozatnak gyakorlati végrehajtása rendkívül felelősségtel­­jes feladatot ró szakszervezetünk te­rületi, üzemi bizottságaira. Hogy ennek eleget tudjunk tenni szüksé­ges, hogy szakszervezetünk minden funkcionáriusa a rendeletet alapo­san áttanulmányozza, tisztában le­gyen azokkal a feladatokkal, ame­lyek a rendelet végrehajtása során reá hárulnak. A túlórák engedélye­zése, valamint a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munka engedélyezése ezideig kizá­rólag csak a vállalati igazgatók ha­táskörébe tartozott. Az új rendelet értelmében a szakszervezetek szer­veinek bevonása, illetve meghallga­tása, valamennyi hozzájárulása szük­séges ehhez. A Rendelet végrehajtá­sáért vállalaton belül a vállalat igazgatója, valamint a vállalat szak­­szervezeti szervének elnöke felelős. A határozat érvényesítéséért, to­vábbá a tanácsok V. B. elnökei, va­lamint a szakszervezet területi bi­zottságainak elnökei a felelősek. A rendelet értelmében túlórát csak túlóra bizonylattal lehet elren­delni. A túlóra bizonylatokat műhe­lyenként, üzemegységenként sor­­számszerint, okmányszerűen kell nyilvántartani és kezelni. A vállalat igazgatója köteles gondoskodni ar­ról, hogy a hónap bármely napján,­­ bármely dolgozónál ellenőrizhető legyen a hó folyamán felhasznált túlórák mennyisége. Mielőtt a vál­lalat igazgatója, valamint az üzemi bizottság elnöke aláírná a túlóra­­igénylést, köteles meggyőződni ar­ról, hogy az egyes dolgozóknak az adott hónapban jogos-e, illetve meg­adható-e a kért túlóra. Mint már említettük a határozat nagy felelősséget ró a szakszerve­zeti funkcionáriusokra; biztosítani kell, hogy minden vállalatnál a ha­tározat értelmében járjanak el. Ez a határozat is dolgozó népünk és ál­lamunk érdekeit szolgálja, tehát elsőrendű hazafias kötelességünk éberen őrködni a határozat mara­déktalan végrehajtása felett. MUNKABÉROSZTÁLY A segélyekről A magyar szakszervezetek alap-­­szabályai feladatként jelölik meg a szakszervezet tagságáról való gon­doskodást, a szakszervezeti tagság segélyezését, házasság, szülés és halálozás esetében. Szakszerveze­tünk megalakulása óta, július 27 óta a mai napig 240.051 forint se­gélyt utaltunk ki szervezett dolgo­zóink részére. Ez az összeg is azt bizonyítja, hogy a befizetett tagdí­jak jelenős százaléka közvetett for­mában visszajut tagságunkhoz. Társadalombiztosítási osztály

Next