Helyiipar és Városgazdaság, 1958 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

A szakszervezeti taggyűlések tapasztalatai A szakszervezeti bizottsá­goknak a negyedik negyedév­ben megtartott taggyűléseken számot kellett adniok végzett munkájukról. Biztosítaniuk kellett, hogy a tagság bátran és nyíltan elmondhassa véle­ményét a szakszervezeti bizott­ság eddigi működéséről és ja­vaslataival segítse munkáju­kat. Az eddig megtartott taggyű­lések tapasztalatai azt bizo­nyították, hogy több helyen mind a szakszervezeti bizott­ságok, mind a tagság megér­tette a taggyűlések jelentősé­gét és azt valóban a szakszervezeti demokrácia eszközeként használták fel. Ilyen volt az Állami Fodrászatnál megtar­tott szakszervezeti taggyűlés, ahol a szakszervezeti bizottság jó előkészítő munkája nyomán a tagság zöme részt vett és ala­posan megvitatta az egyébként jó beszámoló egyes részeit. Igen sok hozzászóló méltatta a szakszervezeti bizottság jó munkáját, de nem rejtették véka alá a hibákat sem. Kifo­gásolták, hogy a szakszervezeti bizottság nem tett meg min­dent a kultúrigények kielégí­tése érdekében. Egyben java­solták, hogy a szakszervezeti bizottság haladéktalanul te­gyen erélyes intézkedést az üzemi kultúrotthon használha­tósága érdekében. Kifogásolták azt is, hogy a szakszervezeti bizottság nem ad megfelelő nyilvánosságot a fodrász dol­gozók munkájának, különösen a sajtón keresztül. Megvitatták a szervezett és szervezetlen dolgozók közötti kapcsolat, il­letve különbség kérdését is. Hasonlóan jól sikerültek a Kiállítást Tervező és Kivitele­ző Vállalatnál, a XV. kerületi Vegyesipari Javító Vállalatnál megtartott taggyűlések, ahol a tagság elismerte a szakszerve­zeti bizottság által elért ered­ményeket és utat mutatott a következő negyedév munkájá­hoz. Eredménynek tekinthető az is, hogy több vállalatnál — például a Fővárosi Finomme­chanikai Vállalatnál, a XXII. kerületi Vegyesipari Javító Vállalatnál — a tagság felelős­ségre vonta a szakszervezeti bizottságot el nem végzett munkájáért, illetve bírálta, hogy nem gondoskodik meg­felelően a bizalmi hálózat ki­építéséről, s a meglevő bizal­miakkal sem foglalkozik rend­szeresen. Külön elismerés illeti ezeken a helyeken a tagságot azért is, mert nemcsak megál­lapították a hibákat, hanem határozatot is hoztak a hibák kijavítása érdekében. A jó tapasztalatok ellenére azonban, sajnos, nem mondha­tó el, hogy a vállalatok több­ségénél megértették volna a szakszervezeti taggyűlések je­lentőségét. A legtöbb helyen maguk a szakszervezeti bizott­ságok nem tartották magukra nézve kötelezőnek a taggyűlé­sek gondos előkészítését. El­mulasztották, hogy a tagságot a bizalmiakon keresztül felké­szítsék a taggyűlésre. Nem kö­zölték a napirendet sem. Így a legtöbb helyen a tagság 20—40 százaléka vett csak részt a tag­gyűléseken. Nem nagy számban bár, de előfordult, hogy egyes szak­­szervezeti bizottságok nem tar­tották kötelezőnek a taggyűlés megtartását. Az ilyen esetek­ben a tagság lépjen fel erélyesen a szakszervezeti bizottsággal szemben, követelje a taggyűlés összehívását és éljen demokra­tikus jogaival, összevetve a negyedik ne­gyedévi taggyűlések tapaszta­latait, megállapítható, hogy a jövőben a szakszervezeti bi­zottságoknak sokkal nagyobb gondot kell fordítani az előké­szítésre. A tagság pedig éljen a szakszervezeti demokrácia által adott lehetőségekkel. Ve­gyenek részt minél nagyobb számmal a taggyűléseken és nyilvánítsák véleményüket a szakszervezet munkájáról. A Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat jelenti ! Egy millióval túlteljesítjük a tervet — visszafizetjük az ártámogatást Vállalatunk 1957. évi tervét november 21-én teljesítette. December 31-ig a terv 1 000 000 forinttal való túlteljesítése várható. Kötelezettségünknek a vállalt határidő előtt 15 nap­pal eleget fogunk tenni, vagyis a január 15-én esedékes szál­lítást december 31-re teljesítjük. Vállalatunk jó eredményei elsősorban dolgozóink öntuda­tának, szakképzettségének köszönhetők. A dolgozók javasla­tára visszatértünk a darabbéres rendszerre, amivel termelé­kenységünk megemelkedett. Vállalatunk az elsők között volt az országban, ahol február 1-vel visszaálltak a darabbéres rendszerre. Eredményünk elérésében döntő volt az a tény, hogy a termelés növelésére operatív műszaki intézkedéseket tettünk. Orgonaüzemünkben a helyhiány megszüntetésére új épületet emeltünk, amivel a termelékenysége 15 százalékkal nőtt. Fémipari részlegünket a Kőris u. 19. sz. alá helyeztük át. A fémgépműhely dolgozói rossz szociális körülmények között, pincehelyiségben dolgoztak, jelenleg pedig kedvező feltételek mellett, egészséges helyiségekben. Faipari gépműhelyünk is pincehelyiségben volt, ahol állandó talajvíz veszély fenyege­tett. Ezt a műhelyt az udvarunkban levő szín megnagyobbí­­tásával és körülfalazásával szintén új üzemhelyiségben he­lyeztük el december 31-ig. Műszaki gárdánk jó munkáját di­cséri az, hogy ezeket az átszervezéseket és áthelyezéseket úgy hajtotta végre vállalatunk, hogy abból termeléskiesés nem származott. Komoly eredmény továbbá az, hogy az I. negyedben vesz­teséges vállalatunk a II. negyedtől kezdődőleg nyereségessé lett és az állami ártámogatást december 31-ig államunknak visszafizetjük. SCHUH KÁROLY KISS ENDRÉNÉ VESZÉLY GYÖRGY sz. b. elnök MSZMP titkár h. igazgató Új klubot avattak a XI. kerületben A XI. ker. Házkezelési Igaz­gatóság dolgozói szóvá tették a szakszervezeti bizottságnak, hogy jó lenne egy olyan helyi­ség, ahol az egyébként is ösz­­szetartozó kollektíva esténként össze tudna jönni és szolid szórakozással kellemesen el­­tölthetné az estéket. Az elgondolást tett követte. A pártvezetőség, a vállalat­­vezetőség és e szakszervezet összefogott, s két hét alatt az ebédlőből klub született. Új köntöst vettek magukra a falak, új csillárok és fali­karok szórják a fényt a klub kincseire: a televízióra, a mag­netofonra, a rexbiliárdra, a könytárszekrényre, a rádióra és a képes folyóiratokra. A függönyökön barátságosan süt be a téli napsugár, a cse­répkályhában dorombol a tűz, s ahogy a belépő körül­tekint, az az érzése, hogy ez valóban családias kis fészek. Ez a kis klub nemcsak szó­rakozó hely, hanem a tovább­tanulás, az iskolán kívüli nép­művelés és a kultúra kis tá­maszpontja is. Népszerű elő­adásokkal, Dia-vetítéssel és műsorokkal tarkítják a téli estéket. A dolgozók kevés dol­got fogadtak ilyen örömmel, mint ezt a klubot, s remélhe­tőleg a látogatottság sem csökken. Köszönet jár a pártnak, a vállalat igazgatójának, és a szakszervezeti bizottságnak, de elsősorban a dolgozóknak, akik munka után felépítették, ki­csinosították és otthonossá tették klubjukat. Csikvári Dezső H. V. TANÁCSAI Több dolgozó részéről felvető­dött a kérdés: mennyi a kocsisok munkaideje, és a törvényes mun­­kaadón túl végzett munkáért (túl­munkáért) milyen díjazás illeti meg őket? A kocsisok (hajtó-rakodók), kocsikísérők (utazó-rakodók) és lóápolók (etetők) bérezését és munkaidejét a munkaügyi mi­niszter 11/1957. (VIII.) M. v. M. sz. utasítása szabályozza. En­nek értelmében a kocsisok, ko­csikísérők, és lóápolók munka­ideje havi 210 óra. A havi 210 órán felül telje­sített munkáért az alapórabé­ren, illetve a teljesítményért járó kereseten felül túlórapót­lékátalány illeti meg a dolgo­zókat. A túlórapótlékátalány összege: 211—250 óra havi munkaidő után 40.— Ft 251—280 óra havi munkaidő után 80.— Ft 281—310 óra havi munkaidő után 120.— Ft 311— órától havi munkaidő után 150.— Ft Heti pihenőnapon (vasárnap) teljesített munkaórákat — amennyiben a dolgozó más munkanapon pihenőnapot nem kapott — a havi teljesített munkaidőbe nem szabad beszá­mítani. Erre az időre a dolgo­zót alapkeresetén felül 100 szá­zalékos pótlék illeti meg. . A munkaszüneti napokat na­pi 8 óra munkaidővel a havi munkaidőbe be kell számítani. Munkateljesítés esetén a 8 órán felüli tényleges munka­órák is beszámítanak a havi munkaidő keretébe. Tlaisz József, a Keceli Tőzegbá­­nya dolgozója azt kérdezi, hogy betegállományban levő dolgozó­nak a munkaviszonyát meg le­het-e szűntetni? A Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításának 37. paragrafusa b) pontja értelmé­ben nem lehet felmondással megszüntetni a beteg dolgozó munkaviszonyát a keresetkép­telenséget okozó betegség alatt és az azt követő 15 nap eltel­téig, legfeljebb azonban kere­sőképtelenségének első napjától számított egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén 2 évig. Milyen kártérítési kötelezett!** gök van az SZTK biztosítottak* nak túlfizetések esetén? A 71/1955. (XII. 31.) M. T. számú rendelet 73. §-a a segé­lyezési (táppénz stb.) túlfizeté­sek megtérítéséval kapcsolato­san úgy rendelkezik, hogy a dolgozót a kár megtérítésére a téves kifizetéstől, illetőleg a szolgáltatás jogtalan igénybe­vételétől számított 30 napon be­lül írásban kell kötelezni. Ha az értesítést a vállalat (kifizetőhely) az említett 30 na­pon belül elmulasztja, illetve csak 30 napon túl történik, ak­kor a dolgozó a túlfizetés (oko­zott kár) megtérítésére csak abban az esetben kötelezhető, ha a kifizetés, illetve a szolgál­tatás jogtalanságáról tudomása volt (rosszhiszeműség), vagy a téves kifizetést, illetőleg a szol­gáltatás jogalap nélküli megál­lapítását maga idézte elő (hely­telen adatok bemondása stb.). Ezekben az esetekben a dolgo­zót a kár megtérítésére csak a vállalat (kifizetőhely) társada­lombiztosítási tanácsának (T. T.) határozata, fellebbezés ese­tén az illetékes szakszervezet területi bizottságának határo­zata kötelezheti. Ha a dolgozó a szakszervezeti területi bizott­ság határozatát is sérelmesnek tartja, annak kézbesítésétől számított 15 napon belül kere­settel fordulhat a vállalat (kifi­zetőhely) székhelye szerint ille­tékes járásbírósághoz (városi bírósághoz­, illetőleg Budapes­ten az illetékes kerületi bíró­sághoz. A 6/1953. (II. 8.) M. T. számú rendelet 14. §-a szerint a csalá­di pótlék jogtalan igénybevéte­lével keletkezett kárt a dolgo­zó, amennyiben azt jóhisze­műen vette fel, a jogtalanul felvett családi pótlék legfeljebb 3 havi összegének erejéig köte­les megtéríteni. Ezen túlmenő megtérítési kötelezettség csak a rosszhiszemű felvevőt terheli.. Amennyiben a dolgozó a jog­talanul felvett családi pótlék visszafizetésére vonatkozó munkáltatói felszólítást sérel­mezi, az ügyet döntés végett az 1/1952. (XI. 2.) SZOT számú szabályzat 26. §-a értelmében a munkáltatónak a társadalom­biztosítási tanács elé kell ter­jesztenie. A társadalombiztosítási ta­nács határozata ellen — végső­­fokon — Budapesten a főváro­si tanács, vidéken a megyei ta­nács végrehjató bizottságához lehet fellebbezni. ÜZ­­ij &SZISM0Dűft iffy inffyYA A FŐVÁROSI takarítovallalatnAl A BUDAPESTI RUHANEMÜ­­JAVfTO VALLALATNAL — Egy kis stoppolág kelleni elvállalják? — Ó, hogyne, tessék meg várni... — Amióta Zátopek edzésmód­­szerével készülök a kiszállások­ra, minden alkalommal világ­csúcs beállítással érek a küldött helyre ! A FŐVÁROSI CSATORNÁZÁS! MÜVEKNÉL — így oldottuk meg, hogy ne kelljen állandóan felszedni a burkolatot, s A KÉMÉNYSEPRŐ VÁLLALATNÁL — Kéményseprőt látok, sze­rencsét találok? Lehet, hogy az Újévben nálunk is lesz pré­mium? A FŐVÁROSI VÍZMÜVEKNÉL — Lefektettük ezt a pontházat és így elértük, hogy a negyedik emelet is ugyanannyi vizet kap, mint az első, a fővárosi köztisztasági hivatalnál — Bácsiké:», azonnal menjen a szomszéd utcába, valaki leszórta a cigarettahamut. A VEGYESIPARI JAVÍTÓ VÁLLALATNÁL — Vigye ezt a csokor virágot a Vállalatának, tartsa meg a konyakot, hálám és elismeré­sem jeléül az olcsó és gyors munkáért. A budapesti Állami fodrászatban­­ — Nézd, hogy megsértették szegényt, valaki borravalót akart a zsebébe csúsztatni... A HÁZKEZELÉSI igazgató­ságnál — Nézze csak, lakó kartárs, már megint nem jelentette, hogy sérült az ajtaja! Ha még­­egyszer előfordul, megtesszük az intézkedést... V patyolat vállalatnál — Parancsoljon, elkészült s. fehérneműje! — Hiszen még oda sem ad­tam ... — Na látja, ilyen gyorsan dolgozunk mi! (Pogány Sándor rajzai)

Next