Helyiipar és Városgazdaság, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

vasaló, a szakma kiváló dolgo­zója. Arról nevezetes a Gyer­mekruha- és Fehérneműkészí­tő Vállalatnál, hogy 150 száza­lékos átlagteljesítmény mel­lett csak kiváló minőségű munka kerül ki a keze alól. 1936 óta szakszervezeti tag. DUDÁS ENDRE A szakszervezetek XIX. kongresszusa határozatának végrehajtásáról tárgyalt a Központi Vezetőség December 15—16-án ült ösz­­sze ebben az esztendőben utoljára Központi Vezetősé­günk, hogy megtárgyalja: mi­lyen előrehaladást értünk el a Szakszervezetek XIX. kong­resszusa határozatának vég­rehajtásában. A beszámolót Seprényi Sándor, a szakszervezet főtit­kára tartotta. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Szak­­szervezetek XIX. kongresszu­sa határozatának végrehaj­tásában a szakszervezeti mun­ka valamennyi területén van­nak eredmények. Megállapí­totta, hogy a választott veze­tőszervek munkájában emel­kedett a vezetés színvonala, nagyobb lett a felelősségérzet a határozatok végrehajtásá­ban, a dolgozók problémáinak elintézésében. A továbbiak­ban arról beszélt, hogy a me­gyebizottságok több módszer­­beni segítséget nyújtanak a szakszervezeti bizottságoknak. Ez azt eredményezi, hogy a szakszervezeti bizottságok is jobban foglalkoznak a bizal­miakkal, a szakszervezeti ak­tivistákkal. A bizalmiakkal való foko­zottabb foglalkozás ered­ménye, hogy növekedett ön­állóságuk, több helyen egészséges együttműködés alakult ki a művezetők és bizalmiak között az áthelye­zés, bérbesorolás és jutalma­zások elbírálásánál Gyorsabb lett a dolgozók ügyeinek elintézése, növeke­dett a bizalom a szakszerve­zet iránt. A beszámoló ismertette a választott vezető szervek irá­nyító, nevelő, a szakszervezeti demokráciát erősítő munká­jának hatását a munkafegye­lem alakulására, a társadalmi tulajdon megvédésére, a ter­melésére, és a dolgozók szo­ciális és kulturális igényeinek kielégítésére vonatkozóan. A feladatokról szólva hangsú­lyozta, hogy a szakszervezeti vezetőszerveknek javítani kell irányító és gyakorlati munká­jukat. Döntő feladat a széleskörű társadalmi aktívahálózat ki­építése, továbbá a gazdasági vezetőszervekkel való jó kapcsolat megteremtése. Beszélt a nevelés feladatai­ról, arról, hogy ezzel a kér­déssel a jövőben többet kell foglalkozni, mint eddig tettük. De a gazdasági vezetőknek is foglalkozni kell a neveléssel. Mint döntő feladatot határoz­ta meg az agitációs munka megjavítását, majd megállapí­totta, hogy legfőbb feladat a céltudatos féle­lemhez és ér­zelemhez szóló agitációs ne­velőmunka alkalmazása, hogy a dolgozók maguk is felismer­jék valódi érdekeiket. A beszámolót élénk vita kö­vette Kiss Lajos (Fejér me­gye) felszólalásában megemlí­tette, hogy ma már a megye­bizottság kollektíven végzi feladatát. Nagy gondot fordítanak a határozatok végrehajtására. Ennek eredménye, hogy na­gyobb tekintélyük lett a bi­zalmiaknak a gazdasági ve­zetők előtt is. A politikai nevelőmunkáról szólva elmondta, hogy a náluk megszervezett politikai isko­lán 30—35 pártonkívüli dol­gozó vesz részt. További fel­adatnak tekintik az aktívahá­lózat kiszélesítését, a politi­kai nevelőmunka szélesebb ki­­terjesztését. Tóth János (Patyolat Vál­lalat, Budapest) kitért arra hogy a bizalmiak tekintélye minden eszközzel növelni kell Elítélte az olyan gazdasági ve­zetőket, akik nem segítik a bi­zalmiak munkáját. Követelte hogy a társadalmi tulajdon el­len vétőket szigorúbban bün­tessék a bíróságok. Molnár Ferenc (Borsod me­gye) elmondotta, hogy a Bor­sod megyei bizottság munkája fejlődik, de nem egyenletesen A továbbiakban arról beszélt hogy a társadalmi aktívákat fokozottabban kell megbecsül­ni, a dicséret mellett jutal­mazni is kell őket. Puskás Géza (Hajdú megye) hozzászólásában elmondta, hogy az elért eredmények ösz­­szefüggnek a párt és kormány helyes politikájának alkalma­zásával, valamint azzal a po­litikai nevelőmunkával, me­lyet az októberi ellenforrada­lom óta a szakszervezetek al­kalmaznak. A leglényegesebb feladatnak tekinti, hogy a szakszervezeti funkciómáriu­­sok megmagyarázzák a dol­gozóknak a szakszervezet he­lyét, szerepét, feladatát. — Sa­ját tapasztalataim alapján ál­lítom — mondotta —, hogy ha a dolgozók jogos követeléseit gyorsan intézik a funkcioná­riusok, növekszik a szakszer­vezet tekintélye. Bencsik István titkár a ter­vezés, a tervszerű munka szükségességét tette szóvá. Hangsúlyozta, hogy egyet­len szakszervezeti szerv sem végezhet jó munkát megfe­lelően elkészített munkaterv nélkül. Kifogásolta, hogy a szakszer­vezeti bizottságok részéről nem rendszeres a bizalmiak és a dolgozók megfelelő tájé­koztatása. — El kell érni — mondotta —, hogy ne legyen egyetlen szakszervezeti bizott­ság sem, mely munkaterv nél­kül dolgozik.­­ Ezután a po­litikai nevelés javításáról szólt és felhívta a figyelmet a kulturális munka megjavítá­­sára. Karaba György (Békés me­gye) arról beszélt, hogy a jö­vőben még többet kell a dol­gozók között tartózkodni és a további kapcsolat erősítése ér­dekében több ankétot tartani. Kovács Gyula (Szabolcs me­gye) szóvá tette, hogy a dolgo­zókat jobban be kell vonni a vezetésbe, az eredmények el­éréséért folytatott harcba. Hajes Béla (Baranya megye) az üzemi tanácsok fejlődő munkájáról, az olvasómozga­lom növekedéséről és a tag­gyűlések tapasztalatairól, S Weisz László (Budapesti Szőr­­m­efeldolgozó V.) a közönség­­szervezői munka megjavításá­ról, a szakszervezet gyors se­gítségének eredményéről be­szélt. A vitában felszólalt még Wittner István, Payer Gyula, Doma János, Móricz Gyula, Jurcsik János és Fazekas An­­talné, a Központi Vezetőség tagjai. A vitában elhangzot­takra Seprényi elvtárs vála­szolt, majd a K. V. a beszá­molót elfogadva határozatot hozott az elnökség további munkájáról. Ezután az elnökség részé­ről Péter István elvtárs tájé­koztatást adott a házfelügye­lők munkajogi és bérviszo­nyának rendezéséről. A tájé­koztatásban elhangozttakat a­ K. V. tudomásul vette. Ezzel­ a kétnapos tanácskozás véget­ ért. 1 Társadalmi munkával A I. kerületi Házkezelési Igazgatóság dolgozói, a szak­­szervezeti bizottság és a nőta­nács kezdeményezésére még ez év szeptemberében e­lhatá­­rozták, hogy karácsonyra a hagyományos cukorka és édes­ség kiosztás helyett kedves meglepetésben részesítik a gyermekeket. A lakatosok, bádogosok, asz­talosok és festők vállalták, hogy kizárólag hulladékanyag felhasználásával szép és tar­tós gyermekjátékokat készíte­nek. Már októberben megkezdő­dött a társadalmi munka. A központban és a házkezelősé­­gekben a szakmunkások és még negyven házfelügyelő — munkaidőn túl, gyakran va­sárnaponként is — elismerésre méltó, nagyszerű munkát vég­zett. 650 gyermek részére ké­szítettek ízléses ajándéktár­gyakat. Egy kisebb ajándékboltot is megtöltene az a rengeteg baba, mackó, kutya, nyuszi, fűrész­készlet, mosófazék, »sámli«, kisautó stb., amelyet a felnőt­tek szeretete ad a gyermekek­ kezébe. Zwancinger Kálmánná,­ sz. b.-elnök Ezt láttam a Gázkészülékgyártó Vállalatnál A társadalombiztosítási osz­tály helyesen tette, hogy a má­sodik félévi értekezletet gya­korlati munkával kötötte ösz­­sze, melyen 18 megyebizottság TT-felelőse vett részt. A gya­korlati munkát a Gázkészülék­gyártó Vállalatnál végeztük Megnéztük az üzemegészség­ügy helyzetét, az üzemorvos tevékenységét a betegségek megelőzésével kapcsolatban Erre azért volt nagy szükség, hogy gyakorlatilag is lássuk a társadalombiztosítás felada­tait A Gázkészülékgyártó Válla­latnál az sz. b.-elnök — Kiss elvtárs — tájékoztatása után az üzemorvoshoz látogattunk el. Meggyőződtünk arról, hogy az üzemorvos munkáját rend­szeresen és lelkiismeretesen végzi, naplót vezet a dolgozók panaszairól, amennyiben a ké­rés jogos, azonnal intézkedik. Ezután két csoportra osztva elindultunk üzemlátogatási körútunkra. Figyelmünk min­denre kiterjedt, sok dolgozó­val beszélgettünk. Az üzem­részekben különösebb panasz nem merült fel, de mi is ki­fogásoltuk a szellőztetés hiá­nyát. Az elszívók elégtelen működése következtében a csi­szolóban igen poros a levegő, ami a dolgozók egészségére ártalmas. Ezen a helyen több fiatal munkás van, akinek az egészsége még fokozottabb gondoskodást kíván. Ugyanez a helyzet az öntödében is a szellőztetéssel, ahol a dolgozók tetőszellőztetőt kérnek. Megtekintettük ezután az öl­töző- és fürdőhelyiségeket ahol példás rendet találtunk különösen a női öltözőben és fürdőben. A női fürdőt egy idős asszony tartja tisztán, amiért meg is dicsértük. Hiányosságként kell meg­említeni, elsősorban a helyi­ségek tisztán tartását. Főleg az orvosi rendelő várószobája igen piszkos. Az üzemlátogatás után az ebédlőhelyiséget néztük meg. A vállalat üzemi konyháján jól és ízletesen főznek, amit a dolgozók megelégedéssel fo­gadnak. Ezután az SZTK ügy­intéző munkáját és az általá­nos társadalombiztosítási mun­kát vizsgáltuk. Az SZTK ügy­intéző lelkiismeretesen, ponto­san végzi munkáját, és külö­nös dicséretet érdemel azért, hogy hibapont nélkül dolgo­zik, ami az SZTK ügyintézők­nél, sajnos, még elég ritka. Ezután megbeszélést tartot­tunk a vállalat igazgatójával, párttitkárával, TT-elnökével és sz. b.-elnökével. Az igaz­gató, a párttitkár és az sz. b.­­elnök elvtársak megígérték,­ben kielégítő. Az üzemi tapasztalatcsere hasznos és szükséges volt, segítséget adott további mun­kánkhoz. Jó lenne ezt a helyes módszert a jövőben is alkat­­hogy a hibákat rövid úton ki­javítják. Ezután a szakszerve­zet központjában is megvitat­tuk az üzemi tapasztalatokat, ahol jelen volt a vállalat sz. b.-elnöke is. Meg kell említeni, hogy Kiss elvtárs, a Gázkészülékgyártó Vállalat sz. b.-elnöke mind­össze csak egy év óta végzi munkáját, de már fejlődés mutatkozik munkája során. Műhelyrészenként a bizalmiak nemcsak a bélyegek eladásá­val foglalkoznak, hanem egyre inkább javaslattevő szerve a szakszervezeti bizottságnak Az új műhelyrészekben, zománco­­zóban, sajtolóban sok nő dol­gozik, ismerik a nőket érintő társadalombiztosítási rendele­teket és az üzem egészségügyi helyzete ezekben a műhelyek­­bazai. Vörös Gyuláné, a Nógrád megyei bizottság TT-felelőse s í­gy kezdődött,­­ hogy a szakszer­vezeti bizottsági elnök kezembe adta a HVDSz kultúrnevelési osztályának le­iratát, amely szerint kívánatos lenne, ha a kultúrnevelési felelős beiratkozna a Szabadakadémia művészettörténeti elő­adásaira. — »Egy újabb lekötöttség« — mormog­tam magamban — majd vegyes érzel­mekkel töltöttem ki a jelentkezési ívet. »Kéthetenként két óra« — gondoltam miközben az első előadásra ballagtam. »Na majd meglátjuk« — döntöttem vé­gül, nagy bölcsen — s beléptem az elő­adóterembe. Az előadó, — dr. Dombi József tanár — beszélni kezdett. Szokványos beveze­tés. Nagyot sóhajtottam. Egyszerre azon­ban felfigyeltem. »Röviden ismertetni szeretném, hogy miről is fogunk beszél­getni ezeken az előadásokon« — hallot­tam. — Kialudt a villany, s a vetítő­­vásznon sorra jelent meg egy-egy kép ízelítőnek a programba vett anyagból. Egyszeriben megfeledkeztem a hétköz­napok gondjairól, s az előadó szavai nyomán régen letűnt századok lehelete csapott meg. " Azon vettem magam észre, hogy meg­­illetődve, a látott és hallott szépségektől megittasulva ülök helyemen, midőn a vil­lany ismét kigyúlt. Valami megmagya­rázhatatlan vágy fogott el, hogy tovább maradjak és még néhány órán keresztül hallgassam ezeket a gyönyörűségeket. Mondanom sem kell ezek után, hogy a második előadásra már nem­­vegyes­érzelmekkel siettem. Azóta hat előadás Művészettörténeti előadásokra járok... volt, de érdeklődésem nem csökkent, sőt egyre csak fokozódott. Különböző korokba vezetett vissza bennünket előadónk. A vetítővásznon először az ősember művészetét csodáltuk meg. A legrégibb, kezdetleges, barlan­gokban talált rajzok után, olyan emlékek is sorra kerültek, melyekről el sem akar­ták hinni, hogy a történelem előtti ko­rokban készültek a legprimitívebb eszkö­zökkel. Egyiptom művészete, a ma is büszkén álló piramisok és szfinkszek titokzatos világa mély benyomást tett ránk. Feltárultak a fáraók sírjainak félt­ve őrzött, mesébe illő kincsei, önkéntele­nül eszembe jutott gyermekkorom egyik ezzel kapcsolatos élménye. Akkoriban tárták fel Tutenkamen fáraó sírkamrá­ját, s én borzongva hallgattam a felnőt­tek szájából, hogy a feltárásban részt­vevők sorra meghaltak, mert a fáraó így állott bosszút évezredek múlva is azokon, akik avatatlanul bemerészkedtek szenté­lyébe. Előadónk megmagyarázta, hogy korántsem ily földöntúli erők működteté­séről volt szó. A tudomány ma már megmagyarázta a rejtélyt, még­hozzá egyszerűen, a zárt levegőben keletkezett különféle gombák mérgező hatásával. A csodálatos piramisok nézése még egy gondolatot ébresztett bennünk: rabszol­gák tízezreinek a verejtéke és könnye tapad e bámulatos remekművekhez. »Milliók egyérti..« ötlöttek fel bennünk Madách szavai, és jó érzéssel könyvel­tük el, hogy ennek már vége ... Két előadás a görög művészet emlé­keit tárta elénk. Kréta, csodálatos világa után eljutottunk Athénbe a helleniszti­kus művészet fellegvárába. Az Akropólis­ romjai évezredek múltán is bámulatba ej­­ tik nemcsak a művészettörténészeket, ha­­­nem a magamfajta laikusokat is. Méltó-1­­ságteljesen állnak a romok ma is a görög­ főváros modern falai között. (Legalább is! ami megmaradt belőlük, mert egy ré-­­szükét egy bősz angol hazafi hajóval hor-­­­hatta el Londonba, a British Múzeumba.)­, Róma! E névre ma is ‘megdobban at, szíve annak is, aki soha nem foglalkoz­,­zott eddig művészetörténettel. Felmérhe-­­tetten kincsek tekintenek ránk a vetítő-­ vászonról. A Colosseum, a Pantheon, az Angyalvár képekről már eddig is ismert falai mintha a régi császári kor büszke tógás alakjaival népesülnének be Dr. Dombi szavai nyomán. De érezzük a kor véres leheletét is, őrült császárok tob-­ zódását és eszelős rémuralmát.­­ Hat előadás után­­ még csak a szép­­­­ségek elején tartunk, de én már most is­­ hálásan gondolok a szakszervezet kultúr-­ nevelési osztályára, amely ezekre a tar-! talmas előadásokra »kényszerített«. Úgy­­ érzem, hogy nemcsak műveltebbé válók,­ hanem lélekben sokkal gazdagabbá is! ] Mindennapi munkámat áthatják ezek a­­ szépségek és vágy ébred bennem, hogy­­ ezekkel a dolgokkal többet foglalkoz-­ zam. Talán emberibbé, tartalmasabbá si­ ]­kerül válnom általuk ... Bajusz Emil,­­ a Fővárosi Vízművek kultúrfelelőse . BUCHARDT ETA szűcs gépésznő, a Szőrmefeldol­gozó Vállalat legjobb szakszer­­vezeti bizalmija, 33 éve szak­­szervezeti tag, 9 éve dolgozik a vállalatnál, teljesítménye ki­váló minőség mellett átlagosan 114—115 százalék. Bizalmi munkáját a dolgozók megelé­gedésére, jól végzik Javul a minőség és a munkafegyelem Békésben A Békés megyei helyiipari üzemekben a munkaverseny állandó jellegű. A feladato­kat a dolgozókkal elbeszélget­ve, valamint termelési tanács­kozásokon tárgyalják meg. A verseny általában a tervtelje­sítésre, a jó minőségű munká­ra, az anyag takarékosságra és a munkaidő pontos kihaszná­lására irányul. Az egyes vállalatok célju­­talmat adnak a versenyben kimagasló eredményt elérő dol­gozóknak és brigádoknak. Pl. a Békéscsabai Vasipari Válla­latnál ez a következőképpen alakul: Tervteljesítésért, illetve túl­teljesítésért, a legjobb bri­gádnak 900 forint. Szállítási határidő betartá­sáért, 600 forint, kifogástalan minőségű mun­káért 300 forint. Ezenkívül egyéni jutalom­ 150—200 forint A versenyszempontokat bri­gádonként és részlegenként dolgozták ki. A vállalatvezetés az sz. b.-vel és a pártszerve­zettel egyetértésben céljutal­mat tűzött ki. A verseny eredményeként tapasztalható, hogy a teljesít­mények máris növekedtek, a minőség javul, jobb a munka­­fegyelem, a selejt csökken. Pősze József .Nem elég, hogy van védőfelszerelés — azt használni is kell! Az üzemek többségében ja­vul a munkavédelmi tevé­kenység. Javul az üzemekben a rend, tisztaság, az új dolgo­zók baleseti oktatása, a havi biztonsági szemlék végzése stb. Mind a vállalatok műsza­ki dolgozói, mind a szakszer­vezeti bizottságok ma már több figyelmet fordítanak a dolgozók egészséges, bizton­ságos munkafeltételeinek meg­teremtésére. Mindezek ellenére 1957-hez viszonyítva 1958-ban mint­egy 25 százalékkal nőtt a 3 napon túli munkakieséssel já­ró balesetek száma. Ez elsősorban azzal magya­rázható, hogy nincs kellő pro­paganda és nevelő munka a balesetek megelőzésére. Ne­velő és propaganda munkát csak egy-két üzemben talál­tunk kielégítő eredményekkel. Helyes módszer például a Szőr- és Bőrkikészítő Válla­latnál és a Hódmezővásárhe­lyi Majolika Gyárnál, hogy a veszélyes gépeknél, berende­zéseknél kezelési utasításokat, figyelmeztető felhívásokat függesztettek ki. A Műszer­­készítő és Javító Vállalatnál házilag készített feliratokkal és plakátokkal hívják fel a dolgozók figyelmét a bizton­ságos munka végzésére. A Házkezelési Igazgatóságoknál és néhány, a Textil Tröszthöz tartozó üzemiben havi ismét­lő oktatással nevelik a dolgo­zókat a munkavédelmi törvé­nyek, óvórendszabályok betar­tására. Ilyen és hasonló módszereik alkalmazása mind Budapes­ten, mind vidéken csak kevés üzemben van. A legtöbb válla­latra az a jellemző, hogy a nevelési és propaganda mun­kával nem foglalkoznak. A művezetők, csoportvezetők többsége például elintézettnek látja feladatát azzal, hogy a védőberendezéseket, egyéni védőfelszereléseket biztosíta a dolgozó számára, arról vi­szont má­r nem gondoskodik, hogy használják is. Igen sok­szor találkozunk olyan kije­lentésekkel, hogy hiába szól­nak a dolgozóknak, nem hasz­nálják a részükre kiadott vé­­dőövet, vagy fejkendős stb. Az Egri Finommechanikai és Vas­ipari Vállalatnál például a gé­­­­pek többségén megfelelő vé­dőberendezés van, de a nevelő munka és a fegyelmezés hiá­nyában a legtöbb dolgozó nem használja azokat. A védő­­berendezést leszerelik és el­felejtik visszatenni. Ugyan­ilyen jelenségek tapasztalha­tók majd minden üzemben a védőszemüvegek, fejkendők használatában is. A balesetek fokozottabb megelőzése érdekében mind a szakszervezeti bizottságoknak, mind az üzemek műszaki dol­gozóinak fokozottabb nevelő és propaganda munkát kell ki­fejteni a dolgozók közö­tt. E munka megjavításának igen sok lehetősége van. Hasz­nos módszer a munkavédelmi hónap szervezése, amely alkal­mas arra, hogy felkeltse az érdeklődést a munkavédelem iránt és filmvetítésekkel, an­kétokkal, ötlet és újítási na­pokkal nevelje a dolgozókat a biztonsági rendszabályok be­tartására. Fontos az is, hogy a mun­kavédelmi aktívák megfelelő hozzáértéssel neveljék a dol­gozókat az egészséges, bizton­ságos munkára és ellenőrizzék, hogy a gazdasági vezetők megfelelő munka­feltételeket biztosítsanak. Kovácsiés János

Next