Helyiipar és Városgazdaság, 1962 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Az újítók és f­­találók III. Országos Tanácskozása »Gyorsabban meg kell ho­nosítanunk a termelésben az élenjáró tudomány, a techni­ka eredményeit, az újítók ta­pasztalatait.« E jelszó fogadta az Újítók és Feltalálók III. Országos Tanácskozásának részvevőit. A tanácskozás beszámolója foglalkozott az eredményekkel és a hiányosságokkal, különö­sen hangsúlyozva­­ az újítási feladattervek szerepét, készíté­sének fontos mozzanatait és a dolgozókkal való közlését, egyben rámutatott a jelenlegi feladattervek hibáira is. Nagy érdeklődést váltott ki a beszámoló azon része, amely az újítások elbírálásával fog­lalkozott. 1960-ban a benyúj­tott 253 ezer újításból 117 ezret fogadtak el, éppen ezért hívta fel a figyelmet az el­bírálás komolyságára, alapos­ságára, amely döntő fontossá­gú az egész újítómozgalom szempontjából. Az elbírálók­tól elvárjuk — mondotta az előadó, Tasnádi elvtárs —, hogy félretéve a személyes érdekeket, sőt a vállalati érde­keket is, az újítási javaslatot elsősorban népgazdasági szem­pontból kell értékelni és en­nek megfelelően kell a dön­tést meghozni. Ennek a kér­désnek egy másik fontos té­nyezője az, hogy ha elutasítás­ra kerül az újítás, minden esetben félreismerhetetlenül meg kell indokolni az elutasí­­tás okát. Ezzel elérjük, hogy a ■ dolgozók megértik az elutasí- ’ tás okát, nem kedvetlenednek ■ el, nem csökken aktivitásuk. Varga György elvtárs, a­ Szaktanács titkára, hozzászó­­­­lása során rámutatott arra,­ hogy a szakszervezetek —bár­ jelentős és sokirányú munkát­ végeztek — nem elégedhetnek­ meg az eddigi eredményekkel. • Többre, felelősségteljesebb­ munkám van szükség. Fel kell­ lépni a mozgalmat gátló hely-; lesen, káros nézetek ellen.­­ A vitában felszólaltak hang-;­súlyozták, hogy ma még nem ; minden vezető támogatja kel­­ ldén az újítómozgalmat és kü-!­jonösen többet kell tenniük a­ jövőben az elfogadott és hasz-­ nosnak talált újítások fel­hasz-­­ nálása terén. Többen elmon- ■ dották, hogy a gazdasági ve-­ zetők közül sokan inkább a­ beruházásokért kilincselnek,­ ugyanakkor nem használják­ fel az újítók segítségét, a dől-'o gozók szorgalmát, pedig sok­­k­érdés ezzel is megoldható lenne. Sérelmezték azt is, hogy hónapokig, sőt több esetben évekig is elhúzódnak­ az újí­tások elfogadása. Ilyen ese­tekben több segítséget és ak­tivitást várnak a szakszerve­zeti bizottságoktól is. Ennek­ elsősorban abban kell meg­nyilvánulnia, hogy az újítási feladattervre vonatkozó kérdé­seket megbeszélik a dolgozók­kal és az újítókkal, a segít­ségnyújtást megszervezik, elő­segítik az újítók patronálását ezzel közelebb hozzák az új ír­­ókat a műszakiakhoz a fel­adatok megoldásánál. Különö­sen gondot kell fordítaniuk az újítók megbecsülésére, aminek nemcsak a gazdasági vezetők, hanem a dolgozók részéről is meg kell nyilvánulnia. A III. országos tanácskozás felhívás kibocsátásával ért véget. December 4-től 15-ig Moszkvá­ban tanácskozott az V. Szak­szervezeti Világkongresszus. Jelképnek is szép és kifeje­ző: a moszkvai Kreml vado­natúj, hatalmas kristálypalo­tájában, ahol néhány hete még a kommunizmus felépí­tésének nagyszerű programjá­ról tárgyaltak a Szovjetunió kommunistái, december köze­pétől a világ dolgozóinak kö­zös akcióprogramjáról tanács­koztak több mint tíz napon keresztül a Szakszervezeti Vi­lágszövetség V. kongresszusá­nak résztvevői: 130 ország 143 millió szervezett dolgozójának képviseletében, ezerkétszáz küldött. Ez a kongresszus a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom eddigi legjelentősebb, legszé­lesebb körű találkozója volt, amely új utakat tárt fel a szakszervezeti viágmozgalom fejlődésében, egységének erő­sítésében. Külön jelentőséget adott ennek a kongresszusnak, hogy a nyugati szakadár szak­­szervezetek jobboldali vezetői­nek minden erőlködése elle­nére tömegével vettek részt az úgynevezett Szabad Szakszer­vezetek Nemzetközi Szövetsé­géhez tartozó tagszervezetek képviselői. A 35 tagú japán delegáció például az ország valamennyi szakszervezetét képviselte, s főként Latin- Ameri­kából és Afrikából ér­keztek küldöttek, akik, ha mindenben nem is értettek egyet a Szakszervezeti Világ­szövetség programj­ával és cél­jaival, a nemzetközi munkás­­mozgalom egységének erősíté­sére kívánják fordítani mun­kájukat. A kérdés így vetődött fel a kongresszuson: mit tehetnek a szakszervezetek az em­bensé­g oly fontos problémáinak meg­oldásáért, mint a béke, a gyarmatosítás végleges felszá­molása, a dolgozók jobb, em­berségesebb munka- és élet­­körülményeinek kialakítása a tőkés országokban stb. Hruscsov elvtárs, a Szovjet­unió miniszterelnöke világos, egyértelmű feleletet adott erre, amikor hangoztatta, hogy ez a kongresszus a világ dolgozóinak legszélesebb, leg­reprezentatívabb tanácskozása.­­A Szakszervezeti Világszö­vetség a dolgozók érdekeiért folytatott önfeláldozó harcá­val kivívta a világ dolgozói­nak mélységes megbecsülését — hangsúlyozta. — A világ dolgozói különösen azt a tényt értékelik nagyra, hogy az SZDSZ eltökélten és követke­zetesen harcol a béke megőr­zéséért és megszilárdításáért, a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­éléséért, az általános és teljes leszerelésért, a szégyenletes gyarmati rendszer végleges felszámolásáért.« A tanácskozások négy fő kérdés körül csoportosultak.­­ A nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom felada­tainak és erői összefogásának meghatározása a béke meg­óvásáért vívott világméretű harcban. Louis Saillant, az SZDSZ főtitkára beszámolójá­ban erőteljese­n aláhúzta, hogy a szakszervezeteknek a világ minden részén meg kell ma­gyarázni, honnan és miért fe­nyeget a háborús veszély, fel­­világosító munkájuk további kiterjesztésével, a szervező­­munka megjavításával, az egység gondolatának még szé­lesebb tömegekbe való bevi­telével és a hitéért harcoló minden népi-nemzeti erővel a legszélesebb körű kapcsolatokat létesítve.­­ A gyarmati rendszer vég­leges megszüntetésével kapcsolatos szakszervezeti ten­nivalók, a kolonializmus és a neokolonialista törekvések el­len harcoló népek fokozott tá­mogatása. Az alapvető prob­léma itt az, hogy ki kell ala­kítani a még gyarmati sor­ban levő országokban, s a már felszabadult népek között is valamennyi gyarmatosítás el­leni erő összefogását és cse­lekvő egységét. Az újonnan felszabadított országokban ki kell fejleszteni a nemzeti füg­getlenség és a gazdasági ön­állóság megszilárdításának alapvető tényezőjét, a nem­zeti ipart. Különösen ezeken a területeken kell élesen le­leplezni a szakadár szakszer­vezeti vezetőket, a dolgozók ellenségeit. A szakszervezeti világkongresszus felhívta ezért a világ dolgozóit, sokszorozzák meg erőfeszítéseiket a gyar­matosítás és imperialista ag­ressziók nélküli világ megte­remtéséért.­­ A tőkés országok dolgo­zóinak harca a monopó­liumok ellen politikai, gazda­sági és szociális követelései­kért. A kongresszus ezeknek a kérdéseknek a megvitatásá­ra határozta el, hogy az ifjú­munkások helyzetével foglal­kozó nemzetközi konferencia és a dolgozó nők második nemzetközi szakszervezeti kon­ferenciájának az összehívását indítványozza.­­ A szakszervezeti világ­mozgalom egységének to­vábbfejlesztése és kiszélesíté­se, mint e feladatok megoldá­sának kulcskérdése. A Szak­szervezeti Világszövetség és az V. szakszervezeti világkong­resszus felhívott minden dol­gozó, minden szakszervezetet, hogy szigeteljék el az egység­­bontókat, fejlesszék a prole­tár nemzetköziség szellemében testvéri és baráti kapcsola­taikat, szélesítsék egységmoz­galmukat Ugyanakkor kere­sik a további együttműködés lehetőségeit a Szakszervezeti Világszövetséghez nem tartozó különböző szakszervezetekkel. A kongresszus vitája során helyenként, részletkérdésekben elhangzottak ugyan helytelen nézetek, a világ szervezett dolgozóinak »csúcsértekezlete« azonban az alapvető célok, tennivalók ügyében teljes egyetértésre jutott. Határoza­tában, akcióprogramjában, a világ dolgozóihoz intézett fel­hívásában akcióegységre hívja a világ dolgozóit a tartós bé­ke biztosításáért, az általános és teljes leszerelésért, a né­met békeszerződés megköté­séért, a nyugat-berlini helyzet rendezéséért, a gyarmati rendszer mielőbbi felszámolá­sáért. A magyar szakszervezetek nevében Brutyó János főtitkár hangsúlyozta Moszkvában, hogy helyesli és elfogadja az SZVSZ akcióprogramját, amely a világ dolgozóinak legfontosabb harci feladatait összegezi. A moszkvai kongresszust a világsajtó is a nemzetközi munkásmozgalom története egyik legjelentősebb esemé­nyeként könyvelte el. A ta­nácskozásoknak több száz nyugati újságíró is szem- és fültanúja volt, s Párizs, Lon­don, New York és Bonn na­gv lapjai fájdalmas melankóliá­val írtak a kongresszuson ki­bontakozott szakszervezeti egységről. S ennek az egység­nek, az egység mögött álló erőnek a tudatában bátran foghatunk hozzá a világkong­resszus határozatainak végre­­hajtásához nálunk. Magyaror­­szágon is. Kocsis Tamás : NAGYVILAG BÁNT I­Si nt­1 A szovjet kormány jegyzékben javasolta, hogy I moy. *1. | Genfben újból flljön össze a háromhatalmi atom­értekezlet. I „ . I Hruscsov és Kekkonen finn köztársasági elnök Novoszibirszk- I «**•i ben Finnország semlegességéről és Észak-Európa békéjéről tár­gyalt. | ..­­ I Kennedy elnök a Fehér Házban nyilatkozatot adott Adzsubejnek, ■­s az Izvesztyija főszerkesztőjének, amelyben a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának szükségességéről beszélt. 28. Összeült Genfben a háromhatalmi atomértekezlet. A franciaországi politikai feszültség fokozódásának következtében általános közlekedési és közüzemi sztrájk tört ki. lop. I Utcai harcok Dominika fővárosában. Az ellenzék a diktatórikus L- I kormány megdöntésére szólít fel. Ünnepélyesen fogadták Indiában Gagarin őrnagyot. I­I . Hruscsov szovjet miniszterelnök tárgyalásokat str­rv-1------*•___________ tatott Lange norvég külügyminiszterrel. Az ENSZ-közgyűlés megkezdte a Kínai Népköztársaság ENSZ-tag­­ságának vitáját. Az Egyesült Államoknak manőverezéssel sikerült a kérdést egy évvel ismét elodáznia. H­sZi,Uigrik vé­rfürdöt rendeztek Algír utcáin. Tizennégyen meg­haltak, harmincan megsebesültek. 6 5 bail Ba,aBUer vezetésével katonai junta vette át a hatalmat Dominiká­ul kongresszusa. meenylW * Szakszervezeti Világszövetség V. 5- Csembe zsoldosai megtámadták a katangai ENSZ-haderőket. 6.­­ Magyaror­szágraNSZ ügyvezető főtitkára bejelentette: ellátogat I-----összeütközések Goában a portugál katonák és a hazafiak között. I 8.| Kikiáltották Tanganyika függetlenségét, felemelését b°nnÍ hadügyminiszter bejelentette a katonai szolgálati idó |­o | Hruscsov elvtárs beszédet mondott a Szakszervezeti Világszöv I I vétség kongresszusán. Adenauer és de Gaulle a német kérdésről tárgyalt Párizsban. Ilis A szovjet kormány visszahívta tiranai diplomáciai misszióját és I-----is távozásra szólította fel az albán nagykövetséget. 112.1 K„üZ?aJetJ1,?.iő ífs­zéket intézett az Egyesült Államokhoz, amely­­. *eretet tartóztassák le és adják ki a szovjet ható­ságoknak a háborús bűnös Heusinger NATO-tábornokot. |13.| uosMIellenCSaPatok 41talános támadást indítottak Csembe zsol­___India a Biztonsági Tanácshoz fordult Goa ügyében. 114.1 *,»“?*"* é­s az Egyesült Államok megállapodtak a lesze­­­-*- relési bizottság összetételében. I * I Befejeződött a Szakszervezeti Világkongresszus. 118.1 Elisabethville az ENSZ-csapatok ellenőrzése alá került. Az indiai csapatok harcot indítottak Goa, Damao és Diu portugál gyarmati területek felszabadításáért. 119.1 Goa felszabadult a 450 esztendős gyarmati rendszer alól. Sukarno indonéz elnök kiadta parancsát Nyugat-Irlán felszabadítá­sára a holland uralom alól. 120. 1 Százezres tömegtüntetés Párizsban az ultrák ellen. Az ENSZ politikai bizottsága újból határozatot hozott: tárgyalni kell az algériai kérdés megoldásáról, . Van társadalombiztosítási szakirodalom Szakszervezetünknek, a »He­­lyiipar és Városgazdaság« cí­mű linja decemberi számában Vágó Imre elvtárs cikket írt "Az eredményesebb munka feltétele« címmel. A cikk foglalkozik a Békés Megyei Bizottság társadalom­­biztosítási tevékenységével. Valóban fejlődés van a segé­lyezés, beteglátogatás, az üdül­tetés, a nyugdíjelőkészítés, a nők és fiatalkorúakkal való foglalkozásban, az idevonat­kozó határozatok betartásá­ban. Helytálló a cikkben, hogy Békés megye vízellátása igen szegényes, pedig az a higiénia alapfeltétele. A szakszervezet Központi Vezetősége tárgyalta a második ötéves terv célkitű­zéseit és állást foglalt Békés megye vízellátása érdekében is. A továbbiakban a cikk fej­tegeti, hogy a jó munka vég­zéséhez elengedhetetlen a szakmai tudás fejlesztése. A cikk írója panaszolja, hogy nincs irodalom a társadalom­­biztosítási munkához az aktí­váknak. A Táncsics Könyv­kiadó Vállalatnál be lehet szerezni anyagot, de úgy vé­lem, a vidéki könyvesboltok­ban is — a következő szakiro­dalmat: az új társadalombiz­tosítási jog­szab­ályok­at, az új nyugdíjtörvényt, a családi pót­lék, a Társadalombiztosítási Tanács feladata a törvényes­ség védelmében. Ezenkívül ki­adásra került a szakszerveze­tünk részéről a Társadalom­­biztosítási Figyelő és újabban az Aktivisták Tájékoztatója is foglalkozik szakmai kérdé­sekkel. Gondolom, hogy valóban helyes a törekvés Békés me­gyében is, hogy minél jobban foglalkozzunk a dolgozók min­dennapi kérdéseikkel és ezt egyrészt úgy lehet elérni, hogy a szakmai tudásunkat növel­jük. Szanyi Dezső a HV TANÁCSÁT ♦ V. 3. egyik vidéki helyiipari­­ vállalat dolgozója, levelében­­ szóvá tette, hogy a vállalatnál a­ ­ munka normáját — új techno­ í­lógiai eljárás bevezetésével egy­­ időben — megváltoztatták. Jö­lj­gos volt-e a vállalat eljárása,­­ mivel úgy tudja, hogy évente ► csak egyszer lehet a vállalat­­­nak a munka­normát megvál­­ ­­toztatni.­­ A vállalat vezetőinek ezen ► intézkedése helyes volt, mivel ► a technológiai eljárás megvál­► toztatása következtében csők­eként az egy termék előállítá­► sához szükséges munkaidő. De ► ugyancsak helyes akkor is a ► mun­kanorma megváltoztatása, ► ha a munkagép kapacitása ► változik meg, vagy egyéb ► olyan műszaki szervezési in­­t­­ézkedés történik, mely hoz­► rájárul a munka termelékeny-­­ ségének növeléséhez.­­ A munkanormák megállapí­­­­tásának, megváltoztatásának­­ és rendszeres karbantartásá­► nak rendjét a 22/1961. (VI. 9.) ► számú kormányrendelet sza­bályozza és többek között ki­► mondja: ► -IV. fejezet 8. § (1). A nor­­­­mákat azonnal meg kell vál­toztatni: [ a) műszaki és szervezési ► változások (új technológia be­vezetése, a gépkapacitás meg­­­­változtatása, egyedi gyártásról [sorozatgyártásra való áttérés ► stb.) esetén a változás arányá­éban, továbbá újítás esetén, a) na­­tuunik, hagy megál-­­lapításuk hibásan történt,­­ olyan mértékben, amely a hi-­­­ba kiküszöböléséhez szüksé- l ges,­­ c) ha az ideiglenes norma­­ érvényességi ideje lejár. 1 (2) Az (1) bekezdés a) pont-­­ja nem érinti az újítók és az­ újítást önként átvevők ked-! vezményeire vonatkozó ren-! delkezéseket.« A levélben említett évente ! egyszeri rendezést a rendelet! valóban tartalmazza, de az | nem a felsorolt esetekre von­­­natkozik. A vonatkozó rende-­­ let előírja, hogy a vállalat j igazgatója a rendeletben meg-› állapított feladatok végrehaj- › tása érdekében éves, esetleg› féléves időszakra külön intéz- › kedési tervet köteles kidol­­ › gozni. Ezen intézkedési terv­ › ben kell többek között szabá- ” lyozni a munkanormák rend-­­ szeres ellenőrzését, felülvizs­­­gálását . Az ily módon végrehajtott­­ felülvizsgálatokból, ha meg-­­alapozottan kitűnik, hogy a­­ norma már nem felel meg a­ rendeletben meghatározott kö-­ vetelményeknek, azt a 8. § ] esetén kívül is meg kell vál-- toztani. Ilyen esetben azon-­­ban ugyanazon munkáknál­ évente legfeljebb egy alka-­­lommal szabad a normát meg­­­­változtatni. Így dolgoznak és élnek a szocialista brigádok A Fővárosi Kommunális és Szolgáltató Vállalatok szocia­lista brigádvezetői részére de­cemberben értekezletet tartot­tunk a Közmű Szolgáltató Igazgatósággal közösen. A ta­nácskozáson részt vett néhány vállalati igazgató és a szak­­szervezeti bizottsági titkár is. A brigádvezetők beszámoltak brigádjaik életéről, munka­­módszerükről és tanácsokat adtak egymásnak. Kovács Lajos elvtárs, a Fő­városi Csatornázási Művek egyik szocialista brigádjának vezetője hozzászólásában töb­bek között elmondta, hogy a brigádjuk vállalásai között az elvtársi segítségnyújtás van előtérben. Ő, mint brigádve­zető is szívesen foglalkozik a fiatal dolgozókkal, de a bri­gád nagy élettapasztalattal rendelkező tagjai is készség­gel adják át munkamódszerüi­ket a brigád fiatalabb tagjai­nak. Varga István elvtárs, a Vív­művek gépkonajavító műhe­­lyének szocialista brigádveze­­tője arról számolt be, hogy a brigádon belül egsére mélyebb tartalmat kap a­ szocialista együttélés és a szocialista mó­don végzett munka. Arra tö­rekszenek, hogy a gépkocsi­­vezetőkkel is szocialista em­berhez illő kapcsolatot ala­kítsanak ki. Papp Tibor, elvtárs a Fő­városi Vízművek elfogadója el­mondta, hogy a vállalatveze­­tőség és a szakszervezeti bi­zottság is rendszeresen fog­lalkozik a szocialista brigád­mozgalommal, gyak­ran meg­látogatják a brigádokat, és biztosítják a feltételeket a brigádoknak vállalásaik telje­sítésében. Részletesen ismer­hette a nagy felszíni vízmű ,­Zalka Máté­ nevét vi­selő szo­► cialista brigád tevékenységét.­­ A héttagú brigád termelési ► vállalásai teljesítése mellett a ► szocialista együttélésre ,és ön­képzésre is nagy gondot for­­­dít. A brigád három tagja ► technikumba jár, többi tagja­­szakmai és politikai oktatás­iban vesz részt Valamennyien rendszeres olvasói az üzemi könyvtárnak. Vállalásaik kö­zül kiemelkedik a­­Szlágyi Erzsébet­ Állami Gyermekne­­velő Intézet úttörőcsapatával kötött szerződésük. A brigád vállalta az intézet állóeszközeinek és politechni­kai oktatás céljait szolgáló szerszámok, gépek és egyéb felszereléseinek állandó javí­tását és karbantartását, hogy az úttörőkkel megismertetik brigádjuk tevékenységét.­­ A szerződésben azt is rög­zítették, hogy a két úttörő­­raj negyedévenként beszámol a tanulmányi eredményeiről, és kultúrműsorral kedvesked­nek a Fővárosi Vízművek dol­gozóinak és családtagjainak. Az intézet tantestületének tag­jai vállalták az állami okta­tásban részt vevő brigádta­goknak a beszámolókra és vizsgákra való felkészítését. A­­Zalka Máté­ szocialista brigád élete és munkája szem­léletesen igazolja, hogy a szo­cialista brigádmozgalom va­lóban fejlettebb formája a szocialista munkaversenynek. Váraljai Ferenc TAKARÉKOSKODJUNK• Mint most mindenütt, úgy a IX., Házkezelési Igazgatóság­nál is nevezetes napokat élünk. Nagy munkában is ta­láljuk a KST ügyintézőket, Percze Nagy Katalin és Szabó Mihály szakszervezeti aktívá­kat. Hogyne, mikor 352 tag részére 414 000 forintot és kö­zel 10 000 forint kamatot kell vissza-, illetve kifizetniük. Nagy munka, nehéz munka ez így összesűrítve, de szívesen csinálják, mert hiszen sok embernek, főleg gyermeknek okoznak ezzel örömet, így ka­rácsony előtt. Ugyanis a betét, ez az előzetes takarékosság a legtöbb KST-tag szerint első­sorban ajándékozási célokat szolgál, főleg a gyermekek számára. Ezzel kívánják a szülők az ajándékozásra szánt összeget kiegészíteni, s ha fi­gyelembe vesszük, hogy átla­gosan egy betevő részére mint­egy 1200 forint kerül kifize­tésre, a takarékoskodó szülők gyermekeinek bizonyára igen nagy örömet fognak okozni ajándékaikkal. A KST útján való takaré­koskodás ebből a szempontból is nagy jelentőségű, de — amint többen is elmondják — van egy másik előnye a kö­zönséges takarékbetéttel szem­ben. Takarékbetétkönyvről ugyanis mindig csak a betett összeget lehet kivenni, többet nem. Ezzel szemben egy KST-tag, ha évközben valami rend-­­kívül fontos okból nagyobb­ összegre van szüksége, a KST-­ től havi betétje 24-szereséig,­ legfeljebb azonban egyhavi fizetésének megfelelő összeg erejéig kölcsönt kaphat. És ez a betevők szerint igen nagy segítség. A tagokkal beszélgetve meg­győződhetünk, hogy az egyéni takarékosság a KST módja szerint egyre népszerűbb lesz, ezt az állításunkat a számok is bizonyítják. Az elmúlt esztendőben visz­­szafizetett KST-nek a kama­tokkal együtt 273 személy ré­szére 334 000 forintot, az 1961 évben visszafizetett összeg nagysága már 352 fő részére 423 000 forint volt, ami igen tekintélyes, több mint 25 szá­zalékos emelkedést jelent És mit mutat az a körül­mény, hogy a takarékossági mozgalom egyre szélesebb körben terjed és a megtaka­rított összeg nagysága is ará­nyosan növekszik? Jelenti egyrészt hogy a dolgozók — akár ajándékvásárlási, akár tartósabb, nagyobb értékű fo­gyasztási cikkek vásárlása cél­jából takarékoskodnak — egy­re igényesebbek lesznek, s másrészt ezeket az igényeiket egyre inkább ki is tudják elé­gíteni, mert ma már van mi­ből takarékoskodniuk. Kiss Endre4

Next