Helyiipar és Városgazdaság, 1963 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

­ Megújult erővel és lendülettel BOLDOG ÚJ ÉVET! — ismételjük ezekben a napokban a már hagyományos szavakat. E jókívánságokban kifejeződik az ember mély hite a jövőben, kívánságai teljesülésében. Mi örülünk annak, hogy jön az új év, vártuk is, készültünk rá. Ez már a 18. új év a felszabadulás óta és népünk számára mindegyik év fontos volt, előbbre vitte a szocializmus építé­sének ügyét. S most büszkén emlékezünk az 1962-ben eltelt 365 napra, mert jelentősége kiemelkedik a többi közül. Ez az év pártunk VIII. kongresszusának éve, s ez még sokáig emléke­zetessé teszi számunkra. Az új év tennivalói nem ismeretlenek számunkra. Pár­tunk programja világosan meghatározza a feladatokat, melyek megvalósítása a szocializmus felépítését jelenti népünk szá­mára. Ez egyben megmutatja a szakszervezetek tennivalóit is, és ezeket fogja szakszervezetünk közeljövőben összeülő IV. kongresszusa részletesen kidolgozni. Pártunk programjának végrehajtása elsősorban azt jelenti számunkra, hogy teljes erővel vegyünk részt a termelésben, abban, hogy üzemeinkben többet, jobban és olcsóbban termel­jenek, hogy több segítséget adjunk a gazdasági vezetők munká­jához, jobban támaszkodjunk a termelési feladatok végrehajtá­sa közben a dolgozók javaslataira, véleményére. A termelési értekezleteket, munkásgyűléseket, a szocialista brigádmozgal­mat, újítómozgalmat stb. úgy kell szerveznünk, hogy azokon a dolgozók részvétele aktívabb legyen, s velük együtt vitas­suk meg a termelési, műszaki és technikai problémákat. A gazdasági vezetőkkel közösen meg kell szervezni a szocialista brigádmozgalom szélesítését, a brigádok vállalásai teljesítésé­hez a feltételek biztosítását. A pártkongresszus határozatai végrehajtásának elenged­­hetelen feltétele a dolgozók tudatának formálása, az általá­nos műveltség növelése. A műszaki, technikai fejlesztés mel­lett ez segíti elő leginkább a szocializmus építésének meg­gyorsítását. S­ZAKSZERVEZETÜNK KONGRESSZUSÁN részletesen kí­vánjuk megtárgyalni a kulturális- és nevelőmunkánk megjavítását, elsősorban az olvasómozgalom szélesítését, an­nak szervezeti, anyagi feltételeinek biztosítását. Az a tény, hogy jelenleg dolgozóinknak csak mintegy 25—30 százaléka látogatja rendszeresen könyvtárainkat, mutatja a meglevő, de még kihasználatlan nagy lehetőségeket. Növelni kell a po­litikai iskolák, munkásakadémiák és egyéb előadássorozatok számát. Kulturális és nevelési kérdésekkel foglalkozó aktivis­táink rendkívül fontos és sürgős feladata napjainkban a kü­lönböző iskolákra, tanfolyamokra jelentkezett dolgozók segí­tése annak érdekében, hogy a már megszervezett politikai iskolák, akadémiák stb. teljes létszámmal fejezzék be az ok­tatási évet. A hallgatók számára egyéni és csoportos konzul­tációkat kell szervezni, biztosítani kell számukra a megfelelő munkabeosztást, az iskolák látogatását stb. Az új évben elsőrendű feladat a betegség és baleset megelőzésének ügye. E munkánkkal annak a feltételeit te­remtjük meg, hogy a dolgozókat munka közben ne érje bal­eset, egészségüket megóvják, ezért ma különös jelentőségű az üzemekben a helyi lehetőségek felkutatása és teljes ki­használása. Az üzemi higiénia, a rend megteremtése és — e téren is — a nevel­őmunka döntően befolyásolja a balese­tek, a megbetegedések számát. A legtöbb üzemben a meg­betegedések és a balesetek ma is olyan kisebb-nagyobb hiá­nyosságokból erednek, melyek megszüntetése főleg az üzemi gazdasági vezetők és szakszervezeti aktivisták kezdeményező készségétől függ. A fürdők, öltözők, mellékhelyiségek, mun­katermek tisztán tartása, szellőztetése, az üzemi rend be­tartása az esetek többségében nem kíván nagy anyagi áldo­zatot. Ezért helyezzük a hangsúlyt e feladatok végrehajtása során a helyi kezdez­ényezésre, önállóságra. A DOLGOZÓK ÜGYEIVEL VALÓ FOGLALKOZÁS meg­javítása alapvetően fontos feladat számunkra. Még min­dig elég gyakran panaszkodnak dolgozóink, hogy javaslatai­kat nem veszik figyelembe, sokszor nem kapnak megfelelő vá­laszt. Gyakran a törvényeket megsértve túlóráztatnak, nem biztosítják a dolgozóknak az őket megillető jogokat. Szak­­szervezetünknek meg kell értetni a gazdasági vezetőkkel, hogy eredményesen dolgozni, jól vezetni a vállalat ügyeit nem lehet anélkül, hogy a dolgozókra ne támaszkodjanak, ne igé­nyeljék azok segítségét, javaslatait. Pártunk programja hangsúlyozza a dolgozók bevonásának jelentőségét a termelés irányításába. Ez azt jelenti számunkra, hogy gondoskodni kell arról, hogy a termeléssel kapcsolatos szakszervezeti tevékenységet ne szőkítsük le a munkaverseny szervezésére, mert a dolgozókkal együtt befolyást kell gyako­rolni a termelést érintő minden kérdésre. A szakszervezeti bizottságok fontos feladata megfelelő képzettségű szakszervezeti tagok bevonásával segítséget adni a műszaki fejlesztés, a technológia tökéletesítése, a munka- és üzemszervezési stb. kérdések elemzéséhez, megfelelő javasla­tok kidolgozásával hozzájárulni a termelékenység növelésé­hez, az önköltség csökkentéséhez. FELADATOK VÉGREHAJTÁSÁNAK ELŐFELTÉTELE ■*"1 a szakszervezeti munka színvonalának emelése. Csak ak­kor leszünk képesek ezt megvalósítani, ha minden tisztség­­viselő és aktivista a maga területén elvégzi saját munkáját. Pártunk VIII. kongresszusa által elfogadott program vi­lágosan megjelöli, hogy a cél a szocializmus teljes felépítése hazánkban, a dolgozók szükségleteinek kielégítése, de megha­tározza a szükségletek kielégítésének útját is. Egyszerű, sza­vakkal, de határtalan mély tartalmával és kifejező erejével bizonyítja, hogy a szocializmus felépítését csak az egész nép kollektív munkájával lehet megvalósítani. Ezért a program: felhívás minden egyes dolgozóhoz a munkában való aktív részvételre. OLDOG ÚJ ÉVET! Mi ezt a köszöntést örömmel, meg­­győződéssel használjuk, mert hisszük, hogy az új évben az egyes ember és az egész nép kívánságai teljesülnek, telje­sítjük pártunk programjának 1963-ra eső részét, tovább javul a dolgozók élet- és munkakörülménye, békében és nyugod­tan dolgozhat népünk a szocialista társadalom felépítésén. Meggyőződésünk, hogy a mi szakszervezetünk, a helyi ipari és városgazdasági dolgozók is eredményesen kiveszik részü­ket e munkából. VIRIZLAY GYULA Kiváló újítók kitüntetése December 1-én a szakszer­­­­vezet székházában az elnök­ség és a Helyiipari Főosztály, az OVF Vízellátási és Csator­názási Főosztály, az ÉM Szakigazgatási Főosztály, az újító mozgalomban legkiemel­kedőbb eredményeket elért A 7 újítónak — munkájuk elisme­réséül — átadták a SZOT, a Ta­lálmányi Hivatal és a minisz­ter kitüntetését. Seprényi Sándor elvtárs, a szakszervezet főtitkára köszön­tötte a megjelent újítókat. Be­vezetőjében elmondta, hogy az újító­ mozgalom az állami helyiipari­­és közmű-szolgálta­tó vállalatoknál jelentős ered­ményeket ért el, évről évre nö­vekszik az újítók száma. Az elért eredményekben nem kis szerep jutott az újítók bátor, a nehézségeket leküzdő, az újért lelkesedő munkájának. Az ünnepélyes átadáson részt vett Igaz Sándor elvtárs, a Helyiipari Főosztály vezetője és Alföldi György elvtárs, az OFV Vízellátási és Csatorná­zási Főosztályának főmérnöke. KIVÁLÓ ÚJÍTÓ CÍMET ÉS A JELVÉNY ARANY FOKO­ZATÁT KAPTÁK: Réti An­dor, Zalán Béla, Dienes Lász­ló, Ziegelheim József (Buda­pest) Kovács J. Gyula (Komá­rom m.) EZÜST JELVÉNYT KAP­TAK: Lindenmayer Ferenc, Kovács Béla, Hölfinger Mátyás (Budapest), Fernbach János (Pest megye), Vadász József (Tolna m.) Pókos József (Ko­márom m.). BRONZ FOKOZATOT KAP­TAK: Jánosi József, Gergác Károly, Nagylósi Gyula, Bérc­j­kés József, Kissomlyói György, ', Láng Győző, Schlinger János', (Budapest), Fehér László,­ Nagy József, Bakó László (Bécs m.), Stróber Árpád (Ko­­­­márom m.), Dudás Lajos, Sel­me­ci György, Jáni József (Fe­jér m.) Bajkai Gyula, Trigola István (Szolnok nv). VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A H­E­LYI I­PARI ES VAR­O­S GAZ­DASAG­I DOLGOZOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA­­ta: 10 fillér 19­6­3. JANUÁR XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Az állami helyiipar 1963. évi feladatai Az állami­­ helyiipari válla­latok az 1962. évi tervüket — mely mintegy 8 százalékkal magasabb az előző évi tény­­számnál —, lényegében telje­sítették. Ezt mutatják az elő­zetes adatok, valamint az I—III. n. é. tervteljesítés eredménye. A statisztikai ada­tok alapján megállapítható, hogy a termelési tervet 99,9 százalékra, a létszámtervet 99,6 százalékra, az egy munkásra eső termelési értéket pedig 100,3 százalékra teljesítették. A tervidőszak során nagyobb arányú lemaradás volt a bá­nyászat, a vas- és fémfeldol­gozó, valamint a textil- és az építőanyagiparban. Ezekben az iparágakban a tervlema­radásokat nagymértékben be­folyásolta, hogy a terveket többször módosították, válto­zott a gyártmányösszetétel és egyes cikkféleségeknél csök­kent a kereskedelem igénye. Emellett azonban számos esetben találkozhatunk olyan problémákkal, mely az előre­látás hiányából, az üzem és a termelés szervezésében fellel­hető hiányosságokból is adód­tak A javítást és szolgáltatást nem teljesítették A termelési terv fontos ré­sze a lakosság részére végzett javító és szolgáltató tevé­kenység. Ebben több vállalat­nál jelentős lemaradás van. Az I—VIII. hónap eredmé­nyeit figyelembe véve a javí­tó és szolgáltatás területéin a tervteljesítés 1961. azonos idő­szakához viszonyítva 103,5 százalék, de a lakosságnak végzett munka csak 94,6 szá­zalék. A terv ilyen alakulása a vezetők szemléletét is tük­rözi. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy szívesebben vé­geznek a közületeknek javítási munkát, vagy a minisztériu­mi iparnak bedolgozást. Ez a szemlélet sok esetben azzal függ össze, hogy így látják kiz­­biztosítottnak a vállalat ered­ményes működését. A szem­lélet változásához arra is szük­ség van, hogy a következő tervévben a vállalatokat foko­zottabban, jobban, anyagilag is érdekeltté tegyék a szolgálta­tási feladatok teljesítésében. Az átlagbérekben 1961. ha­sonló időszakához viszonyítva 2,3 százalékos az emelkedés, de az 1962. évi tervhez viszo­nyítva 0,4 százalékos a lema­radás. Az iparágak többségé­nél a lemaradás a jellemző, de egyes iparágakban túllépés van. Az építőanyag-, gumi- és műanyagipar, fa- és a vegyes­iparban mintegy 2 százalék körüli lemaradás van. A le­maradások összefüggnek az­zal, hogy néhány vállalat helytelen bérpolitikát folytat. Sok esetben nem fizetik ki a dolgozók részére az állóidőket, vagy az árkalkulációban rög­zített fix díjból képeznek munkanormákat, és bértétele­ket. A tapasztalatok felhasználása Az 1963. évi tervfeladatok kialakításánál, és a tervév be­indításánál a gazdasági veze­tőknek és a szakszervezeti bi­zottságoknak fokozottabb mér­tékben kell foglalkozni a meg­lévő hiányosságok felszámolá­sával, hogy a helyi ipari vál­lalatok a megnövekedett fel­adatoknak mind eredménye­sebben tegyenek eleget. A helyiipari vállalatok terv­feladatai végrehajtásának megszerzésénél, elsősorban fi­gyelembe kell venni a kor­mány 2028/1962. számú hatá­rozatát, mely többek között kimondja: »A tanácsi és szö­vetkezeti ipar területén a fő feladat a lakosság javítási és karbantartási, s más szolgál­tatási igényei kielégítésére irá­nyuló tevékenység növelése. Emellett szükség van ezen ágazatok árutermelésére is­. Ezen elvi megállapítás figye­lembe vételével készült el az 1963. évi terv. A terveket egészséges fejlődés jellemzi. A várható termelési eredmény­hez viszonyítva mintegy 7,8 százalékos­ növeléssel számol­hatunk. Ezen belül nagyobb arányú fejlődés van előirá­nyozva a gumi- és műanyag­iparban 22,4 százalék, a fa­iparban 17,3 százalék, a vas­iparban 8,7 százalék, s a ve­gyesiparban 8,9 százalék. En­nek megfelelően jelentősen emelkedik a bel- és külkeres­kedelemnek történő szállítás. Az exporttermelés 6,7 száza­lékkal több lesz, mint az 1962. évi terv. A tervfeladatok és a végre­hajtással kapcsolatos tenni­valók lényegében most kerül­nek a műszaki konferenciák és a termelési tanácskozások elé megvitatás céljából. A vég­rehajtás megszervezésénél nagy gondot kell fordítani az 1962. évi tapasztalatok felhasz­nálására, s a VIII. pártkong­resszus által meghatározott feladatokra. A pártkongresszus a terme­lési feladatoknál igen fontos tényezőként emelte ki a mun­katermelékenység növelését, s ezzel kapcsolatban a műszaki fejlesztés problémáit. A párt VIII. kongresszusa megállapí­totta,­­ hogy­­Magyarországon a munka termelékenysége még nagyon elmarad a követelmé­nyektől és a lehetőségektől. E tekintetben mi a szocialista országok sorában még mindig a táblázat alján vagyunk. A munka termelékenységének növelése mindenekelőtt a jobb termelőeszközön, a műszaki színvonal fejlesztésén múlik­. Az előrehaladás fontos té­nyezője a műszaki tervezés, a beruházások időben való el­készítése, a korszerű üzem­­szervezés, a termelés rejtett tartalékainak feltárása. Gyak­ran tapasztaljuk, hogy ma már a rejtett tartalékok a munka- és üzemszervezés területén is­mertekké váltak, azonban nincs következetes munka ezek megszüntetésére. Az 1963. éves gazdasági fel­adatok sikeres megoldása ér­dekében fokozottabb mérték­ben fel kell használni a kong­resszusi versenyben szerzett tapasztalatokat, következetes szervező és politikai munká­val arra kell törekedni, hogy a versenylendület ne csökken­jen. Biztosítani kell, hogy a szocialista munkaverseny al­kalmazkodjon a tervfeladatok­hoz, a legszélesebb együttmű­ködés alakuljon ki a vállala­ton belül levő üzemek és más kooperáló vállalatokkal. Biz­tosítani kell, hogy a felső és a közép irányító gazdasági szer­vek határozatai alapján vég­bemenő profilrendezéseket és egyéb átszervezéseket a terme­lés és a termelékenység visz­­szaesése nélkül oldják meg. Alap­­­as egyéni verseny A szocialista munkaverseny szervezőjénél továbbra is az egyéni versenyt kell alapnak tekinteni, az egyéni verseny sokoldalú szervezése mellett nagy gondot kell fordítani a szocialista brigádmozgalom számszerű és minőségi fejlesz­tésére is. Különösen nagy gon­dot fordítsunk arra, hogy a szocialista brigádok terme­lési vállalásai mellett, a szo­cialista életmód és a nevelés­sel kapcsolatos vállalások mi­nél konkrétabbak, előremuta­tók legyenek. Ahol a feltéte­lek megérték, biztosítani kell, hogy ne csak a brigádok, ha­nem egész üzemrészek is töre­kedjenek, hogy a szocialista brigádmozgalom hármas jel­szava »­szocialista módon élni, dolgozni és gazdálkodni« nagy kollektívák méretében is meg­valósuljon. A vállalatok nö­veljék a munka termelékeny­ségét és a termelés gazdasá­gosságát, javítsák a gyártott áruféleségek minőségét, aka­dályozzák meg a felesleges létszám- és túlóra-gazdálko­dást, dolgozzanak ki intézke­déseket ezek megszüntetéseire. A termelékenység növeke­dését elő kell segíteni a mű­szaki szervezési intézkedések pontos végrehajtásával, biz­tosítani kell a meglévő kapa­citások maximálás kihasználá­sát. Nagy gonddal, kell szer­vezni a takarékossági mozgal­mat, elsősorban ,az import­anyagokra vonatkozóan. A feladatok végrehajtásá­ban arra kell törekedni, hogy a dolgozók minél nagyobb ré­tegét bevonjuk, s tudatosan szervezzük a dolgozók javas­latait, azok megvalósítását. Biztosítsuk, hogy az 1963. évi feladatok megoldását a tuda­tosság nagyobb foka, az okos, előrevivő gondolatok, ezernyi ötlet, kezdeményezés, az új felkarolása jellemezte. Kontha István J­oldog új évet kíván szakszervezetünk minden tagjának a HVDSZ Elnöksége A béke követei Hirosimától­­ Auschwitzig. Ezt az utat ifjú japánok béke­­­­küldöttsége járja, akik a hiro­­simai polgármester személyes üzenetét valamennyi útba eső város polgármesterének átad­ják. A négytagú küldöttség egy tagja buddhista pap, egy ka­tolikus történész, egy protes­táns közgazdász, egy pedig ateista jogász. A küldöttség személyi összetétele figyelem­ére méltó, jelképes. Szép pél­­­dája, bizonysága a békéért való békés együttcselekvésnek, a békemozgalom sokféle el­­l­­entétet feloldó hódításának.­­ A küldöttség 17 országon át­­ utazott, vándorolt, míg ha­zánkba ért, hogy aztán más­, országok felé folytassa útját.­ Hogy még számtalan város polgármesterének tolmácsol­ják a hirosimai polgármester üzenetét, szóban, írásban, ké­pekben és más, szívet, értel­met lazító dokumentumokkal. A küldöttség útja — feb­ruártól máig — viszontagsá­gos volt, nemcsak lelkesedés­sel, együttérzéssel, hanem kis-, hitűséggel is találkoztak. Sőt, itt-ott, például Törökország­ban bizonyos vezetőrétegek el­tanácsoló szándékaival is. A küldöttséget mi szívesen fogadtuk, s reméljük, hogy út­juk során elérik céljukat, hir­detik a béke gondolatát. S tá­voli hazájukba visszatérve hí­rül adják a hirosimai polgár­mesternek is: nekünk nemcsak forró óhajunk, de kemény aka­ratunk is elérni, hogy soha többé se atom, se egyéb bom­ba, sem Hirosimában, sem Na­­gaszakiban, sem pedig másutt e földön élőt, emberi alkotást, természeti ajándékot el ne pusztítson! Kopta Károly A ZALAEGERSZEGI BÚ­TORIPARI VÁLLALAT az első félévet lemaradással zár­ta. A vállalat mintegy 160 ezer forint értékű munkával adós maradt. A kongresszusi ver­seny szervezésekor a dolgozók azt a célt tűzték maguk elé, hogy megkísérelik a lemara­dás behozását. November kö­zepéig 100 ezer forintot tör­lesztettek, a munka­verseny lendületével az év végére to­vábbi sikereket értek el

Next