Helyiipar és Városgazdaság, 1966 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
A javaslat valóság lesz A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat élüzem ünnepségén 1965. tavaszán a vállalat igazgatója ünnepi beszédében jelentős eredményekről adott számot Az elért sikerekben nem kis része volt a vállalat munkabiztonsági javulásának. Ez amellett, hogy az él üzem cím elnyerésének is feltétele volt, azt is jelezte, hogy a vállalat kollektívájának lelkiismeretes, fáradságos munkája, a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek mega központi vezetőség ülése után üzemi tanácsülést tartottak. Ezen a tanácsülésen a vállalat baleseti helyzetét tárgyalták. Megállapították, hogy 1965. I. félév-ében kisebb romlást nullatott a baleseti statisztika. Ezért az üzemi tanácsülés beszámolója alaposan elemezve az okokat, egyértelműen kimondta: a tervteljesítés közben nem lehet szem elől téveszteni az embert. Ennek a gondolatnak szellemében jelölték meg a fő feladatokat: mozgósítani az öszszes üzemi szerveket és a dolgozókat a biztonságtechnikai előírások betartására, a fegyelmezetlenség, a könnyelműködés elítélésére, ha kell megtorlására. Az üzemi tanács ülését követően a műszaki konferencia dolgozta fel a kérdést. Ennek fontolt, jól koordinált intézkedései a munkavédelemben is meghozták gyümölcsüket. Hol tart ma a vállalat? Hogyan hasznosítják központi vezetőségünk határozatát, elnökségünk intézkedéseit, amelyek a további fejlődés útját jelölik meg? Milyen feladatokat tűz maga elé a vállalatvezetőség és a szakszervezeti bizottság? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a vállalatnál-alapján tartották meg a termelési tanácskozást. Ezzel úgyszólván egy időben a szakszervezeti bizottság beszámoltatás formájában számonkérte és ellenőrizte a vállalat biztonságtechnikai megbízottjának tevékenységét. A munkavédelmi szemlén a vállalat igazgatója és a szemlebizottság tagjai külön, egyenként beszélgettek a dolgozókkal, véleményüket kérték a helyzet további javítására. Így jutott el minden egyes dolgozóhoz a feladat: fegyelmezettebben, biztonságosabban dolgozz, a saját és az egész népgazdaság érdekében. Hogy eredményes volt a fáradozás, azt a számok bizonyítják. Augusztus és szeptember hónapban nem volt baleset a veszélyes, erősáramú szerelést végző vállalatnál. ják azokat, akik a komplexterv és a jegyzőkönyvi előírásokat nem hajtják végre, kiiktatják a védőberendezéseket, vagy megszegik a biztonsági előírásokat. Arról akartunk meggyőződni, hogyan indult el a vállalat a KV. augusztus 6-i határozatának a végrehajtásában. A fentiek azok a módszerek, amelyeket a határozat előír. A dolgozók érdekeltté tétele, bevonása a munkába, a szemlék formalitásából kilábaló, élő tevékenység, ezt irányozza elő a határozat, ezen az úton jól, kezdeményezzen indult el a vállalat. Fialka Géza A munka megszervezése... ... a dolgozók aktív támogatásával Sokszor halljuk, hogy nem javasolnak a dolgozók, nem érdemes időt fecsérelni arra, hogy a munkavédelmi feladatokat megtárgyaljuk velük, nám érzik magukénak a munkavédelem ügyét. Mást tapasztaltunk a Neonnál. A dolgozók nagyon sok és jó javaslatot tesznek. Igaz, a vállalat felkarolja, ha kell tökéletesíti és hasznosítja a kezdeményezéseket Nézzünk egy-kettőt ezekből a javaslatokból. A dukkózó műhely elszívása a kivitelező hibájából nem volt tökéletes. Az elszívás minősége kifogásolható volt, ezenkívül a kisméretű elszívó kürtök alá nem fértek be a nagyobb munkadarabok. A dolgozók saját kezdeményezésként átvizsgálták a berendezést. Megállapították, hogy az alacsony hatásfokú elszívást a könyökben lerakódon és megülepedett festékanyag okozza, ami baleseti veszélyforrás. A műhely dolgozóinak javaslata alapján nemcsak jelentős népgazdasági kár bekövetkezését előzhette meg a vállalat, hanem növelik az elszívás hatékonyságát és ezzel egy időben az üzemben csökkentik a zajt is. Hasznos javaslattal járult a szociális helyzet és a munkakörülmények javításához Stadler elvtárs, az szb termelési felelőse is, aki a fotólaboratóriumban jelenleg uralkodó egészségtelen munkakörülmények megszüntetésére talált ésszerű megoldást. Véletlen, hogy különleges eset ez? Nyilván nem. A vállalat vezetői, a pártszervezet és a szakszervezeti aktivisták olyan légkört teremtettek, ahol becsülete van a dolgozók kezdeményezőkészségének, hasznos javaslatainak és bírálatának. Megbecsülés és elismerés, de felelősségrevonás is A munkavédelmi szemlékre felkészülnek, kikérik a dolgozók véleményét, tanácsait. A bizottság a szemle előtt értékeli a komplex terv esedékes előirányzatainak helyzetét, az előző szemle jegyzőkönyvi előírásait és utána kezdik meg a szemlét. A szemle — amely előtt a munkásvédelmi őr észrevételeit is meghallgatják — nemcsak a gépek, berendezések és épületek, hanem az emberek »megszemlélésére«, észrevételeik számbavételére is kiterjed. Sokat segít a jegyzőkönyvi előírások minőségén és hatékonyságán, hogy a szemlebizottság egyik tagja az üzemorvos. A vállalat felismerte, hogy az anyagi ösztönzőket hatásosan lehet a megelőzés szolgálatába állítani. A kiemelkedő munkavédelmi szervező, nevelő és műszaki tevékenységet rendszeresen jutalmazzák. Ugyanakkor felelősségre von- .A beszámoló véget ért. Hunyadvari Géza, a műhelybizottság titkára már a harmadik hozzászóló észrevételeit jegyzi, s közben gondterhelten tekint végig a termen. A 200 főnyi tagságból mindössze fele van jelen. Miért ez a négy részvétlenség? Tekintete a bizalmiakat keresi. Hujbert, Szegedi, Búza itt várták. — És a többiek? Ezt kérdezte hozzászólásában Slezák elvtárs is. Most önmagától kérdezi, s a kérdés ismét válasz nélkül marad. A jelenlegi felszólalót nézi — Gárdonyi elvtársat — de gondolata, visszakalandozik László elvtárs, az stb. titkárának szavaihoz: — A beszámoló felületes, kapkodó, csupán nagyvonalakban érintette a műhelybizottság eddig végzett munkáját. A mai taggyűlés célja az volt, hogy: értékelje a műhelybizottság, a bizalmiak és a szakszervezeti csoportok negyedéves tevékenységét, határozza meg a következő negyedév feladatait. Az arcokat kutatja. Vajon ki asit még hozzá? Az asztalon fekvő lapokra tekint. Újra átfutja, a neveknél egy nagy pillanatot idéz. Slezák István párttitkár, a beszámolót bírálta, beszélt a műhelybizottság önállóságáról, foglalkozott a munkájának hiányosságaival. Közben újabb felszólaló jelentkezik, Brunnel, a sportkör elnöke. Igazat kell adnom neki — jegyzi meg gondolatban — és neve után a papíron odaírja a felszólaló szavait: »Olyan legyen a bizalmi, akinek tekintélye van« — s magában a bizalmiak nevét sorolja. — Az ám, Boncsina? de hol van most? — és szemével a bizalmit keresi. Nem jött el. Vajon hogyan szervezett erre a taggyűlésre? Talán úgy, hogy: benném, holnap szakszervezeti gyűlés lesz, légy szíves, menj el. Ezen aztán elmosolyodik. Lehet, hogy ez a magyarázata az üresen maradt székeknek? Egy újabb felszólaló érces hangja tölti meg a termet. —4 szakszervezeti csoport munkájában sajnos nem rendszeres a csoportértekezlet, a dolgozók tájékoztatása alkalomszerű. A jövőben fokozni kell a műhelybizottsági tagok önállóságát, felelősségérzetét. Fokozottabban kell érvényesülnie a kollektív vezetésnek, a szakszervezeti demokráciának. A mai beszámoló hiányosságáért, a részvétlenségért a műhelybizottság minden egyes tagja felelős. Az üzemen belül hét brigád küzd a szocialista címért. Vállalásaik közt szerepel a rendezvényeken való részvétel. Itt van-e mind a hét brigád? Ha körülnézünk, azt hiszem nem szükséges válaszolnom. A hangulat egyre jobban átforrósodik. Az egyik felszólaló még be sem fejezi mondanivalóját, már újabbak jelentkeznek. Mindenkinek van valami észrevétele. Gárdonyi elvtárs a mellékhelyiségek tisztátalanságát kifogásolja, más a szakszervezeti lap késői árusítását veti fel. Kerekes elvtárs javasolja, hogy a műhelybizottság számoltassa be a bizalmiakat végzett munkájukról. A műhelybizottság titkára sebesen jegyez. Gondolata már a válaszokat fogalmazza. Most újra László elvtársé a szó. — A beszámolótól eltekintve, jónak mondható a taggyűlés. Sokan szólaltak fel, bátran bíráltak. A bizottság a negatív jelenségek mellett ért el eredményeket a bér, a munkásvédelem és a szociális feladatok megoldásában. A műhelybizottság összegezze a hallottakat és pótolja az elmulasztottakat — fejezi be beszédét László elvtárs. Ezután Hunyadvári elvtárs válaszol az elhangzottakra. Elfogadja a bizottságot ért bírálatot. Sokat tanultunk belőle — hangsúlyozza, és ígéretet tesz a hibák kijavítására, a javaslatok megvalósítására. A dolgozók elégedetten távoznak a forró hangulatú taggyűlésről, amely a Fővárosi Finommechanikai Vállalat I-es üzemrész kultúrtermében zajlott le . A Taggyűlés a műhelyben Export, műszaki fejlesztés, korszerűség a Zala megyei helyiipari vállalatoknál A Zala megyei helyiipari vállalatok termelésében mind jelentősebbé válik az export. Az év elején nem volt közvetlen exportkötelezettségük, de a korszerűbb termelés-szervezéssel, a technikai és műszaki feltételek megteremtésével lehetőség nyílt arra, hogy jelentős közvetlen exportot bonyolítsanak le. A megye vasipara az elmúlt hónapokban 2,1 millió forint értékű szállítószalagot exportált. 1906-ban már 5 millió forint értéket exportálnak ebből a termékből, korszerűbb kivitelben. Évek óta számottevő a megye helyi iparában a közvetett export, amelynek összege 1956- ban is megközelítette a 20 millió forintot. Fontos termelésbővítő, illetve termelékenység növelő tényező a tervszerű és előrelátó műszaki fejlesztés. Különösen jelentős a műszaki színvonal emelkedése a vas- és a bútoriparban. Többi között félmillió forintos beruházással új, modern síkcsiszolót helyeztek üzembe a megyében, számos korszerű gépet kaptak a vállalatok. Az új, korszerű gépiberendezések termelésbe állítása lehetővé tette a termelési feladatok növelését, az igények magasabb fokon történő kielégítését. A gépiparban végrehajtott nagyarányú műszaki fejlesztés megteremtette a feltételeit egy 16 milliós termelési feladat teljesítésének. Lehetővé tették a műszaki intézkedések több korszerű termék előállítását is. A Nagykanizsai Vasipari Vállalatnál például a korábbi szürkevasöntvény helyett alumíniumból készítik a csapágyházat, és az ékszíjtárcsát — kitűnő minőségben. A megye vasipara elkészítette a 10 tonnás fogasrúd-emelőt, amelyet hazánkban eddig nem gyártottak. A Zalaegerszegi Bútoripari Vállalat a bútorfényezés új technológiáját dolgozta ki, amivel nagymértékben növelte a munka termelékenységét. A megye két bútoripari vállalatát most a saját szükségleteket kielégítő epedarugó-gyár létesítése foglalkoztatja. A két gyár évi epedarugó-szükséglete 80 ezer négyzetméter, ha ezt saját erőből megoldják, nagymértékben tehermentesítik a szállító üzemeket. Jelentős kezdeményezés a bútoriparban, hogy a székek kárpitozásánál hajlított rugót alkalmaznak. Ezáltal csökken az előállítási költség. Export növelő, illetve import csökkentő beruházásokra 29 javaslat érkezett az ország megyéiből az illetékes minisztériumba. Ebből 1965-ben történő megvalósításra hetet fogadtak el, melyből kettő Zala megyéből érkezett, így 1 millió forintos beruházással megépítik a megyében az évi 100 ezer négyzetméter kapacitású falburkoló csempegyárat. A csempe hazai előállításával nagy mennyiségű devizát takarítunk meg. A vasiparban 2,2 millió forintos beruházással végrehajtják a szerszámüzem korszerűsítését. A teljes felújítással az export arány további gyors ütemű növelésére lesz lehetőség. A vállalat termékeire a külkereskedelmi szervek igényt tartanak. A megye helyi iparának egyik nagy jövő előtt álló terméke a Vulkolor-lap. E fontos építőanyagból világszerte nagy a kereslet. Ennek a terméknek égetési próbái az idén fejeződtek be, jövő évben kezdik a lapok gyakorlati alkalmazását. Az Építésügyi Minisztérium engedélyt adott arra, hogy Zalaegerszegen és Nagykanizsán a jövő évben épülő házakon mintegy 200 négyzetméter Vulkolor-lapot helyezzenek el. A Vulkolor-lap négyzetmétere az 1000 forintos kerámiával, szemben mindössze 120 forint. Ha a kísérletek beválnak, sor kerül a Vulkolor-lap üzem 3 millió forintos beruházásra, árui évente 100 ezer négyzetméter burkolólapot ad. A. L. Szeretem ezt a munkát Januárban választott meg a Székesfehérvári Bútoripari Vállalat gépház brigádja bizalminak. A kezdet nehéz volt, de a brigád ígéretet tett, hogy segítségemre lesz, így is történt. Az első teendőm az volt, hogy a brigád minden dolgozója szakszervezeti tag legyen, pontosan fizesse tagdíját, a termelési és a csoportmegbeszéléseken részt, vegyen. Rendszeresítettük a brigádértekezleteket. Április 8-án megtárgyaltuk első negyedévi termelésünket, meghatároztuk miképpen tudnánk többet és jobbat termelni. Április 22-i megbeszélésünkön a brigád vállalta, hogy május 1-re kicsinosítja a műhelyt. Májusban társadalmi munkát vállaltunk téglagyári üzemrészünknél, melynek az volt a célja, hogy a gépek zavartalanul üzemeljenek, a dolgozók teljesíthessék export tervüket. Brigádunk rendszeresen részt vesz a havi balesetelhárítási előadásokon, filmvetítéseken. A munkavédelemben mutatkozó javuláshoz hozzájárul az, hogy félévenként, illetve évenként újabb aktivistákat vonunk be a balesetek megelőzésébe. Ezen keresztül egyre többen ismerik meg az őrségmozgalom célját, rendeltetését. Szakszervezeti csoportunk nemcsak kötelességeit igyekszik teljesíteni, hanem él jogaival is. Júniusi csoportértekezletünkön az üdülőjegyek elosztásáról döntöttünk. Figyelembe vettük, ki hogyan végezte munkáját, milyen aktív a társadalmi munkában, részt vesze a termelési tanácskozásokon, mióta szakszervezeti tag, milyenek a családi körülményei. Hasonlóan javasoljuk azt, hogy ki kapjon jutalmat, órabér javítást, esetleg órabércsökkentést. Ez a módszer ösztönzőleg hatott a brigád termelésére, fegyelmezettebbek lettek a brigádtagok, javult a munka minősége. A politikai és általános művelődésben is sikerült javulást elérni. A csoport, illetve a brigád tagjai közül egyre többen járnak szakszervezeti politikai iskolába, munkásakadémiára. Az eredmények mellett hibák is vannak. A szakszervezeti bizottságtól megkapjuk a kellő támogatást, tagjai segítik munkánkat. Kevés segítséget kapunk azonban a vállalat gazdasági vezetőitől. Sok esetben a bizalmi véleményének kikérése nélkül intézkednek, például dolgozók, művezetők áthelyezéséről. Legtöbbször csak akkor veszünk tudomást az áthelyezésről, amikor az új dolgozó munkába áll, vagy nem jelenik meg munkahelyén. Véleményem szerint helyes lenne meghallgatni a bizalmit, de nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem minden olyan esetben, ami a brigád, a szakszervezeti csoport életét érinti. Reméljük, hogy ezek a problémák megoldódnak és a jövőben meghallgatják a bizalmik véleményét is. Néhány sorban leírva így él, dolgozik szakszervezeti csoportunk, brigádunk. Szeretem és szívesen végzem munkámat, mert tudom, hogy ezzel a közösséget segítem. Elbert Ferenc bizalmi HÍREK HATÁRIDŐ ELŐTT teljesítette tervét Baranya megyében a Vegyesipari Vállalat. A mintegy 700 000 forintos túlteljesítés főleg a lakossági szolgáltatásokból adódik. A FÉMIPARI VÁLLALAT 1050 tonna láncot — főleg a mezőgazdaság részére — valamint 25 tonna bútorvasalást, és 240 tonna sodronyfonatot készített. Az egészségügyi felvilágosítás keretében filmvetítéssel egybekötött előadást szerveztek, amelyen több mint 100 dolgozó vett részt. Az előadást Dr. Meláth Ferenc, a városi KÖJÁL orvosa tartotta a higiénikus tisztálkodás címmel. A besorolások végrehajtásáról Bérgazdálkodási rendszerünk tökéletesítése szükségessé tette, hogy — az alapelvek fenntartásával — új, egységes, besorolási rendszert alakítsunk ki, ami nem csökkenti a vállalati önállóságot, de jobban öszszehangolja a munkák és munkások besorolását, áttekinthetővé teszi a munkások szakképzettsége és munkakörülmények szerinti megoszlását. Cél: az igazságosabb bérezés Az új besorolási rendszer célja, hogy csökkentse az ágazatok közti bérfeszültséget, szakmákon belül kialakítsa a dolgozók helyes bérarányát, és egységes alapokra helyezze a differenciált bérezést. A helyi iparban az új besorolási rendszer bevezetéséről a 15 1965. Könnyűipari Miniszteri utasítás rendelkezik, amelylyel kapcsolatban a fővárosi tanács IV. ipari osztálya és a HVDSZ budapesti bizottsága értekezletet tartott a vállalatok munkaügyi vezetői és a szakszervezeti bizottságok bérfelelősei részére. Az értekezleten elhangzott kérdések a már korábban kiadott utasítások kiegészítését tették szükségessé. Például: egyes vállalatoknál a darabbéres bérrendszerben foglalkoztatott dolgozóknál — az adott kategória határain belül — egy fix órabér értékében való megállapítása nehézséget okozott. Az ipari osztály és a szakszervezet együttes engedélye alapján két alkategória jelölésű, de ugyancsak fix értékű bérkategória állapítható meg. Az alkategória alkalmazása csak átmeneti, a jövő évben törekedni kell az egyes kategóriákon belül az egy fix bértétel kialakítására. Az új besorolási rendszert 1965. október 1-vel kellett bevezetni a kijelölt ipari vállalatoknál. A határidőt a vállalatok teljesítették egy vállalat — a Fővárosi Műszaki Ketegvár — kivétel, ahol béralapproblémák voltak. Ezt a felügyeleti szerv megoldotta és a besorolási rendszer bevezetése november 1-vel megtörtént. A végrehajtásra alig volt panasz Azoknál a vállalatoknál, ahol a dolgozók magasabb bérrel voltak besorolva, mint az általuk végzett munkák átlagos kategória értéke —ben az évek során kapott bérfejlesztési keretet indokolatlan alapórabér emelésére használták fel — alapórabér-csökkentést kellett végrehajtani. Ez kevés iparvállalatunknál fordult elő. Tapasztalataink alapján az új besorolási rendszer bevezetése nem változtatta lényegesen — kevés kivétellel — a dolgozók keresetét. Jelentéktelen számú panasszal fordultak a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, besorolással kapcsolatos panasz alig volt. A vállalatok munkájának értékelésekor megállapítható, hogy a felsőbb gazdasági vezetéstől és a szakszervezettől kapott tájékoztatás és segítség nem volt elegendő, nem a kellő időben történt. A dolgozók tájékoztatása sem volt minden esetben megfelelő. Nem kaptak megfelelő felvilágosítást arról, hogy mi a célja és jelentősége a kategorizálásnak. Határidő betartása — némi szépséghibával A vállalatok a feladatot — bár elegendő idő állt rendelkezésükre — az utolsó percben végezték el. Munkájukban a határidő betartása miatt kapkodás mutatkozott. A dolgozóknak nem tudták 15 nappal előbb kiadni az írásos értesítést az új alapíaberek megállapításáról. Ilyen eset volt többek között a Fővárosi Talajerőgazdálkodási Vállalatnál, a Fővárosi Kefe- és Seprőgyártó Vállalatnál, a Fővárosi óru- és Ékszeripari Vállalatnál. Az egyes szakmákon belül — kellő koordinálás esetén — a jelenleg kialakított átlagárabéreket közelebb lehetett volna hozni. Négy vasipari vállalatot vizsgálva, az alábbiakat tapasztaljuk: A 13-as szakszámban a darab béres órabér 7—7,15 forintig, az időbéres átlag 6—6,54 forintig, az 32-es szakszámban a darabbéres átlag 8,06 forinttól 8,60 forintig, az időbéres átlag 6,77 forinttól 8,05 forintig terjed. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jövőben ilyen munkák végrehajtása esetén több és hathatósabb segítséget kell adni a vállalatoknak, mind az irányító szerv, mind a társadalmi szervek részéről, így elérhető lesz, hogy egyes szakmákban — a munkások szakképzettségének és munkakörülményeknek megfelelően — az alapéra,bérek közt a kellő differenciálódás jussom érvény* ne- Vnja* fémet