Helyiipar és Városgazdaság, 1971 (20. évfolyam, 1-11. szám)

1971-01-01 / 1. szám

KONGRESSZUS Beszélgetés Péter István titkárral Három hónappal szakszervezetünk márciusi leg­nagyobb eseménye, a VI. kongresszus előtt, köz­ponti vezetőségi ülésen adtunk számot a vezető szervek tagságunk érdekében végzett munkájáról. Erről a számadásról, nagy felelősséggel járó tevé­kenységről beszélgettünk Péter István titkárral, aki a decemberi KV ülés szóbeli kiegészítőjét tar­totta. * — A VI. kongresszusra készülve szükséges bizo­nyos önértékelés. Mit tettek vezető testületeink­ az V. kongresszuson hozott határozat végrehajtásáért, a, vezető-irányító munka továbbfejlesztéséért, — kezdte beszélgetésünket Péter elvtárs. — A szám­adás egy ember életében sem egyszerű dolog, még­­inkább így van ez egy csaknem negyedmilliós tag­ság érdekeit képviselő politikai testület munkáját illetően. — Sikerült-e minden tekintetben teljesíteni az 1967-ben megjelölt feladatokat? — kér­deztük. — Vezető testületeink, a központi vezetőség (a rétegbizottságok) és az elnökség a tagságunkat érintő minden fontosabb kérdésben kifejtette vé­leményét, időtálló határozatokat hozott, olyan ál­lásfoglalásokat tett, melynek nyomán kormány, il­letve miniszteri rendeletek születtek. — Titkár elvtárs szerint miben fejlődött szakszervezetünk vezető-irányító munkája? — Három alapvető kérdésben úgy érzem, tovább fejlődött a választott vezető szervek irányító te­vékenysége. Elsőként a tervszerűséget említeném. A központi vezetőség éves programokban határoz­ta meg a vezető szervek feladatait. Tudatosabb, egy­ségesebb, következetesebb lett így a végrehajtás. Ezt a jövőben is célszerűnek tartjuk, de megfon­tolandó, hogy a készülő programok távlataiban is körvonalazzák a testületek elképzeléseit. — Milyen főbb kérdésekben döntött a köz­ponti vezetőség? — Az V. kongresszus óta a KV 12 ülést tartott és 34 napirendet tárgyalt. Foglalkozott az ipari ágazatok helyzetével, a termelési tömegmozgal­makkal, az érdekvédelemmel és érdekképviselettel összefüggő kérdésekkel, a kulturális-nevelő, agitá­­ciós és propaganda munkával, középszerveink te­vékenységének továbbfejlesztésével. — Miben látja még a tagság érdekében tör­tént fejlődést Péter elvtárs? — Erősödött a kollektív vezetés. A megalakult rétegbizottságok elemző, felmérő munkája meg­bízható alapot teremt a kollektív döntésekhez. A tisztségviselők áldozatos munkája tiszteletet érdem­lő. A KV tagjai — ha nem is egyenlő mértékben —, a lényeges napirendek előkészítésében részt vettek. Javult a testületi üléseken a vitakészség, a tartalmi munka színvonala, gyakrabban érvénye­sült a kollektív bölcsesség. Új tartalmat kapott, kölcsönösen hasznosabb a partnerszervekkel való együttműködésünk. A mun­kakapcsolat formái kibővültek, az együttműködési megállapodások a legtöbb helyütt jól segítik a gaz­dasági-építő munkát, a szakszervezeti szervek te­vékenységét.­­ A mozgalom mindennapos tevékenységét, tagságunk ügyes-bajos dolgainak képviseletét, a rétegek érdekében kifejtett sokoldalú mun­kát elnökségünk irányítja. Hogyan értékelhető ez az elmúlt három év tapasztalata alapján? Az elnökség a rétegbizottságok segítségével — a központi apparátus közreműködésével — előkészíti a KV üléseit, segíti a hozott határozatok végrehaj­tását, irányítja a középszerveket. Az V. kongresz­­szus óta 40 ülésen 159 napirendet tárgyalt, szá­mos, a tagságunk élet- és munkakörülményeit ja­vító állásfoglalást tett, határozatot hozott. — Ehhez kapcsolódva: célszerű volt a réteg­­bizottságok létrehozása? — Az élet bizonyította, hogy igen. Lényeges vál­tozásra nincs is szükség, bár bizonyos módosítá­sokat végre kell hajtanunk, miután megalakult szakmai nőbizottságunk és hamarosan létrehozzuk az ifjúsági bizottságunkat is, éppen, hogy a réteg­problémákkal való hatékonyabb foglalkozást se­gítsük. Az itt folyó munka emberileg is közelebb hozza dolgozóinkhoz, tagságunkhoz a KV és az el­nökség tagjait. Szinte baráti jellegű munkakap­csolat alakult ki. — Milyennek tartja a titkár elvtárs vezető szerveink és felső állami, minisztériumi part­nereinkkel kialakult kapcsolatainkat? — A vezető-irányító munka fontos része a SZOT- tal, az iparági minisztériumokkal, a funkcionáló állami szervekkel való együttműködés, a kialakuló munkamegosztás. A párt Politikai Bizottsága 1966. május 10-i határozata jó útmutatást adott ehhez. Jobban érvényesül a párt irányító szerepe, ideoló­giai, politikai útmutatása vezető szerveink hatá­rozataiban. Bátrabban gyakorolják a megnöveke­dett hatás- és jogköröket Különösen fontosnak tartjuk a szakszervezetek megyei tanácsaival ki­alakult együttműködésünket — Hogyan érvényesül szakmánk speciális helyzete? — Éppen a helyi ipar ezerarcúsága miatt, sok a gazdasági partnerünk. Különbözőek kialakult kap­csolataink s ez bonyolítja az együttműködést. El­mondhatjuk, hogy az ágazati minisztériumokkal, a Minisztertanács tanácsi hivatalával, a tervhivatal­lal jó a kapcsolatunk, a Könnyűipari Miniszté­riummal hatékonyabbá tehetnénk a tagságunk ér­dekében kifejtett tevékenységünket. — A VI. kongresszus ismét megszabja négy év munkáját, szerveink feladatait tagságunk életszínvonalának, szakmai és általános mű­veltségének emelése érdekében. Mit jelent ez a vezető-irányító munka szemszögéből? — Munkánk kibontakoztatásához soha nem volt nagyobb lehetőség mint most. Igyekszünk is élni ezzel, de nem tévesztjük szem elől azt az alapigaz­ságot, hogy a fokozatosság elve alapján, társadal­munk teherbírásának figyelembevételével lépjünk előre az élet- és munkakörülmények, az üzemi szociális és egészségügyi ellátottság javításában. A konkrét tennivalókat majd közösen, a VI. kongresszuson, tagságunk akaratával egyetértés­ben alakítjuk ki. Ez meghatározza majd a vezető­irányító munka módszereit, tartalmi vonatkozása­it is — mondotta befejezésül Péter István titkár. (gregor) UTÁN ELŐTT Megbecsülést a sokgyermekes anyáknak (Folytatás az 1. oldalról) ennek az üzem látja majd hasz­nát” — mondotta. Szolnok megyében üzemi és társadalmi összefogással próbál­nak enyhíteni az óvodai gondo­kon. Anyagiakkal járulnak hozzá a tanácsi gyermekintézmények fenntartásához. Szabolcs-Szatmár megyében is örömmel hallgatták Kádár elvtárs beszédét a nőkről. Azt szeretnék, ha ez a mostani társadalmi megmozdulás az érde­kükben, nem csak fellángolás lenne. Székesfehérváron úgy segí­tenek a kicsinyek elhelyezésén, hogy Érdért faházakat állítanak fel és ezzel átmeneti orvoslást ta­lálnak az érdekeltek. Ami az egyenlő munkáért egyenlő bért illeti: a legtöbb he­lyütt ma már nincs különösebb baj ezzel, bár a kiskaput megta­lálni és a szemléleten még sok helyütt változtatni kell. Veszprém megyéből érdekes esetet hallottunk. 8—10 éve mű­helyben dolgozó nő nem tudja a szakmunkás képesítést megsze­rezni, mert a vállalatnak egysze­rűen nem érdeke. A szakmunkás utánpótlást ipari tanulókkal bizto­sítja. Sokan szóltak a nők kisebbségi érzéséről, ha számukra vezető ál­lást kínálnak fel. Gátlásaik van­nak, nem érzik magukban a rá­termettséget, pedig megvan a ké­pesség bennük. Szó esett az éjszakai műszakok­ról. Ahol van, többnyire csak né­hány nődolgozót érinti Ott rövid időn belül férfiak helyettesítik majd a gyengébb nemet. Ahol vi­szont több száz nő dolgozik har­madik műszakban, egyenlőre anyagi okok miatt nem tudják megszüntetni azt. FOKOZATOSAN, MÓDJÁVAL Felsorolni is sok lenne mi min­den került szóba az országos ta­nácskozáson. Az elégtelen üzem­orvosi ellátás, a be­dolgozói rend­szer kibővítése, a túlóráztatás csökkentése, a bejárók gondja, a közlekedés zavarai, az üzemi la­kásépítés. Gyakori téma volt az öt évre szóló kollektív szerződés előkészítése, hogy abban a nőket érintő konkrét intézkedések is szerepeljenek. Sok a gond szak­­szervezetünk új tagjai, a költség­­vetési üzemek nődolgozói köré­ben. Nagyobb társadalmi támoga­tást várnak a csökkent munkaké­pességű dolgozó nők is. Országszerte megkezdődött a nődolgozók helyzetének felméré­se, a szükséges intézkedések ki­alakítása, hogy fokozatosan, a le­hetőségekhez mérten enyhítsünk a meglévő gondokon. Ezt szolgál­ta a társadalmi nőbizottságok ve­zetőinek első országos tanácsko­zása is. OLASZORSZÁG Nemrégiben Olaszországban járt a SZOT bér­munkaügyi delegációja. Az ő beszámolójukból közlünk most részleteket. A tőkés vállalatoknak nem áll érdekükben a dolgozók bevonása a vállalat vezetésébe, s nem ér­dekük a tájékoztatás sem. Van­nak azonban esetek, amikor a vállalat köteles tájékoztatást ad­ni a szakszervezeteknek. Pl. nor­maszerződés előtt, vagy létszám­­csökkentés esetén. Ez a módszer azonban még igen kezdetleges — nem nagyon tartják be. Sok eset­ben előfordul, hogy megegyezés történik, nem lesz elbocsátás, de két hét elteltével a tulajdonos mégis elbocsát dolgozókat. A szakszervezet ilyen esetekben sztrájkot szervez. Néhány gondolat az ottani kol­lektív szerződések rendszeréről, ami két fő részből áll: az ágaza­tonkénti, országos érvényű kol­lektív szerződések, és a vállala­tonkénti, kiegészítő jellegű szer­ződések. Az ágazatonkénti, országos kol­lektív szerződésekben rögzítik azokat a minimumokat, amelye­ket az ágazathoz tartozó minden vállalat dolgozói számára bizto­sítani kell. (Ilyenek pl. a munka­­viszonyra, a normákra, a fix bé­rekre vonatkozó megállapítások.) A vállalati kiegészítő egyez­mény, — a vállalati szakszerve­zeti szervek harcosságától füg­gően — az ágazati kollektív szer­ződésben foglaltakon túlmenően, követeléseket is érvényesíthet. A vállalati szerződéseket a helyi szakszervezeti szervek kötik a tulajdonossal. Amennyiben a vállalati szakszervezeti szervek nem elég erősek, akkor a kiegé­szítő egyezményeket a megyei szervek kötik a vállalat tulajdo­nosával. A tröszti szintű kollek­tív szerződéseket a szakmai köz­pontok kötik. A kollektív szerződéseket — a szakszervezetek harcának ered­ményeképpen — általában két évre kötik. (A tulajdonosoknak érdekük a minél hosszabb idő­szakra kötendő szerződés.) Így a szakszervezetek szakmánként, vállalatonként tudják mozgósíta­ni a dolgozókat. A lejárati idő előtt a tulajdonosok nem mond­hatják fel a szerződéseket. Ez a joga azonban a szakszervezetek­nek megvan. Ez természetesen nem megy tárgyalások útján, ha­nem sztrájkokkal, tüntetésekkel kell kikényszeríteni. A kollektív szerződésekben fog­laltakat a munkáltatók általában — különösen a nagy vállalatoknál — betartják. Amennyiben nem, a szakszervezet közbelép. Ha álta­lános jellegű kérdésről van szó, ami nagyobb tömegek érdekeit sérti, sztrájkharccal kényszeríti a tulajdonost a megállapodás betar­tására. Amennyiben egyes dolgo­zókat érintő sérelmekről van szó, a belső bizottságok tárgyalnak a munkáltatókkal. A szakszervezetek számára sok esetben gondot jelent, hogy egyes területeken, és szakmákban az újonnan belépő dolgozók a kol­lektív szerződésben rögzítettnél alacsonyabb bérért is munkát vállalnak. A szakszervezeti tagdíjat ez évtől kezdődően — a dolgozókkal történt előzetes megállapodás alapján — levonják a fizetésből. Még annyit: a munkaidő Olasz­országban általában 40 óra, de a szabad idő megfelelő kihasználá­sa nincs megszervezve. Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat. Köszönet és figyelemfelhívás Hagyomány, hogy évváltás ide­jén köszönetet mondunk lapunk külső munkatársainak, üzemi tudósítóinknak, terjesztőinknek, akik a hétköznapok egyhangú­ságában is lankadatlan szorga­lommal küldik leveleiket, ter­jesztik szakmai lapunkat tagsá­gunk körében. A hála szavai múlandók, annál maradandób­bak hűséges segítőtársaink, akik évről évre velünk együtt írják, juttatják el a Helyiipar és Vá­rosgazdaságot szakmánk dolgo­zóihoz, egyre növekvő tagságunk táborának. Elnökségünk nem kevés áldo­zattal járul hozzá, hogy a lap, kisebb-nagyobb időbeni pontat­lanságok ellenére is, havonta eljusson olvasóinkhoz. Most újabb figyelmességgel járul hoz­zá tagjaink igényeinek kielégí­téséhez. Mint észrevették, januári számunk megváltozott formában, csinosabb külsőben jelent meg. S így lesz ez ezután is. Ami pe­dig a tartalmat illeti, szerkesztő bizottságunk igyekszik ebben is lépést tartani az élet változásai­val. ELŐFIZETÉSGYŰJTŐ VERSENYT HIRDETÜNK Két évvel ezelőtt nagy siker­rel zárult az elnökség által meg­hirdetett előfizetésgyűjtő ver­seny. Most hasonlóra hívja fel figyelmüket vezetőtestületünk. 1971. január 1-től, február 28-ig bezáróan a legtöbb új előfizetőt gyűjtő megyebizottságot 3000, 2500, illetve 2000 forint pénzju­talomban részesítjük. A legjobb egyéni szervezők, előfizetésgyűj­tők között pedig több ezer fo­rint értékben tárgyjutalmakat osztunk ki. Megyebizottságaink részére a szükséges csekklapo­kat és a verseny feltételeit is­mertető anyagot elküldjük. A lap ára, éves előfizetési díja válto­zatlan a színes nyomás ellenére is. Az évi előfizetés továbbra is 9 forint. Áruspéldányra is lehet szervezni, ha az szb vállalja, hogy a dolgozók által kért lapszámot havonta értékesíti. Sok sikert, sok új előfizetőt kívánunk az elnökség által meg­hirdetett versenyben és ehhez minden kedves olvasónknak, ter­jesztőnknek, üzemi, társadalmi munkatársunknak nagyon bol­dog, megelégedett új évet kí­ván a­ ­ szerkesztőbizottság A dunaújvárosi tizenhetek... Emberségből kitűnő A Dunaújvárosi Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat épí­tésvezetőségére nemrégiben levél érkezett: „Kedves munkatársaim! Kéréssel fordulok hozzátok. Segítsetek. 10 évi munkaviszony után, 1965-ben mentem nyugdíjba, tavaly amputálták a bal lábamat. Lá­tásom annyira megromlott, hogy szinte egy méterre sem látok. Van egy kis viskóm, esős időben beázik, mert nádfedelű. A kevés nyug­díjból a tetőt nem tudom megjavítani. Arra kérlek benneteket, régi munkatársaimat: Supoló, Varga, Köházi, Németh, Wolf és ti többiek, hogy segítsetek rajtam. Télire fedél jusson a házra. Abban remény­kedem, hogy nem felejtettétek el Karcsi bácsit. Papp Károly, Duna­­vecse”. — Eddig a levél. — Az IKV-s társak nem felejtették el Kar­csi bácsi nevét, a válasz sem váratott sokáig. Egyik szabad napjukon tizenheten látogattak el Dunavecsére. Supoló Károly kőműves és Kovácsik Lajos ács szocialista brigádja a kétszobás kis ház nádfede­lét lebontotta s még aznap cseréptető virított a ház tetején. Megcsi­nálták a szükséges kőműves munkákat is, de Szabó György építés­­vezető segédletével a gyors munkán kívül másból is kitűnőre vizs­gáztak: emberbaráti szeretetből. Gratulálunk dunaújvárosiak. Szo­cialista brigádhoz méltó cselekedet volt! RADNÓTI-EST Megalakult vállalatunknál az első adminisztrátori szocialista címért versenyző brigád. Az öt­tagú női kollektíva a Radnóti nevet vette fel és december else­jén, a mártírhalált halt költő emlékére irodalmi műsort ren­deztek a vállalat ebédlőjében. Szvoboda Irén brigádvezető, majd Lukács Éva, Jani L­ajosné és Paragi Jánosné ismertette meg a résztvevőket Radnóti verseivel. A meglepetést a brigád másik két tagja szolgáltatta, akik sa­ját versüket, illetve novelláju­kat olvasták fel. Meghatottan gratuláltunk kez­­­deményezésükhöz, a meghívott többi szocialista brigádvezetővel együtt. Nagy Lajosné

Next