Helyiipar és Városgazdaság, 1971 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1971-01-01 / 1. szám
KONGRESSZUS Beszélgetés Péter István titkárral Három hónappal szakszervezetünk márciusi legnagyobb eseménye, a VI. kongresszus előtt, központi vezetőségi ülésen adtunk számot a vezető szervek tagságunk érdekében végzett munkájáról. Erről a számadásról, nagy felelősséggel járó tevékenységről beszélgettünk Péter István titkárral, aki a decemberi KV ülés szóbeli kiegészítőjét tartotta. * — A VI. kongresszusra készülve szükséges bizonyos önértékelés. Mit tettek vezető testületeink az V. kongresszuson hozott határozat végrehajtásáért, a, vezető-irányító munka továbbfejlesztéséért, — kezdte beszélgetésünket Péter elvtárs. — A számadás egy ember életében sem egyszerű dolog, méginkább így van ez egy csaknem negyedmilliós tagság érdekeit képviselő politikai testület munkáját illetően. — Sikerült-e minden tekintetben teljesíteni az 1967-ben megjelölt feladatokat? — kérdeztük. — Vezető testületeink, a központi vezetőség (a rétegbizottságok) és az elnökség a tagságunkat érintő minden fontosabb kérdésben kifejtette véleményét, időtálló határozatokat hozott, olyan állásfoglalásokat tett, melynek nyomán kormány, illetve miniszteri rendeletek születtek. — Titkár elvtárs szerint miben fejlődött szakszervezetünk vezető-irányító munkája? — Három alapvető kérdésben úgy érzem, tovább fejlődött a választott vezető szervek irányító tevékenysége. Elsőként a tervszerűséget említeném. A központi vezetőség éves programokban határozta meg a vezető szervek feladatait. Tudatosabb, egységesebb, következetesebb lett így a végrehajtás. Ezt a jövőben is célszerűnek tartjuk, de megfontolandó, hogy a készülő programok távlataiban is körvonalazzák a testületek elképzeléseit. — Milyen főbb kérdésekben döntött a központi vezetőség? — Az V. kongresszus óta a KV 12 ülést tartott és 34 napirendet tárgyalt. Foglalkozott az ipari ágazatok helyzetével, a termelési tömegmozgalmakkal, az érdekvédelemmel és érdekképviselettel összefüggő kérdésekkel, a kulturális-nevelő, agitációs és propaganda munkával, középszerveink tevékenységének továbbfejlesztésével. — Miben látja még a tagság érdekében történt fejlődést Péter elvtárs? — Erősödött a kollektív vezetés. A megalakult rétegbizottságok elemző, felmérő munkája megbízható alapot teremt a kollektív döntésekhez. A tisztségviselők áldozatos munkája tiszteletet érdemlő. A KV tagjai — ha nem is egyenlő mértékben —, a lényeges napirendek előkészítésében részt vettek. Javult a testületi üléseken a vitakészség, a tartalmi munka színvonala, gyakrabban érvényesült a kollektív bölcsesség. Új tartalmat kapott, kölcsönösen hasznosabb a partnerszervekkel való együttműködésünk. A munkakapcsolat formái kibővültek, az együttműködési megállapodások a legtöbb helyütt jól segítik a gazdasági-építő munkát, a szakszervezeti szervek tevékenységét. A mozgalom mindennapos tevékenységét, tagságunk ügyes-bajos dolgainak képviseletét, a rétegek érdekében kifejtett sokoldalú munkát elnökségünk irányítja. Hogyan értékelhető ez az elmúlt három év tapasztalata alapján? Az elnökség a rétegbizottságok segítségével — a központi apparátus közreműködésével — előkészíti a KV üléseit, segíti a hozott határozatok végrehajtását, irányítja a középszerveket. Az V. kongreszszus óta 40 ülésen 159 napirendet tárgyalt, számos, a tagságunk élet- és munkakörülményeit javító állásfoglalást tett, határozatot hozott. — Ehhez kapcsolódva: célszerű volt a rétegbizottságok létrehozása? — Az élet bizonyította, hogy igen. Lényeges változásra nincs is szükség, bár bizonyos módosításokat végre kell hajtanunk, miután megalakult szakmai nőbizottságunk és hamarosan létrehozzuk az ifjúsági bizottságunkat is, éppen, hogy a rétegproblémákkal való hatékonyabb foglalkozást segítsük. Az itt folyó munka emberileg is közelebb hozza dolgozóinkhoz, tagságunkhoz a KV és az elnökség tagjait. Szinte baráti jellegű munkakapcsolat alakult ki. — Milyennek tartja a titkár elvtárs vezető szerveink és felső állami, minisztériumi partnereinkkel kialakult kapcsolatainkat? — A vezető-irányító munka fontos része a SZOT- tal, az iparági minisztériumokkal, a funkcionáló állami szervekkel való együttműködés, a kialakuló munkamegosztás. A párt Politikai Bizottsága 1966. május 10-i határozata jó útmutatást adott ehhez. Jobban érvényesül a párt irányító szerepe, ideológiai, politikai útmutatása vezető szerveink határozataiban. Bátrabban gyakorolják a megnövekedett hatás- és jogköröket Különösen fontosnak tartjuk a szakszervezetek megyei tanácsaival kialakult együttműködésünket — Hogyan érvényesül szakmánk speciális helyzete? — Éppen a helyi ipar ezerarcúsága miatt, sok a gazdasági partnerünk. Különbözőek kialakult kapcsolataink s ez bonyolítja az együttműködést. Elmondhatjuk, hogy az ágazati minisztériumokkal, a Minisztertanács tanácsi hivatalával, a tervhivatallal jó a kapcsolatunk, a Könnyűipari Minisztériummal hatékonyabbá tehetnénk a tagságunk érdekében kifejtett tevékenységünket. — A VI. kongresszus ismét megszabja négy év munkáját, szerveink feladatait tagságunk életszínvonalának, szakmai és általános műveltségének emelése érdekében. Mit jelent ez a vezető-irányító munka szemszögéből? — Munkánk kibontakoztatásához soha nem volt nagyobb lehetőség mint most. Igyekszünk is élni ezzel, de nem tévesztjük szem elől azt az alapigazságot, hogy a fokozatosság elve alapján, társadalmunk teherbírásának figyelembevételével lépjünk előre az élet- és munkakörülmények, az üzemi szociális és egészségügyi ellátottság javításában. A konkrét tennivalókat majd közösen, a VI. kongresszuson, tagságunk akaratával egyetértésben alakítjuk ki. Ez meghatározza majd a vezetőirányító munka módszereit, tartalmi vonatkozásait is — mondotta befejezésül Péter István titkár. (gregor) UTÁN ELŐTT Megbecsülést a sokgyermekes anyáknak (Folytatás az 1. oldalról) ennek az üzem látja majd hasznát” — mondotta. Szolnok megyében üzemi és társadalmi összefogással próbálnak enyhíteni az óvodai gondokon. Anyagiakkal járulnak hozzá a tanácsi gyermekintézmények fenntartásához. Szabolcs-Szatmár megyében is örömmel hallgatták Kádár elvtárs beszédét a nőkről. Azt szeretnék, ha ez a mostani társadalmi megmozdulás az érdekükben, nem csak fellángolás lenne. Székesfehérváron úgy segítenek a kicsinyek elhelyezésén, hogy Érdért faházakat állítanak fel és ezzel átmeneti orvoslást találnak az érdekeltek. Ami az egyenlő munkáért egyenlő bért illeti: a legtöbb helyütt ma már nincs különösebb baj ezzel, bár a kiskaput megtalálni és a szemléleten még sok helyütt változtatni kell. Veszprém megyéből érdekes esetet hallottunk. 8—10 éve műhelyben dolgozó nő nem tudja a szakmunkás képesítést megszerezni, mert a vállalatnak egyszerűen nem érdeke. A szakmunkás utánpótlást ipari tanulókkal biztosítja. Sokan szóltak a nők kisebbségi érzéséről, ha számukra vezető állást kínálnak fel. Gátlásaik vannak, nem érzik magukban a rátermettséget, pedig megvan a képesség bennük. Szó esett az éjszakai műszakokról. Ahol van, többnyire csak néhány nődolgozót érinti Ott rövid időn belül férfiak helyettesítik majd a gyengébb nemet. Ahol viszont több száz nő dolgozik harmadik műszakban, egyenlőre anyagi okok miatt nem tudják megszüntetni azt. FOKOZATOSAN, MÓDJÁVAL Felsorolni is sok lenne mi minden került szóba az országos tanácskozáson. Az elégtelen üzemorvosi ellátás, a bedolgozói rendszer kibővítése, a túlóráztatás csökkentése, a bejárók gondja, a közlekedés zavarai, az üzemi lakásépítés. Gyakori téma volt az öt évre szóló kollektív szerződés előkészítése, hogy abban a nőket érintő konkrét intézkedések is szerepeljenek. Sok a gond szakszervezetünk új tagjai, a költségvetési üzemek nődolgozói körében. Nagyobb társadalmi támogatást várnak a csökkent munkaképességű dolgozó nők is. Országszerte megkezdődött a nődolgozók helyzetének felmérése, a szükséges intézkedések kialakítása, hogy fokozatosan, a lehetőségekhez mérten enyhítsünk a meglévő gondokon. Ezt szolgálta a társadalmi nőbizottságok vezetőinek első országos tanácskozása is. OLASZORSZÁG Nemrégiben Olaszországban járt a SZOT bérmunkaügyi delegációja. Az ő beszámolójukból közlünk most részleteket. A tőkés vállalatoknak nem áll érdekükben a dolgozók bevonása a vállalat vezetésébe, s nem érdekük a tájékoztatás sem. Vannak azonban esetek, amikor a vállalat köteles tájékoztatást adni a szakszervezeteknek. Pl. normaszerződés előtt, vagy létszámcsökkentés esetén. Ez a módszer azonban még igen kezdetleges — nem nagyon tartják be. Sok esetben előfordul, hogy megegyezés történik, nem lesz elbocsátás, de két hét elteltével a tulajdonos mégis elbocsát dolgozókat. A szakszervezet ilyen esetekben sztrájkot szervez. Néhány gondolat az ottani kollektív szerződések rendszeréről, ami két fő részből áll: az ágazatonkénti, országos érvényű kollektív szerződések, és a vállalatonkénti, kiegészítő jellegű szerződések. Az ágazatonkénti, országos kollektív szerződésekben rögzítik azokat a minimumokat, amelyeket az ágazathoz tartozó minden vállalat dolgozói számára biztosítani kell. (Ilyenek pl. a munkaviszonyra, a normákra, a fix bérekre vonatkozó megállapítások.) A vállalati kiegészítő egyezmény, — a vállalati szakszervezeti szervek harcosságától függően — az ágazati kollektív szerződésben foglaltakon túlmenően, követeléseket is érvényesíthet. A vállalati szerződéseket a helyi szakszervezeti szervek kötik a tulajdonossal. Amennyiben a vállalati szakszervezeti szervek nem elég erősek, akkor a kiegészítő egyezményeket a megyei szervek kötik a vállalat tulajdonosával. A tröszti szintű kollektív szerződéseket a szakmai központok kötik. A kollektív szerződéseket — a szakszervezetek harcának eredményeképpen — általában két évre kötik. (A tulajdonosoknak érdekük a minél hosszabb időszakra kötendő szerződés.) Így a szakszervezetek szakmánként, vállalatonként tudják mozgósítani a dolgozókat. A lejárati idő előtt a tulajdonosok nem mondhatják fel a szerződéseket. Ez a joga azonban a szakszervezeteknek megvan. Ez természetesen nem megy tárgyalások útján, hanem sztrájkokkal, tüntetésekkel kell kikényszeríteni. A kollektív szerződésekben foglaltakat a munkáltatók általában — különösen a nagy vállalatoknál — betartják. Amennyiben nem, a szakszervezet közbelép. Ha általános jellegű kérdésről van szó, ami nagyobb tömegek érdekeit sérti, sztrájkharccal kényszeríti a tulajdonost a megállapodás betartására. Amennyiben egyes dolgozókat érintő sérelmekről van szó, a belső bizottságok tárgyalnak a munkáltatókkal. A szakszervezetek számára sok esetben gondot jelent, hogy egyes területeken, és szakmákban az újonnan belépő dolgozók a kollektív szerződésben rögzítettnél alacsonyabb bérért is munkát vállalnak. A szakszervezeti tagdíjat ez évtől kezdődően — a dolgozókkal történt előzetes megállapodás alapján — levonják a fizetésből. Még annyit: a munkaidő Olaszországban általában 40 óra, de a szabad idő megfelelő kihasználása nincs megszervezve. Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat. Köszönet és figyelemfelhívás Hagyomány, hogy évváltás idején köszönetet mondunk lapunk külső munkatársainak, üzemi tudósítóinknak, terjesztőinknek, akik a hétköznapok egyhangúságában is lankadatlan szorgalommal küldik leveleiket, terjesztik szakmai lapunkat tagságunk körében. A hála szavai múlandók, annál maradandóbbak hűséges segítőtársaink, akik évről évre velünk együtt írják, juttatják el a Helyiipar és Városgazdaságot szakmánk dolgozóihoz, egyre növekvő tagságunk táborának. Elnökségünk nem kevés áldozattal járul hozzá, hogy a lap, kisebb-nagyobb időbeni pontatlanságok ellenére is, havonta eljusson olvasóinkhoz. Most újabb figyelmességgel járul hozzá tagjaink igényeinek kielégítéséhez. Mint észrevették, januári számunk megváltozott formában, csinosabb külsőben jelent meg. S így lesz ez ezután is. Ami pedig a tartalmat illeti, szerkesztő bizottságunk igyekszik ebben is lépést tartani az élet változásaival. ELŐFIZETÉSGYŰJTŐ VERSENYT HIRDETÜNK Két évvel ezelőtt nagy sikerrel zárult az elnökség által meghirdetett előfizetésgyűjtő verseny. Most hasonlóra hívja fel figyelmüket vezetőtestületünk. 1971. január 1-től, február 28-ig bezáróan a legtöbb új előfizetőt gyűjtő megyebizottságot 3000, 2500, illetve 2000 forint pénzjutalomban részesítjük. A legjobb egyéni szervezők, előfizetésgyűjtők között pedig több ezer forint értékben tárgyjutalmakat osztunk ki. Megyebizottságaink részére a szükséges csekklapokat és a verseny feltételeit ismertető anyagot elküldjük. A lap ára, éves előfizetési díja változatlan a színes nyomás ellenére is. Az évi előfizetés továbbra is 9 forint. Áruspéldányra is lehet szervezni, ha az szb vállalja, hogy a dolgozók által kért lapszámot havonta értékesíti. Sok sikert, sok új előfizetőt kívánunk az elnökség által meghirdetett versenyben és ehhez minden kedves olvasónknak, terjesztőnknek, üzemi, társadalmi munkatársunknak nagyon boldog, megelégedett új évet kíván a szerkesztőbizottság A dunaújvárosi tizenhetek... Emberségből kitűnő A Dunaújvárosi Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat építésvezetőségére nemrégiben levél érkezett: „Kedves munkatársaim! Kéréssel fordulok hozzátok. Segítsetek. 10 évi munkaviszony után, 1965-ben mentem nyugdíjba, tavaly amputálták a bal lábamat. Látásom annyira megromlott, hogy szinte egy méterre sem látok. Van egy kis viskóm, esős időben beázik, mert nádfedelű. A kevés nyugdíjból a tetőt nem tudom megjavítani. Arra kérlek benneteket, régi munkatársaimat: Supoló, Varga, Köházi, Németh, Wolf és ti többiek, hogy segítsetek rajtam. Télire fedél jusson a házra. Abban reménykedem, hogy nem felejtettétek el Karcsi bácsit. Papp Károly, Dunavecse”. — Eddig a levél. — Az IKV-s társak nem felejtették el Karcsi bácsi nevét, a válasz sem váratott sokáig. Egyik szabad napjukon tizenheten látogattak el Dunavecsére. Supoló Károly kőműves és Kovácsik Lajos ács szocialista brigádja a kétszobás kis ház nádfedelét lebontotta s még aznap cseréptető virított a ház tetején. Megcsinálták a szükséges kőműves munkákat is, de Szabó György építésvezető segédletével a gyors munkán kívül másból is kitűnőre vizsgáztak: emberbaráti szeretetből. Gratulálunk dunaújvárosiak. Szocialista brigádhoz méltó cselekedet volt! RADNÓTI-EST Megalakult vállalatunknál az első adminisztrátori szocialista címért versenyző brigád. Az öttagú női kollektíva a Radnóti nevet vette fel és december elsején, a mártírhalált halt költő emlékére irodalmi műsort rendeztek a vállalat ebédlőjében. Szvoboda Irén brigádvezető, majd Lukács Éva, Jani Lajosné és Paragi Jánosné ismertette meg a résztvevőket Radnóti verseivel. A meglepetést a brigád másik két tagja szolgáltatta, akik saját versüket, illetve novellájukat olvasták fel. Meghatottan gratuláltunk kezdeményezésükhöz, a meghívott többi szocialista brigádvezetővel együtt. Nagy Lajosné