Helyiipar és Városgazdaság, 1972 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) eleme. A hatékonyság egyik nagy, feltáratlan forrása napjainkban az a különbség, ami a dolgozók képessége és tényleges munkája között fennáll. Ezek felszínre ho­zása a társadalmi célok elérése érdekében, tervszerű és tudatos erőfeszítést igényel, s ehhez az üzemi demokrácia biztosít meg­felelő fórumot Vállalatainknál az üzemi de­mokrácia adta lehetőségek jobb kihasználására irányuló törekvés erősödött, melyet szerveink sajá­tos eszközeikkel segítenek és ösz­tönöznek. Egyre inkább tapasz­talható, hogy fokozódik a dolgozók tájékozottsága, a gazdasági veze­tés jobban számol azzal, hogy döntéseinek politikai hatásai is vannak. KORSZERŰBB MUNKAMOZGALMAKAT! Vezető testületünk újszerű mó­don foglalt állást a munkaver­sennyel és a szocialista brigád­­mozgalommal kapcsolatban. Megállapította, hogy a munka­verseny a tartalékok feltárásának, a jó üzemi légkör kialakításának nélkülözhetetlen eszköze. Ezért szerveink a termelést, a szolgál­tatást segítő tevékenységük során fő figyelmüket a szigorúbb és ésszerűbb takarékosság érvénye­sítésére, a munka minőségi jel­lemzőinek erősítésére fordítják. Ez jut kifejezésre a felügyeleti szervek versenyszervezési irány­elveiben, a sajátos, speciális cél­kitűzések mellett. A gazdaságirányítás változása területünkön is nagyobb lehető­séget biztosított az alkotókészség, az emberi tevékeny kibontakoz­tatására, ez azonban a szervezési gyengeségek miatt nem érezteti kellően hatását. Ennek fő oka az, hogy elválik egymástól a munka és munkaverseny szervezése, ér­tékelése és elismerése. Ezért szükséges, hogy a célok megva­lósítása érdekében segítsük a szocialista munkaverseny meg­­­­­julását, a jelenlegi viszonyok­nak és követelményeknek meg­felelő kibontakoztatását. A KV nagy jelentőséget tulaj­donít a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom széles körű kibonta­kozásának. Ez a mozgalom, mint munkarendszer, a korszerű mun­ka- és üzemszervezés fejlett mód­szere, mely — lehetővé teszi — a vállalati belső mechanizmuson belül — a vezetők, a beosztottak feladatának elhatárolását, összehangolását; — összekapcsolja a fizikai dolgozók és irányító gazdasági szakemberek munkáját; — a munka- és üzemszervezés ér­dekében mozgósítja a dolgozókat, kü­lönös tekintettel a minőség javításá­ra, a termelési költségek csökkenté­sére, mely egyaránt érdeke az egyén­nek és a vállalati kollektívának is. A termelést segítő munkával kapcsolatban szó esik az újító­mozgalom szerepéről, melyet a hatékonyságot segítő erőforrás­nak, a dolgozók alkotó tevékeny­ségét hasznosító lehetőségnek kell tekinteni. Ezért a központi veze­tőség a benne rejlő jobb lehető­ségek kihasználására hívja fel a vállalati gazdasági és szakszerve­­zezeti szervek figyelmét. A termelési tömegmozgalmak meglevő gondjainak feltárásában, a fejlődés irányának kialakításá­ban előre­lépést vár vezetőtestü­letünk a több szintű szocialista brigádvezetői, tanácskozásoktól, az ott elhangzó javaslatokról­ dönteni, mert ez közvetlenül is kihat a lakossági szolgáltatások­ra. KISS TIBOR, a XIV. kerületi IKV. igazgatója a szakmunkás­utánpótlás gondjairól szólt. El­mondta, hogy ma már a fiatalok számára nem vonzó a nehéz fizi­kai munka, mégha tisztességesen megfizetik is.­­ A házkezelési munka az új rendelkezések utáni egyre inkább a lakosság érdeklő­désének középpontjában áll. A magasabb lakbérért a bérlők nem kiszolgáltatottak akarnak lenni, hanem magas színvonalú szolgál­tatást várnak az IKV-któl. En­nek egyik feltétele a jó szakmun­kás, de hiába keresnek például bádogost, vízvezetékszerelőt, nincs jelentkező. Felhívta a figyelmet, az önálló kezdeményezésre. Zug­lóban pályázatot hirdettek több szakmával rendelkező házfel­ügyelők részére. Januárban tan­folyamot indítanak, ahol nem­csak a házfelügyelőket, hanem azok családtagjait is megtanítják a leggyakoribb szakmai tudniva­lókra (zárjavítás, vízszerelés stb.). Tervezik barkácsoló szakkörök alakítását, ahol a lakók a lakás­ban adódó kisebb hibák javítását — csekély ellenszolgáltatásért — a jól felszerelt műhelyben végez­hetik el. • SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes, az építőipar anyagellá­tottsági színvonalának gyengesé­geiről beszélt. Kihangsúlyozta : a költségvetési üzemek önállóságá­nak fontosságát a lakosság kom­munális ellátásában. — Az 1972-es év a hatékonyabb vállalati gazdálkodás, a jobb munkaszervezés, a szilárdabb és takarékosabb beruházási politika éve kell, hogy legyen — hang­súlyozta a miniszterhelyettes. — Ehhez a tanácsoknak és a helyi­ipari, városgazdasági vállalatok­nak is többet kell tenniük az ed­digieknél. Az igények szakadatla­nul nőnek, lépéstartás nélkül nem lehet eleget tenni a lakossági, a társadalmi elvárásoknak a szol­gáltatásban sem. A lakóházkezelés és fenntartás reformja sokakban aggodalmat kelt. Pedig az eddigieknél több anyagi áll a rendelkezésre. Kis­­gépesítésre csaknem 800 millió forint, ami a nehéz fizikai munka megszüntetését gyorsíthatja. Lesz lehetőség­ az XKV-k központi mű­helyeinek­ fejlesztésére, a bérek differenciált növelésére is. Szólt Szilágyi elvtárs a házfelügyelői rendszer korszerűsítésének folya­matáról, amelynek végső formája az érintett ágazati minisztériu­mokkal való egyeztetés és jóvá­hagyás után tavasszal kerül nyil­vánosságra. HORVÁTH LÁSZLÓ, a Mun­kaügyi Minisztérium osztályveze­tője, az 1038-as kormányhatáro­zat szellemében, a szolgáltatások töretlen fejlesztését hangsúlyozta. Ez társadalmi érdek, amit segíte­ni m­indenkinek kötelessége. „A középtávú bérpolitikai tervekben elsősorban a kommunális ágazat dolgozóinak jogos bérfejlesztési igényeit kell kielégíteni” — mon­dotta hozzászólásában. — Az egyre több helyütt elhangzó köz­ponti támogatásra való igénnyel, a preferációkkal, csínján kell bánni, nehogy az éppen a rosszul gazdálkodó vállalatok meggondo­latlan, túlzó törekvéseit segítse. Kiemelte: a tanácsi szervektől többet kell elvárni, mint tulajdo­nosi szervektől, de mint irányí­tóktól is. SOLTÉSZ LAJOS, Pest megyei bizottságunk titkára a­ szocialista munkaverseny hatását számokkal érzékeltette. Elmondta: 26 válla­latuknál és 20 költségvetési üze­mükben 149 brigád csaknem más­fél ezer taggal elnyerte a szocia­lista címet, 93 pedig különböző fokozatú cím tulajdonosa 1113 taggal, míg 193 versenyez e cím megszerzéséért. A számszerűség­gel tehát nincs baj, a tartalmi munkában viszont akad még ja­vítani való. A vállalások néhol sablonosak, egysíkúak, a hármas jelszó csak részben válik a moz­galom előrelendítőjévé. A pon­tozásos rendszer már elavult, meg kell találni a korszerűbb és ösz­tönzőbb értékelési formát. GÁL LÁSZLÓ, a SZOT titkára az MSZMP december 1-i közpon­ti bizottsági üléséről szólva meg­állapította: az ott hozott döntések hosszú távon meghatározzák a szakszervezetek feladatait is a munkamozgalmak továbbfejlesz­tésében, a munkaszervezés javí­tásában. 20—30 százalékos „rej­tett” munkaerőtartalékot tartha­tunk számos üzemeinkben és ez a helyi ipari szakmára is vonat­kozik. Ma nem a tervek­­túltelje­sítése a döntő, mert ennek sok­szor a gyengébb minőségű áru a következménye. A „dolgozz hi­bátlanul” mozgalomban sem csak az a fontos, hogy ne legyen se­lejtes áru, hanem hogy ezen ke­resztül javuljon a vállalati haté­konyság. Nem szabad megenged­ni szerveinknek azt sem,­ hogy a „fekete” túlórákkal takarják el egyes vállalatok a gazdasági ve­zetés hibáit. ÉLIÁS LÁSZLÓ, a Miniszter­tanács Tanácsi Hivatala osztály­­vezetője az urbanizációt világ­­jelenségként említette, amelynek jellemzője, hogy mindenki a fej­lettebb életkörülményeket keresi. Ennek egyik fő mutatója a város és falu víz- és csatorna ellátott­sága, melynek fejlesztésére a mostani tervidőszakban csaknem 12 milliárd forintot fordít álla­munk. Szólt a tanácsi, szervek fo­kozott felelősségéről és ennek megfelelően hangsúlyozta, hogy a KV állásfoglalása jó kiinduló alap. A tanácsi szervek szerepét, fel­adatát kritikusabban is meg le­hetett volna határozni — mon­dotta. Elmondta, hogy a lakóház­fenntartás és karbantartás világ­szerte gond, mindenütt a sajátos körülmények alakítják megoldá­suk formáját. FABÓK ZOLTÁN, szakszerve­zetünk főtitkára foglalta össze az az első napirendet, hangsúlyozva, hogy a gazdasági hatékonyság egésze rendkívül összetett,­ bo­nyolult­ problémakör.­­ A vezető­testületek az V. kongresszus óta tudatos rétegpolitikával, széles kö­rű elemzéssel a szolgáltatások egé­szének konkrét helyzetképét ad­ták és külön- külön is eljuttatták állásfoglalásukat az illetékes SZOT és állami szervekhez. A gazdasági hatékonyság foko­zása továbbfejlődésünk kulcsa. Ennek legmegfelelőbb útja a szo­cialista munkaverseny, a külön­böző munkamozgalmaik magasabb szintű fejlesztése. Az állásfogla­lás, melyet az elnökség a köz­ponti vezetőség elé terjesztett, reálisan szabja meg ennek az útnak állomásait, szakszervezeti szerveink tennivalóit, a tanácsi és más állami szervek feladatkö­rét. A vitában elhangzottak bi­zonyították, hogy szakszerveze­tünk helyesen fogott hozzá a ha­tékonyabb gazdasági munka meg­szervezéséhez, de természetesen ezt elsősorban az üzemekben kell úgy kialakítani, ahogy a társada­lom mai érdekei és az igények megkövetelik Fabók elvtárs összefoglalójá­ban kitért a beruházási politika szükséges változásaira, a műsza­ki fejlesztés anyagi eszközeinek differenciáltabb biztosítására, a belső üzemi tartalékok feltárásá­nak fontosságára. A cél tudatos: a lakosság igényeinek kielégítése, a gazdasági munka hatékonysá­gának javításával. A módszerek lehetnek különbözők, de elsősor­ban saját erőből, a munkaszerve­zés a munkafegyelem megszilár­dításával biztosítható a termelé­kenyebb, minőségileg jobb mun­ka. A szocialista brigádmozga­lomban rejlő erők sincsenek még megközelítően sem kihasz­nálva. A tartalmi munkában sok a formális vonzás, a kétségtele­nül dicséretes fejlődés mellett. Az ágazati minisztériumokkal kialakult kapcsolatot Fabók elv­társ jónak, hasznosnak ítélte meg. Az öt évre kötött együttműködési megállapodások biztosítják a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek állandó javulását. A ta­nácsokkal kialakult munkakap­csolat azonban még nem meg­felelő, mindkét oldalról meg kell vizsgálni a gyümölcsözőbb együtt­működés lehetőségeit. — Egyet­értett a Vitában felszólalókkal, akik óva intenek attól, hogy a preferenciákkal a gazdasági veze­tés hibáit takargassuk. Azzal is, hogy a helyi ipar funkciója még sokáig változatlan m­arad, ne akarjon tehát minden kis válla­lat maximális felfutást elérni, nagy vállalattá lenni. A központi vezetőség decembe­ri ülésén került jóváhagyásra a szakszervezet 1972. évi költség­­vetése, valamint a KV káder-ha­tásköri jegyzéke. Tájékoztató je­lentés került a KV tagjai elé a vállalati középtávú tervekről és az öt évre szóló kollektív szerző­dések megkötésének tapasztala­tairól, valamint a két ülés között végzett munkáról. KISS TIBOR, a XIV. kerületi IKV igazgatója SZILÁGYI LAJOS építésügyi és város­fejlesztési miniszter­ , helyettes HORVÁTH LÁSZLÓ, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője SOLTÉSZ LAJOS, Pest megyei bizottságunk titkára GÁL LÁSZLÓ, a SZOT titkára elias lászlo, a Miniszter­­tanács tanácsi hivatala osztályvezetője FABÓK ZOLTÁN, szakszerveze­tünk főtitkára ALKOTÓ VITA KIRÁLY MIHÁLY, a budapes­ti bizottság titkára a hatékonyság, a jobb gazdálkodás feltételeinek biztosítását kérte a gazdasági vezetéstől. Alapvető gondnak to­vábbra is az elégtelen munkaerő­­helyzetet tartja. „Az állásfoglalás olyan munkaokmány, amely hosz­­szú távra megszabja a közép- és alapszervek tennivalóit” — mondotta. Király elvtárs beszélt az in­gatlankezelési rendszer és a ház­­felügyelők helyzetének rendezé­séről, amelyre kormányhatározat is kötelezi a szakszervezetet és az ágazati minisztériumokat. Megfontoltan, körültekintően kell KIRÁLY MIHÁLY, a budapesti bizottság titkára Az elnökség megtárgyalta... Az óévben két hét alatt két elnökségi ülésre kerül sor, melyről most tájékoztatjuk olvasóinkat. November 30-án Csongrád, Pest és Baranya megyei bizottságunk jelentését vitatta meg elnökségünk, a vállalati munkavédelmi sza­bályzatok és a kártérítési rendelet végrehajtásának tapasztalatai­ról. Általános megállapítás, hogy a balesetek után a legtöbb eset­ben a dolgozót tették felelőssé a következményekért és a kárvallot­tak mindössze az esetek 20 százalékában kezdeményeztek kártérítési eljárást. (Erről bővebben lapunk 3. oldalán olvashatnak.) Szakmánk területén mintegy félszáz üzem rendelkezik az agitá­ció írásos eszközével, üzemi híradóval, tájékoztatóval. Ezek szere­péről és hatásáról szóló jelentés került az elnökség elé. Az üzemi lapok politikai jelentőségét figyelembe véve, a tartalmi munka erő­sítésére az elnökség hosszú távra kidolgozott programot fogadott el, s levélben köszönte meg a gazdasági vezetők eddigi segítségét.­­1972-től további üzemi lapok megjelenésére lehet számítani. A december 13-i elnökségi ülésen Nógrád, Heves és Tolna megyei bizottságunk jelentése volt napirenden a munkabizottságok tevé­kenységéről. Az elnökség elismeréssel szólt mindhárom megyében a társadalmi aktivisták munkájáról. A tömegsport helyzetéről és továbbfejlesztésének lehetőségeiről szóló jelentés szerepelt még a napirenden, amelyről részletesen a 7. oldalon tájékoztatjuk olvasóinkat. ÖNKISZOLGÁLÓ VARRODA ötletes, jó kezdeményezés hozta létre a Fővárosi Mérték­utáni Szabóság új üzletét Új­­pesten, az Árpád u. 52. sz. alatt, önkiszolgáló varrodát nyitottak azoknak a nődolgo­zóknak, akik varrni szeretnek, tudnak, de nincs varrógépük. Ebben az üzletben óránként 4 forintért megvarrhatják az otthon kiszabott anyagból ki­­készülő új ruhát, elvégezhetik a kisebb-nagyobb igazításokat, a szakadozó ágy- és asztal­neműt megjavíthatják. Gon­doltak azokra is, akik nem tudnak szabni. Az üzlet veze­tője kiszabja és próbálja a ru­hát — természetesen különdíj, női ruha esetén 50,5 Ft ellené­ben. Az üzletben 6 villany- és egy lábhajtású varrógép, va­lamint vasaló és próbafülke áll az érdeklődők rendelkezé­sére. S hogy a háziasszonyo­kon kívül a két műszakban dolgozók is igénybe vehessék, reggel 9-től este 6-ig tartanak nyitva. Az üzlet átadásakor Wertheimer Tibor, a vállalat főmérnöke elmondta, hogy az igényeknek megfelelően eset­leg 2 műszakos nyitvatartásra fognak áttérni. Pályázati felhívás Szakszervezetünk fennállásá­nak 20. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetünk olvasóink körében, írják meg azoknak az alapító tagoknak életútját, akik a vállalatuk megalakulása óta ott dolgoznak, s érdemeket szereztek az elmúlt két évtized során. Az írások terjedelme ne legyen több, mint három géppel írott oldal. Szakszervezeti aktivisták, szocialista brigádtagok, fizikai munkások portréját várjuk első­sorban. A három legjobb pálya­mű beküldőinek 800, 500, illetve 300 Ft jutalmat adunk a szoká­sos szerzői tiszteletdíjon kívül. Az eredményt szeptemberi szá­munkban tesszük közzé.

Next