Helyiipar és Városgazdaság, 1975 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Az elnökség megtárgyalta... VEZETŐTESTÜLETÜNK december 10-i ÜLÉSÉN napirenden volt a temetkezési szakágazat helyzetéről, az ott dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról szóló jelentés. Az ülésen és a vitában részt vettek a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium képviselői, valamint a Temetkezési Fejlesztési Társulás elnöke. Az elnökség megállapítása szerint a temetkezési szakágazatban a korábbi ötéves tervekhez viszonyítva gyorsabb ütemű fejlődés tapasztalható, úgy a szolgáltatások színvonala, mint a polgári és hamvasztásos temetkezések számarányainak növekedésében. A települések jellege, a népesség száma, de a szokások is jelentős mértékben meghatározzák e szolgáltatás iránti igény kielégítésének módját. A hamvasztásos temetkezéseknél pl. a fővárosban 44%-os, Vas megyében ll°/a-os, ugyanakkor Szabolcs-Szatmár és Tolna megyékben csupán 1%-os arányt értek el. A polgári gyászszertartások száma a fővárosban 27%, Szabolcs-Szatmár megyében viszont csak 2% körül volt. Ezeket az eltéréseket befolyásolták a helyi szokások, a hagyományok, a közfelfogás, a kegyeleti kultusz vallási gyökerei, valamint a temetői létesítmények hiánya. A községekben különösen elmaradtak e szolgáltatással szemben támasztott lakossági igényektől. Hozzájárul ehhez az a körülmény is, hogy a jelenlegi 6 ezer temetőnek 61%-a felekezeti, 39%-a tanácsi (vállalati) kezelésben van, továbbá, hogy a szolgáltatási tevékenységet végző vállalatok eszközellátottsága nem kielégítő. A temetkezési dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásában az utóbbi években kedvező változás következett be. Ennek ellenére nagyarányú a munkaerő fluktuáció, amely több helyen meghaladja a munkáslétszám 45—50%-át. A dolgozók átlagbére és átlagjövedelme egyébként erőteljesebb ütemben növekedett az előző években, mint a népgazdaság más területén, ennek ellenére a kommunális ágazaton belül ez a szakágazat még az országos átlag alatt van. A vállalatok dolgozóinak munkakörülményeiben területenként is nagy az eltérés. A városokban levő vállalati központokban korszerű épületek, berendezések találhatók, a megyei székhelyektől távoleső településeken azonban emberi tartózkodásra alkalmas helyiség is alig-alig akad. Fejér megyében 156 temető van, de csak a vállalati központban van öltöző, mosdó. Hasonló a helyzet Nógrád, Tolna és Győr- Sopron megyében. Ilyen szempontból legjobb a vállalati, roszszabb a tanácsi, legrosszabb a felekezeti temetők ellátottsága. Az elnökség a jelentés és a vita alapján összegezte a javaslatokat és felhívta az állami szervek, partner minisztériumok figyelmét a szükséges intézkedések szorgalmazására. Határozatot fogadott el a testület a szakszervezet információs és tájékoztatási rendszerének továbbfejlesztésére. Évforduló naptár 1950. JANUÁR 2-ÁN, 25 évvel ezelőtt kezdődött meg hazánkban az első ötéves terv végrehajtása. Az 1947. augusztus 1-én megkezdett és két év öt hónap alatt teljesített első hároméves terv eredményeképpen befejeződött a vasút helyreállítása, megszűnt a munkanélküliség. Az első ötéves terv idején pedig példa nélkül álló beruházási program valósult meg. 1945. JANUÁR 18-ÁN, 30 évvel ezelőtt szabadult fel Budapest balparti városrésze, a szovjet hadsereg hősi harca nyomán. 1945. JANUÁR 19.: Megjelent a Szabadság című demokratikus napilap. 1949. JANUÁR 20-ÁN alakult meg a KGST, melynek hazánk is tagja. 1945. JANUÁR 30. Az Ideiglenes Kormány felhívást tett közzé a demokratikus hadsereg toborzására. MV. Mit vár Ön 1975-től? Az óév utolsó napjaiban a Fővárosi Ruhaipari és a Finommechanikai Vállalat tisztségviselőivel, gazdasági és szocialista brigádvezetőivel beszélgettünk. Mit várnak az 1975-ös évtől — kérdeztük tőlük. íme a csokorba szedett válaszok: FŐVÁROSI RUHAIPARI VÁLLALAT Lelkes Anna szocialista brigádvezető: „Az ifjúság képviseletében szólva elvárjuk a szélesebb körű és rendszeres tájékoztatást, melyben a vállalat helyzetéről is teljesebb képet kapunk. Az szbtől — melynek tagja vagyok —, azt várom, hogy munkája során nagyobb figyelemmel legyen a tagság észrevételeire, javaslataira. A párt kongresszusi irányelvei is megerősítenek bennünket abban, hogy többet kell tennünk az idén az általános és szakmai műveltség iránti igény felkeltésében és annak kielégítésében. Brigádunk munkájában az ésszerű takarékosságot szolgáló kezdeményezéseket szorgalmazzuk.” Laczkó Ferencné műhelybizottsági titkár: „Én elsősorban a folyamatos munkaellátottságban — főleg a tőkés bérmunka bizonytalanságainak csökkentésével — várok javulást. Ennek kedvező hatása a vállalati eredmény mellett a munkások jó közérzetében is megmutatkozna. Az szb-től erélyesebb fellépést és érdemi tájékoztatást várok az érdekvédelmi kérdésekben. Több segítségre lenne szükség a kulturális vállalások kialakításában is.” Gyenge Lászlóné szb-tag: „Egyetértek azokkal, akik a zavartalan termelést tartják a legfontosabbnak. Részben, mert így kevesebb a hibaszázalék, másrészt az újítókedvre is kedvezőbb hatással van. Mint az szb újítási felelőse a Fővárosi Tanács ipari főosztályától és a szakszervezet budapesti bizottságától egyaránt több segítséget várok, szakmai anyagok és tapasztalatcserék biztosításával.” Iglói Árpádné bizalmi: „Közel harminc éve végzem ezt a tevékenységet. Elsősorban a közösségi célok érdekében történő mozgósítást szorgalmaznám, amely korábban, a nehezebb körülmények ellenére is, könnyebben ment. Úgy tűnik, mintha az életszínvonal fejlődése bizonyos elkényelmesedéshez vezetne. Tagságunk körében a jogok és kötelességek arányának kiegyenlítődését tartanám fontosnak.” Juhász Ferencné szb-tag: „Mindenek előtt az üzemi demokrácia területén várok fejlődést, melyhez most az V. ötéves terv előkészítő munkái jó feltételt teremtenek. A kongresszusi munkaverseny második szakaszában is eredményes teljesítést várok, s azt, hogy a szocialista brigádok nagyobb felelősségérzettel végezzék társadalmi tevékenységüket. A szakszervezeti munkában általános igénynek tekintem a fiatalítást és a fizikai munkások arányának növelését. Ezentúl arra is figyelmet kell fordítani, hogy az szb erőfeszítéseit, intézkedéseit a tagság megismerje, ezen keresztül jobban értékelje.” FŐVÁROSI FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT Thököly Menyhért igazgató: „Az 1975-ös év feladatai összetettek és nagyok. Külön jelentőséget ad az új évnek, hogy a IV. ötéves terv záró éve, egyben a felkészülés a következő ötéves tervre. A tervezésben és a megvalósításban is számítunk munkás-kollektívánkra. A népgazdasági célkitűzések ismeretében éves bérfejlesztésünket 6 százalékban határoztuk meg. Kedvező előjelekkel kezdjük a kongreszszusi munkaverseny második szakaszát. Gondot csupán az import- és hazai anyagellátás biztosítása jelent számunkra.” Rácz Endre szb-titkár: „Feladataink között legfontosabbnak tartom a szakszervezeti választások jó lebonyolítását, testületeinkben a fizikai munkások arányának növelését. Előrelépés szükséges a bizalmiak munkájában is, melyet a személyi feltételek javításával, a hatáskörük szélesítésével kívánunk elérni. 1975-ben ünnepeljük vállalatunk megalakulásának 25. évfordulóját. Szeretnénk ezt a kongresszusi versenyben való helytállással emlékezetessé tenni.” Jó László, brigádvezető: „Béke szocialista brigádunk az új évben lesz tízéves. Legfőbb gondunk az alkatrészellátás. Jelenleg a tmk gyártja a szükséges alkatrészeket, de ez csak ideiglenes megoldás. Az új évben bízunk a folyamatos, jó anyagellátásban.” Csavajda Anna bizalmit „Magam is a zavartalan termelés biztosítását tartom a legfontosabbnak. Ez azonban az eddiginél rugalmasabb irányítást és jobb együttműködést feltételez. Mi bizalmiak az üdülőjegyek elosztásában kívánunk az eddigieknél jobban beleszólni, demokratikusabbá tenni, hogy ki, mikor, miért kapja s valóban a jó munka jutalma legyen. Folyamatosabb tájékoztatást várunk az szb részéről is.” Zsarnai Ernő szb-elnök: „A gazdasági feladatok sikeres teljesítése szerintem a legfontosabb, ez biztosítja a továbbfejlődést, az anyagi javak újabb forrását. Közvetlenebb kapcsolat kialakulását szeretnénk megteremteni tisztségviselőink és a tagság között.” A közeljövő elvárásai, az elhangzott vélemények, megalapozott — a gondokat és lehetőségeket egyaránt számba vevő — derűlátásról, tenniakarásról tanúskodtak. Kívánjuk, hogy az elképzelések, óhajok mielőbb valóra váljanak. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllm KITÜNTETÉSEK LOVÁSZ ISTVÁNNÉ, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat biztonsági megbízottja, budapesti bizottságunk elnökségének tagja — munkásságának elismeréséül — nyugállományba vonulása alkalmából, a „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés arany fokozatát kapta. A meghitt üzemi ünnepségen, melyen elnökségünk képviseletében megjelent Somoskői Gáborné, KV-titkár, Király Mihály, BB-titkár adta át a kitüntetést. Ugyancsak a „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés arany fokozatát kapta — korengedményes rokkantsági nyugdíjba vonulása alkalmából — Szajlai János, Heves megyei bizottságunk titkára. Mindkettőjüknek szívből gratulálunk és jó pihenést, további hasznos időtöltést kívánunk. A tudás öröme Alig néhány hónap telt el azóta, hogy a Kazincbarcikai Városgazdálkokodási Vállalat 34 analfabéta cigány dolgozója részére megszervezte az általános iskola kihelyezett első-második osztályát. Olyan napon voltam a vállalatnál, mikor az egyik csoport részére éppen foglalkozás volt. Szívdobogva léptem be a vállalati klubba, ahol a tanulás folyt. Az asztalok közül idősebb házaspár, négygyermekes fiatalasszony, és középkorú férfiak ültek. Az összetétel tehát vegyes, a céljuk azonban egy kortól és nemtől függetlenül megtanulni írni-olvasni. A szünetben szívesen beszéltek terveikről. A négy gyermekes fiatal mama arról szólt, hogy ő itt ismerte meg a betűvetést s ha jól vizsgázik, a férjétől órát kap ajándékba. Boldog, hogy tanulhat, akkor is, ha még csak az alapoknál tart. Az idősebb házaspár elmondta: három gyermekük jár iskolába és most már megszűnt a kisebbségi érzésük velük szemben, hiszen tudnak számolni s a betűvetéssel sincs baj. Mindketten el akarják végezni a januárban kezdődő 3—4. osztályt is. — A középkorú bizalmi sem tudott még néhány hónappal ezelőtt írni-olvasni. Ő azzal dicsekedett, hogy a tankönyv utolsó lapjait is el tudja olvasni. A mellette ülő munkástársa elmondta, hogy ő gyerekkorában szeretett volna tanulni, de tizenegyen voltak testvérek, nem volt ruhájuk, cipőjük, nem tudtak tanszert vásárolni, azért nem tudott iskolába járni. Két-három hónap az ember életében rövid idő, de az akarat nagy dologra képes — mondotta. A 34 ember életében — ezt ők mondták —, az a nagy dolog, hogy eljutottak odáig, amikor a fizetési borítékra már saját nevüket írják. Elmondták: hálásak a vállalatnak a lehetőség biztosításáért, hiszen heti két alkalommal, munkaidő alatt tanulhatnak. A személyzeti osztály vezetője reggel hattól délután kettőig van velük a tanítás befejezése után pedig gyakorolják az olvasást, a számolást. Miért írtam le mindezt? Azért, hogy e példával is bizonyítsam: ha egy kollektíva valamit meg akar valósítani, azt meg is teszi. Meggyőződésem, hoc?'' emberibb, nemesebb célra nem fordíthat a vállalat anyagi eszközöket, mint a munkásemberek művelődésének segítésére. A 34 cigány dolgozó közös elhatározása, hogy továbbtanulnak, azokat pedig, akik eddig idegenkedtek a betűvetéstől, bevonják az újnnan szervezendő osztályokba. Törekvésük nem maradt hatástalan, mert a legvonzóbb a személyes példamutatás. Hegyi Györgyné Jubilálok emlékeznek... Az öntevékeny művészeti munka, elsősorban a zenei műveltség terjesztése tekintetében szakmánkon belül a Liszt Ferenc férfikórus „nagyhatalom”. A kórus decemberben ünnepelte fennállásának 25 éves jubileumát. Ebből az alkalomból beszélgettünk a férfikar néhány alapító tagjával. — Szenvedélyem a muzsika. Nagyon szeretek énekelni, ezért jelentkeztem 1921-ben — amikor felszabadultam■ a Láng Gépgyárban — a Mintakészítők Énekkarába, — mondja Garamszegi Lajos a kórus egyik alapítója. Emlékezetesek számomra a munkás dalosünnepélyek, az epreserdei, a népligeti, a virányosi dalostalálkozók. 1948 óta vagyok helyettes karvezető és szívesen dirigálok is. — A munkásmozgalomba fivérem útján kerültem be — veszi át a szót Csabai József. — Mint diák, már 1932-ben lejártam a munkásotthonba. 1934-ben léptem be a lágymányosi „Szabadság” dalkörbe, ahol az éneklésen kívül a kelenföldi gyári ifjúság szervezését végeztük, s a lakóterület ifjúságát is igyekeztünk megnyerni. — Ha nem jártam volna énekkarba, úgy érzem az életben sok széptől elestem volna. 46 évi dalos múltam alatt sokat tanultam, sok élményben volt részem, úgy a hazai, mint a külföldi versenyeken, szerepléseken, többek között a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Olaszországban, Ausztriában — emlékezik vissza Honinger József. — Énekkari munkám — folytatja a beszélgetést Bánki László — 1948-ban egy vállalati énekkarnál kezdődött, amit akkor szerveztek. A meghívásnak eleget téve, szívesen vettem részt abban a munkában, mely akkoriban nagyobbrészt falujárásból, a kerületi kultúrversenyekből és a vállalati rendezvényeken való műsoradásból állt. — Öcsém hívására, aki az énekkarnak egyik alapító tagja volt, kerültem a Liszt kórushoz, 1951-ben. A forradalmi és munkáskórus műveken kívül, nagy felkészültséget kívánó férfikari műveket is tanultunk. Nagyon sok időt és fáradtságos munkát igényelt, de sok örömet és élményt is nyújtott nekem, azonkívül, hogy a nehéz fizikai munka után kellemes kikapcsolódást jelentett. A Liszt Ferenc férfikórus az ünnepi minősítő hangversenyen eddigi kiemelkedő működésének elismeréseként a Fesztivál Diplomát kapta. Az általános éneki kategóriában ez a legmagasabb kitüntetés. Az énekkar tagjai közül a „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés arany fokozatát kapta: Nagy András, a kórus elnöke. A „Szocialista kultúráért” kitüntetést kapta: Garamszegi Lajos, Paulovics Károly, Hóninger József, Barsi József, Haász Béla. A „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés oklevél fokozatát kapta: Fekete Ferenc, Sörétormos Ignác, Komora Rezső, Molnár László, Seregélyes János. A művelődésügyi miniszter dicsérő oklevelét kapta: Nagy Sándor, Bánki Imre, Csabai József és Bánki László. 50 éves dalközi működési érmet kapott: Albrecht Béla, Haász Béla, Nagy Sándor és Komora Rezső. Elnökségünk nevében szívből köszöntjük a kórus minden tagját Elkészült a Fővárosi Köztisztasági Hivatal Rippl-Rónai utcai ötemeletes, modern munkásszállója. A 129 személyes, kétágyas szállórészen kívül a földszinten található a tágas szerelőműhely és a gépkocsi garázs. A Hivatal szocialista brigádjai az óév végén kommunista szombaton és vasárnapi műszakban segítettek a takarításban, hogy az új év kezdetén elfoglalhassák helyüket a munkásszálló első lakói.2 1^0*00 0 0:0 0; 0 0 0 0 0 0 0 I j ;MCZópowr: Beszélgető partnereim fiatalok, ^ I aivárcsak a vállalat, melynek 15^ & szocialista brigádjában az összdol-' • I gozóim hatvan százaléka vesz részt. * , | Témánk a kongresszusi munka- verseny, pontosabban az úg yneve-i Izett Sámson program, melyet a 1 I papír szerint december 31-ig telje ] , Isíteniük kellett. Mit jelent a Sám-ason program? A Komárom megyei^ | Távhőszolgáltató Vállalat Isoköz- ? f » pontjainak korszerűsítését, a me- t , I .egvsz-szolgáltatás színvonalának* I emelését. Bonyolult műszakig I magyarázkodás helyett érjük most, s be ennyivel, hiszen a lényeg: a, , szocialista brigádok vállalása, hogy , 1 1975 nyara helyett, már januárban \ w befejezik a műszerezést, kevesebb ( 1 elgondoló jeként a jövőben a kémény , Izkarszt víz okozta gyors vízkolera- ( 5 kótás. ( A társadalmi munkában készült. 1 KISZ klubban Vasadi István ver-» rjzenyfelelős, Németh Sándorné szb-» szag, Bajkó Andrásné, Stámusz Ist-« Iván és Baki István szocialista bri-n 'gádvezetők elevenítik fel az el-Ji »múlt hónapok történéseit. » jjf A kollektívák mindenekelőtt a® » szolgáltatás biztonságát, folyama- M »tosságát akarták elérni a hőfok-B leszabályozó rendszer kiépítésével.» ^De az állandó vízhőfok tartásával® »meghosszabbítják az IKV kezelésé-M .ben levő házak és a maguk hőtáp »roló berendezéseinek az életét is. ffzió munkaszervezéssel, ésszerű-® »sítéssel gyorsabban haladtak al »tervezettnél, a szerelési munkáknál m ■ is. Emellett a 24 tagú Frankel Leó» ®TMK szerelő brigád a használt al-® alkatrészek, szelepek felújításával és» »újrahasznosításával, több mint» ■ százezer forint megtakarítást ért el. ff «Beszéltek partnereim pótvállalá-» ■ saikról, a Tata-fényesfürdői HV 1 »DSZ gyermeküdülő patronálásáról,» »a megszervezett kismama talál-» okozóról, arról, hogy 1975-ben® ■ fokozatosan megteremtik a DH-1 »munkarendszer megvalósításának» »feltételeit. Mindezzel elsősorban a f1 »nagyobb közösség, a lakosság, a# ■ vállalati érdek elsőbbrendűségét » »tartva szem előtt. M » Lelkesedésük, szerénységük tisz-ff »teletreméltó volt. Szavaik és a tét-» Ezek egymást igazolták. Fényesen® »vizsgáztak az adott szó hiteléből.» »Nem anyagiakért tették. Nem gon-» »doltak, nem is gondolhattak erre,» »hiszen a vállalatnál a kongresszusi® »munka versenyben a tartozik és m »követel oldalpáron csupán az» »egyik oldal terhelése, nem jelent-» Shet egyensúlyi helyzetet. Bizony® »az anyagi elismerésről itt megfeledkeztek. Illetve nem fognak »megfeledkezni... — ígérte ottjár- Brunkor Pálházi Ferenc igazgató. —, »Mert a beszélgetést az igazgatói »irodában folytattuk s megtudtuk, »hogy az új évben új munít’Sver- Sseno-szabéhzatot készítenek, meg- H teremtik a jó’ végzett munka meg»érdemeit jutalmának fedezetét. » » Nézőn ont . . . Valamennyien sa.iá-» Mtos nézőpontból vizsgáljuk, mérje- M »~r»?sok élet dolgait. Am ogy va-B »1 amiről, bármilyen nézőpontból te- n »kintsük is, nem szabad megfeled- fi Bkérnünk r az emberrel, a mun-lakásrók aki minden érték megte-B »remfö.ie, hiszen értük történik» »minden ebben az országban. S ez» »már nem nézőpont kérdése... » ff (gregor) » Új év — új létesítmény