Helyiipar és Városgazdaság, 1975 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Az elnökség megtárgyalta... VEZETŐTESTÜLETÜNK de­cember 10-i ÜLÉSÉN napiren­den volt a temetkezési szakága­zat helyzetéről, az ott dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról szóló jelentés. Az ülésen és a vitában részt vettek a Minisztertanács Tanácsi Hiva­tala, az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium képviselői, valamint a Temetkezési Fejlesz­tési Társulás elnöke. Az elnökség megállapítása sze­rint a temetkezési szakágazatban a korábbi ötéves tervekhez vi­szonyítva gyorsabb ütemű fejlő­dés tapasztalható, úgy a szolgál­tatások színvonala, mint a polgá­ri és hamvasztásos temetkezések számarányainak növekedésében. A települések jellege, a népesség száma, de a szokások is jelentős mértékben meghatározzák e szol­gáltatás iránti igény kielégítésé­nek módját. A hamvasztásos te­metkezéseknél pl. a fővárosban 44%-os, Vas megyében ll°/a-os, ugyanakkor Szabolcs-Szatmár és Tolna megyékben csupán 1%-os arányt értek el. A polgári gyász­­szertartások száma a fővárosban 27%, Szabolcs-Szatmár megyében viszont csak 2% körül volt. Eze­ket az eltéréseket befolyásolták a helyi szokások, a hagyományok, a közfelfogás, a kegyeleti kultusz vallási gyökerei, valamint a te­metői létesítmények hiánya. A községekben különösen el­maradtak e szolgáltatással szem­ben támasztott lakossági igé­nyektől. Hozzájárul ehhez az a körülmény is, hogy a jelenlegi 6 ezer temetőnek 61%-a felekezeti, 39%-a tanácsi (vállalati) kezelés­ben van, továbbá, hogy a szolgál­tatási tevékenységet végző válla­latok eszközellátottsága nem ki­elégítő. A temetkezési dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulá­sában az utóbbi években kedvező változás következett be. Ennek ellenére nagyarányú a munkaerő fluktuáció, amely több helyen meghaladja a munkáslétszám 45—50%-át. A dolgozók átlagbé­re és átlagjövedelme egyébként erőteljesebb ütemben növekedett az előző években, mint a népgaz­daság más területén, ennek elle­nére a kommunális ágazaton be­lül ez a szakágazat még az orszá­gos átlag alatt van. A vállalatok dolgozóinak mun­kakörülményeiben területenként is nagy az eltérés. A váro­sokban levő vállalati központok­ban korszerű épületek, berende­zések találhatók, a megyei szék­helyektől távoleső településeken azonban emberi tartózkodásra alkalmas helyiség is alig-alig akad. Fejér megyében 156 temető van, de csak a vállalati központ­ban van öltöző, mosdó. Hasonló a helyzet Nógrád, Tolna és Győr- Sopron megyében. Ilyen szem­pontból legjobb a vállalati, rosz­­szabb a tanácsi, legrosszabb a fe­lekezeti temetők ellátottsága. Az elnökség a jelentés és a vita alapján összegezte a javaslatokat és felhívta az állami szervek, partner minisztériumok figyel­mét a szükséges intézkedések szorgalmazására. Határozatot fogadott el a tes­tület a szakszervezet informá­ciós és tájékoztatási rendszerének továbbfejlesztésére. Évforduló naptár 1950. JANUÁR 2-ÁN, 25 évvel ezelőtt kezdődött meg hazánkban az első öt­éves terv végrehajtása. Az 1947. augusztus 1-én megkezdett és két év öt hónap alatt teljesített első három­éves terv eredményeképpen befejező­dött a vasút helyreállítása, megszűnt a munkanélküliség. Az első ötéves terv idején pedig példa nélkül álló be­ruházási program valósult meg. 1945. JANUÁR 18-ÁN, 30 évvel ez­előtt szabadult fel Budapest balparti városrésze, a szovjet hadsereg hősi harca nyomán. 1945. JANUÁR 19.: Megjelent a Sza­badság című demokratikus napilap. 1949. JANUÁR 20-ÁN alakult meg a KGST, melynek hazánk is tagja. 1945. JANUÁR 30. Az Ideiglenes Kor­mány felhívást tett közzé a demokra­tikus hadsereg toborzására. MV. Mit vár Ön 1975-től? Az óév utolsó napjaiban a Fővárosi Ruhaipari és a Finommecha­nikai Vállalat tisztségviselőivel, gazdasági és szocialista brigádveze­­tőivel beszélgettünk. Mit várnak az 1975-ös évtől — kérdeztük tő­lük. íme a csokorba szedett válaszok: FŐVÁROSI RUHAIPARI VÁLLALAT Lelkes Anna szocialista brigád­vezető: „Az ifjúság képviseleté­ben szólva elvárjuk a szélesebb körű és rendszeres tájékoztatást, melyben a vállalat helyzetéről is teljesebb képet kapunk. Az szb­­től — melynek tagja vagyok —, azt várom, hogy munkája során nagyobb figyelemmel legyen a tagság észrevételeire, javaslataira. A párt kongresszusi irányelvei is megerősítenek bennünket abban, hogy többet kell tennünk az idén az általános és szakmai művelt­ség iránti igény felkeltésében és annak kielégítésében. Brigádunk munkájában az ésszerű takaré­kosságot szolgáló kezdeményezé­seket szorgalmazzuk.” Laczkó Ferencné műhelybizott­sági titkár: „Én elsősorban a fo­lyamatos munkaellátottságban — főleg a tőkés bérmunka bizony­talanságainak csökkentésével — várok javulást. Ennek kedvező hatása a vállalati eredmény mel­lett a munkások jó közérzetében is megmutatkozna. Az szb-től erélyesebb fellépést és érdemi tá­jékoztatást várok az érdekvédel­mi kérdésekben. Több segítségre lenne szükség a kulturális válla­lások kialakításában is.” Gyenge Lászlóné szb-tag: „Egyetértek azokkal, akik a za­vartalan termelést tartják a leg­fontosabbnak. Részben, mert így kevesebb a hibaszázalék, más­részt az újítókedvre is kedvezőbb hatással van. Mint az szb újítási felelőse a Fővárosi Tanács ipari főosztályától és a szakszervezet budapesti bizottságától egyaránt több segítséget várok, szakmai anyagok és tapasztalatcserék biz­tosításával.” Iglói Árpádné bizalmi: „Közel harminc éve végzem ezt a tevé­kenységet. Elsősorban a közössé­gi célok érdekében történő moz­gósítást szorgalmaznám, amely korábban, a nehezebb körülmé­nyek ellenére is, könnyebben ment. Úgy tűnik, mintha az élet­­színvonal fejlődése bizonyos el­kényelmesedéshez vezetne. Tag­ságunk körében a jogok és köte­lességek arányának kiegyenlítő­dését tartanám fontosnak.” Juhász Ferencné szb-tag: „Mindenek előtt az üzemi de­mokrácia területén várok fejlő­dést, melyhez most az V. ötéves terv előkészítő munkái jó felté­telt teremtenek. A kongresszusi munkaverseny második szakaszá­ban is eredményes teljesítést vá­­rok, s azt, hogy a szocialista bri­gádok nagyobb felelősségérzettel végezzék társadalmi tevékenysé­güket. A szakszervezeti munká­ban általános igénynek tekintem a fiatalítást és a fizikai munká­sok arányának növelését. Ezen­túl arra is figyelmet kell fordíta­ni, hogy az szb erőfeszítéseit, in­tézkedéseit a tagság megismerje, ezen keresztül jobban értékelje.” FŐVÁROSI FINOMMECHANIKAI VÁLLALAT Thököly Menyhért igazgató: „Az 1975-ös év feladatai összetet­tek és nagyok. Külön jelentősé­get ad az új évnek, hogy a IV. ötéves terv záró éve, egyben a felkészülés a következő ötéves tervre. A tervezésben és a meg­valósításban is számítunk mun­kás-kollektívánkra. A népgazda­sági célkitűzések ismeretében éves bérfejlesztésünket 6 száza­lékban határoztuk meg. Kedvező előjelekkel kezdjük a kongresz­­szusi munkaverseny második sza­kaszát. Gondot csupán az import- és hazai anyagellátás biztosítása jelent számunkra.” Rácz Endre szb-titkár: „Fel­adataink között legfontosabbnak tartom a szakszervezeti választá­sok jó lebonyolítását, testülete­­inkben a fizikai munkások ará­nyának növelését. Előrelépés szükséges a bizalmiak munkájá­ban is, melyet a személyi felté­telek javításával, a hatáskörük szélesítésével kívánunk elérni. 1975-ben ünnepeljük vállalatunk megalakulásának 25. évforduló­ját. Szeretnénk ezt a kongresszu­si versenyben való helytállással emlékezetessé tenni.” Jó László, brigádvezető: „Béke szocialista brigádunk az új évben lesz tízéves. Legfőbb gondunk az alkatrészellátás. Jelenleg a tmk gyártja a szükséges alkatré­szeket, de ez csak ideiglenes meg­­­oldás. Az új évben bízunk a fo­lyamatos, jó anyagellátásban.” Csavajda Anna bizalmit „Ma­gam is a zavartalan termelés biz­tosítását tartom a legfontosabb­nak. Ez azonban az eddiginél ru­galmasabb irányítást és jobb együttműködést feltételez. Mi bi­­zalmiak az üdülőjegyek elosztá­sában kívánunk az eddigieknél jobban beleszólni, demokratiku­­sabbá tenni, hogy ki, mikor, mi­ért kapja s valóban a jó munka jutalma legyen. Folyamatosabb tájékoztatást várunk az szb ré­széről is.” Zsarnai Ernő szb-elnök: „A gazdasági feladatok sikeres tel­jesítése szerintem a legfontosabb, ez biztosítja a továbbfejlődést, az anyagi javak újabb forrását. Közvetlenebb kapcsolat kialaku­lását szeretnénk megteremteni tisztségviselőink és a tagság kö­zött.” A közeljövő elvárásai, az elhangzott vélemények, megalapozott — a gondokat és lehetőségeket egyaránt számba vevő — derűlátásról, tenniakarásról tanúskodtak. Kívánjuk, hogy az elképzelések, óhajok mielőbb valóra váljanak. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllm KITÜNTETÉSEK LOVÁSZ ISTVÁNNÉ, a Fővá­rosi Ruhaipari Vállalat biztonsá­gi megbízottja, budapesti bizott­ságunk elnökségének tagja — munkásságának elismeréséül — nyugállományba vonulása alkal­mából, a „Szakszervezeti mun­káért” kitüntetés arany fokozatát kapta. A meghitt üzemi ünnepsé­gen, melyen elnökségünk képvi­seletében megjelent Somoskői Gá­bor­né, KV-titkár, Király Mihály, BB-titkár adta át a kitüntetést. Ugyancsak a „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés arany foko­zatát kapta — korengedményes rokkantsági nyugdíjba vonulása alkalmából — Szajlai János, He­ves megyei bizottságunk titkára. Mindkettőjüknek szívből gratu­lálunk és jó pihenést, további hasznos időtöltést kívánunk. A tudás öröme Alig néhány hónap telt el azóta, hogy a Kazincbarcikai Városgazdálko­­kodási Vállalat 34 analfabéta cigány dolgozója részére megszervezte az ál­talános iskola kihelyezett első-máso­dik osztályát. Olyan napon voltam a vállalatnál, mikor az egyik csoport részére éppen foglalkozás volt. Szívdobogva léptem be a vállalati klubba, ahol a tanulás folyt. Az asztalok közül idősebb há­zaspár, négygyermekes fiatalasszony, és középkorú férfiak ültek. Az össze­tétel tehát vegyes, a céljuk azonban egy­ kortól és nemtől függetlenül megtanulni írni-olvasni. A szünetben szívesen beszéltek ter­veikről. A négy gyermekes fiatal ma­ma arról szólt, hogy ő itt ismerte meg a betűvetést s ha jól vizsgázik, a férjé­től órát kap ajándékba. Boldog, hogy tanulhat, akkor is, ha még csak az alapoknál tart. Az idősebb házaspár elmondta: há­rom gyermekük jár iskolába és most már megszűnt a kisebbségi érzésük velük szemben, hiszen tudnak számol­ni s a betűvetéssel sincs baj. Mind­ketten el akarják végezni a januárban kezdődő 3—4. osztályt is. — A közép­korú bizalmi sem tudott még néhány hónappal ezelőtt írni-olvasni. Ő azzal dicsekedett, hogy a tankönyv utolsó lapjait is el tudja olvasni. A mellette ülő munkástársa elmond­ta, hogy ő gyerekkorában szeretett volna tanulni, de tizenegyen voltak testvérek, nem volt ruhájuk, cipőjük, nem tudtak tanszert vásárolni, azért nem tudott iskolába járn­i. Két-három hónap az ember életében rövid idő, de az akarat nagy dologra képes — mon­dotta. A 34 ember életében — ezt ők mondták —, az a nagy dolog, hogy eljutottak odáig, amikor a fizetési bo­rítékra már saját nevüket írják. Elmondták: hálásak a vállalatnak a lehetőség biztosításáért, hiszen heti két alkalommal, munkaidő alatt ta­nulhatnak. A személyzeti osztály ve­zetője reggel hattól délután kettőig van velük a tanítás befejezése után pedig gyakorolják az olvasást, a szá­molást. Miért­ írtam le mindezt? Azért, hogy e példával is bizonyítsam: ha egy kollektíva valamit meg akar valósíta­ni, azt meg is teszi. Meggyőződésem, hoc?'' emberibb, nemesebb célra nem fordíthat a vállalat anyagi eszközöket, mint a munkásemberek művelődésé­nek segítésére. A 34 cigány dolgozó közös elhatározása, hogy továbbtanul­nak, azokat pedig, akik eddig idegen­kedtek a betűvetéstől, bevonják az új­nnan szervezendő osztályokba. Törekvésük nem maradt hatástalan, mert a legvonzóbb a személyes pél­damutatás. Hegyi Györgyné Jubilálok emlékeznek... Az öntevékeny művészeti munka, elsősorban a zenei műveltség terjesztése tekintetében szakmánkon belül a Liszt Ferenc férfikórus „nagyhatalom”. A kórus decemberben ünnepelte fennállásának 25 éves jubileumát. Ebből az alkalomból beszélgettünk a férfikar né­hány alapító tagjával. — Szenvedélyem a muzsika. Nagyon szeretek énekelni, ezért je­lentkeztem 1921-ben — amikor felszabadultam■ a Láng Gépgyárban — a Mintakészítők Énekkarába, — mondja Garamszegi Lajos a kó­rus egyik alapítója. Emlékezetesek számomra a munkás dalosünne­pélyek, az epreserdei, a népligeti, a virányosi dalostalálkozók. 1948 óta vagyok helyettes karvezető és szívesen dirigálok is. — A munkásmozgalomba fivérem útján kerültem be — veszi át a szót Csabai József. — Mint diák, már 1932-ben lejártam a mun­kásotthonba. 1934-ben léptem be a lágymányosi „Szabadság” dalkör­be, ahol az éneklésen kívül a kelenföldi gyári ifjúság szervezését vé­geztük, s a lakóterület ifjúságát is igyekeztünk megnyerni. — Ha nem jártam volna énekkarba, úgy érzem az életben sok széptől elestem volna. 46 évi dalos múltam alatt sokat tanultam, sok élményben volt részem, úgy a hazai, mint a külföldi versenyeken, szerepléseken, többek között a Szovjetunióban, az NDK-ban, Cseh­szlovákiában, Olaszországban, Ausztriában — emlékezik vissza Ho­ninger József. — Énekkari munkám — folytatja a beszélgetést Bánki László — 1948-ban egy vállalati énekkarnál kezdődött, amit akkor szerveztek. A meghívásnak eleget téve, szívesen vettem részt abban a munká­ban, mely akkoriban nagyobbrészt falujárásból, a kerületi kultúr­­versenyekből és a vállalati rendezvényeken való műsoradásból állt. — Öcsém hívására, aki az énekkarnak egyik alapító tagja volt, ke­rültem a Liszt kórushoz, 1951-ben. A forradalmi és munkáskórus műveken kívül, nagy felkészültséget kívánó férfikari műveket is ta­nultunk. Nagyon sok időt és fáradtságos munkát igényelt, de sok örömet és élményt is nyújtott nekem, azonkívül, hogy a nehéz fizi­kai munka után kellemes kikapcsolódást jelentett. A Liszt Ferenc férfikórus az ünnepi minősítő hangversenyen ed­digi kiemelkedő működésének elismeréseként a Fesztivál Diplomát kapta. Az általános éneki kategóriában ez a legmagasabb kitüntetés. Az énekkar tagjai közül a „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés arany fokozatát kapta: Nagy András, a kórus elnöke. A „Szocialista kultúráért” kitüntetést kapta: Garamszegi Lajos, Paulovics Károly, Hóninger József, Barsi József, Haász Béla. A „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés oklevél fokozatát kapta: Fekete Ferenc, Sörétormos Ignác, Komora Rezső, Molnár László, Se­regélyes János. A művelődésügyi miniszter dicsérő oklevelét kapta: Nagy Sándor, Bánki Imre, Csabai József és Bánki László. 50 éves dalközi működési érmet kapott: Albrecht Béla, Haász Béla, Nagy Sándor és Kom­ora Rezső. Elnökségünk nevében szívből köszöntjük a kórus minden tagját Elkészült a Fővárosi Köztiszta­sági Hivatal Rippl-Rónai utcai ötemeletes, modern munkásszál­lója. A 129 személyes, kétágyas szállórészen kívül a földszinten található a tágas szerelőműhely és a gépkocsi garázs. A Hivatal szocialista brigádjai az óév végén kommunista szombaton és vasár­napi műszakban segítettek a ta­karításban, hogy az új év kezde­tén elfoglalhassák helyüket a munkásszálló első lakói.2 1^0*00 0 0:0­ 0; 0­ 0 0 0 0 0 0 I j ;MCZópowr:­ ­ Beszélgető partnereim fiatalok, ^ I aivárcsak a vállalat, melynek 15^ & szocialista brigádjában az összdol-' • I gozóim hatvan százaléka vesz részt. * , | Témánk a kongresszusi munka-­­ verseny, pontosabban az úg­ yneve-i I­zett Sámson program, melyet a 1 I papír szerint december 31-ig telje­ ] , I­síteniük kellett. Mit jelent a Sám-­­­a­son program? A Komárom megyei^ | Távhőszolgáltató Vállalat Isoköz- ? f » pontjainak korszerűsítését, a me- t , I .egvsz-szolgáltatás színvonalának* I emelését. Bonyolult műszakig I magyarázkodás helyett érjük most, s be ennyivel, hiszen a lényeg: a, ,­­ szocialista brigádok vállalása, hogy , 1 1975 nyara helyett, már januárban \ w befejezik a műszerezést, kevesebb ( 1 elgondoló jeként a jövőben a kémény­­ , Izkarszt víz okozta gyors vízkolera- ( 5 kótás. ( A társadalmi munkában készült. 1 KISZ klubban Vasadi István ver-» rjzenyfelelős, Németh Sándorné szb-» szag, Bajkó Andrásné, Stámusz Ist-« Iván és Baki István szocialista bri-n 'gádvezetők elevenítik fel az el-Ji »múlt hónapok történéseit. » jjf A kollektívák mindenekelőtt a® » szolgáltatás biztonságát, folyama- M »tosságát akarták elérni a hőfok-B leszabályozó rendszer kiépítésével.» ^De az állandó vízhőfok tartásával® »meghosszabbítják az IKV kezelésé-M .ben levő házak és a maguk hőtá­­p »roló berendezéseinek az életét is. ff­zió munkaszervezéssel, ésszerű-® »sítéssel gyorsabban haladtak al »tervezettnél, a szerelési munkáknál m ■ is. Emellett a 24 tagú Frankel Leó» ®TMK szerelő brigád a használt al-® alkatrészek, szelepek felújításával és» »újrahasznosításával, több mint» ■ százezer forint megtakarítást ért el. ff «Beszéltek partnereim pótvállalá-» ■ saikról, a Tata-fényesfürdői HV­ 1 »DSZ gyermeküdülő patronálásáról,» »a megszervezett kismama talál-» okozóról, arról, hogy 1975-ben® ■ fokozatosan megteremtik a DH-1 »munkarendszer megvalósításának» »feltételeit. Mindezzel elsősorban a f1 »nagyobb közösség, a lakosság, a# ■ vállalati érdek elsőbbrendűségét » »tartva szem előtt. M » Lelkesedésük, szerénységük tisz-ff »teletreméltó volt. Szavaik és a tét-» Ezek egymást igazolták. Fényesen® »vizsgáztak az adott szó hiteléből.» »Nem anyagiakért tették. Nem gon-» »doltak, nem is gondolhattak erre,» »hiszen a vállalatnál a kongresszusi® »munka versenyben a tartozik és m »követel oldalpáron csupán az» »egyik oldal terhelése, nem jelent-» Shet egyensúlyi helyzetet. Bizony® »az anyagi elismerésről itt megfe­­­ledkeztek. Illetve nem fognak »megfeledkezni... — ígérte ottjár- Brunkor Pálházi Ferenc igazgató. —, »Mert a beszélgetést az igazgatói »irodában folytattuk s megtudtuk, »hogy az új évben új munít’Sver- Sseno-szab­éh­zatot készítenek, meg- H terem­tik a jó’ végzett munka meg­­»érdemeit jutalmának fedezetét. » » Nézőn ont . . . Valamennyien sa.iá-» Mtos nézőpontból vizsgál­juk, mérje- M »~r»?sok­ élet dolgait. Am ogy va-B »1 amiről, bármilyen nézőpontból te- n »kintsük is, nem szabad megfeled- fi Bkérnünk r az emberrel, a mun-l­akásrók aki minden érték megte-B »remfö.ie, hiszen értük történik» »minden ebben az országban. S ez» »már nem nézőpont kérdése... » ff (gregor) » Új év — új létesítmény

Next