Helyiipar és Városgazdaság, 1975 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
ORSZÁGJÁRÁS Hatékonyabb gazdálkodás ésszerű takarékosság Tavasszal, amikor a SZOT, a Hazafias Népfront és a KISZ KB felhívására kibontakozott az országos kongresszusi munkaverseny-mozgalom, a brigádok, vállalati kollektívák olyan felajánlásokat tettek, melyek elsősorban az 1974. gazdasági év sikeres befejezését segítik. Az eredeti vállalati tervekhez kapcsolódtak azután az évközbeni felajánlások. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kongresszusi és jubileumi munkaversenynek nagy része volt a tervezett célok megvalósításában, a kedvező eredmények elérésében. Megyénk üzemeiben, vállalatainál konkrét tervek készülnek, hogy a kongresszusi verseny 1974. évi lendületét, az alkotókedvet 1975-ben is megtartsák. Az országosan kibontakozott kongresszusi munkaverseny az új évben a hatékonyabb gazdálkodás, az észszerű takarékosság jegyében folytatódik. A helyi, belső tartalékok feltárása, azok hasznosítása, gazdaságosabb munkára serkenthet minden kollektívát. A termelési vállalások teljesítését méltatva, nem mehetünk el szó nélkül a megye helyiipari vállalatai, dolgozói áldozatkész, társadalmi munka vállalása mellett. Több szabad szombaton és vasárnaponként társadalmi munkát végeztek. Sopronban — csatlakozva a helyi kezdeményezéshez — minden munkás egy napot dolgozott a fedett uszodáért. Dolgos kezek nyomán szépültek óvodák, bölcsődék, szociális otthonok, iskolák. A városokban a parkok, közterületek, új lakótelepek szépítésében, parkosításában, mindenütt meg lehetett találni a városgazdálkodási vállalatok szocialista brigádjait, dolgozóit. A szabad szombaton vég i* '# ** 0 # * 0 m GYŐR-SOPRON 11 MEGYE ; *00000000*000**0. zett munkáért kapott bérükből a balatonberényi úttörőtábor építéséhez járultak hozzá. Nem feledkeztek meg a szabadságukért küzdő népekről sem: a chilei szolidaritási alapra, a vietnami nép megsegítésére történtek befizetések. A teljesített társadalmi munka anyagi értéke sok tíz-, százezer forint volt. Erkölcsi értéke azonban sokkal több ennél, amit számokban nem lehet kifejezni. Az együttérzés, a munkásszolidaritás szép példái voltak ezek. Stauder Ferencné ÜZEMI MUNKAVÉDELEM Megyénkben — az ország többi megyéihez hasonlóan — 1960-tól kezdődően egyre gyakrabban és nagyobb hangsúllyal vetődtek fel a munkavédelmi kérdések a helyiipari üzemek gazdasági és mozgalmi vezetői körében. Jelentős fordulatot ez a tevékenység 1968—69-ben vett, amikor megkezdődtek a munkavédelmi minősítések. Ekkor már nemcsak egy-egy műszaki hiányosság feltárásával foglalkoztunk, hanem — amit az azóta eltelt időszak bizonyított — üzemeink munkavédelmi tevékenységét alaposan megvizsgáltuk. A megyei tanács illetékes osztályának előadóival, valamint a HVDSZ megyei bizottság társadalmi munkavédelmi felügyelőivel szorosan együttműködve, esetenként több napon keresztül vizsgálták úgy a gazdasági vezetők, mint a szakszervezeti bizottságok munkavédelmi tevékenységét. A hosszú és fáradságos munka eredményeképpen 1973-ra minden üzemről hű, a valóságnak megfelelő képet kaptunk. Személyes és több éves felügyelői tapasztalatom alapján állíthatom, hogy az üzemekben a kiküldött minősítések alapján a hiányosságok megszüntetésére érdemi határozatokat hoztak, amelyeknek fő eredménye, hogy műszaki értekezleteken, termelési tanácskozásokon kértek és kaptak javaslatokat, hoztak ennek alapján határozatokat. Az üzemek összetétele változó, kevés az egyforma, illetve hasonló profilú üzem, és ezen túlmenően a műszaki felkészültség is nagymértékben különböző. Ennek ellenére minden évben a kidolgozott szempontok alapján értékeljük az üzemek munkavédelmi tevékenységét. Az első három helyezést elért vállalatnak dicsérő oklevelet adunk. Hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni a felhívásunk alapján megvalósult, a dolgozók munkakörülményeit javító, a szociális ellátottság színvonalát emelő intézkedéseket és velük együtt azokat a beruházásokat, amelyeknél talán csak közvetve gyakoroltunk hatást a megvalósításra. Az elért eredmények mellett megyénkben is van még megoldásra váró probléma, hiányosság: a bekövetkezett üzemi balesetek számához viszonyítva még mindig kevés a kifizetett kártérítések aránya. Érthetetlen a gazdasági vezetők vonakodása, a szakszervezeti bizottságok ez irányú érdektelensége, holott mindkét oldalról ■egyértelmű rendeletek, előírások biztosítják a sérültek jogait, a gazdasági vezetők kötelességeit, az szb érdekképviseleti lehetőségeit. A vállalatok többségénél sajnos még megtalálható az a téves nézet, amely szerint a gépeket, berendezéseket addig kell használni, magas költséggel felújítani, amíg azokon termelni lehet. A vállalatok ismerik saját helyzetüket, ezért rájuk vár a feladat, hogy elemezzék az elmúlt év baleseteit és a tanulságokat leszűrve tegyenek hathatós intézkedéseket a még meglevő műszaki és szervezési hiányosságok megszüntetésére. Szilbek János SZMT munkavédelmi felügyelő Negyvenmillió forintos költséggel elkészült a győri Patyolat Vállalat új üzeme, melyben a korszerű szociális létesítményeken kívül orvosi szoba és az üzem területén a tömegsport céljait szolgáló sportpálya is helyet kapott. Az üzemi demokrácia érvényesüléséről... Alig több mint egy év telt el azóta, hogy az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére hozott párt, állami és SZOT határozatra reagálva a Győr-Sopron megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Szakszervezetek Győr-Sopron Megyei Tanácsa Elnöksége — a megyei tanács szakosztályaival és az illetékes szakmai megyebizottságokkal egyetértésben — IRÁNYELVET adott ki a tanácsi irányítású vállalatok számára. Az irányelvekben megjelölték mindazokat a feladatokat, melyeket a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetőinek — a helyi sajátosságokhoz legjobban alkalmazkodva — politikai, jogszabályi és vezetési oldalról egyaránt végre kellett hajtani az üzemi demokrácia hathatós érvényesítésére. E RÖVID TÁVLATBÓL VISZSZATEKINTVE megállapítható, hogy a vállalatok gazdasági és társadalmi vezetői nagy súlyt helyeztek az üzemi demokrácia fórumainak továbbfejlesztésére. Gyakorlati tapasztalataink, ellenőrzéseink alapján elmondhatjuk, hogy valamennyi HVDSZ megyebizottsághoz tartozó vállalatnál elkészítették az üzemi demokrácia működését szabályozó vállalati ügyrendet. Ezáltal valamennyi vállalatnál biztosították azokat a fórumokat, amelyek az üzemi demokrácia érvényesülésének alapvető feltételei. Nehezebb feladatot jelentett azonban az üzemi demokrácia különböző formáinak tartalommal való megtöltése. Feltétlenül pozitív eredmény, hogy egyre több vállalatnál a termelési tanácskozások valóban tanácskozást jelentenek a dolgozókkal, nem pedig egyszerű feladatmeghatározó értekezleteket. Azoknál a vállalatoknál, arról a vezetés felismerte, hogy a dolgozók véleményei, javaslatai elősegítik a helyes döntést, ott rendszeresen tanácskoznak a dolgozókkal. Ezeknél a vállalatoknál nagyobb az aktivitás, a közérdekű problémákkal bátran foglalkoznak, így az üzem- és munkaszervezés hiányosságainak bírálatával, a termeléssel összefüggő kérdések vizsgálatával. Több hasznos javaslatot tettek a munkaidő és termelőeszközök hatékonyabb kihasználásával kapcsolatban. A szocialista brigádvezetők tanácskozásaira is általában a nyílt, őszinte légkör a jellemző és hatékonyságában gyakran felülmúlja a termelési tanácskozásokat. ELMONDHATÓ, HOGY A VÁLLALATOKNÁL megértésre találtak az üzemi demokrácia fejlesztését célzó határozatok. A helyes gyakorlat kialakításában nagy segítséget nyújtottak a pártalapszervezetek, a helyi szakszervezeti bizottságok. A politikai oktatás, az agitációs és propaganda munka keretében nevelték a dolgozókat az üzemi demokrácia gyakorlására. A megyei tanács szakosztályai, a szakszervezet megyei bizottsága segítette és ellenőrizte az irányelvben foglaltak végrehajtását. Egy vállalat sem mondhatja azonban, hogy megállhatunk. A megkezdett utat folytatni kell, törekedve a még meglevő hiányosságok megszüntetésére. Előrenézve a következő tervidőszakra az első és legfontosabb feladat most, a vállalati középtávú tervkészítésbe az eddigieknél hatékonyabban bevonni a dolgozókat. A tervkészítés demokratizmusa, a vállalati tervcéloknak a kollektívákkal való megtanácskozása, az üzemi demokrácia érvényesülésének egyik legfontosabb tényezője. AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA nem szabályozott formái között a vállalatoknak keresniük kell a legalkalmasabbakat, hogy a különböző rétegek észrevételei, javaslatai eljussanak a vezetéshez. Végezetül törekedni kell arra, hogy a közvetlen és képviseleti demokrácia összhangban fejlődjön. Olyan fejlett üzemi demokráciát kell megvalósítani, amely megfelel a mai társadalmi és gazdasági követelményeknek, hatékonyan szolgálja célkitűzéseink megvalósítását, erősíti a munkások ellenőrző, vezető szerepét. Bognár Péter BIZALMIAK KÖZÖTT A megye négytagú küldöttségével együtt magam is részt vettem a Bizalmiak I. Országos Tanácskozásán. Az ottani légkör, a munkás bizalmiak vitája valamenynyiünk számára maradandó emlék. Hazafelé menet már tervezgettünk, hogyan tudnánk mielőbb, a leghatékonyabban gyakorlattá tenni a hallottakat. Megegyeztünk abban, hogy az elfogadott állásfoglalás szolgálhat alapvető támaszunkul. Nekem a vita hozzászólásait hallgatva a költő szavai jutottak eszembe: „Nem elég útra kelni, az úton menni kell...” — Igen, menni és segíteni, bírálni, dicsérni és meggyőzni. Okos szóval, jó szándékkal, de soha nem egyedül hagyva a bizalmit az élet sodrában. Megyebizottságunk is napirendjére tűzte a bizalmiak munkáját, feladatát csoportja tagjainak nevelésében, felvilágosításában, tájékoztatásában. Megfogalmaztuk: ahhoz, hogy többet várjunk tőlük, többet is kell adnunk a számukra. Munícióban, a rendszeres tájékoztatás színvonalában. Fontosnak tartjuk a bizalmi megfelelő gazdasági partnerét, mert hatáskörüket csak így tudják érvényesíteni. Mi, a magunk részéről, jó formának tartottuk a megyei szervezésben lebonyolított bizalmioktatást, s ezért úgy döntöttünk, hogy 1975 első félévében Győrben, Sopronban és Mosonmagyaróváron megrendezzük a bizalmiak hatnapos oktatását. Hajlamosak vagyunk, hogy a bizalmiak felé csak az elvárásokat fogalmazzuk meg, és kevesebbet törődünk erkölcsi, anyagi megbecsülésükkel. E „tartozás” kiegyenlítésére jó példával szolgált elnökségünk, amikor hatvankét bizalmit részesített különböző rangos szakszervezeti kitüntetésben, és javasolt miniszteri, KISZ KB elismerésre. A mi megyénkből Kovács Imréné és Resetár Károly került a kitüntetettek közé. Büszkék vagyunk rájuk. Úgy érezzük, hogy rajtuk keresztül a megye több száz bizalmija is részesült az elismerésből. Ami pedig a bizalmi munka rangját, tekintélyét illeti: meg kell találnunk azokat a sajátos módszereket, melyekkel jobban érvényt tudunk szerezni hatás- és jogkörüknek. Ha ez sikerül, márpedig sikerülnie kell, akkor a választás évében hasznosabb munkát tudunk végezni tömegpolitikai tevékenységünk során. Baranyai Tibor MVB-titkár Nyugdíjasaink megbecsülése A SOPRONI INGATLANKEZELŐ VÁLLALATNÁL már természetessé vált, hogy a nyugdíjba vonuló dolgozókat bensőséges ünnepségen búcsúztatjuk és ajándékkal kedveskedünk nekik. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is megtartottuk a nyugdíjasok napját. 49 nyugdíjas jelenlétében az ünnepi köszöntőt Horváth László stb. titkár tartotta. Megjelent Kantó Gyula igazgató, aki a vezetőség nevében üdvözölte a résztvevőket és az uzsonna után elbeszélgetett velük. A jó hangulatú nyugdíjas találkozó a késő esti órákban ért véget. Azokat akik betegségük miatt nem tudtak megjelenni, lakásukon kerestük fel, s ajándékokkal kedveskedtünk. A vállalat és a szakszervezet közös elhatározása, hogy 1975-ben az üzemi orvosunk bevonásával, előadásokat tartunk a nyugdíjasok részére. Erdősi Antalné A november 26.-i országos bizalmi tanácskozásra nagy izgalommal készült Kovács Imréné házfelügyelőnk, akit a vállalati tanácskozás egyöntetűen megválasztott küldöttnek és életében első alkalommal képviselte országos szinten a Győri Ingatlankezelő Vállalat szakszervezeti tagságát, bizalmi társait. Eddigi munkájának elismeréseként, a háromszoros vállalati kiváló dolgozó cím után a HVDSZ bizalmi tanácskozásán kapta meg az „Építőipar kiváló dolgozója” kitüntetést. Ezzel olyan ember munkája lett elismerve, akinek élete soha nem volt reflektorfényben, mégis sok ember napi problémáját segítette megoldani és mindig, minden idő- BORIKA ben ott volt, ahol tenni kellett, számíthattak rá. 55 éves. A nyugdíjról soha nem beszél. Míg egészsége engedi dolgozik. Pedig nem volt „sima”, gondoktól mentes életútja. 18 éves koráig cselédként dolgozott, utána férjhez ment. Nem kevés gonddal hat gyermeket nevelt fel. Ha családjáról beszél, úgy érzi az ember, hogy a rádió közismert „Szabó néni"-jét hallgatja, aki felnőtt gyermekei sorsát mindig féltő gonddal egyengeti, segíti. Nagy létszámú családja mellett azonban mindig jutott ideje arra is, hogy társadalmi munkát végezzen. 1950 óta párttag, 15 éve házfelügyelő és szakszervezeti bizalmi. Neve nemcsak a szakszervezeti mozgalomban ismert, hanem a Nőtanácsnál és a Hazafias Népfrontnál is. Nagy segítséget adott házfelügyelőink körében a szocialista brigádmozgalom szervezéséhez, mivel munkatársai szeretik, hallgatnak a szavára, ő az „Ady Endre” brigádba tartozik, amelynek tagjait jól ismerik a győri anyás-csecsemőotthon kis lakói is. Részükre karácsonyi meglepetésként játékokat készített a brigád. Borikát a felügyeletére bízott ház lakói szeretik, tisztelik. A reggel 6 órára járók gyakran találkoznak vele a lépcsőház mosása, vagy éppen a járda takarítása közben. Furcsán hangzik, de ő hivatásszeretettel végzi a házfelügyelői teendőket. Amikor munkájáról beszél, az embertársai iránti szeretet érződik a hangján. Tudja, hogy munkája fontos, mert ezzel az emberek környezetét teszi szebbé, otthonossá. Kitüntetésének nagyon sokan örültünk; családja, barátai, munkatársai. Kívánjuk, hogy még sokáig dolgozzon körünkben. Becsületes, fáradtságot nem ismerő munkája pedig legyen példa a fiatalabb generáció számára, Holczhammer Istvánná l.