Helyiipar és Városgazdaság, 1978 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

A környezet védelme mindannyiunk feladata A TELEPÜLÉSEK TISZTASÁGÁÉRT A levegő, a talaj, a víz védel­mét jelentő komplex­­ tevékeny­ség hatékony ellátása biztosíthat­ja a jövőben is a városi települé­sek környezetvédelmét. Az elsőd­leges cél a környezetvédelmi ár­talmak megelőzése, s ebben meg­határozó a köztisztasági, a tele­püléstisztasági vállalatok felelős­sége. Az alapvető gond, hogy a városok szemétlerakó helyei előbb-utóbb megtelnek, szükséges a szemétártalmatlanítás más módját keresni. A fővárosban 1981-re készül el a napi 1200 ton­na kapacitású szemétégető mű építése. Másutt a közterületek tisztításának további gépesítése lehet a követendő út. Tavaly az összegyűlt szemét mennyisége már megközelítette a 7 millió köbmétert. Megszervez­ték a telepítést tömörítő berende­zések konténeres szállító rendsze­rét, bevezették a nagy űrtartal­mú műanyag tárolóedények al­kalmazását, melyek kerekeken gördíthetők és ez gyorsabbá, ha­tékonyabbá teszi a gyűjtés tech­nológiáját, enyhíti a munkaerő­gondokat. Segítheti a környezetvédelmi tevékenységet a gazdasági társu­lások és egyesülések koordináló munkája. Gondolunk itt a köz­­tisztasági, a kertészeti egyesülés­re, a kéményseprő és tüzeléstech­nikai társulásra, a FORRÁS víz­ügyi vállalatok egyesülésére. Nö­vekvő a felelőssége a település­­tisztasági szolgáltató vállalatok­nak, amelyek a csatornázatlan te­rületek folyékony szennyvíz hul­ladékát ártalmatlanítják. Bár a szilárd hulladékok gyűjtési tech­nológiája az utóbbi években je­lentősen fejlődött, a szemétlerakó helyek hiánya, a sok helyütt még korszerűtlen ártalmatlanítási módszerek tovább növelik a kör­nyezetet szennyező veszélyforrá­sokat. Ezért szükséges a szenny­víziszap, a folyékony hulladékok ártalmatlanítása korszerűbb mód­szereinek kialakítása is. AZ IPARI ÉS SZOLGÁLTATÓ VÁLLALATOK FELADATAI Az árutermelő és az ipari szol­gáltató vállalatok hulladékterme­lők, víz- és levegőszennyező anyagokat továbbítanak, jelentős mértékben szennyezik környeze­tüket. Sajnos a mi területünkön ma még előfordul korszerűtlen munkahelyi környezet, így a vál­lalatok által kibocsátott lég- és vízszennyeződés foka magas. Az új beruházásoknál, az ipari vál­lalatok körében egyre nagyobb arányú rekonstrukció során azon­ban már megfelelő berendezések védik a levegőt, az élővizet és a talajt a károsodástól. El kell érni, hogy a termelőmunkában kelet­kezett szennyezett anyagok a kör­nyezetet nem károsító módon ke­rüljenek kibocsátásra. Sajátos a szerepük a patyolat vállalatok­nak. Egyre feszítőbb igény, hogy megoldják a különleges védő- és munkaruhák tisztítását. Olyan technológiát kell kialakítaniuk, amely kizárja a fertőzési veszélyt a csatornatisztító, a temetkezési, a településtisztasági, a köztiszta­sági tevékenységet végzők ruhái­ból, az ólommal és más vegyi anyagokkal szennyezett holmik­ból. A jelentésben megfogalmazódik néhány közös probléma, amelyet az állami szervekkel közösen kell megoldani. Ilyen a környezet megóvását szolgáló bírságrend­szer megváltoztatása, mert a je­lenlegi nem teszi érdekeltté a vállalatokat a racionális környe­zetvédelmi intézkedések megtéte­lére. Célszerű minden új ipari termék gyártásának megkezdése­kor megvizsgálni a környezetre gyakorolt hatását. Megoldásra vár a szilárd és folyékony hulladé­kok, a szennyvíziszap és az ipar­ban keletkező, a környezetre ká­ros anyagok elhelyezése korsze­rűbb módszerének kialakítása. Határozottabb és szigorúbb in­tézkedések szükségesek a környe­zetvédelemre vonatkozó rendelke­zések megsértőivel szemben. A nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve célszerű lenne kísérletezni, hogy milyen formá­ban oldható meg a keletkezett hulladékok újra­hasznosítása. Akadnak problémák a lakótele­pek köztisztaságát illetően is. Nem megoldott a szemétledobó csúszdák és a tárolóhelyek tisz­títása, a bogarak és rágcsálók ir­tása. A más területen bevezetett és itt hasznosítható módszereket ugyancsak meg kellene vizsgálni. A Balaton védelmét szolgálja az a javaslat, mely szerint a szenny­vizek szippantását, kezelését a parttól 15 kilométeres sávban a szennyvíztelepeket üzemeltetők feladatává célszerű tenni. A dolgozók szakmai ismereteit folyamatosan szükséges tovább bővíteni. Sajnos e tevékenységek társadalmi rangja, a munkavég­zés nehézségi foka, a lakosság előtt folyó, az általánostól szeny­­nyezettebb munka akadálya, hogy a megfelelő képzettségű munka­erő ide áramoljon. Az e területen dolgozók alapképzettsége ala­csony színvonalú, s a szakmai képzést tovább nehezíti a munka­helyek szétszórtsága. Az e te­rületen dolgozók szakmai oktatá­sát az egyesülések, társulások út­ján lehetne a leghatékonyabban ellátni. SZERVEINK FELADATAIRÓL Az írásos előterjesztéshez Péter István KV-titkár tartott vitain­dító kiegészítőt. Elmondta, hogy a környezet­­védelmi tevékenységben — mely egyetemes emberi érdekeket szol­gál —, jelentős feladat és felelős­ség hárul a szakszervezeti mozga­lomra. Ezt a felelősséget jelzik azok a döntések, amelyek az utóbbi időben születtek a magyar és nemzetközi szakszervezeti mozgalomban a környezetvéde­lem érdekében. A környezetvédelemmel kap­csolatos szakszervezeti tenniva­lókról nemrégiben tárgyalt a SZOT életszínvonal-politikai cso­portja. 1978 első felében a SZOT titkársága is megvitatja és határozat születik a szakszerve­zeti mozgalom legfontosabb fel­adataira. Ezt követően alakítjuk ki mi is a különböző szintekre bontott intézkedési és feladatter­vünket. Péter elvtárs hangsúlyozta a munkahelyi és a természeti kör­nyezet védelmének szoros össze­függését, amely nem választható el egymástól. Szerveinknek ál­landóan szem előtt kell tartani és következetesebben elősegíteni azon elv érvényesülését, hogy társadalmunkban a gazdasági fej­lődés nem történhet a dolgozó ember, az emberi környezet ro­v­ására. Különösen a meglevő lé­tesítmények fejlesztésekor és az új beruházásoknál kell erre gon­dot fordítanunk. A környezet vé­delméért társadalmi összefogással sokat lehet tenni. Szakszervezeti szerveink sajátos eszközeik lat­­bavetésével hasznosan hozzájá­rulhatnak a dolgozók, a lakosság öntevékeny környezetvédelmi munkájának előmozdításában. Látnunk kell, hogy a környezet­­védelem megszervezése és társa­dalmi szintű gyakorlása nem „di­­vat”­téma, szoros kapcsolatban áll a jogi szabályozás, a tervezés, az oktatás, a tudomány, az állam­­igazgatás területével. Szakszervezetünk érdekkörében megtalálhatók a kommunális szolgáltató vállalatok, mint a kör­nyezetet védő szervezetek, s az ipari üzemek, mint a környezetet szennyezők. Hozzá kell tenni, hogy a kommunális vállalatok sorában is akadnak a környezetet károsító tevékenységű vállalatok, ugyanakkor nem minden ipari üzem szennyezi környezetét. A KV titkára a környezetvéde­lemmel összefüggésben levő mun­kakörök közül szólt a csatorna­tisztítási, az iszapkiemelési, a ké­ményszigetelési, szemétbeöntői, egyengető- és úttisztító munkáról, hangsúlyozva hogy ezek a társa­dalmilag fontos munkák a köz­vélemény részéről nem kapnak kellő megbecsülést. Ez gondot okoz a feladatok magasabb szintű ellátásában. Mindinkább egyér­telművé válik, hogy ezen mu­t­­kák elvégzése nem elsősorban bérszínvonal-fejlesztési kérdés, bár ilyen gondok is vannak, ha­nem nagyobb figyelmet kell for­dítani a munkakörülmények gyorsabb ütemű javítására, a ne­héz fizikai munkák gépesítésére. A szóbeli kiegészítésben Péter elvtárs kitért arra, hogy a kör­nyezetvédelem komplex tevé­kenységet jelentő témáját közel egyévi előkészítő munka után hozták a vezető testületi ülés elé. Ennek során több százan kapcso­lódtak be a téma vizsgálatába, az előkészületekbe.­ A KV ágazati bizottságai is sok hasznos javas­lattal gazdagították az előterjesz­tést. Szakszervezeti szerveink mun­kája a jövőben célirányosabb, összetettebb kell hogy legyen. A tennivaló kettős: egyrészt a dol­gozók közvetlen érdekében a vál­lalatok, üzemek és a lakóhely környezetének társadalmi ellen­őrzése, a környezeti veszélyek időbeni jelzése, a helyi és más ál­lami szervek irányában történő fellépés, a szükséges intézkedések megtételére. Másrészt: az össztár­sadalmi érdekek képviseletében a dolgozók felvilágosítása, mozgó­sítása a környezetvédelmi felada­tokra. Csakis így együtt, közös erővel tudunk hatékony, céltuda­tos környezetvédelmi munkát folytatni — mondotta befejezésül Péter István KV-titkár. ALKOTÓ VITÁBAN Az írásos előter­jesztésről és a szóbeli kiegészítésről a központi vezetőség tagjai alkotó vita során mondták el véleményüket. PINTÉR LÁSZLÓ, a Győr-Sop­­ron megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat gazdasági igazgatóhe­lyettese arról szólt, hogy milyen felelősséggel jár a folyékony szennyvízhulladékok ártalmatla­nítása, amelyet a településtiszta­sági vállalatok végeznek. Nem­csak a talaj védelmét kell bizto­sítaniuk, meggátolni a fertőző be­tegségek terjedését, hanem a me­zőgazdaság részére felhasználható anyagot kell szolgáltatniuk. Hangsúlyozta, hogy ehhez a mun­kához mindenütt meg kell terem­teni a korszerű munkafeltétele­ket, az orvosi ellátást, mert a ne­héz munka mellett a mostoha kö­rülmények még inkább megnehe­zítik a szükséges munkaerő bizto­sítását. ALMÁSI LÁSZLÓ, a Fő­városi Temet­kezési Intézet dolgozója, a KV tagja hang­súlyozta: a tisz­taság egyfajta emberi maga­tartás. Óvni környezetünket mindannyiunk kötelessége. Szigorúbban kellene eljárni a környezetszeny­­nyezőivel szemben. A szakszerve­zetnek ebben nem kis nevelő-fel­­világosító szerepe van. Fontos, hogy a létesítendő új beruházá­sok ne kerülhessenek átadásra a környezet védelmét szolgáló be­rendezések nélkül. LÁSZLÓ PÁL, a Békés megyei Vegyesipari Vállalat dolgozója, a KV tagja arról a megyei társa­dalmi összefogásról szólt, ame­lyet a nyárfa-telepítési akció je­lentett Békés megyében. Több ezer csemetét ültettek el, s ez érezhetően tisztább levegőt bizto­sít a településeknek. A helyiipa­ri és kommunális szolgáltató vál­lalatok dolgozói sokat tehetnek a környezetvédelem érdekében, hiszen tevékenységük is ezt a célt szolgálja. Különösen a környezet­károsítók szigorúbb megbírságo­lása hozhat változást a közvéle­mény szemléletében. Javasolta, hogy a bírságpénzekből jutalmaz­zák meg azokat, akik a legtöbbet tesznek, a leghatékonyabban dol­goznak a munkahelyi és a termé­szeti környezet megóvásáért. KÁLLAI IST­VÁN a Szekszár­di költségvetési üzem szb-titkára a növények szere­lőét hangsúlyozva elmondta, hogy nemcsak árnyékot adnak, hanem le­kötik a szénmono­­xidot, jó szűrősző­zegek és ezért meghatározó sze­repük van a le­­­­vegő tisztaságában. A költségve­tési üzemük végzi a fásítást, a zöldterület-kialakítást. Gyakor­latból tudják, hogy a sokhelyütt lerakott építési törmelékekre épülő fis park milyen csenevész növényzetet, füvet ad a későb­biekben. Szigorúbban kellene el­járni a tiltott helyekre szennyező­en törmelékanyagot lerakókkal szemben. KANASZ IMRÉNÉ, a Fővárosi Kertészeti Vállalat dolgozója szemléltető adatok sorával bizo­nyította a fák, a növények kör­nyezetvédelmi funkcióját: egy harmincéves juharfa egy mázsa port képes lekötni; ötszázezer sorfa 130 ezer tonna port köt le; a zárt növényzet 15—20 decibellel csökkenti a zajszintet; egy autó 20—30 ember oxigénszükségletét fogyasztja el. A vállalatuk több mint kétszázezer cserjét, 20 ezer fát ültetett el nemrégiben, és konkrét tervük van a Népköztár­saság úti platánok védelmére is. Visszavágják, injektálják, s ha idővel sor kerülne a régi fák ki­vágására, a tahi faiskolájukban előnevelt fáikat egyszerre tudják átültetni a Népköztársaság útjára. DR. ILLÉS GYÖRGY, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnökhe­lyettese arról beszélt, hogy a ta­nácsi vízügyi vállalatok 33 ezer dolgozójára nagy felelősség hárul a vizek védelmében. Egyre in­kább szigorítják a vízszennyezők bírságát, de a kívánt célt így sem tudják elérni, tovább szennye­ződnek az élővizek. Csakis társa­dalmi összefogással lehet csök­kenteni a környezeti ártalmakat. Az OVH és a HVDSZ évek óta szoros együttműködésben tesz megelőző intézkedéseket a kör­nyezet védelmében. Ezt tovább folytatják. Most elsősorban a víz­tisztító telepek építését és a szük­séges munkaerő biztosítását te­kintik a közeljövő legfontosabb feladatának. DR. HAJDÚ GYÖRGY, a Fővá­rosi Köztisztasági Hivatal igazga­tója mint a Köztisztasági Egyesü­lés elnöke is hasznos, az ágazat gyakorlati munkájából vett ta­pasztalatokkal­­ gazdagította a vi­tát. Elmondta, hogy környeze­tünkre az úgynevezett toxikus, mérgező anyagokat tartalmazó hulladékok jelentik a legnagyobb veszélyt. A megfelelő technoló­gia, a keletkező hulladékok ártal­matlanítása korszerű módszeré­nek a kialakítása — ez a jelen legfontosabb feladata. A Buda­pesten épülő, napi 1200 tonna ka­pacitású szemétégető mű, amely 1981-ben készül el, jelentős hoz­zájárulás lesz a főváros környe­zetvédelméhez. Egyetértett azzal — ahogy a KV elé került jelentés is megfogalmazta —, hogy az új létesítmények átadását csak a környezetvédelmi hatások ismere­tében engedélyezzék. A munkahe­lyi környezet, a levegő tisztasága védelmében csakis közös összefo­gással lehet jelentős eredménye­ket elérni. LAKATOS JÓZSEF, Borsod megyei KV tagunk Miskolc 220 ezer lakosának helyzetéről szólt. A Sajó völgye az egyik legszeny­­nyezettebb területe a megyének. Az ipari nagyüzemek éjjel-nappal szennyezik a vizet, a levegőt. Bár 1976-ban 37 millió forint büntető bírságot fizettek ki a vállalatok a vizek szennyezéséért, nem tör­tént érdemi változás a szennyvi­zek ,,visszafogásában”. 1978 ele­jén új szennyvíztisztító telep lép üzembe, ez valamit javít majd a helyzeten. A megyebizottság de­cemberben tárgyalta a megye környezetvédelmi helyzetét. Szó esett ott az „Egy brigád — egy park” társadalmi akcióról, amely­nek nyomán nemcsak megszépült, de tisztább is lett a megyeszék­hely. Ő is javasolta, hogy a sze­­metelőket, a parkrongálókat ha­tóságilag büntessék meg. JUHÁSZ ZOLTÁNNÉ, Fejér megyei KV tagunk a letaposott fű, a megcsúfított fák, a lakótele­pek szemétledobóinak rongálóival szemben erélyesebb hatósági fel­lépést sürgetett. A szülők felelős­ségét és példamutatását hangsú­lyozta, mert sokszor ők maguk járnak elöl rossz példával. Az is­kola és a család sokat tehet a szemlélet megváltoztatásáért, akárcsak a sajtó és a rádió. A közvélemény, a lakosság segítő közreműködését kérte a környe­zet védelmében. A vitában elhangzottakra vála­szolva Péter István KV-titkár köszönetet mondott az őszinte helyzetképért, a hasznos tapasz­talatokért. A hozzászólások meg­erősítették szakszervezetünket ab­ban — mondotta —, hogy a kör­nyezetvédelemért az eddigieknél céltudatosabban és a helyi állami partnerszervekkel szoros együtt­működésben kell dolgoznunk. A SZOT környezetvédelemmel kap­csolatos határozatának megjele­nése után, ahhoz kapcsolódva, ki­dolgozzuk a konkrét tennivalókat és ezeket az ajánlásokat eljuttat­juk szerveinkhez. SIKERES ÉV VOLT Fabók Zoltán főtitkár szóbóli kiegészítést tett az ágazatok 1977. évi terveinek várható teljesítésé­ről szóló tájékoztató jelentéshez. A könnyűipari ágazat 70 taná­csi vállalatának mintegy 40 ezer dolgozója az előző évinél kedve­zőbb munkaerő-gazdálkodás mel­lett teljesíteni tudja az előirány­zatot. Kedvezően hatott az év közben végrehajtott ruházati bér­­politikai intézkedés, valamint a műszakpótlék rendezése. Tovább javult a szolgáltatások kulturált­­sága, csökkentek a vállalási idők, több új szolgáltatási formát ve­zettek be. Mintegy 15 százalékos szolgáltatási árbevétel-növekedés­sel számolnak. Az ÉVM ágazathoz tartozó 174 tanácsi válalat és 255 költségve­tési üzem mintegy 100 ezer dol­gozója ugyancsak jó évet tudhat maga mögött. Az 1977. évre ter­vezett 5,1 milliárd forintos lakó­házjavítási előirányzatot mintegy 96 százalékban teljesíti az ingat­lankezelő hálózat. Sajnos válto­zatlanul gond a régi lakóházak felújítása és tatarozása, amely túlnyomórészt hagyományos mó­don történik, nagy munkaigé­nyesség mellett, ehhez azonban nincs meg a szükséges létszám. Ugyanez mondható el a munka­erőt illetően a köztisztasági terü­leten is. Itt a további gépesítéssel csökkenthetők a munkaerő-prob­lémák. A településtisztasági szol­gáltatások és a zöldterület gáz­ D­a­w

Next