Helyiipar és Városgazdaság, 1981 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) egyensúlyozott, nyugodt munkához szükséges feltételekkel, a dolgozók aktivitásának kérdéseivel, a demokrácia érvényesülésével, a művelődési lehetőségekkel, a szakszervezetek belső életével foglalkoztak ezek az ajánlások, észrevételek. Mindebből az egész szakszervezeti mozgalomnak le kell vonni néhány alapvető következtetést, mindenekelőtt, hogy milyen nagy mértékben van jelen és hat életünkben a dolgozók felelősségérzete, kötelességtudata, önmaguk és a társadalom sorsának alakulása iránt. A másik: a dolgozók látják és értik — minden eddigi eredményünk csak kemény és következetes munka alapján jöhetett létre. Jövőbeni munkánk eredményességét is jórészt abban látják, mennyire tudunk szabad utat biztosítani a tenniakarásnak, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, a szürkeséggel, jobban vegyük észre a valós emberi értékeket és jobban becsüljük meg a közösségért tenni akaró és tudó embereket. Szólt a beszámoló a munkaversenyről, a szocialista brigádmozgalomról, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen segítőjéről, a magatartás, a gondolkodás, a tisztességesen végzett munka tömeges formálójáról. Arról hogy a közösségek mögött „ne tűnjön el” és váljon személytelenné az egyes ember munkája, kötelessége. Váljék világossá mindenütt, mindenki előtt, hogy elkötelezett magatartás csak megbecsült munka, konkrét célok rendszerében bontakozhat ki teljesen. Az előadói beszéd részletesen, kitért a VI. ötéves terv előkészítésében való szakszervezeti részvételre. A tervet reálisnak és igazságosnak tartjuk, mert nem tűz ki többet, mint amennyire a lehetőségek adottak. A mai világgazdasági helyzetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra, hogy meglevő eredményeit megőrzi, sőt több tekintetben tovább fejleszti. „Mit mutatnak ezek a szándékok? Mutatják társadalmunk humanitását. Azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni, mutatják, hogy e szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot, még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog a reálbér azoknál, akiknél ezt a végzett munka indokolja” — mondotta Gáspár Sándor elvtárs. A mozgalom új módszereiről, munkastílusának korszerűsítéséről szólva, a beszámoló hangsúlyozta: „A szakszervezeti mozgalom■ csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységet át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Kevesebb papiros munkára és olyan szervezeti demokráciára, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. A bizalmiakat azért tartjuk mozgalmunk első számú aktivistáinak, mert ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat és dolgozótársaikat, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. Erősíteni kell a szakszervezetek tevékenységében azt a készséget és képességet, hogy a tagságot foglalkoztató gondokat időben észleljük és velük együtt keressük és találjuk is meg a gyors és a legjobb megoldást. A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervezetek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet. Ha mindig megértésre, támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira — hangzott az előadói beszédben. „A mi nagyszerű hivatásunk, a munkáshatalomért érzett felelősségünk szüntelenül arra ösztönöz bennünket, hogy mindig jobbítsunk munkánkon. Most is ezt kell tennünk, mert a mozgalom elmúlt öt esztendeje sem volt hibáktól mentes. Még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel, még odaadóbb munkás-lelkiismerettel kell ügyünket képviselni, feladva a csalhatatlanságba vetett hitet. A munkásosztály Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Mozgalmi gyakorlatunkból tudom, hogy egy kitűnő szónok után szólásra következni nem hálás dolog. Igaz ez általában, de kétszeresen igaz ez most, amikor a HVDSZ jobb sorsra érdemes küldötte Kádár elvtárs után kapott szót. Ez a helyzet meggyőz egy régi igazságról, hogy más dolog valamit tudni és megint más valamilyen helyzetben benne lenni és azt érezni. Ennek tudatában és ismeretében kérem küldött-társaim együttérző, megértő támogatását, mert minden tisztségviselőt érhet hasonló „baleset”. Kedves Elvtársak! A szakszervezetek 5 éves munkájáról szóló jelentés megállapítja, hogy a lakosság megfelelő színvonalú ellátását, a szolgáltatások fejlesztését a szakszervezetek egyik alapvető feladatuknak tartották. Kezdeményezésükre a szolgáltató vállalatok dolgozói sokat tettek az igények kulturált kielégítésére. E megállapítás realitását a mi szakszervezetünk sokrétű tapasztalatai is igazolják és erősítik. Bizonyítja ezt a HVDSZ hatáskörébe tartozó kommunális és közüzemi szolgáltatás, a víz, csatornázás, a lakáskarbantartás, a köztisztaság, kertészet és sok egyéb tevékenység, amelyek hatása a lakosság egészét vagy többségét érinti. A fogyasztói szolgálatásoknak csak 10—12%-a tartozik hatáskörünkbe, de ebben meghatározó a családok részére végzett rendszeres szolgáltatás, a nők nehéz fizikai munkájának a könnyítése. A szocialista szektor által végzett mosás, vegytisztítás 75%-át például a patyolat vállalatok végzik. A most záruló 5 év a kommunális, a közületi és fogyasztói szolgáltatásban is a nagyarányú fejlődés korszaka volt, amely a gazdasági szervezetek kollektíváit és vezetését fokozottabb helytállásra, bizonyításra késztette. Az ingatlankezelő tevékenységben például a népgazdaság fejlődési ütemét jelentősen meghaladó fejlesztési lehetőség, évtizedes gondok enyhítésére biztosított feltételeket. Társadalmi követelményként fogalmazódott meg az az igény, hogy a meglevő lakásállomány korszerűsítése, felújítása, a nemzeti vagyon nem kis részét jelentő érték védelme és megóvása magasabb színvonalon, szervezettebben valósuljon meg. A kommunális közüzemi szolgáltatások mennyiségi és minőségi teljesítése megfelel az előirányzottaknak. Jelentős túlteljesítés várható a víztermelési és vízszolgáltatási, a város- és községgazdálkodási tevékenységben. A közterület-fenntartásban minőségi fejlődést eredményez az első budapesti szemétégető mű 1981. évi működése, amely a környezetvédelem ügyét is jól szolgálja. ............ . A lakóépületek felújításával, korszerűsítésével és karbantartásával összefüggő 5 éves célkitűzések várhatóan a tervezetthez közeli szinten valósulnak meg. Az elért eredmények értékét növeli, hogy azok a gazdaságfejlesztés nehezebb külső és belső feltételei miatt a korábbiaknál lényegesen nehezebb körülmények között születtek. A gazdasági eredményekkel együtt emelkedett a képviselt dolgozok bére és jövedelme, kedvezőbbé vált szociális ellátottságuk, biztonságosabbak és korszerűbbek a munkakörülmények, összességében fejlődött életszínvonaluk. Tisztelt Kongresszus! A szakszervezeti munkával szemben naszolgálata nem bírja el a formalitást, a felszínességet, az önzést. Mi büszkék vagyunk arra, amit népünk alkotó munkájával elértünk, de nem hunyhatunk szemet problémáink, gondjaink felett...” — mondotta befejezésül Gáspár Sándor elvtárs, a SZOT főtitkára. A kongresszus vitájában felszólalt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Közvetlen utána szólították az előadói emelvényre szakszervezetünk képviseletében Király Mihály elvtársat. gyobb követelményeket támasztott az élet, s a korábbiakat meghaladó, magasabb szintű igényeknek kellett megfelelni. Sok újat kellett megtanulni, sok újhoz kellett alkalmazkodni, számos kérdésre kellett választ adni vezetőtestületeinknek, szervezeteinknek. A válaszkeresésben, az új megtanulásában és a gondok megoldásában szakszervezeti vezető testületeink korrekt, készséges partnerre találtak az ágazati, tanácsi szervezetekben, a gazdasági vezetők többségében, s támogatást kaptak a Szakszervezetek Országos Tanácsától. Szakszervezetünk érdekvédelmi feladatai között fontosnak tartottuk tagságunk helyzetének, életés munkakörülményeinek alakulását, de legalább olyan fontosnak minősítettük a lakosság érdekeinek védelme jegyében a szolgáltatások fejlesztését, színvonalának növelését. Ez érdekvédelmi munkánk kettős, egymással összefüggő jellegét, sajátos vonását jellemzi. A gazdálkodást segítő, az érdekek képviseletét és védelmét szolgáló tevékenységünket annak ismerete határozta meg, hogy a szolgáltatást végző dolgozók reflektorfényben tevékenykednek, munkájuk és magatartásuk befolyásolja a lakosság közérzetét, hangulatát, aktivitását. A közvélemény sokszor ezen keresztül ítéli meg szocialista társadalmunk gondoskodását és hogy e tevékenység megfelelő felkészültséget, szocialista magatartást, esetenként politikai jellegű munkát kíván. Ezzel összefüggésben tartós feladat számunkra, hogy tagságunk megfeleljen e követelményeknek. Ennek eredményeit jelzi a jelentésben is említett, az egyéni felelősséget erősítő és a munka minőségét javító „Munkád mellé add a neved” kezdeményezés és az ingatlankezelés területén működő önkormányzati szocialista brigádok létrejötte és ígéretes tevékenysége. Vezető testületeink rendszeresen értékelték a szolgáltatások helyzetét és hosszú távra szóló javaslatokat tettek a fejlesztés gyorsítására, az érintett dolgozók körülményeinek javítására. A szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtését az átlagostól eltérő szabályozók kialakításával, pénzügyi és munkaügyi intézkedések szorgalmazásával segítettük. A társadalmi érdek védelmében javasoltuk például a lakóépületek felújítását végző szervezetek érdekeltségének korszerűsítését, a biztosított anyagiak ésszerű és arányos felhasználását.. A lakóépületek felújításának jelentőségét az is növeli, hogy ezekben döntő részben munkások, idős emberek laknak, akik nem keveset tettek és tesznek társadalmunk fejlesztéséért. Tisztelt Elvtársak! Tagságunk előtt ismeretes, hogy végéhez jutottunk egy alapozó korszaknak, nemcsak a gazdálkodásban, a termelés és a szolgáltatások területén, hanem az emberről való gondoskodásban is. Ismeretes továbbá, hogy a fejlődés új szakaszában az elosztható anyagi javak mennyiségi növekedése lelassul Tudatában vagyunk annak, hogy a szakszervezeti tagság egy része az anyagi fejlődés mutatóin mérte és méri le a társadalom fejlődését és — tegyük hozzá — a szakszervezet munkáját is. Ebből adódóan — mint azt VIII. kongresszusunk is hangsúlyozta —, nagyobb figyelmet kell fordítani az élet minőségét befolyásoló, nem anyagi természetű tényezőkre, a demokratizmusra, a humanizmusra, az egyén és közösség kapcsolatának gazdagítására. Társadalmunk joggal várja a szakszervezetünktől, hogy a szolgáltatások fejlesztése érdekében a jövőben is megbízhatóan közvetítse a dolgozók véleményét, igényeit, tovább erősödjön szerepe a feszítő ellentmondások feltárásában, és gyors megoldásának segítésében. A lakosság igényeinek a jelenleginél rugalmasabb korszerűbb és kulturáltabb kielégítését várhatóan az eddigieknél mérsékeltebb anyagi lehetőségek mellett kell megvalósítani. Ahhoz, hogy a társadalmi igényeknek eleget tudjunk tenni, hogy elhatározásainkat a tagság cselekvően támogassa, a gazdasági eredményekkel párhuzamosan, legalább a népgazdasági átlagnak megfelelő ütemben — az alacsonyabb társadalmi tekintélyű munkakörökben ezt meghaladó mértékben — kell biztosítani a képviselt dolgozók bér- és jövedelmi színvonalának növekedését. Természetes, hogy mindennek anyagi alapjait csak az eddiginél jobb munkával teremthetjük meg. Munkánk javításának sokféle útja-módja van, közülük egyik legfontosabb, — mint ez Gáspár elvtárs hangsúlyozta a szóbeli kiegészítésben —, hogy a döntések előkészítését széles körű vita előzze meg az érintett dolgozók bevonásával és nagyobb mozgásteret biztosítsunk a különböző érdekek megjelenésének, ütköztetésének és egyeztetésének, az egyéni és kollektív kezdeményezéseknek. E feladatok megoldásában fontos szerep hárul a bizalmiakra, akiktől nem várunk sem csodát, sem megváltást, mint azt egyik hetilapunk nemrégiben ironikus hangvételű cikkében közölte. Nem táplálunk illúziót, mert látjuk a bizalmi munka lehetőségeit, gondjait és tudatában vagyunk annak, hogy sokat kell még tenni az adottságok hasznosítása, az igények megvalósítása érdekében. Az élet- és munkakörülmények alakulásával összefüggésben tagságunk is várta és kedvezően fogadta a párt Központi Bizottságnak az 5 napos munkahét bevezetésére vonatkozó állásfoglalását. A bevezetés feltételeinek kimunkálásában, csakúgy mint korábban, részt vállalnak szervezeteink is. Javasoljuk az illetékes állami szerveknek, hogy mielőbb kezdjük el az áttérés feltételeinek megteremtését, kimunkálását, gondolva a Treton elvtárs által említett szolgáltatások folyamatosságának biztosítására, összegezve ötéves munkánk tapasztalatait, azt hiszem joggal állapítassjuk meg, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom öt év alatt dinamikusan fejlődött, helyzete alapvetően jó, ereje, társadalmi megbecsülése egyaránt nőtt, részese a hatalom gyakorlásának, a politika alakításának. Mindez megfelelő alapot biztosít ahhoz, hogy a szakszervezeti mozgalom minden tekintetben megfeleljen a dolgozók, a párt politikája által támasztott nagyobb követelményeknek. Meggyőződésünk, hogy a magyar szakszervezetek, köztük a STVDSZ tagsága és szervezetei, vérelnek a mai és a holnapi követelmények teljesítésére, megfelelnek a társadalom és a tagság igényeinek. Felszéletónk a szekcióüléseken SZABÓ IMRE, A DEBRECENI IKV SZB-TITKÁRA: Kapcsolódni szeretnék a kongresszusi jelentés azon megállapításához, amely szerint a változó gazdasági feltételek, az új körülmények a gazdaságpolitikában és a központi irányításban olyan döntéseket tettek szükségessé, amelyek növelték a szakszervezetek helyét, szerepét és egyben felelősségét. Ilyen jelentős változásnak tartom én szakszervezetünk, a HVDSZ érdekkörét érintően a párt Központi Bizottságának azt a két év előtti helyzetelemzését, amely ráirányította a figyelmet a meglevő lakóépületek felújítására, karbantartására, és mindezt az újak építésének rangjára emelte. Hosszú éveken keresztül több anyagi és szellemi erő jutott az új lakások építésére, időközben azonban fejünkre nőtt egy másik gond: elmaradtunk az elavuló épületek felújításával. Mert a mai igények szerint természetes: a lakásban ott a fürdőszoba, kéznél van a meleg víz Ez tehát élő színvonal-tényezőként jelentkezik, így szakszervezetünk vezető testületét feladatuknak tekintik minden szinten segíteni, szorgalmazni, sőt esetenként kezdeményezni e fontos célkitűzés gyakorlati megvalósulását. Ugyanis a szükséglet érzéklése, a cél kijelölése a dolog egyik oldala: az új feladatok megvalósítására való átállás, a végrehajtás megszervezése a másik, ami — valljuk be őszintén — ma még nem a kívánt mértékben halad, elsősorban a karbantartási, felújítási munkák jellege, szerény társadalmi elismertsége, rangja miatt. EDDIG AZ INGATLANKEZELŐ VÁLLALATOKRA, a város- és községgazdálkodási vállalatokra nehezedett ez a gond. Holott az ő feladatuk mindenekelőtt a hibaelhárítás lett volna, illetve azoknak a javításoknak a kivitelezése, amelyek az épületek fenntartásához elengedhetetlenek. Mint például a homlokzatok védelme, fűtőberendezések karbantartása. A nagyobb arányú felújító munkához, a födémcseréhez azonban jelentékeny építőipari kapacitás szükséges. Ezért az épületfiatalítás nagy programjában a jövőben mindenféleképpen nagyobb szerepet kell vállalni az állami és tanácsi építőipari vállalatoknak. Véleményünk szerint ahhoz, hogy a résztvevők köre megfelelően alakuljon, nem kis feladat hárul az illetékes minisztériumokra, valamint a tanácsokra, mint a területek gazdáira. A minisztériumoknak az érdekeltséget kell megteremteni a tanácsoknak pedig a ,jó gazda módjára össze kell vetni a szükségleteket és a lehetőségeket abban a tekintetben is, hogy a gondjaikra bízott településen ésszerű munkamegosztás jöjjön létre az építőipari szervezetek között. Javuló munkával szükséges megteremteni az ingatlankezelő szervezetek dolgozói szolgáltató tevékenységének nagyobb elismerését. Ehhez viszont az ingatlankezelő szervezeteknek a rendelkezésükre bocsátott anyagi alapokat szervezettebben kell felhasználni. A szolgáltatást pedig színvonalasabbá, hatékonyabbá kell tenni. Ez nagyban meghatározza a lakossággal való kapcsolatot, a tói képzeti és többszakmás dolgozók e területen való foglalkoztatását, munkájuk lelkiismeretességét és kulturáltságát. A MEGJELÖLT KÖVETELMÉNYEK VALÓRA VÁLTÁSÁNAK FELTÉTELE, hozgy a lakóházfennartások területén, a szolgáltatásban dolgozók bér- és jövedelemviszonyai megegyezzenek az építőipari karbantartó tevékenységet folytató más vállalatok bér- és jövedelemviszonyaival. Az ingatlankezelő vállalatok amellett, hogy munkájukat igen sok jogos kritika is érte, szüntelenül törekednek munkájuk javítására, a lakosság igényeinek jobb kielégítésére. A munka javításában élen járnak a szocialista brigádok, akiknek kezdeményezése nyomán terjednek a minőségi munkamozgalmak, akik a végzett munkáért való garanciavállalással indultak és az önkormányzati brigádokig juttak el. Feladatuknak tekintik a szolgáltatás erkölcsi színvonalának javítását, a határidőre történő és minőségileg kifogástalan munkavégzést. Ez viszont rendet, fegyelmet, szervezettséget igényel, amely nagy erőpróbát jelent alvállalatok vezetői, műszaki szakemberei számára, de feladatot ad az ipari árutermelő vállalatoknak, hogy a szerelvényeik, termékeik jobb minőségével járuljanak hozzá ingatlankezelő vállalatok szervezetének, munkájának javításához. Mindezeket számbavéve határozón úgy a HVDSz. VIII. kongresszusa, hogy minőségileg meghatározó és állandó tevékenységként kell meghonosodni ennek a vezetők és a munkások mindennapi munkájában. E követelmény nem más, mint átfogó érdemben kialakítani a vállalatk minőségpolitikáját, ami komplexitást jelent. Mindemellett a minőségi munka végzésének nélkülözhetetlen alkotó eleme a jól képzet, fegyelmezeten dolgozó ember. Általános taprkvés tap^s^talh^tó a munka területen a m^er magasabbra állításánál. A vidéki ingatlankezelő vállalatok társulásának több tagja igyekszik a bevált ötleteket, újításokat széles körben alkalmazni. Ennek eredményei már m^rh^tőek. A VT. ötéves tervidőszakban a területünkön e célra biztosított 47 milliárd forint gazdaságos felhasználása az építőipari szervezetek koncentráltabb összefogását igényli a lakóépületek felújításában, karbantartásában. Ehhez pedig az ösztönzőbb anyagi érdekeltség és társadalmi elismerés mellett szemléletváltás is szükséges, hogy az álami énítőiari szervezetek vezetői és dolgozói ne tekintsék alacsonyabbrendű munkának a fenntartási munkát, az állami lakások bérlői pedig óvják jobban az épületeket.