Albertirsa - Életjel, 2012 (4. évfolyam, 1-4. szám)

2012 / 1. szám

M­ásnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester­­, hol van a lakásod?" O így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok. ” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. Jn 1:35-39. Hétköznapi tanítványság Egyszerű, szinte hétköznapi módon kezdődik az első tanítványok elhívásának története. Minden feltűnést kerülő, magától értetődő közvetlenséggel. Ugyanilyen közvetlenek Jézus szavai is, ahogyan a két tanítványhoz fordul: „Mit kerestek?” Valóban döntő kérdés volt ez, akkor is és most is. Milyen igaza van Augustinusnak: „Sose kereshet­nénk Istent, ha már meg nem talált volna bennünket.” Mert ő az, aki felénk fordul, elénk lép, közel jön az életünkhöz. „Mit kerestek?” Ez az első mondat, amellyel Jézus a János evangéliumában megszólal. Nincs benne semmi mély értelmű meg­látás, titkokat feltáró ismeret. Jézus nem old meg problémákat, nem vitázik, nem ad új válaszokat régi megválaszolatlan kérdésekre, hiányzik a szavaiból mindenfajta teológiai eszmefuttatás. De János és a többi tanítvány számára itt kezdődött el minden, az evan­gélium, és az ő tanítványságuk története. Számukra ezek az első szavak, amellyel Jézus először szólította meg őket, a legfontosabb szavakká váltak életükben. Aki Jézushoz megy, az „keres” és aztán „lát”. A tanítványok Jézushoz „mentek és láttak”. A „Jöjj, és lásd meg!” felszólítása döntés elé állít, a döntés értelme pedig akkor teljesedik be, amikor „látássá” lesz. Egy másik elhívás történetében Jézus „rá­tekint” Simonra és ismeri őt, „mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben” (Jn 2:25). Ezért mondja neki: „Téged Kéfásnak fognak hívni (ami azt jelenti kőszikla)”. Ezzel a névvel Jézus arra a helyre és feladatra utal, amelyet Péternek a tanítványok körében, majd pedig a gyülekezetben szánt. Pétert kősziklának nevezi Jézus, miköz­ben Péter maga is jól tudja, hogy ő nem az. Hirtelen természetű ember, aki tud lelke­sedni, de kőszikla nem tud még lenni. Péter számára mégis felejthetetlen marad, amit Jézus mondott neki. Hiszen ez azt jelenti, hogy élete át fog alakulni, új nevet kapott és új ember lesz, amire ő a maga erejéből képtelen, azt végzi el benne Jézus, a tanít­ványság útján. Azt mondja Pascal, a 17. század egyik legnagyobb gondolkodója: „Az ember az egyetlen lény, aki önmagánál több lehet. Felülemelkedhet korlátain és tágas tér nyí­lik ki előtte. Több az ember annál, ami. Az emberi lét olyan, mint a fazekas kezében az agyag. Isten kezében több lehetek annál, mint aminek megszülettem, mert megjelent bennem Isten átalakító, újjáformáló műve.” Ez a krisztusféle keresztyén látásmód: annak látni valakit, akivé lehet és nem an­nak, aki. Egyszer Michelangelót, a szobrászt kérdezte valaki: mit művel azzal a nagy márványtömbbel, amit éppen faragott. Azt válaszolta: kiszabadítja belőle a bezárt an­gyalt. Milyen nagy szükségünk van nekünk is arra, hogy Jézus Szabadítónkká legyen. Hogyan járhatunk Jézus nyomában, hét­köznapokon és ünnepeken, tanítványként? Ravasz László kommentárjában ennek az igeszakasznak a „szent ragály” címet adja, s bevezetőjében ezeket írja: „Ez a rész a világ legtitokzatosabb folyamatáról ad tiszta és hű képet. Nagy dolog tudni, hogyan terjed a tűz, a hő, a fény, az élet. De nagyobb dolog tudni és látni, hogyan terjed a hit, és lesz az Egyház. Úgy, hogy egyik lélek felgyújtja a másikat, átmelegíti, megvilágosítja. Az életnek, az üdvnek a szent ragálya, a hit személyes bizonyságtétele által terjed.” A hit azzal a személyes döntéssel kezdődik, hogy követni akarom Jézust. A követés út­jára lépő ember pedig azt ismeri fel, hogy Jézus már hamarabb keresett, már előbb rám talált. Közben a személyes ügy közös­ségi üggyé is lesz. S akik döntöttek, s akik Mester hívó szavára elindultak, azok immár új emberré lettek, mert a hit, ami felülről adatik, újjá formál, így terjed „a hit, és lesz az Egyház”. Amen. Túri Krisztina A 2012-es tisztújító választás főbb eseményei A tisztújítás jelöltjeire vonatkozó jelölé­sek leadási határideje: 2012. február 29. A jelölő lista elfogadása presbiteri gyű­lésen: 2012. március 1. Zárszámadás és a jelölőlista közgyűlési elfogadása: 2012. március 11. Választó közgyűlés: 2012. március 25. Az újonnan megválasztott tisztségviselők és presbiterek megbízatása 6 évre szól! A választó és szavazatszámláló bizottság tagjai: Iker Ferenc elnök Kovács Zoltán Lehoczki Károly Revuczky László IV évfolyam 1. szám

Next