Balassagyarmat - Ipoly Hírnök, 2000. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1999-12-17 / 1. szám
Ára: 69 Ft HÍRNÖK II. évf. 1. szám Független hetilap 1999. 12. 17. Balassagyarmat, Hátság, Szécsény és környékének lapja TARTALOM Bürokrácia gyarmati módra 2. oldal Újévi jókívánságok 3. oldal Az üzlettárs nem kócbaba 4. oldal Okmányiroda Gyarmaton 5. oldal Olajos rendőrök, olajos politikusok 6. oldal Senki földje 7. oldal Sikeresen küzdöttünk meg a nehézségekkelmondja Kovács Gábor 8. oldal Babcsánfocigála 15. oldal Reméljük a legjobbakat Önié, itt az új év, énekelte a saját tehetséget, akár areményekkel telten az ország szilveszterkor Fenyő Miki legújabb slágerét és vártuk a csodát, lesz e még tovább. És 2000 január első percei, napja már ajándék volt részünkre, mert egy pár tamáskodó ellenére megéltük. Egyes látnokok, köztük Nostredamus is nem sok jót jósoltak a huszadik század vége után. Igaz az évszázad utolsó éve tragédiák sorozatával ijesztgette a föld lakóit. Földrengések, árvizek, atomrobbanások, repülő- és hajókatasztrófák pusztították csodálatos kisbolygónk népeit, az emberiség legnagyobb hülyesége, a háborúk mellett. Mi magyarok, az elmúlt évszázad talán legnagyobb vesztesei Trianon után, úgy tűnik, a múlt század végén talán megszabadultunk bilincseinktől. Ebben a demokratikusnak mondott világban végre lehet szólás és gondolati szabadság, végre élő kapcsolatba kerülhettünk a szétszakított magyarsággal, abból élünk meg, amiből akarunk és végre odamehetünk, ahová szeretnénk, csak legyen pénzünk hozzá. Pénz van, már akinek. Főleg azoknak, akik kilopták a magyar bankokat, vagy azoknak, akik az APEH kezdeti felkészületlenségét ki tudták használni. Álmaink reményeit váltották be az akkoriban szinte csodának tűnő társadalmi változások 1990 idején. Akkor még nagyjából egyformának tűntek a pénztárcáink, amelyek egyeseknek gyorsan megvastagodtak. Ezeknek a honfitársainknak a jó része nem bukott el és ma tisztes, öntudatos polgárként, sőt lokálpatriótaként élnek közülük számosan, már akiket nem robbantottak föl. Ez utóbbiaknak már annyi, és titkaikat a pénzszerzést illetően esetleg Szent Péterrel oszthatják meg. Az anyagilag megerősödött polgárság még nagyon vegyes. Jobb esetben hasznos polgárként tevékenykednek és többségük igyekszik azt a szellemi hátrányt ledolgozni, ami az anyagi javak ilyen vagy olyan módon történt megszerzése elején még megvolt. Az igazsághoz tartozik az is , hogy számos vállalkozóként boldogulni tudóját, kitartását, a családja összefogását kamatoztatja megélhetése érdekében. Az úgynevezett középosztály többségét a felsőfokú képzettségüket kamatoztatók alkotják. Ők a szakmájuk kapcsolatait, szakmai tudásukat tartják tőkeként a piacon, amelyet jórészt a társadalmi változások lehetőségével berontott külföldi tőke ural. A globális internacionalizmus hírnökeiként a külföldi pénzemberek a változások igazi nyertesei. Még akkor is, ha beruházásaik révén új munkahelyek teremtődnek. Szegény Széchenyi foroghat a sírjában, annyi itt az idegen áru, magyar felirat lassan már csak a koporsóra kerül. Pedig egyes nyugati országoktól legalább azt a példát vehetnénk át, ahogy ők védik a saját érdekeiket, a saját nyelvüket. A privatizációt a földkárpótlást az ország lakóinak a többségét sértve elcseszték. Most utólag, igaz könnyű azt mondani, hogy lehetett volna ezt jobban csinálni, de akkoriban újra az volt a jelszó, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Mindenesetre a munkásság, a parasztság és a bérből és fizetésből élők valahogy kimaradtak belőle. Ők csak adóznak. (folytatás a 2. oldalon)