Ibrány - Ibrányi Hírlap, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2017-02-01 / 2. szám
DDDDDD n 2017. Február 1 A jelen tanulmányban a teljes Tisza-völgy vízszabályzási munkálatainak történetével, annak hatásaival nem kívánok foglalkozni, csupán a rétközi kistáj s ezen belül Ibrány vízrajzának változásait vizsgálom -a teljesség igénye nélkül- a XIX. és a XX. században. A Tisza átfogó szabályozása Vásárhelyi Pál tervei alapján 1846. Vili. 27-én reggel Széchenyi tette meg az első kapavágást Tiszadob határában az Urkomi homokhát mellett, ezzel Tiszadob- Szederkény közötti 8 km hosszú szakasz átvágás munkálatai jelentették a rendszeres Tisza-szabályozás kezdetét. Ezzel megindult az a hatalmas munka, amely hivatva volt új világot teremteni a Tisza-völgyében. Európa legnagyobb folyószabályozásának alapvető célja a Tisza - ősi árterületeinek a mentesítése és mezőgazdasági művelés alá vonása. Vásárhelyi az ármentesítés célját az árhullámok gyors levezetésével vélte elérhetőnek. Elképzelése szerint ehhez a folyó esését kell megnövelni, ami az éles kanyarulatok levágásával véli megvalósíthatónak. A rétközi Tisza-szakasz szervezett ármentesítő és folyószabályozási munkálatai 1846 őszén vette kezdetét a Felső-szabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat irányításával. A nagy lendülettel megindult munkát hamarosan félbeszakította a szabadságharc. Hatéves kényszerszünet után , 1854-ben a munkálatokat fokozott intenzitással tovább folytatják. A szakszerű irányításnak, a pénzügyi fedezetek előteremtésének köszönhetően 1858. évben be is fejezték. A Tisza gátjának Zsurk-Gávavencsellő közötti szakasza 1858-ban elkészült ugyan, de az árvizeknek (1859.,1864., 1867., 1868. években) nehezen tudott ellenállni, több helyen gátszakadás történt. Ez a gyakori veszélyhelyzet vezette a társulatot arra, hogy 1879- 1880 évek között a szükséges méretekhez igazodva megemeljék a töltés magasságát. A szabályozott Tiszának a mai futását vizsgálva kiderül, hogy a folyó rétközi szakaszán nagymértékben kiegyenesedett. Ezen a szakaszon 34 átvágást végeztek, így a folyószakasz 140,2 km-ről 60 km-re (57,2 %-kal) csökkent. A D kanyarulatok átmetszése mentén új meder kialakítására került sor, melynek során csak ún. „vezérárkot" ástak ki, amelyet a folyó tomboló ereje kimélyített, kiszélesített. A mederben végzett átvágások az árvíz szabályozásnak csak az egyik részét jelentették. Velük párhuzamosan épültek meg az árvédelmi töltések, melynek hossza a Tisza magyarországi részén 3168 km, ebből az Ibrányi szakasz jobb és bal oldalán 7,5 km épült. A folyószabályozás eredményeként az Ibrányi részen 6 folyókanyar átvágásával 15 km-ről 6,3 km-re (58%-kal) csökkent a meder hossza. A Tisza-szabályozás végeztével az Ibrányi szakasz korábbi vízrendszere teljes átalakuláson esett át. A Tisza több helyen új mederben (4,8 km hosszan) fut (2. ábra), az átvágások során a lefűzött mederrészek állóvizekké alakulta át, valamint az egykori Kubik gödrök is az állóvizek számát gyarapítják. Ma már csak a hullámtérben visszamaradt holtágak emlékeztetnek a régi kanyargós Tiszára. Az árvédelmi töltések megakadályozták az árvíz kiöntését, de egyben meggátolta a mentett területek csapadékvizeinek lefolyását is. Az ármentesítés fontos velejárója volt tehát a mocsarak lecsapolása és a mély fekvésű területeken összegyűlt belvizek levezetése. A Rétköz területének a belvizektől való mentesítését a Tisza szabályozásával egy időben tervbe vették. E munkálatok első időszakában 1857-1863-ig megépült Tiszabezdédtől Tiszabercelig az 53,3 km hosszú Belső-csatorna, majd 1865- re a főcsatorna 22 számozott mellékcsatornája 160,5 km hosszúságban. A Belső-csatorna által szállított belvizet zsilippel emelik Tiszabercelnél a Tiszába. Ezzel a nagyszabású felszíni vízszabályozó munkával a Rétköz területét mentesítették a Tisza árja ellen, de nem mentesült a belvízelöntésektől annak ellenére, hogy megépült a Belső- és mellékcsatornái. Ez az állapot azért alakulhatott ki, mert a Nyírség vízválasztó vonalától (Újfehértó, Hodász, Nyírbéltek, Vásárosnamény) északra fekvő területről, a tavaszi hóolvadásból származó „nyírvizek" szabadfutással juthattak a Rétközre. Tehát annak ellenére, hogy a Tiszát Zsurk és Gávavencsellő között gátak közé szorították, a terület továbbra is víz alá került. Sőt sok esetben, főképpen belvizes esztendőkben több volt a belvízkár, mint az ármentesítés előtt. Ugyanis a nyílt ártér bezárult, s a Belső-csatorna a Tiszaberceli zsilipen nem tudta levezetni a Rétköz területére jutott nagy mennyiségű vizet. Ez az elszomorító helyzet kényszerítette a „Nyírvíz Szabályozó Társulatot" arra, hogy egy olyan gyűjtő főcsatornát építsenek, amely képes a nyírvizeket felfogni és a Tiszába levezetni. A gyűjtő-főcsatorna (övcsatorna) építését 1879-ben kezdték el és 1882-ben fejezték be. A nyírvízgyűjtő csatornát 1884-től a társulat elnökéről, Lónyay Menyhértről „Lónyay-csatornának" nevezik. A csatorna 44,7 km hosszú, Berkesz határában kezdődik és Gávavencsellő mellett szabad folyással ömlik a Tiszába. (Folyt. köv.) D FOLYÓ ÜGYEK 170 ÉVE KEZDŐDÖTT A TISZA SZABÁLYOZÁSA 19 ö - -IBRÁNYI HÍRLAP