Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2002 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2002-05-01 / 5. szám
MÚLTUNK, EMLÉKEINK Szecsey Imre rovata Március 15-én, nemzeti ünnepünkön, az 1848-as eseményekre, a márciusi ifjakra, Petőfire és Kossuthra is emlékezhettünk a művelődési házban tartott ünnepségen és az azt követő koszorúzási alkalmakkor. Ezen esemény kapcsán én a világ egyik legszebb Kossuth szobrának felállítására, annak körülményeire gondolok. Teszem ezt azért is, mert ez évben, október 26-án lesz száz éve annak, hogy nagyapáink és dédapáink közadakozásából, nem kis erőfeszítés árán állították fel és leplezték le az akkori piactéren Kossuth szobrunkat. Erre az eseményre azért is gondolok, mert az ünnep szónoka Pánczél Károly, a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum közös képviselőjelöltje ,,A Kiskunlacházán Kossuth Lajos emlékezetére felállított állószobor létrehozásának vázlatos története” című könyvből vett idézettel zárta ünnepi beszédét. Tekintsünk most vissza százévnyi időre, és idézzük fel a csodaszép Kossuth szobrunk történetét. 1896. évben, midőn az ország ezredéves fennállásának általános ünneplése folyt, március 15-én este a függetlenségi polgárság közös étkezésén több lelkes szónoklat elhangzása után dr. Szabó István községi orvos felhívta a jelenlévőket, hogy bár a Kunság csak nyolc százados e hazában, kísértsük meg emléktárgyban szegény községünkben az 1000 év emlékére egy szerény bár, de maradandó értékű műtárgy felállítását, s e célra ki-ki dobjon valamennyi összeget a kalapba. Kilenc fi 30 kr jött össze. Ezzel kezdődött el a közadakozás. A pénzt Hegyi József, a függetlenségi pártközi pénztárnok kezelte. Még ez év őszén a gimnazisták egyik iskolában, majd az óvoda deszkaszínjében színházasdit játszottak, és a 30 kr 12 fillér bevételt a szoboralap javára ajánlották fel. Szokolay Róza óvónő és dr. Szabó Istvánná Diéssy Piroska segédkeztek a betanításnál, és meleg szeretettel kormányozták az előadásokat. Szabóné Diéssy Piroska nem találván alkalmas darabot, külön e célra a „Hamupipőke” meséjét használta fel, színdarabot írt, mely már a vendéglő nagytermében lett előadva, és fényes közönség megjelenésével tüntetett a felállítandó emlékmű eszméje mellett. Ekkor már az eredeti eszmét, egy, a tanácsteremben elhelyezendő emlékművecskét - a budai honvédszobor kicsinyített alakját - elejtették, s ahelyett már a Kossuth szobor alapja javára lett ez az előadás tartva, mely 157 kor. 55 fillér összeget jövedelmezett, a felmerült költségek levonása után. Az előadások és a szoboralap javára eddig befolyt összeg, nemes vetélkedésre buzdítot ta az egyes testületeket, így előadást tartott a dalárda, az iparos ifjúság, az „intelligenczia ifjúsága”. Az iparos köröket Kertesi Rezső szobafestő vezette a nemes célú küzdelembe, míg az intelligens ifjúságnak vezetői, ifj. Bak Gábor és Szánthó Aladár buzgólkodtak elsősorban. A „Függetlenségi olvasókör” sem maradt el és bálja jövedelmét a szobor céljára ajánlották fel. Az eszme egyre mélyebb rétegeket hatott át. A dalárda tagjai között is forrongott az eszme, és 1899 tavaszán kimondták a szervezkedés szükséges voltát. Ifjú Galambos Antal, a város akkor már 29 éven át volt lelkes főjegyzőjét kérték fel vezetőül, ki szervező gyűlést hívott össze, hol egyhangúlag elnökké választották. Alelnök az eszme megpendítője, dr. Szabó István lett. Titkárrá Bak Károly adóügyi jegyző, pénztárnokká ifjú Józan Lajos második bíró, ellenőrző M. Papp János urak lettek. Egy szűkebb körű bizottságot is létrehoztak, majd egy bizottsági ülésen két ellenszóval szemben úgy határoztak, hogy a budai honvédszobor kicsinyített alakja helyett a meglévő pénzalapból egy mellszobrot hoznak létre, majd az alábbi felhívást fogalmazták meg és tették közzé falragasz formájában, nemzetiszín papíron, 150 példányban. Felhívás! A kis kun laczházi dalegyesület kezdeményezésére, a Kis Kun Laczházán 1899. évi április hó 9-én tartott bizottsági értekezleten egyhangúlag határoztatott, hogy honfitársaink közadakozásából halhatatlan érdemeket szerzett s boldog emlékezetű nagy hazánkfia Kossuth Lajosnak - kinek dicső képe és emléke kiolthatatlanul él minden magyar ember szívében - emlékoszlop, illetve szobor állíttassák fel községünkben. Midőn ezen magasztos czél elérése érdekében az erre kiküldött bizottság a mozgalmat megindítja, felhívja Kis Kun Laczháza mezővárosának lelkes közönségét, hogy a nemes czél elérésében közreműködni és együttes erővel közadakozásból Kossuth Lajos nagy hazánkfiának Kis Kun Laczházán szobrot felállítani iparkodjunk. Járuljon tehát ahhoz megtakarított filléreivel községünk minden lakosa, hogy ne mondhassa azt el rólunk senki, hogy az iránt, aki hazáját mindenek felett legjobban szerette - mulasztottuk el a kegyelet adóját leróni. Kis Kun Laczházán 1899. év szeptember hó A szoborbizottság részéről: Bak Károly községi jegyző, ifjú Galambos Antal bizottsági elnök, Dr. Szabó István bizottsági alelnök, Morvay Ignácz, Télessy József, Beszenczy János, Örsi Ferencz, Király Vilmos, ifj. Gőzön Lajos, M. Papp János, Lémann Antal, Fekete Károly, dr. Kővári László. Egy kisebbség azt indítványozta, hogy türelemmel váljanak addig, míg a tőke egy álló szobormű beszerzésére elegendő lesz. Az ellenpárt e megokolással szemben azt vallotta, hogy a századik évfordulót elmulasztani nem szabad, és ezért Budapestre utaztak. A Gerenday céget keresték fel, mely más különböző községeknek több mellszobrot szállított. Ezek a szobrok ma is láthatók, pl. a szentesi városháza emeleti folyosóján, Bihardondán a polgármesteri hivatal előtt, vagy Berekböszörményben a Köztársaság téren. A bizottság a Budapesten látott mintát nem találta elfogadhatónak, s abban állapodott meg a művésszel, hogy a mű gipsz másolatát küldje le abból a célból, hogy itt egy ideig közszemlére kitéve a közönség ítélhessen felette. Ennek a szobornak a rajzát megtaláltam a Pest Megyei Levéltárban, így most a róla készített fényképfelvételt itt közölhetem. Találtam egy levelet is, melyet Tóth András szobrászművész írt a szoborbizottságunknak, melyben ajánlatot tesz Kossuth apánk szobrának elkészítésére, íme a levél: Tekintetes szoborbizottság Mélyen tisztelt Uraim! Mai postával egy névtelen levelet kaptam a következő aláírással: Kiskunlacházi Kunsági amelyben a névtelen azt úja, hogy Kiskunlacháza hazafias közönsége Kossuth apánknak, a magyar nemzet édes atyjának szobrot A MI VILÁGUNK 2002/5.