Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2002 (11. évfolyam, 1-11. szám)

2002-05-01 / 5. szám

MÚLTUNK, EMLÉKEINK Szecsey Imre rovata Március 15-én, nemzeti ünnepünkön, az 1848-as eseményekre, a márciusi ifjakra, Pe­tőfire és Kossuthra is emlékezhettünk a mű­velődési házban tartott ünnepségen és az azt követő koszorúzási alkalmakkor. Ezen esemény kapcsán én a világ egyik legszebb Kossuth szobrának felállítására, an­nak körülményeire gondolok. Teszem ezt azért is, mert ez évben, október 26-án lesz száz éve annak, hogy nagyapáink és dédapá­ink közadakozásából, nem kis erőfeszítés árán állították fel és leplezték le az akkori pi­actéren Kossuth szobrunkat. Erre az ese­ményre azért is gondolok, mert az ünnep szó­noka Pánczél Károly, a Fidesz-Magyar Pol­gári Párt és a Magyar Demokrata Fórum kö­zös képviselőjelöltje ,,A Kiskunlacházán Kos­suth Lajos emlékezetére felállított állószobor létrehozásának vázlatos története” című könyvből vett idézettel zárta ünnepi beszédét. Tekintsünk most vissza százévnyi időre, és idézzük fel a csodaszép Kossuth szobrunk történetét. 1896. évben, midőn az ország ezredéves fennállásának általános ünneplése folyt, már­cius 15-én este a függetlenségi polgárság kö­zös étkezésén több lelkes szónoklat elhangzá­sa után dr. Szabó István községi orvos felhív­ta a jelenlévőket, hogy bár a Kunság csak nyolc százados e hazában, kísértsük meg em­léktárgyban szegény községünkben az 1000 év emlékére egy szerény bár, de maradandó értékű műtárgy felállítását, s e célra ki-ki dob­jon valamennyi összeget a kalapba. Kilenc fi­ 30 kr jött össze. Ezzel kezdődött el a közadakozás. A pénzt Hegyi József, a függetlenségi pártközi pénztárnok kezelte. Még ez év őszén a gimnazisták egyik iskolá­ban, majd az óvoda deszkaszínjében szín­­házasdit játszottak, és a 30 kr 12 fillér bevételt a szoboralap javára ajánlották fel. Szokolay Róza óvónő és dr. Szabó Istvánná Diéssy Pi­roska segédkeztek a betanításnál, és meleg szeretettel kormányozták az előadásokat. Szabóné Diéssy Piroska nem találván al­kalmas darabot, külön e célra a „Hamupipő­ke” meséjét használta fel, színdarabot írt, mely már a vendéglő nagytermében lett előad­va, és fényes közönség megjelenésével tünte­tett a felállítandó emlékmű eszméje mellett. Ekkor már az eredeti eszmét, egy, a tanács­teremben elhelyezendő emlékművecskét - a budai honvédszobor kicsinyített alakját - el­ejtették, s ahelyett már a Kossuth szobor alap­ja javára lett ez az előadás tartva, mely 157 kor. 55 fillér összeget jövedelmezett, a felme­rült költségek levonása után. Az előadások és a szoboralap javára eddig befolyt összeg, nemes vetélkedésre buzdítot­­ ­­­ ta az egyes testületeket, így előadást tartott a dalárda, az iparos ifjúság, az „intelligenczia ifjúsága”. Az iparos köröket Kertesi Rezső szobafestő vezette a nemes célú küzdelembe, míg az intelligens ifjúságnak vezetői, ifj. Bak Gábor és Szánthó Aladár buzgólkodtak első­sorban. A „Függetlenségi olvasókör” sem maradt el és bálja jövedelmét a szobor céljára ajánlották fel. Az eszme egyre mélyebb rétegeket hatott át. A dalárda tagjai között is forrongott az esz­me, és 1899 tavaszán kimondták a szervezke­dés szükséges voltát. Ifjú Galambos Antal, a város akkor már 29 éven át volt lelkes főjegy­zőjét kérték fel vezetőül, ki szervező gyűlést hívott össze, hol egyhangúlag elnökké vá­lasztották. Alelnök az eszme megpendítője, dr. Szabó István lett. Titkárrá Bak Károly adóügyi jegyző, pénztárnokká ifjú Józan La­jos második bíró, ellenőrző M. Papp János urak lettek. Egy szűkebb körű bizottságot is létrehoz­tak, majd egy bizottsági ülésen két ellenszó­val szemben úgy határoztak, hogy a budai honvédszobor kicsinyített alakja helyett a meglévő pénzalapból egy mellszobrot hoz­nak létre, majd az alábbi felhívást fogalmaz­ták meg és tették közzé falragasz formájában, nemzetiszín papíron, 150 példányban. Felhívás! A kis kun laczházi dal­egyesület kezdemé­nyezésére, a Kis Kun Laczházán 1899. évi április hó 9-én tartott bizottsági értekezleten egyhangúlag határoztatott, hogy honfi­társa­ink közadakozásából halhatatlan érdemeket szerzett s boldog emlékezetű nagy hazánkfia Kossuth Lajosnak - kinek dicső képe és em­léke kiolthatatlanul él minden magyar ember szívében - emlékoszlop, illetve szobor állít­tassák fel községünkben. Midőn ezen magasztos czél elérése érde­kében az erre kiküldött bizottság a mozgal­mat megindítja, felhívja Kis Kun Laczháza mezővárosának lelkes közönségét, hogy a ne­mes czél elérésében közreműködni és együt­tes erővel közadakozásból Kossuth Lajos nagy hazánkfiának Kis Kun Laczházán szob­rot felállítani iparkodjunk. Járuljon tehát ahhoz megtakarított fillérei­vel községünk minden lakosa, hogy ne mondhassa azt el rólunk senki, hogy az iránt, aki hazáját mindenek felett legjobban szerette - mulasztottuk el a kegyelet adóját leróni.­­ Kis Kun Laczházán 1899. év szeptember hó A szoborbizottság részéről: Bak Károly községi jegyző, ifjú Galambos Antal bizottsá­gi elnök, Dr. Szabó István bizottsági alelnök, Morvay Ignácz, Télessy József, Beszenczy János, Örsi Ferencz, Király Vilmos, ifj. Gő­zön Lajos, M. Papp János, Lémann Antal, Fe­kete Károly, dr. Kővári László. Egy kisebbség azt indítványozta, hogy tü­relemmel váljanak addig, míg a tőke egy álló szobormű beszerzésére elegendő lesz. Az el­lenpárt e megokolással szemben azt vallotta, hogy a századik évfordulót elmulasztani nem szabad, és ezért Budapestre utaztak. A Geren­­day céget keresték fel, mely más különböző községeknek több mellszobrot szállított. Ezek a szobrok ma is láthatók, pl. a szentesi városháza emeleti folyosóján, Bihardondán a polgármesteri hivatal előtt, vagy Berekbö­szörményben a Köztársaság téren. A bizott­ság a Budapesten látott mintát nem találta el­fogadhatónak, s abban állapodott meg a mű­vésszel, hogy a mű gipsz másolatát küldje le abból a célból, hogy itt egy ideig közszemlére kitéve a közönség ítélhessen felette. Ennek a szobornak a rajzát megtaláltam a Pest Me­gyei Levéltárban, így most a róla készített fényképfelvételt itt közölhetem. Találtam egy levelet is, melyet Tóth And­rás szobrászművész írt a szoborbizottságunk­nak, melyben ajánlatot tesz Kossuth apánk szobrának elkészítésére, íme a levél: Tekintetes szoborbizottság Mélyen tisztelt Uraim! Mai postával egy névtelen levelet kaptam a következő aláírással: Kiskunlacházi Kunsági a­melyben a névtelen azt úja, hogy Kiskun­­lacháza hazafias közönsége Kossuth apánk­nak, a magyar nemzet édes atyjának szobrot A MI VI­­LÁGUNK 2002/5.

Next