Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1999 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1999-03-19 / 11. szám
AKTUÁLIS I 1999. március 19. MÁRCIUS 15-i ÜNNEPSÉG KISKUNMAJSÁN „Hunnia minden lakosainak polgári létet adni!“ ENDRE SÁNDOR ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ ÜNNEPI BESZÉDE Március 15-e estéjén Pesten és Budán az ablakokban gyertyák lobogtak és egy fiatalember ezt írta a naplójába: Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak le. És bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, lobogó szívek. “ Visszatekintve erre a napra nem Petőfi Sándor lelkes sorait idézve immár, hanem a történelmi eseményt a maga tényszerűségében - 1848-at idézve elmondhatjuk: március 15-én, Pesten radikális fiatal értelmiségiségiek vezetésével lezajlott egy vértelen forradalom első napja. Az esemény utat nyitott egy majdani polgári Magyarország megvalósítása előtt. Igazságos, erkölcsileg felemelő politikai forradalom volt, amely nemzetünknek méltó hírnevet kölcsönzött. 151 év elteltével elmondhatjuk, hogy amikor türelme folyamán a magyar nép szabadságot, igazságot, új rendszert követelt, akkor erre a dátumra, ezekre a követelésekre, történésekre hivatkozott. A forradalom hosszú, több évtizedes érlelődés után tört ki oly módon, hogy jószerével ismeretlen fiatalok robbantották ki, de a reformkor hatalmas személyiségei, jól ismert közéleti szereplői készítették elő és valósították meg. A magyar nemesség kiválóságai hihetetlen erkölcsi tisztességgel, emelkedett eszmeiséggel küzdöttek negyedszázadon át. S ezt a küzdelmet azzal tetézték, hogy törvényes formában mondtak le olyan történelmi előjogaikról, melyeket előtte rendíthetetlennek hittek. Önzetlen nagyvonalúságuk példátlan és a maga nemében páratlan népünk addigi, s azt követő történetében. Számukra a hazafiság nem puszta szólam, hanem a mindennapok valóságában ezerféleképpen megélhető kötelezettség volt. Gondolkodásuk és tetteik összhangját látva biztosak lehetünk abban, hogy nem a romantikus pátosz, a retorika, a politikai gyakorlat színteréül szolgáló országgyűlések voltak csupán életük természetes közegei. Otthonosan mozogtak a törvénykezés logikájában, a közgazdaság, a honvédelem megszervezésében, az állam rendjének kiépítésében és biztosításában. A reformkor politikailag és szellemileg alapozta meg március 15-ét. „Hunnia minden lakosainak polgári létet adni!“ - hirdette meg Széchenyi a reformkor programját. Ez a nemzedék szellemében felkészült, életük példájában egyedülálló volt. Rájuk hivatkozva van tartalma és értelme olyan szavaknak, mint: önfeláldozás, hazafiság, tisztesség, bátorság. Kossuth, Széchenyi, Batthyány, Wesselényi, Deák, Eötvös - mondogatják neveiket sorra egymás után. Szinte hihetetlen, ahogyan a politika színterén jelenlévők mellé fellépett egy szinte ismeretlen nemzedék! Petőfi, Jókai, Vasvári és a „márciusi ifjak“... így együtt, ezzel a szóösszetétellel kerültek be a történelembe. Nem név szerint, inkább 1848. március 15-én betöltött szerepük szerint. Átlagéletkoruk huszonhét esztendő, a legfiatalabb közülük 19 éves. Születtek a XIX. század húszas éveiben, eszmélésük a reformországgyűlések nagy korszakára, ifjúkoruk az európai forradalmi hullám tetőzésére esett. Ők kevésbé a nemesség, inkább a polgárok képviselői. Jogászok, orvosok, színészek, költők, írók, egyetemek hallgatói. Néhány héten át a forradalmi vívmányok, az áprilisi törvények kiküzdői. A történelem színpadáról gyorsan leparancsolta őket a hivatásos politikusok köre. Ketten közülük - Petőfi és Vasvári - a harctéren haltak meg, sokan hazájukban váltak bujdosóvá, börtönbe, emigrációba kényszerültek. Néhány évtized múltán Jókai Mór regényeiben hősökké emelkedtek, legendává nemesedtek, bekerültek a nemzet emlékezetébe. Eljött a „nagy szép idő", amiről Petőfi Sándor írt, s ennek múltával mások vették át az események irányítását tőlük. Megvívták a nemes harcot, pontosan ismerték szerepüket, a hazaszeretet írott és íratlan törvényei szerint cselekedtek, szenvedtek és meghaltak a hazáért. Mint rajtuk kívül még sokan mások. Számtalan, hozzájuk hasonló sorsú névtelen hazafi tette ugyanezt. A haza és haladás eszméje nemcsak gyökereket vert a magyar népben, de hihetetlen hajtóerővé vált. Néhány hét, néhány hónap alatt sikeres, gyors és céltudatos nemzetépítés zajlott. Országgyűlési választások, a jobbágyság eltörlése, a nemzeti haderő megszervezése - és folytathatnánk a sokak által jól ismert lépéseket. Az addig egymással vetélkedő politikai ellenfelek összefogása nyomán példátlan nemzeti egység bontakozott ki. Ezt a nemzeti egységet kényszerült méltányolni a bécsi udvar, ez alapozta meg átmeneti engedékenységét. Hazát teremtettek valóban, megvalósítva Petőfi Sándor nemzetgyűléshez intézett sürgető, biztató gondolatait. Erélyes és céltudatos intézkedések sora, megfeszített munka és hősies elszántság - ez az alaphangulata 1848-nak, 1849- nek. Az ember fél a felfordulástól, a bizonytalanságtól, javai elvesztésétől. Rendet, nyugalmat, békét kíván és irtózik a véres harcoktól, a háborútól. Mindattól, amelyen értékeink veszendőbe mehetnek. Mégis -1848. március 15-én és utána a szabadságharc alatt - megvillant egy nemzet önérzete. Farkasszemet nézett a halállal, felvette - mert rákényszerítették - a harcot. Ennek a harcnak nagyszerű diadalai és tragikus veszteségei voltak. „Ha mi magunkat nem óvjuk kiirtanak, elpusztítanak, s nemzetünket kitörlik az élők sorából“ - hirdette Kossuth Lajos. És szavára az elfogyott regimentek helyébe újak álltak. Nem reménytelen sorsú az a nép, amely ilyen tettekre képes! Tisztelet a forradalmároknak, a politikusoknak, a katonáknak és a polgároknak, akik ezt a nemzetet alkották, éltették és megőrizték. Köszönjük meg nekik gondolatban a nekünk örökül hagyott hazát! Őrizze emléküket az utókor hálája ma és minden időben! „Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni mivelünk?“ - tette fel a kérdést másfél évszázada Petőfi Sándor. Mi vagyunk a jövendő. 151 évvel 1848. március 15-e után meg tudjuk-e találni azokat a szavakat, amelyek arányban állnak tetteikkel? Én azt hiszem, igen És bízom benne, megtalálja majd minden nemzedék, ha szüksége lesz arra, hogy erőt merítsen 1848. március 15-ből, a magyar nemzet forradalmából, szabadságharcából. Mert a márciusi ifjak példájára szüksége van fiatal demokráciánk minden polgárának. *KMAJSA Endre Sándor, a megyei közgyűlés elnöke. FOTÓ: PASKUJ 5