Örkény - Mi újság Örkényen, 2002 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

12 MI ÚJSÁG Örkényen 2002.február 120 éve született, 35 éve halt meg KODÁLY ZOLTÁN (1882-1967) 1882. december 16-án Kecskeméten született. Szülei műkedvelő szinten maguk is jó muzsikusok voltak. Az édesapa hege­dült, az édesanya zongorázott, énekelt Eb­ben a családi környezetben természetes volt, hogy Zoltán „...előbb énekelt, mint beszélt, s többet énekelt, mint beszélt..” Az édesapát, mint vasúti tisztviselőt 1884- ben Kecskemétről Galántára, 1892-ben Nagyszombatra helyezték. A gyermek Zoltán tanulmányai mellett önerőből tanult zongorázni, hegedülni, brácsázni, gordonkázni. Játszott a gimná­ziumi zenekarban és énekelt a templomi kórusban is. 18 éves korában Budapestre indul. Ezzel lezárul Kodály életének egy nagy és meg­határozó szakasza. Pályát választ. Jogász­nak szánják, mondván „...abból minden le­het...” Végül mégis a Tudományegyetem bölcsészkara mellett dönt, de még ugya­nabban az évben beiratkozik a Zeneakadé­mia zeneszerzés szakára is. „Pesten úgyszólván a német volt a zene hivatalos nyelve... a zenészek nagyobb ré­sze nem tudott magyarul... Nem csoda, hogy ebben a nagy német világban vágya­kozás fogott el bennünket az igazi Magyar­­ország után, amely Pesten sehol sem volt található.” Az akkori város kultúrája való­ban teljesen elszakadt a faluétól. Ez a fo­lyamat már a török hódoltság idején elkez­dődött, a Habsburg-uralom alatt folytató­dott. Ennek következménye, hogy a ma­gyarság is, az itt élő nemzetiségek is, zenei és kulturális hagyományaikkal együtt a fal­vakba kerültek. A művelt városi réteg még Kodály idején is a nyugati, a németes mű­veltség híve és­ terjesztője volt Nemcsak nem ismerték, de le is nézték a paraszti művészetet A népdalgyűjtés „Ma egy a teendő, gyűjteni, behordani, ami künn pusztult,­­ van még fölfedezniva­­ló Magyarországon.” Kodály így emlék­szik vissza saját népdalgyűjtő útjára: „Ha gyalogszerrel vándorolt az ember, még hagyj­án, de a fonográf-felszereléshez ko­csi kellett, mindjárt valami huncutságot sejtettek. ... Volt egy gyakorlati akadálya a gyűjtésnek. Mi általában az öregekre pá­lyáztunk ... igen ám, csakhogy a falusi il­lemtan tiltja, hogy az öregek nyilvánosan énekeljenek ... Az öregek félnek a más, újabb dallamokat ismerő fiatalok gúnyoló­dásától. Külön probléma volt az asszonyok megénekeltetése. Azt tartják,... hogy az asszony mások előtt csak akkor énekel, ha részeg ... kedveztek a népdalgyűjtőnek az olyan csoportos munkaalkalmak, mint a tollfosztás,... vagy a kukoricahántás, ami­kor dolog közben énekel a nép.” Kodály mint nyelvművelő Minden nyelvnek megvan a maga hang­színe, tempója, ritmusa, dallama, egyszó­val zenéje. A magyarét egyre többen fújják hamisan.” Kodály, ahányszor csak tehette, síkraszállt nyelvünk tisztaságáért, a gyako­ri magyartalan kiejtés modorosságai ellen. Bátor tett volt ez főleg a századforduló ide­jén, amikor a vezető értelmiség többsége németül beszélt .Általában minél feljebb hágunk a társadalmi létrán, annál magyar­talanabb kiejtésre találunk... Normális fej­­lődésű nemzetben a legelőkelőbb, a leg­műveltebb körök beszéde a legszebb.” Főiskolai tanár Kodály pedagógiai munkáját egészen fi­atalon a Zeneakadémián, a zeneszerzés szakon kezdte. Szűkszavú, szigorú­, követ­kezetes tanár volt. Tanítványait magas színvonalú művészi igényességre nevelte. Néhány közismert, híressé vált Kodály­­tanutvány : ÁDÁM Jenő, BÁRDOS Lajos, DORÁTI Antal. „A sikeres munkajutalma általában egy fejbiccentés. Jelző sohase volt más, csak: jó! Ami nem az, mit sem ér! Töprenghetett, verejtékezhetett a növen­dék, hogy ami nem jó, miért nem jó?” (Ádám Jenő) Sorra írja pedagógiai műveit, el nem mulaszt egyetlen alkalmat sem, hogy meg ne bírálná a meglévő rossz álla­potokat, hogy felelősségre ne vonná sze­mély szerint a hiba elkövetőjét, de azt is megmutatja mindig, hogyan lehet tovább jutni. Kodály nemcsak tanít, nevel is. A ze­­ne eszköz a kezében: a magyarrá, az em­berré nevelés és­ ko/e. E nemzetmentő célkitűzés egyik jelen­tős területe az iskolai ének-zeneoktatás megváltoztatása. Kodály új tanítási mód­szerében helyet kap a szolmizáció, és vég­leg kiszorulnak a nyugati mintára szer­kesztett tandalok, helyettük ízes, szép ma­gyar népdalok kerülnek az óvodai, az álta­lános és a középiskolás ének-zeneoktatás­ba. Nagyon szerette a kisgyerekeket, kö­rükben föloldódott, szerette tisztaságukat, nyíltságukat .Senki sem túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon. Sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen rá.” - mondotta. Megindul az “Éneklő Ifjúság” mozgalom ,,Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak, aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehe­tünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ!” A világon minden nép, minden­ nemzet büszke örömmel mutatja gyermekeinek nemzeti értékeit Sajnos, sokszor mi sem tudjuk, hogy melyek az igazi magyar érté­kek. A felszínes önismeret ellen küzdött KODÁLY ZOLTÁN. Életcélja volt, hogy hazájában minden­kihez eljusson a letisztult ősi népművészet, és hogy Európa is megismerhesse nemzeti kultúránk valódi értékeit „Az én vágyaim oda vezéreltek, ahol nagyobb munkával kevesebb sikert lehetett elérni.” “Legyen a zene mindenkié! “ (Forrásmunka: Pécsi - Kulcs a muzsi­kához) Csabai Mártonná összeállítása A Kodály mivAv.k A Tudományegyetem

Next