Siklós, 1989 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11. szám
Válasz, telefonügyben Tisztelt Szerkesztőség! Szeptember utolsó napjaiban megkaptam a Siklós című közéleti lapjukat, benne a távközlésfejlesztéssel kapcsolatos közérdekű észrevételeiket. Mint a városban köztudott, a Pécsi Postaigazgatóság 1989. július 14-én 2000 számkapacitású konténerközpontokat helyezett üzembe. A beruházás 39 mft-ba került. Ehhez a tanács 14 mFt-tal járult hozzá. Ez tette lehetővé, hogy közel ezer távb. állomás bekapcsolására kerülhessen sor. Mivel Siklós az ország azon települései közé tartozik, ahol a meghirdetett kötvényakciót az MPK nagyfokú érdektelenség miatt sikertelennek minősített, így a tanácsi, illetve postai pénzforrás csak az új központok telepítésére, illetve az országos távhívóhálózatba való bekapcsolásra volt elégséges. A hálózat bővítésére fejlesztési forrás hiánya miatt nem kerülhetett sor. Mindezen előzmények ismeretében és tudatában a Pécsi Postaigazgatóság és a Városi Tanács önerős távközlésfejlesztési akciót hirdetett 1989. március 1-jével a Béke tér és közvetlen környezetében. Erről a tanács és a Pécsi Postaigazgatóság között gazdasági megállapodás született, melyben rögzítették a távbeszélő-állomáshoz jutás alapvető feltételeit. Többek között a szerződés tartalmazza azt az ügyfelek által sérelmezett problémát is, hogy a posta a műszaki helyzet függvényében jogosult eldönteni azt, hogy kinek tud fő-, illetve ikerállomást felszereltetni. Annak, hogy mely területeken helyezünk üzembe fő-, illetve ikerállomásokat, alapvetően 3 oka van: A 2 db konténerközpontban 1200 szóló- és 800 ikerállomás bekapcsolására van lehetőség, tehát a jelenleg élő állomásokat is figyelembe véve lehetetlen mindenki számára szólóállomást biztosítani. - A kábelhálózat jelenlegi keresztmetszete sem teszi lehetővé, hogy minden előfizető szólóállomásként legyen bekapcsolva. - A jövőt illetően bízunk abban, hogy a 90-es évek II. felében Siklóson is tárolt program vezérlésű elektronikus főközpont üzembe helyezésére kerülhet sor, mely központtípus az ikerállomást nem ismeri, csak szólóállomások üzemeltethetők. A fentiek ismeretében döntöttem úgy, hogy a koncentráltan viszonylag szűk területen jelentkező nagyszámú előfizetők ikerállomásként kerüljenek bekapcsolásra. Véleményem és az eddigi tapasztalataim szerint az ikerállomás mindazon szolgáltatást biztosítja, melyet a főállomásnak tudnia kell. Az tény, hogy az ikertárs beszélgetési ideje alatt a T. ügyfélhívást sem kezdeményezni, sem fogadni nem tud. Abban az esetben, ha valakinek huzamosabb időn keresztül (min. 6 hónap) a havi beszélgetéseinek impulzusszáma az 500 db-ot meghaladja, úgy nem zárkózunk el az állomás szólóvá tételétől. A T. ügyfélnek ezt írásban kell kérnie tőlünk. A ritkán beépített kertes családi házas részeken azért helyezünk üzembe szóló állomásokat, hogy az esetleg korábban említett elektronikus központ üzembe helyezése minél kisebb munkaóra-ráfordítással, illetve költséggel és a lehető legrövidebb időn belül zökkenőmentesen történhessen meg. Az a felvetés, hogy az ikerállomás fele annyiba kerül, mint a főállomás, téves. A ma érvényben levő távközlési beruházási hozzájárulási díj főállomás esetén 12 eft, ikerállomás esetén 8 eFt. A két állomáskategória közötti különbség viszont a havi fenntartási alapdíjban is tükröződik, ugyanis szólóállomás 120 Ft/hó, az ikerállomás pedig 100 Ft/hó. Végezetül a T. ügyfelek tisztában voltak azzal a szerződés aláírásakor, hogy számukra ikerállomás felszerelésére is sor kerülhet. A szolgáltatásainkat igénybe vevő telefontulajdonosoknak kívánom, hogy a rég óhajtott és bekapcsolt távbeszélőállomásaikat hosszú ideig jó erőben, egészségben használhassák. Tisztelettel: Fuderer Károly, a Baranya Megyei Távk. Üzem vezetője Pillanatképek az október 6-i várospolitikai fórumról. írásunk az 5. oldalon. II. évfolyam, 11. szám 1989. november jelenik havonta MEMENTO MORI! (Emlékezz a halálra!) Mindig foglalkoztatta az embert — a homo sapienst — a halál tudata. Beleborzongunk a súlyos fogalmakba: múlandóság, enyészet, megsemmisülés, elválás, örökre... Egy is elég belőlük ahhoz, hogy szívünk hevesebben dobogjon, torkunk kiszáradjon, szemünk megteljen könnyel és felcsukló zokogással fejezzük ki fájdalmunkat. Hiszen e fogalmak akkor gyötörnek meg bennünket, ha eltűnik életünkből olyan valaki, aki közel állt szívünkhöz. Az elvesztés fájdalma örök, ha azt veszítjük el, aki szívünkben tovább él. Ha idővel bele is törődünk elvesztésébe, ha fájdalmunk le is húzódik szívünk mélyére, ha lelkünk egyensúlyát már nem is borítja feltépő kín: mindaddig él bennünk a hiány tudata, míg magunk is át nem lépünk a holtak birodalmába. Sírkertek: Csend és nyugalom otthonai. Peregnek a hulló levelek a sírokra, melyeket a kegyelet virágai díszítenek minden esztendőben azon a borongós őszi napon, melynek neve: halottak napja. S mikor leszáll a korai est, és gyászfátyol hull valamennyi sírra — márványdíszesre és behorpadt kis halomra, felvirágozottra és elfelejtett kopor gazosra egyaránt — mécsek és gyertyák imbolygó fényétől lesznek misztikusan csillagfényesek a sírkertek. Hosszú árnyakat vetve, hangtalanul, könnyes szemmel emlékeznek elhalt kedveseikre az élők. Felidézik arcukat, hangjukat, beszélgetnek velük, mintha élnének, szívük fájó dobbanásával összekapcsolódva az elporladt kedvesek lelkével. Keresik azt a valamit, ami nem tűnhetett el a megsemmisülésbe, mert itt él bennük, az élőkben tiszta áradással, megdicsőült fényben. Ezt érezte József Attila, a költő is, mikor anyja emlékétől átforrósodva, szemét az égre emelve azt suttogta: ,.Szürke haja lebben az égen — kékítőt old az ég vizében.” S a csendes, gyertyafényes, könnyes beszélgetés után valami csodálatos módon elpihen az élőkben a fájdalom! Még egy utolsó sóhaj, utolsó könnycsepp, egy simítás a fejfákra ... a mécsesek, gyertyák már csak pislákolnak, az árnyak megnyúltabbak, felfelé kívánkoznak, valahova a nagy mindenségbe, az örökkévalóságba. Matyóné A TARTALOMBÓL Jövőkép: a szegénység!? (2. oldal) Október 6. — egy siklósi szemével — Kérdések a tavalyi áramütéses balesettel kapcsolatban (3. oldal) — Az FKgP-ről - Egy igazi kommunista (4. oldal) - mény még megvan (5. oldal) A rehihetetlen történet, II. rész. — Rockrandevú amatőrökkel (6. oldal) - Hungária sportnap — a 25. Tenkes-túráról — (7. oldal) Információk, hirdetések, rejtvények a 8. oldalon. Kis „magántörténelem Beszélgetések dr. I. rész Akaratunktól, szándékainktól függetlenül részesei vagyunk a világban zajló történéseknek, melyekben egy-egy emberi sors a történelem parányi részeként magában hordja a generációnként újra és újra felmerülő nagy kérdést: Mivé lesz az ember? A válaszok megtalálása, a kutatás izgalma, nagyszerűsége, az állandó önvizsgálat önkéntelenül is a múlt megértése felé irányítja az érdeklődőt. Keresni kezdi azokat az embereket, akik számára hitelesen, az életútjuk, tapasztalataik, emberi méltóságuk alapján segíteni tudnak a belülről jövő kérdésekre feleletet adni, fenntartva ezzel az emberben, emberiségben a reményt. Dr. Horváth Bélát a lakosság és a vadásztársadalom elismert polgáraként tartják számon Siklóson, ki doktor úrként, ki volt tanácstagként, ki jó ismerősként, ki barátként, ki pedig Béla bácsiként, a Gyűdi úti gesztenyés sétálójaként. Közismert és népszerű ember. A 77. évében járva, október 6-án kapta meg orvosi munkájának elismeréseként az Arany diplomát. Élete, pályája, a történelemmel való találkozása, egyéni sorsa tanulsággal szolgálhat valamennyiünk számára, annak kapcsán is, hogy a rengeteg megpróbáltatás ellenére is meg tudta őrizni egyéniségét, emberségét, bizalmát a jövőben. (Folytatás a 6. oldalon.) Horváth Bélával OLVASÓINKHOZ! A lap másfél éves fennállása alatt többször felvetődött, hogy a havonkénti megjelenés helyett gyakoribbá tegyük a Siklós megjelenését. A városban történő események, aktualitások szükségessé teszik a lap terjedelmének növelését. Szándékunk, hogy januártól havonta 2 alkalommal, több oldalon jelenjünk meg, természetesen az ennek megfelelő áron. Reméljük, hogy olvasóink bizalmát továbbra is élvezni fogjuk. A szerkesztőség Biztos helyen! Elsőfokú ítéletet hozott a pincebetörők ügyében a Városi Bíróság(3.old. Útkeresés közben... — falufórum Máriagyűdön — Október 11-én este tanácskozásra ült össze 25-30 gyűdi lakos és a városi tanács néhány dolgozója. A közel háromórás véleménycsere során egymás után hangzottak el azok a gondok, sérelmek, amik a gyűdieket foglalkoztatják, amelyekre megoldást vagy a megoldás segítségét várják a tanácstól. Csak felsorolva: szükség lenne Máriagyűdön elöljáróságra, tanácstagjaik nagy részében nem bíznak, kapja vissza a városrész a Máriagyűd nevet, így kerüljön fel az út menti helységnévtáblákra is (esetleg: Máriagyűd-Siklós), vissza kellene állítani az alsó tagozatos tanítást Gyűdön, ne kelljen Siklósra bejárni az alsós gyerekeknek, kispálya létesítését igénylik a fiatalok részére, kellene egy rendes ravatalozó a temetőben, összefogás, tanácsi és tsz-segítség kellene a református templom helyreállításához, kapjanak erkölcsi elismerést azok, akik a legtöbb társadalmi munkát végezték a gyűdi II. világháborús emlékmű elkészítésében, csapnivaló a telefonhelyzet, javítani kellene, az új lakótelepen folyó építkezések óta az ,,epres út” illegális szemétlerakóvá vált stb., stb. A „tanácsiak” ugyancsak kapkodhatták a fejüket a sorjázó - gyakran indulattól fűtött - megnyilvánulások közben. A hosszú tanácskozás alatt kiderült, hogy több kérdésben maguk a gyűdiek sem értenek egyet, az intézkedés előtt először azt kell tisztázni, mi az érintett lakosok többségének a véleménye. Ilyen például az iskola visszahelyezésének a kérdése, amellyel kapcsolatban abban állapodtak meg a „tárgyaló felek”, hogy a gyűdi népfrontszervezet megkérdezi az érintett szülőket — ez korábban nem történt meg —, hogy hányan kívánnák Gyűdre járatni alsós gyermekeiket az utaztatás elkerülése végett, és hányan Siklósra az étkeztetési lehetőség, napközi, nyelvtanulás érdekében. Csak e felmérés elkészülte után érdemes a teendőkről tárgyalni. Az iskola visszaállítása egyébként kellő megalapozott igény esetén megoldható. Nincs különösebb akadálya az elöljáróság létrehozásának (eddig is megvolt erre a lehetőség), a helységnév visszaállításának sem. Más részkérdésekben is elvi egyetértések születtek, a pénzhiány miatt azonban néhány jogos igény megvalósítását későbbi időpontra kell halasztani. Felvetődtek olyan problémák is, amelyek országos szintű rendezést kívánnak, például az „elrabolt” gyűdi földek kérdése vagy a termelőszövetkezet és a városrész kapcsolatát érintik: úgy érzik, a tsz csak használja a gyűdi földeket, de nem törődik Gyűddel. A tanácskozás, a vita mindenképpen indokolt és hasznos volt. Jelezte, hogy a helyi népfront, a lakosok egy része felelősséget érez Máriagyűdért, az önkormányzat lehetőségei is adottak, de még ők sem igen találják meg, hogy mihez hogyan fogjanak hozzá, hogyan szervezzék meg a helyi közösséget. Az ilyen megbeszélések, a folyamatos kapcsolat, a tanács és az ottani lakosok között elengedhetetlen ahhoz, hogy a meglevő szűkös lehetőségekkel jobban lehessen élni. Kell, hogy minél többen mondhassák el véleményüket, és a vitákban kikristályosodó döntések megvalósításáért közös felelősséggel dolgozzon a tanács és a lakosság - Máriagyűdön is, Siklóson is. M. I. Emlékmű az áldozatoknak A Vár- és Múzeumbaráti Kör kezdeményezésére - amit támogatott a Hazafias Népfront Városi Bizottsága - a városi tanács októberi ülésén elhatározta, hogy a II. világháború áldozatai emlékére emlékművet emel Siklóson. Az emlékmű létrehozásával kapcsolatos feladatok elvégzésére, az előkészítés és a végrehajtás szervezésére ideiglenes bizottságot alakított. A bizottság október 13-án megtartotta első tanácskozását. Elhangzott, hogy Siklósnak egy-két emléktáblán kívül eddig még világháborús emlékműve nincs. Igaz, az I. világháború áldozatainak emlékére egy emlékmű létesítésére megindult egy mozgalom, amelyet a „Siklós és Járása” c. hetilapban kezdeményeztek. Az 1923. szeptember 16-án megjelent felhívásban többek között szerepel: „Vigyázzunk, nehogy a hálátlanság bélyegét üssék ránk utódaink, mikor keresni fogják az elesett hősök emlékoszlopát és nem találják. Vigyázzunk, nehogy utódainknak kelljen megcsinálni azt, amit a fukarság és nemtörődömség elfelejtett.” A több évtizeddel ezelőtti intelem ma is gondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket! A bizottság javaslata: minthogy sem az„ sem a II. világháború áldozatainak nincs a városban emlékműve, az új emlékmű ne csak a II. világháború, hanem „a háborúk siklósi áldozatainak" készüljön. Olyan helyre kerüljön, ahol a hozzátartozók megfelelő körülmények között leróhatják kegyeletüket. Erre - az előzetes vélemények alapján - legmegfelelőbbnek tűnik a temető ravatalozója előtti enyhén lejtős térség, ahol a Deák Ferenc utcára (Temető utca) nézően, méltóképpen kialakított esztétikus környezetben lehetne fölállítani az emlékművet. A szervezést, előkészítést és a megvalósítást úgy kell ütemezni, hogy 1990. október 31-én megtörténhessen az avatás. Az alkotóművész kiválasztásához javaslatot, segítséget ad a Siklósi Alkotótelep. (Folytatás a 3. oldalon.) I