Herkules, 1885. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-03 / 5. szám

II évfolyam, 5. szám. Megjelen minden kedden képekkel. Budapest, 1889. február 1. Kiadóhivatal: Budapest, IV. Váczi­ utcza­­. Aigner Lajos könyvkeres­kedése. Előfizetési dij: Negyedévre................ 2 írt. Félévre......................... 4 írt. Egész évre................... 8 írt. Egyes szám 20 kr. Hirdetések díja : két hasábos petit sorért 25 kr. ERKULE TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY SZERKESZTIK PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KALMAN KIADJA AIGNER LAJOS. Szerkesztőség: Budapest, VIII. Nagykörút­­utcza 13. Kéziratokat vissza nem küldünk. Bérmentetlen leveleket nem A «BALATON-EGYLET», A «BUDAPESTI KERÉKPÁR-EGYLET», A «BUDAPESTI TORNA-EGYLET», A «BUDAPESTI VASPARIPA - EGYLET ELŐRE», A «DEBRECZENI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «GYŐRI CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «HUNNIA CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «KASSAI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «KOLOZSVÁRI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «KUNSZENTMÁRTONI CSOLNAKÁZÓ-KORCSOLYÁZÓ EGYLET» A «MAGYAR ATHLETIKAI CLUB», A «NAGY-ENYEDI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «NAGY-KÁLLÓI KORCSOLYÁZÓ EGYLET», A «NEPTUN BUDAPESTI EVEZŐS-EGYLET», AZ «Ó-BUDAI TORNA-EGYLET», A «PANNÓNIA CSÓNAK-EGYLET», A «RIMASZOMBATI KORCSOLYÁZÓ­EGYLET», A «SÁTORALJA-UJHELYI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SOPRONI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SZABADKAI TORNA-EGYLET», A «SZARVASI KORCSOLYÁZÓ-KÖR» ÉS A «SZEGEDI TORNA-EGYLET» HIVATALOS KÖZLÖNYE. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszer ő nagyméltósága 47.020. számú rendeletével ajánlja e lapot Magyarország összes tanintézeteinek, fogadunk el. Bálozó ifjúság. A táncz is testgyakorlat, a bálozás is sport, mond­ják s ellene beszélni mi sem akarunk. Különös is volna azt kivárni az ifjúságtól, hogy az öregek podegrás lábai­nak megfelelő okoskodással mérje lépteit. Hadd tán­­czoljon, hadd vigadjon a maga módja s a felvett szo­kások szerint mindkét nem ifjúsága, mi csak a hogyan­ra nézve akarunk néhány talán öregesnek látszó megjegy­zést tenni. A táncz talán az embernek első testgyakorlata, sport­szerű mozgása volt. A testi erősödés és szellemi fel­frissülés a legkedveltebb módja a játékos vagy harczias táncz a még vad népeknél most is, mint hajdan. De sőt a már czivilizált népeknél is sok helyen a táncz az egyedüli erősítő és mulattató testmozgás. A művelt népek táncza azonban már sokban külön­bözik e tánczoktól. Itt a fő nem a testi fárasztó és erősítő izommunka, hanem a könnyed mozgás és élve­zetes társalgás. — A tánczba ma sem nem az erősö­désért, sem nem az ügyesedésért megyünk, hanem a mulatságért. De ez nem baj, mert e mellett észrevétlenül erősö­dünk és ügyesedünk is, ha a tánczban mértéket és józan módot tartunk. Hanem az már baj, hogy ezt igen ke­vesen teszik. Hisz kérem a mai bálozó ifjúság, mint a szójárás találón mondja, valósággal robotban tánczol. Aztán meg mióta a táncz ideje a hóbortos divat által főleg a téli hosszú estékre tétetett, e fárasztó testi mozgás mellett még a tiszta levegőt is alig kapja meg az erősen működő tüdő. Az ifjúság ma el­megy a zsúfolt bálterembe s ott hajnalig a legmegfeszítőbb testi munkát végzi, mely már nem csak nem erősit, de ha­tározottan ártalmas. Nem­ a tánczot kell abba­hagyni, hanem a most bálozó ifjúság szenvedélyét kell mérsékelni és hiszem, ezt leg­jobban az a lap teheti, melyik épen az ifjak büszke­ségét, ép erejét van hivatva nevelni. A «HERKULES» TÁRCZÁJA. Csónak­ út Passautól Budapestig.* Előttünk áll Krempenstein vára. Máskép «Schneiderburg»-nak is nevezik, arról a szerencsétlen szabóról, a kinek egy kecskéje volt, a melyet ő nagyon szeretett és a mely egy szép napon megdöglött. A bánatos gazda a Dunában akart sirt keresni a szerencsétlen párának, de — Als er sie schleudern will hinein Verwickelt — o Todespein ! — Ihr Horn, ihm in die Kleider. Nun liegen Ziege und Schneider Tief unter dem Krempenstein ! Még jóformán csendes örök nyugodalmat sem kívántam a «né­hai kecske által felöklelt szabólegénynek», már­is hallom a kor­mányos malicziázus megjegyzését, hogy az én evezésem úgy kong, mint a —­­ visszhang, hogy minden egyes csapásom később hang­zik, mint a többieké ! — Hát aztán ? Tán ehhez a tragikus legendás helyhez nem jobban illik a misztikus, visszhangot utánzó poétikus evezés?! Hisz a nagy gőzhajó kereke is úgy zakatol, mint egy «daktilus» és az én evezésemnél még a szerény «trocheust» is megrójják ? ! Avagy tán azt akarja a t. kormányos vitatni, hogy az evezés­nek nincs köze a költészethez ? Én meg azt állítom, hogy a kettő egy tőről fakadt ! Hisz akárhány olyan embert tudok megnevezni, a­ki teljes életében a megtestesült próza volt és íme, a­mint első . Mint már említettük, e csónak-kirándulást a «Nemzeti hajós-egylet» öt tagja (Csorba Ferencz, Forster Kálmán, dr. Kiss Károly, ifj. Jókai Mór, Weninger Vincze) tette meg. Az érdekesen megirt s nyomda alatt levő útleírásból mutatványul közöljük ez élénken irt sorokat. Szerk. ízben evezőt vett kezébe rhapsodikus kö­tői ihlet szállotta meg : egyik perczben a vizek mélyében csapongott, a másikban sere­­gestől «rúgta a csillagokat».* így duzzogtam magamban és egy szemernyit sem engedtem azon határozott önállóságából, a­melyet a «strokeman»-nek eyne­vezett főkolompossal szemben már evezésem első órájá­ól kezdve követni szoktam. Állhatatosan megmaradtam eredeti pártállásom mellett. A ma­­meluk szellem nem birt felülkerekedni taktusaimnak szilárd egyéni jellemén ! A kormányos nem ismételte malicziózus megjegyzését. Különben furcsa is lett volna, ha ily kicsinyes dolgokon ma­­kacskodik, mikor két európai nagy­hatalom felzavart határain kell fentartania az egyensúlyt! Mert a hajó jobb oldalán Kál­mán és Marczi a német birodalom Dunájának békéjét zavarták, míg a bal oldalon Vincze és szerény magam Ausztriáét. Sok «húzás és visszavonással» járó nemzetközi evezésünk Engel­­hardtzellnél ért véget, így hívják a jobb oldalon az elő osztrák helységet. Engelhar­dtzell — vagyis Engelhardt passaui püspök czellája. A püspököt már sok száz éve eltemették. De azért a helység ma is első­sorban azon partmenti «czelláról» nevezetes, a mely­nek mai lakója péterfilléreket szed, azon legfeneketlenebb «pap­zsákba», a minek «állampénztár» és pedig közös állampénztár a műneve. * «Rákfogásnak» mondják, ha az evező nagyon mélyen merül a vízbe, míg ha a víz felszíne fölött siklik el, «csillagrugásnak». Mind a kettő hiba. Az első esetben a csónak oldalvást billen. A második esetben pedig a víz várt ellenállásának elmaradása miatt, könnyen megtörténhetik, hogy az evezős hátra esik. ** «Strokeman» (olv. strokmen) : angolból vett műneve azon evezősnek, a ki legelős, vagyis közvetlenül a kormányossal szemben ül s a ki után a többiek­nek evezés közben igazodniok kell. J

Next