Herkules, 1885. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-03 / 5. szám
II évfolyam, 5. szám. Megjelen minden kedden képekkel. Budapest, 1889. február 1. Kiadóhivatal: Budapest, IV. Váczi utcza. Aigner Lajos könyvkereskedése. Előfizetési dij: Negyedévre................ 2 írt. Félévre......................... 4 írt. Egész évre................... 8 írt. Egyes szám 20 kr. Hirdetések díja : két hasábos petit sorért 25 kr. ERKULE TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY SZERKESZTIK PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KALMAN KIADJA AIGNER LAJOS. Szerkesztőség: Budapest, VIII. Nagykörútutcza 13. Kéziratokat vissza nem küldünk. Bérmentetlen leveleket nem A «BALATON-EGYLET», A «BUDAPESTI KERÉKPÁR-EGYLET», A «BUDAPESTI TORNA-EGYLET», A «BUDAPESTI VASPARIPA - EGYLET ELŐRE», A «DEBRECZENI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «GYŐRI CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «HUNNIA CSÓNAKÁZÓ-EGYESÜLET», A «KASSAI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «KOLOZSVÁRI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «KUNSZENTMÁRTONI CSOLNAKÁZÓ-KORCSOLYÁZÓ EGYLET» A «MAGYAR ATHLETIKAI CLUB», A «NAGY-ENYEDI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «NAGY-KÁLLÓI KORCSOLYÁZÓ EGYLET», A «NEPTUN BUDAPESTI EVEZŐS-EGYLET», AZ «Ó-BUDAI TORNA-EGYLET», A «PANNÓNIA CSÓNAK-EGYLET», A «RIMASZOMBATI KORCSOLYÁZÓEGYLET», A «SÁTORALJA-UJHELYI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SOPRONI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET», A «SZABADKAI TORNA-EGYLET», A «SZARVASI KORCSOLYÁZÓ-KÖR» ÉS A «SZEGEDI TORNA-EGYLET» HIVATALOS KÖZLÖNYE. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszer ő nagyméltósága 47.020. számú rendeletével ajánlja e lapot Magyarország összes tanintézeteinek, fogadunk el. Bálozó ifjúság. A táncz is testgyakorlat, a bálozás is sport, mondják s ellene beszélni mi sem akarunk. Különös is volna azt kivárni az ifjúságtól, hogy az öregek podegrás lábainak megfelelő okoskodással mérje lépteit. Hadd tánczoljon, hadd vigadjon a maga módja s a felvett szokások szerint mindkét nem ifjúsága, mi csak a hogyanra nézve akarunk néhány talán öregesnek látszó megjegyzést tenni. A táncz talán az embernek első testgyakorlata, sportszerű mozgása volt. A testi erősödés és szellemi felfrissülés a legkedveltebb módja a játékos vagy harczias táncz a még vad népeknél most is, mint hajdan. De sőt a már czivilizált népeknél is sok helyen a táncz az egyedüli erősítő és mulattató testmozgás. A művelt népek táncza azonban már sokban különbözik e tánczoktól. Itt a fő nem a testi fárasztó és erősítő izommunka, hanem a könnyed mozgás és élvezetes társalgás. — A tánczba ma sem nem az erősödésért, sem nem az ügyesedésért megyünk, hanem a mulatságért. De ez nem baj, mert e mellett észrevétlenül erősödünk és ügyesedünk is, ha a tánczban mértéket és józan módot tartunk. Hanem az már baj, hogy ezt igen kevesen teszik. Hisz kérem a mai bálozó ifjúság, mint a szójárás találón mondja, valósággal robotban tánczol. Aztán meg mióta a táncz ideje a hóbortos divat által főleg a téli hosszú estékre tétetett, e fárasztó testi mozgás mellett még a tiszta levegőt is alig kapja meg az erősen működő tüdő. Az ifjúság ma elmegy a zsúfolt bálterembe s ott hajnalig a legmegfeszítőbb testi munkát végzi, mely már nem csak nem erősit, de határozottan ártalmas. Nem a tánczot kell abbahagyni, hanem a most bálozó ifjúság szenvedélyét kell mérsékelni és hiszem, ezt legjobban az a lap teheti, melyik épen az ifjak büszkeségét, ép erejét van hivatva nevelni. A «HERKULES» TÁRCZÁJA. Csónak út Passautól Budapestig.* Előttünk áll Krempenstein vára. Máskép «Schneiderburg»-nak is nevezik, arról a szerencsétlen szabóról, a kinek egy kecskéje volt, a melyet ő nagyon szeretett és a mely egy szép napon megdöglött. A bánatos gazda a Dunában akart sirt keresni a szerencsétlen párának, de — Als er sie schleudern will hinein Verwickelt — o Todespein ! — Ihr Horn, ihm in die Kleider. Nun liegen Ziege und Schneider Tief unter dem Krempenstein ! Még jóformán csendes örök nyugodalmat sem kívántam a «néhai kecske által felöklelt szabólegénynek», máris hallom a kormányos malicziázus megjegyzését, hogy az én evezésem úgy kong, mint a — visszhang, hogy minden egyes csapásom később hangzik, mint a többieké ! — Hát aztán ? Tán ehhez a tragikus legendás helyhez nem jobban illik a misztikus, visszhangot utánzó poétikus evezés?! Hisz a nagy gőzhajó kereke is úgy zakatol, mint egy «daktilus» és az én evezésemnél még a szerény «trocheust» is megrójják ? ! Avagy tán azt akarja a t. kormányos vitatni, hogy az evezésnek nincs köze a költészethez ? Én meg azt állítom, hogy a kettő egy tőről fakadt ! Hisz akárhány olyan embert tudok megnevezni, aki teljes életében a megtestesült próza volt és íme, amint első . Mint már említettük, e csónak-kirándulást a «Nemzeti hajós-egylet» öt tagja (Csorba Ferencz, Forster Kálmán, dr. Kiss Károly, ifj. Jókai Mór, Weninger Vincze) tette meg. Az érdekesen megirt s nyomda alatt levő útleírásból mutatványul közöljük ez élénken irt sorokat. Szerk. ízben evezőt vett kezébe rhapsodikus kötői ihlet szállotta meg : egyik perczben a vizek mélyében csapongott, a másikban seregestől «rúgta a csillagokat».* így duzzogtam magamban és egy szemernyit sem engedtem azon határozott önállóságából, amelyet a «strokeman»-nek eynevezett főkolompossal szemben már evezésem első órájáól kezdve követni szoktam. Állhatatosan megmaradtam eredeti pártállásom mellett. A mameluk szellem nem birt felülkerekedni taktusaimnak szilárd egyéni jellemén ! A kormányos nem ismételte malicziózus megjegyzését. Különben furcsa is lett volna, ha ily kicsinyes dolgokon makacskodik, mikor két európai nagyhatalom felzavart határain kell fentartania az egyensúlyt! Mert a hajó jobb oldalán Kálmán és Marczi a német birodalom Dunájának békéjét zavarták, míg a bal oldalon Vincze és szerény magam Ausztriáét. Sok «húzás és visszavonással» járó nemzetközi evezésünk Engelhardtzellnél ért véget, így hívják a jobb oldalon az elő osztrák helységet. Engelhardtzell — vagyis Engelhardt passaui püspök czellája. A püspököt már sok száz éve eltemették. De azért a helység ma is elsősorban azon partmenti «czelláról» nevezetes, a melynek mai lakója péterfilléreket szed, azon legfeneketlenebb «papzsákba», a minek «állampénztár» és pedig közös állampénztár a műneve. * «Rákfogásnak» mondják, ha az evező nagyon mélyen merül a vízbe, míg ha a víz felszíne fölött siklik el, «csillagrugásnak». Mind a kettő hiba. Az első esetben a csónak oldalvást billen. A második esetben pedig a víz várt ellenállásának elmaradása miatt, könnyen megtörténhetik, hogy az evezős hátra esik. ** «Strokeman» (olv. strokmen) : angolból vett műneve azon evezősnek, a ki legelős, vagyis közvetlenül a kormányossal szemben ül s a ki után a többieknek evezés közben igazodniok kell. J